Űrtávközlési szolgálatok és rendszerek
Űrtávközlési szolgálatok és rendszerek
A pont–pont közötti űrtávközlési összeköttetések többsége az állandó helyű űrtávközlési szolgálatban, a földfelszínen állandó, meghatározott helyen lévő földi állomások között létesül. A műholdas rendszerek célja kezdetben kizárólag nagytávolságú távbeszélő-összeköttetések és az űrtávközlés megjelenéséig más módon megvalósíthatatlan interkontinentális televízióközvetítések lebonyolítása volt. A műholdak fejlődésével ezek mellett egyre nőtt a műholdak szerepe a körzeti (regionális) és nemzeti távközlésben, a kábeltelevíziózás elterjedésével jelentkező tömeges műsorigény miatt pedig rohamosan fejlődött a nemzeti és nemzetközi műholdas műsorelosztás.
Az álladó helyű műholdas rendszerek eleinte szinte kizárólag a földi mikrohullámú rendszerekben is alkalmazott 6 GHz-es (Föld–űr irány) és 4 GHz-es (űr–Föld irány) frekvenciasávokat használták. A sáv telítődésével az űrtávközlés fokozatosan magasabb (10 GHz feletti) frekvenciasávok felé tolódott, ma már általános a 14 és 11 GHz-es sávok használata. (A műsorszétosztó műholdak, közöttük a Magyarországon is vehető ECS–1 műhold, a 10,95–11,7 GHz-es sávban sugároznak.)
Az állandó helyű műholdas szolgálatban jelenleg két globális (az egész világra kiterjedő), ill. globálisnak tervezett nemzetközi rendszer működik. A több mint 20 éves Intelsat rendszerben több mint 150 országban – közöttük néhány szocialista országban is – több mint 600 állomáson 750-nél több antenna üzemel. Az 1971-ben alakult Interszputnyik rendszerben jelenleg 14 tagország (köztük Magyarország) és további 5 üzemeltető ország vesz részt. Az Intelsat szervezet az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán felett elhelyezett saját műholdjaival üzemel, az Interszputnyik rendszer az Atlanti- és az Indiai-óceán felett lévő szovjet műholdakon bérel csatornákat.
A regionális rendszereket létesítő országokat területi, szervezeti, politikai vagy nyelvi összetartozás kapcsolja össze, és a rendszerek céljai is abból fakadnak. Ilyen rendszer pl. a nyugat-európai postaigazgatások szervezetének Eutelsat nevű űrtávközlési szerve és rendszere, az arab országok Arabsat rendszere és a tervezett skandináv rendszer. Az egyre szaporodó nemzeti űrtávközlési rendszerek egy része az illető ország saját műholdjaival üzemel (Szovjetunió, USA, Kanada, Japán, Indonézia, India), többségük más országok vagy nemzetközi szervezetek műholdjain bérelt transzponderekkel létesül.
A műholdas mozgószolgálatokban az űrtávközlési összeköttetések nem fix telepítésű, hanem szárazföldi járműveken, hajókon vagy repülőgépeken lévő mozgó földi állomások közötti létesülnek. E szolgálathoz tartoznak a tengeri biztonsági és vészjelző, valamint a szerencsétlenségek helyét jelző műholdas szolgálatok is. A műholdas tengeri mozgószolgálatban működő Inmarsat nemzetközi tengeri űrtávközlési szervezet 1982-ben alakult, 26 ország részvételével. 1986-ban a szervezetnek 45 tagja volt, és a rendszerben 69 ország üzemeltetett hajó-földi állomást, összesen mintegy 4000 darabot. A szervezet tervezi szárazföldi és légiforgalmi mozgószolgálati összeköttetések létesítését is.
A távközlési műholdak speciális csoportját képezik a közvetlen műholdas műsorszóró szolgálat műholdjai (angol rövidítéssel: DBS), amelyeknek adásait az előfizetők közvetlen vételére szánják. A vételhez szükséges nagy fedélzeti adóteljesítmény miatt e műholdak igen költségesek. Eddig csak Japán helyezett pályára közvetlen műholdas műsorszóró, 12 GHz-es frekvenciasávban üzemszerűen működő műholdat. Az 1987. nov. 21-én pályára állított első európai közvetlen műsorszóró műhold, a nyugatnémet TV–SAT az egyik napelemszárny hibája miatt műsorszórásra alkalmatlanná vált.
