Távközlési miniszótár
Távközlési miniszótár
ADPCM (adaptív differenciál impulzus-kódmoduláció): az impulzus-kódmodulált jelek különbségét viszi át, oly módon, hogy egy belső törvényszerűséggel megjósolja a várható jel értékét, és ahhoz képest határozza meg a különbségi jel nagyságát. Ha nincs beépítve a törvényszerűséget számító eljárás, akkor DPCM a rendszer neve (differenciál impulzus-kódmoduláció); ez a rendelkezésre álló frekvenciasávot nem hasznosítja olyan jól.
Analógtechnika: hasonlóságon alapul. Analóg átvitelben az adóban keltett elektromos jel lefolyása hasonló az információforrás jelének menetéhez, pl. a mikrofonban keltett beszédáram követi a hangnyomás változását. Az analóg rendszerek általában folyamatosan változó jeleket visznek át.
Áthallás: az a jelenség, melynél egy áramkörön átvitt jel (pl. beszéd, távíró stb.) idegen áramkörön is észlelhető. Az áthallás érthető, ha egyforma felépítésű áramkörök, pl. két hangfrekvenciás áramkör között lép fel, különben (pl. egy hangfrekvenciás és egy vivőfrekvenciás áramkör között) érthetetlen.
Átvitel: az információtovábbítás folyamata. Minőségi jellemzője megmutatja, hogy a kimenő jel a bemenő jelhez képest változott-e vagy sem. Pl. alakhű átvitel, ideális átvitel, torzításmentes átvitel stb.
Átviteli közeg: az információátvitel céljára a két pont között az elektromos vagy fényjeleket vezető vagy terjedésüket biztosító eszköz vagy közeg. Vezetett átvitelnél réz- vagy alumíniumerek, atmoszferikus rádióátvitelnél a levegő, fényátvitelnél üveg vagy más fényáteresztő alapanyagú szál az átviteli közeg.
Átviteli út: az információ keletkezése és felhasználása közötti útvonal. Az átviteli út tartalmazza az átviteli közeget és az információt az átviteli közegbe be- és kicsatoló elemeket (pl. rádióátvitelnél az antennákat).
Átvivő berendezés: az információk torzításmentes, jó hatásfokú átvitelét teszi lehetővé az információ keletkezési és felhasználási pontja között. Feladata az információk illesztése az átviteli úthoz, ez legtöbb esetben frekvenciaáttevéssel vagy kódolással jár, ezt nevezzük modulációnak. Az átviteli út jobb kihasználása érdekében több információ egyidejű átvitelét is lehetővé teszik az átviteli berendezések, ez a multiplexelés. (L. még: impulzusmoduláció, multiplex berendezés, frekvenciaosztásos rendszer, időosztásos rendszer.)
Automata kapcsolás: a hívásokat kezelő személy közbelépése nélkül, automatikusan kapcsoló távbeszélő- vagy távíróközpont segítségével létrehozott összeköttetés. A szükséges kapcsolásokat elektromechanikus vagy elektronikus kapcsolóelemekkel működő kapcsolómező (kapcsológépek összessége) végzi, vezérlőegységek irányításával. A vezérlés jellegzetessége, hogy a híváshoz szükséges hívószámokat a kapcsológép vagy közvetlenül a vonalról, vagy regiszter közbeiktatásával kapja.
Crossbar technika: kapcsolástechnikai eljárás, melynél a kapcsolást crossbar kapcsológép (keresztrudas, koordináta-rendszerű kapcsológép) végzi. Ez a gép a függőleges irányból bejövő és a vízszintes irányban kimenő áramköröket keresztpontban, a keresztpont zárásával kapcsolja össze. A keresztpontban lévő érintkezőket a vízszintes, ill. függőleges rudak elfordítása vagy elmozdulása zárja.
Csillagsodrás: a kábel ereinek olyan kiképzése, melyben az egy négyest alkotó két áramkör négy vezetéke egymáshoz képest mindig azonos helyzetben található, és ez a négy ér összesodorva alkotja a négyest. A négyesek megadott rendszerben összesodorva alkotják a kábelt.
Csomagkapcsolás: távközlési rendszer, amelyben az üzenet kisebb egységekre, ún. csomagokra van bontva. E csomagokat egyedileg megcímezve juttatják el rendeltetési helyükre. Az irányítás és a továbbítás az információs csomaghoz rendelt digitális címinformáció alapján történik. Így a csatornának csak annyi ideig kell rendelkezésre állnia, amíg valóban továbbítja az üzenetet.
Csőtápvonal: több millió hertz frekvenciával modulált üzenetek vagy ilyen nagyfrekvenciás jelek átvitelére szolgáló közeg. Az elektromágneses hullámokat kör vagy négyszög keresztmetszetű csőben vezetik. Nagy távolságú átvitelre csak kivételesen használják. Általában mikrohullámú berendezésekben vagy a berendezés és az antenna közötti szakasz áthidalására szolgál.
Deltamoduláció: olyan kódmoduláció, amelyben a kód egyetlen impulzus. Az átvinni kívánt folyamatos jelnek nem a letapogatás pillanatában mérhető értékét, hanem az előző mintavételi értékhez viszonyított eltérését viszik át impulzus alakjában. Ha az új amplitúdó felfelé tér el a megelőzőtől, akkor ezt a kiadott jelsorozatban egy impulzus jelzi, ha lefelé tér el, akkor impulzust nem küldenek.
Digitális technika: digitális jelek segítségével végrehajtott átvitel vagy kapcsolás összefoglaló neve. Olyan rendszereket neveznek digitális rendszereknek, melyek az információt számjegyek alakjában viszik át. Digitális az olyan elektromos jel, mely az információ valamely jellemzőjét, pl. amplitúdóját számjegyekkel írja le. Egy beszédamplitúdó leírásához 8 darab kétjegyű számot használnak általában, vagyis a jelet 256 szintre felbontva viszik át, 8 igen–nem impulzus felhasználásával.
DM: l. deltamoduláció.
DM sodrás: a kábel ereinek olyan kiképzése, melyben két áramkört képező négy ér páronként egymásra merőlegesen helyezkedik el, csökkentve ezzel a párok közötti áthallást. A DM sodrás előnye ezenkívül, hogy fantom-áramkörök kiképzésére is alkalmas. Újabban kevésbé használják, mert 10 kHz feletti átvitelnél előnyösebb a csillagsodrás.
Fakszimile: l. képtávíró.
Fantom-áramkör: képezhető két érpárból, amikor is egy-egy érpár bemenetére kapcsolt transzformátorok középpontja egy harmadik áramkör kialakítását teszi lehetővé. Hangfrekvenciás távolsági kábeleknél régebben e módszerrel lehetett a beszédcsatornák számát 50%-kal növelni. A multiplex berendezések elterjedése óta jelentősége csökkent, jelenleg csak távtáplálásra (a kábelben lévő felügyelet nélküli erősítők egyenáramú teljesítménnyel való ellátására) használják.
Fényátvitel: alkalmazásakor vezetett vagy sugárzott fénynyaláb az információval modulálva teremt kapcsolatot a forrás és a felhasználó között. Az információt modulált formában lézer vagy LED diódára vezetve az adja ki az információt hordozó fényt, melyet fényvezető szálon átvezetve fényérzékelő diódára juttatnak, és ez a dióda a fényt elektromos információvá alakítja vissza.
Fénytechnika (fotonika): a fotonok mozgásán alapuló jelkezelés, -tárolás és -átvitel. A fény modulálva alkalmas információk nagy távolságú átvitelére, jelkezelésre, tárolásra és érzékelésre. Így a fénytechnika ma már az elektronika és az elektromágneses átvitel versenytársa.
Fényvezető: üvegből, szilíciumból, fluoridokból vagy nagy molekulájú szerves anyagból készült vékony huzal, melynek törésmutatója a keresztmetszet mentén úgy változik, hogy a fény abból ne tudjon kilépni, és ennek hatására jó hatásfokkal (kis veszteséggel) lehet fényimpulzusokat továbbítani a szálon. Amennyiben a szál keresztmetszete megengedi, hogy különböző irányú fénysugarak is visszaverődjenek a határfelületen, akkor azt többmodusú (multimodusú) szálnak nevezzük. Ha a szál átmérője a fény hullámhosszánál alig nagyobb, akkor a szálban csak egy adott irányú fény képes erjedni, ez az egymodusú (monomodusú) szál. Ez utóbbi szálban az impulzustorzítás kisebb, és ez is növeli a hatótávolságot. Fényvezető szálon erősítés nélkül jelenleg 10–60 km hidalható át. Laboratóriumi eredmények ennek tízszeresét is megvalósíthatónak mutatják.
Földfelszíni mikrohullámú rendszer: l. mikrohullámú rádió-átvitel.
Frekvenciamultiplex: sokcsatornás beszéd-, zene- vagy egyéb jelátvitel frekvenciaosztás útján. Frekvenciamultiplexelés segíségével egy átviteli úton egyidejűleg több különböző információ vihető át.
Frekvenciaosztás: a vonalon átvitt frekvenciasáv felosztása csatornákra, melyek mindegyikén egy-egy információt visznek át. A csatornákat frekvenciaáttevéssel helyezik a kijelölt sávba. A vevőállomáson az érkező teljes frekvenciasávot sávszűrőkkel csatornákra bontják és azokat visszahelyezik az eredeti sávba.
Frekvenciaosztásos rendszer: a frekvenciaosztás elvén nyalábolt jelek átvitelére szolgál (frekvenciaosztásos rendszer – nyalábképzés). Ez az elv azt jelenti, hogy a frekvenciában egymás mellé helyezett, több független információt visznek át, pl. több száz telefoncsatorna jeleit vagy színestévé-képjelet és a hozzá tartozó 4 kísérőhangot stb. A telefoncsatornák nyalábolását végző berendezést frekvenciamultiplex berendezésnek nevezik.
Gentex: nyilvános közhasználatú távírószolgálat.
Időmultiplex rendszer: olyan jeltovábbító rendszer, amely időosztással több impulzusmodulált csatorna (impulzusmoduláció) egyidejű átvitelét teszi lehetővé. A kapcsolási időpontokban előállított és a kapcsolóról levett impulzusok többszörös (multiplexelt) impulzussorozatot alkotnak, amely az impulzusmodulátoron át az átviteli vonalra jut. A vevőoldalon az impulzusdemodulátor visszaalakítja az eredeti többszörös impulzussorozatot.
Időosztás: az átvitel céljára rendelkezésre álló időtartomány felosztása olyan időrésekre, melyek mindegyike egy-egy független információ átvitelére használható. Az időtartományban a csatornákat időmultiplex rendszerek helyezik egymás mellé, majd ezekkel szinkron működő rendszerek tudják szétválasztani őket. Időosztás használható kapcsolási célokra is, amikor az adóállomáshoz rendelt időrést megfelelő késleltetéssel a vevőállomás időrésébe juttatják. Elektronikus, tároltprogram-vezérlésű rendszerekben az időosztásos kapcsolást alkalmazzák. Ha az átvitel és a kapcsolás is időosztásos, akkor azt integrált időosztásos (sok esetben digitális) rendszernek nevezzük.
Impulzusmoduláció: az impulzussorozat valamelyik jellemzőjének változtatása az átvinni kívánt jel (pl. beszéd) pillanatnyi értékeinek megfelelően. Az információt ilyen módon nem egy folytonos jel, hanem diszkrét impulzusok viszik át. Az impulzusmodulált jelet úgy állítják elő, hogy a folytonos jelből a mintavételi tétellel meghatározott egyenlő időközökben mintákat vesznek. Aszerint, hogy a mintavételi feszültség az impulzussorozat mely jellemzőjét módosítja, keletkezik az impulzusamplitúdó- (PAM), az impulzusszélesség- (PDM), az impulzushelyzet- (PPM) és az impulzusfrekvencia-moduláció (PFM). A PAM, PDM és PPM rendszerek általában analóg rendszerek, az átvitt impulzussorozat modulált jellemzője arányos a pillanatnyi amplitúdóval. A PCM és DM digitális rendszerekben mindig alkalmaznak kódolást, és teljesen egyforma impulzusokból álló csoportokat visznek át, ezért ezek digitális rendszerek. A mintavételi impulzusok között eltelt idő (az impulzusperiódus) viszonylag hosszú az impulzusok vagy impulzussorozatok által elfoglalt időhöz képest. Két-két impulzus (impulzuscsoport) kibocsátása közötti időben más információkat hordozó impulzusokat (impulzuscsoportokat) lehet átvinni. (Időosztásos átvitel.)
Kábel: általában több, sodrással egyesített szigetelt vezetőt tartalmazó, hajlítható elektromos vezeték, amelyet a külső behatások ellen burkolat (kábelköpeny) véd.
Kábeltelevízió: a vezetékes műsorelosztásnak az a módja, melynél az előfizető több (8-52) műsor között választhat. A műsorokat a helyi adókról, műsorszóró műholdakról vagy helyi elosztó rendszerek segítségével vehetőek. A kábeles hálózat lehetővé teszi, hogy az előfizetőtől a stúdió felé is menjenek jelzések, pl. programválasztás, műsormegrendelés céljára. A kábeltelevíziós hálózat technikailag egyéb szolgáltatásokra is alkalmas, pl. biztonsági jelzések, riasztások, a távfűtés vagy áramszolgáltatás vezérlése, számítógépes kapcsolatok stb.
Kapcsolás: a távközlésben az a feladat, amelynek során a hívót a hívottal egy vagy több fokozaton keresztül összekapcsolják. A kapcsolás lehet valódi fizikai folyamat, amikor a két vonalat kötik össze, ezt nevezik vonalkapcsolásnak; vagy a címzett kódjával ellátott üzenetcsomagokat küldünk, melyet minden alkalommal a megfelelő címre juttatnak el (l. csomagkapcsolás). A kapcsolási folyamat két részből tevődik össze, a kapcsológépből, a vonal- vagy csomag-összeköttetést létesítő részből és az ezt az eszközt vezérlő rendszerből (l. vezérlés). A vezérlő rendszert jelzésátviteli csatornák kötik össze a felhasználókkal, a végállomásokkal és egymással. Az innen beérkező információk és a beépített szabályok alapján hajtja végre a kapcsolat létrehozását.
Kapcsolástechnika: a kapcsolók és az azokból felépített kapcsolóáramkörök alkalmazása, tervezése, vizsgálata, működtetése.
Kapcsológép: a távbeszélő- és távíróközpontokban a kapcsolómező kialakítására használt, összetett kapcsolóeszköz. Működése során keresztpontokat zár, és ezzel a gép bemeneti és kimeneti oldala között meghatározott kapcsolatot létesít. Felépítésétől függően ugyanazon a gépen egyidejűleg csak egyetlen (forgó mozgású keresőgép) vagy több (Crossbar kapcsológép) keresztpont záródhat.
Képtávíró (fakszimile): írott, nyomtatott és vonalas szövegek és ábrák (állóképek, rajzok) nagy távolságú átvitelére alkalmas. Egyelőre csak fekete és fehér árnyalatok megkülönböztetésére képes. Előnye egyszerűsége és gyorsasága a bonyolultabb, több árnyalatot is megkülönböztető fotografikus képtávíró rendszerekkel szemben. Rendszerint távbeszélő-áramkört használnak hozzá.
Koaxiális kábel: a két vezeték koncentrikusan helyezkedik el benne. A belső, tömör vezetőtől szigetelőkkel elválasztva helyezkedik el a külső henger. Távközlési célokra elsősorban a normál koaxiális kábelt használják, melynél a belső átmérő 2,6, a külső 9,5 mm. Sokfelé, így Magyarországon is, alkalmazzák a kis-koaxiális kábelt, melynek névleges belső átmérője 1,2 mm, a külső 4,4 mm. A koaxiális csövek között nagyfrekvencián nincs áthallás, ezért 4–10–60 MHz-ig terjedő sávok átvitelére használják őket. Ez több ezer beszéd- vagy néhány televíziós csatornát jelent.
Konferenciakapcsolás: egyidejűleg kettőnél több felhasználó vehet részt benne. A felhasználók maximális száma általában nincs rögzítve, technikai okokból ez a szám ritkán több, mint 16. Az összeköttetésben részt vevők valamennyien tudnak mindenkivel információt közölni, és az összes többi információt képesek venni. Ha a konferenciakapcsolás csak beszédátvitelt tesz lehetővé, akkor az telefonkonferencia, ha beszéd- és képátvitelt is, akkor videokonferenciának nevezzük.
Közép- és rövidhullámú, URH műsorszórás: Középhullámú műsorszórás a 200-600 m-es hullámhosszakon nagy területek számára nyújt ellátást. A 9 kHz-es kétoldalsávos adáshoz képest, az 500 kHz–1,5 MHz sáv (ez felel meg a fenti hullámhosszaknak) csekély, ezért az adók sok esetben egymást zavarják, és minőségi vétel nem lehetséges. A rövidhullámú műsorszórás részére nagyobb frekvenciasáv áll rendelkezésre (2–30 MHz), a bizonytalan terjedési viszonyok miatt azonban elsősorban beszédinformációk átvitelére használják. Az URH sáv (60–110 MHz) relatív szélessége jó minőségű (15 KHz sávszélességű) monó és sztereó műsorok kis területen való sugárzására használható.
Mikrohullámú rádióátvitel: a néhány dm vagy cm hosszúságú irányított hullámok segítségével létesít kapcsolatot megadott pontok között. A mikrohullámok a fényhez hasonló módon, egyenes vonalban terjednek, ezért a mikrohullámú antennákat kiemelkedő pontok, tornyok tetejére helyezik el. Ha az átvitel során a szomszédos mikrohullámú állomások a földön vannak, akkor azt földfelszíni mikrohullámú átvitelnek, ha az egyik pont műholdon helyezkedik el, akkor azt szatellit rádióátvitelnek nevezzük. Egy-egy mikrohullámú csatorna több száz beszédcsatorna vagy televíziós képek átvitelére is használható.
Moduláció: olyan eljárás, amellyel a vivőhullám valamelyik paraméterét az információt hordozó jellel arányosan változtatjuk. A különböző modulációs módok csoportosíthatók, pl. a vivőhullám alakja szerint: a vivőhullám lehet szinuszos időfüggvény vagy nemszinuszos időfüggvény, pl. impulzussorozat. Más felosztás alapján megkülönböztethetünk analóg és digitális modulációt. A szinuszos vivőhullám esetén az analóg modulációs módok: amplitúdómoduláció, fázismoduláció, frekvenciamoduláció. Impulzus alakú vivőhullám esetén az analóg modulációs módokat összefoglalóan impulzusmodulációknak nevezzük; a digitális modulációs módok az impulzuskód- és a deltamoduláció (PCM, DM, ADPCM). A modulált jelet előállító áramköröket modulátoroknak nevezzük.
PCM, impulzuskód-moduláció: az impulzusmoduláció egy formája, melyben a jel amplitúdójának megfelelő érték kódolt formában bináris számjeggyel jellemezve kerül átvitelre. Az impulzuskód-moduláció nemzetközileg szabványosítva 64 kbit/s átviteli és kapcsolási sebességgel működik. A sávszélesség csökkentésére dolgozták ki az ADPCM eljárásokat.
Rádió-műsorszórás: hangjelek kisugárzása. Bár a rádió általában sugárzást jelent, az elterjedt szóhasználat ezt kizárólag hangműsorokra használja. A műsort az ellátási területen belül bárki veheti, akinek erre a célra szolgáló vevőkészüléke van. Monó rádió-műsorszórás egyetlen csatornán szolgáltatja a programot. Sztereó esetben két csatornán érkezik a program, utánozva ezzel a térbeli hanghatásokat.
Regiszter: a vezérlés gyakorlati végrehajtását megoldó berendezés a központokban.
Rotary (forgógépes) rendszer: kapcsolástechnikai eljárás, melyben a kapcsológépet motor forgatja, és a tengelykapcsoló a vezérlés hatására a gépet és a motort úgy köti össze, hogy a gép a kívánt helyzetben álljon meg és ezzel a központon belül a szükséges összeköttetéseket létrehozza.
Szatellit: magyarul műhold, a műholdas vagy más szóval űrtávközlés Földön kívüli állomása. A távközlési műholdak általában geostacionáriusak, ami azt jelenti, hogy a műhold helyzete a Föld helyzetéhez képest nem mozdul el, és így folyamatos összeköttetés biztosítható.
Szimmetrikus kábel: olyan kábelszerkezet, melyben két azonos keresztmetszetű és ellenállású vezeték alkot egy áramkört.
Tároltprogram-vezérlés: a kapcsolástechnikában használatos eljárás, melyben a vezérlési információ, a kapcsolatfelépítés, a tarifálás és valamennyi üzemtechnikai feladat a vezérlőben elhelyezett processzorok és memóriák segítségével az alkalmazott program betáplálása után oldható meg. A tároltprogram-vezérlésű rendszerek a körülményekhez könnyebben alkalmazkodnak és a felhasználók részére különleges szolgáltatásokat (pl. hívás-utánirányítás, hívott terhére történő díjelszámolás stb.) képesek megvalósítani.
Távközlési végállomás: az az eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a távközlési szolgáltatást igénybe vevők a szolgáltatást nyújtó hálózathoz hozzáférjenek. Ez az eszköz tartalmazza azokat az alkatrészeket, amelyek a beszédet, zenét, képet vagy írást elektromos jellé átalakítják. Legegyszerűbb végállomás a telefonkészülék, újabban egyre gyakrabban használják a távgépírót, a fakszimilét, a számítógépes terminált stb. Amennyiben a végállomás egy előfizető lakásában található, akkor előfizetői állomásnak nevezzük, ha ehhez mindenki hozzáférhet, akkor nyilvános állomásnak.
Televízió: képi műsorok sugárzására használatos rendszer. A televízióműsorok átvitelére legalább 5 MHz sávszélesség szükséges (vannak 6 és 8 MHz-es rendszerek is). Ennek sugárzására ezért csak az URH sáv használható, 50 MHz–450 MHz tartományban. A televízióműsor ezért csak kis területek besugárzására alkalmas frekvenciasávokon működik. A földfelszíni adók sűrű telepítése helyett műholdakról is lehet műsort sugározni. A műholdas műsorbesugárzás több százezer km2 ellátására alkalmas. A jó minőségű ellátás másik módja a vezetékes műsorelosztás: a lakásokba vezetéken (kábelen) jut a központi helyről a műsor.
Űrtávközlés (műholdas távközlés): rádiótávközlés, amely egy vagy több űrállomást, aktív vagy passzív távközlési műholdat vagy más, a világűrben lévő tárgyat használ fel. Feladata jeltovábbítás a Földön lévő adótól műholdon keresztül a Földön lévő vevőig. A műhold feladata csupán e jel átjátszása. E célra szolgálnak a távközlési műholdak. A legismertebb forma a műholdas állandó helyű szolgálat keretében működő, fix telepítésű űrtávközlési földi állomások közötti kapcsolat.
Vezérlés (kapcsolástechnikában): az a folyamat, amelynek eredményeképpen a kapcsolómezőben vagy annak egy részegységében az összeköttetés felépül. Közvetlen (direkt) vezérlés esetén a vezérlő áramkör az adatokat számjegyenként, közvetlenül a hívóvonalról kapja és azonnal fel is dolgozza; közvetett (indirekt) vezérlés esetén a számjegyeket regiszterek fogadják, és ezek továbbítják a kapcsolás felépítéséhez szükséges adatokat a vezérlő áramkörhöz. A regiszterek alkalmazásával a rendelkezésre álló számmező – a teljes hívószám tárolása folytán – jobban kihasználható, a vezérlés függetleníthető a beérkező hívószámok számrendszerbeli és jelzéstechnikai kötöttségeitől. Ha az egész kapcsolómezőt egyetlen vezérlő áramkör vezérli, közös vezérlésű központról van szó. A közös vezérlés előnye, hogy a vezérlő áramkör a teljes kapcsolómezőt áttekintve, gyorsan és a legcélszerűbb úton építi fel az összeköttetést.
Videokonferencia: olyan konferenciakapcsolás, melyben a részt vevő állomások nemcsak hang-, hanem képinformációk kicserélésére is alkalmasak. Videokonferencián valamennyi állomás látja az éppen aktív állomás helyszínét, és az ott lévő operatőr akár a beszélő személyét, akár egyéb írásos dokumentációt is tud a többi résztvevő felé továbbítani.
