Leszerelési miniszótár
Leszerelési miniszótár
atomfegyver tömegpusztító fegyverfajta, melynek megsemmisítő képessége az atommag-reakció közben felszabaduló energia pusztító hatásán alapul. A jelenlegi atomfegyverek a működésük lényegét jelentő atommag-reakciók szerint egy-, ill. kétfázisúak. Az egyfázisú atomfegyverben a felszabaduló energiát a hasadóanyagok (a 233-as vagy a 235-ös tömegszámú izotópban feldúsított urán vagy a 239-es tömegszámú plutónium) láncreakcióban történő maghasadása szolgáltatja. Azért, hogy a láncreakció a robbantás időpontjában induljon meg, a hasadóanyagokat vagy több részre osztva, vagy laza (tömörítetlen) állapotban helyezik el. A kívánt pillanatban hagyományos robbanóanyagok felhasználásával a résztölteteket összelövik, ill. a laza töltetet tömörítik. Így hozzák létre a láncreakció megindulásához szükséges kritikus tömeget. A kétfázisú atomfegyverben az első fázis köré fúziós töltetet (lítium- és hidrogénizotópok vegyülete) helyeznek el, amelyben az első fázis robbanásakor keletkező rendkívül magas hőmérséklet hatására végbemegy az atommagok egyesülése, s az ebből felszabaduló energia sokszorosa a hasadó töltetének.
ballisztikus rakéta olyan rakéta, amelynek hasznos terhe (többnyire robbanótöltete) a hajtómű kiégése (az égésvégi pont elérése) után ballisztikus pályán mozog tovább. A ballisztikus rakéta pályáját az égésvégi sebesség határozza meg. Általában a tüzérségi, a közepes és az interkontinentális hatótávolságú, felszín-felszín osztályú rakétákat sorolják a ballisztikus rakéták csoportjába.
bináris fegyverek a vegyi fegyver legújabban kifejlesztett alkalmazási módja. A fegyverben egymástól jól elkülönítve két vegyi anyag található, amelyek külön-külön nem vagy kevésbé mérgező hatásúak. (Így könnyebben, veszélytelenebbül tárolhatók, szállíthatók, és esetleges balesetükkel sem okoznak veszélyhelyzetet.) A két anyag a hordozótartályban (bomba, lövedék, akna) a kilövést követően, a repülés folyamán rendkívül nagy mérgező hatású anyaggá, idegméreggé alakul át, s ily módon fejti ki hatását. Veszélyességét növeli, hogy a két komponens szinte ugyanolyan összetételű lehet, mint a polgári életben használatos sok vegyszer.
biológiai fegyver az élővilág (ember, állat, növény) elpusztítására, megbetegítésére és járványos megfertőzésére alkalmas, mesterséges úton kitenyésztett mikrobiológiai és egyéb biológiai hatóanyagok (ágensek: baktériumok, vírusok, rickettsiák, gombák) és ezek természetes úton vagy mesterségesen előállított méreganyagai (toxinjai). Alkalmazásuk eszköze lehet: rakéták, bombák és tüzérségi lövedékek útján szétterített aeroszol, légi kiöntő- és permetezőberendezések, továbbá fertőzött betegséghordozók (vektorok: rovarok, férgek, rágcsálók, használati tárgyak) célbajuttatására szolgáló tartályok, dobozok stb. Teljes körű tilalmukat és a készletek megsemmisítését nemzetközi egyezmény rögzítette.
biológiai (B) és vegyi (kémiai-chemical-C) fegyverek az ENSZ egyik bizottsága által 1948-ban meghatározott tömegpusztító fegyverek csoportjába tartoznak, együtt az atomfegyverekkel (A). Ez utóbbitól eltérően mind a B, mind a C fegyverek a hatásukat kizárólag élő közegre gyakorolják. Ez a hatás időben és térben nem vagy alig korlátozható. Széles körű alkalmazásuk a természet egyensúlyi állapotát visszafordíthatatlanul megkárosíthatja. A II. világháború utáni időszakban jelentős mértékben megnőtt mindkét fegyverfajta kifejlesztésének és alkalmazásának lehetősége (az alkalmazható anyagok választéka, toxicitása, hatásmechanizmusuk sokfélesége). Még a legfejlettebb, leggazdagabb országok sem képesek hatékony és széles tömegeket átfogó védelmet nyújtani e fegyverfajtákkal szemben. Esetleges alkalmazásuk viszont könnyen vezethet egyre veszélyesebb fegyverfajták bevetéséhez (eszkaláció). A veszélyt növeli, hogy még a kevéssé fejlett országok is képesek lehetnek e fegyverfajták kifejlesztésére vagy megszerzésére, ami növeli a proliferációs veszélyt. Minthogy tömeges védekezésre nincs mód, tömeges bevetésük (az ellencsapás veszélye miatt) nem kínál eléggé vonzó lehetőséget; egyetemes eltiltásuk és a készletek megsemmisítése egyetlen ország nemzetbiztonságát sem károsíthatja. A B fegyver betiltása már megtörtént. A C fegyver hadviselési célokra történő alkalmazása is tiltott, a teljes tilalomról és megsemmisítésről szóló egyezmény kidolgozása folyamatban van.
bombázó repülőgép a légibombát a cél körzetébe, a repülőgép-fedélzeti rakétát és/vagy robotrepülőgépet a céltól megfelelő távolságra szállító, majd onnan indító repülőeszköz, a légierők egyik legfontosabb, legnagyobb ütőerejű harceszköze. Felépítése szerint lehet: könnyű, közepes és nehéz; feladatkörét tekintve: harcászati és hadászati bombázó repülőgép. A harcászati repülőgépek feladata a szárazföldi csapatok harcának légi támogatása. Ide tartoznak a könnyűbombázó repülőgépek, amelyek 2000-3000 km távolságra 3–4 t-nyi bombaterhet szállítanak. A hadászati bombázó repülőgépek közé sorolják a közepes és a nehézbombázó repülőgépeket, melyek 5–15000 km távolságra 10–34 t bombaterhet szállíthatnak. Egyik fő feladatuk az ellenséges hátország létfontosságú célpontjainak bombázása.
első csapás a totális atomháború kezdeteként a rendelkezésre álló (harckész állapotba helyezhető) hadászati támadófegyverek (ballisztikus rakéták és bombázó repülőgépek) minél nagyobb tömegével váratlanul mért atomcsapás, melynek legfontosabb célja az ellenfél lefegyverzése, vagyis az, hogy a támadó az ellenfele válaszcsapásra alkalmas hadászati támadófegyvereinek még az elindítás előtt, a rakétaindító berendezéseken, ill. a repülőtereken való megsemmisítésével döntő fölényt érjen el, mely számára az atomháború megnyerését eredményezi.
elsőcsapás-mérő képesség olyan lehetőség a hadászati atomfegyverek váratlan, nagy tömegben való bevetésére, melyre a megtámadott fél vagy egyáltalában nem tud válaszolni, vagy csak oly módon, hogy a válaszcsapás okozta veszteségek csak jelentéktelen, vagyis elviselhető veszteséget okoznak az elsőként támadónak. A szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly kialakulása, nagyjából a 60-as, 70-es évek fordulója óta egyik világhatalom sem rendelkezik elsőcsapás-mérő képességgel, mert semmiképpen sincs lehetősége – az első csapás bármily váratlanul történő mérése ellenére sem – az első csapással megegyező (vagyis a totális pusztulást eredményező) válaszcsapás megakadályozására.
felderítő műhold a várható ellenfél országának területéről, fegyveres erőiről a világűrből információkat összegyűjteni képes, Föld körüli pályán keringő katonai űrobjektum. A felderítő mesterséges holdak fényképező, televíziós, infravörös, rádiólokációs és rádiómérő berendezéseikkel felkutathatják a katonai és ipari célpontokat, meghatározhatják koordinátáikat, megfigyelhetik a földfelszín hadászatilag fontos körzeteit. Infravörös berendezéseikkel egyes esetekben a felszín alatti objektumok is felderíthetők.
hadászati fegyverek egy esetleges világháború kimenetelét döntő módon befolyásoló fegyverrendszerek, melyek alkalmasak a legfontosabb hátországi, hadászati jellegű célpontok – katonai, hadiipari, ipari bázisok, vezetési, közigazgatási pontok, közlekedési, távközlési csomópontok – megsemmisítésére. A különféle fegyverrendszerekből a hadászati fegyverek hatótávolságuk (hatósugaruk), ill. töltetük megsemmisítő hatása alapján választhatók ki. A hadászati fegyverek közé sorolják: az atomtöltetű interkontinentális és a közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat, az atomtöltet célba juttatására alkalmas, 1000 km-t meghaladó hatósugarú (interkontinentális nehézbombázó, közepes bombázó és vadászbombázó) repülőgépeket, ill. a nagy hatótávolságú atomtöltetű robotrepülőgépeket.
hadászati rakéta egy vagy több robbanótöltetű ballisztikus rakétafegyver, amelynek hatótávolsága meghaladja az 1000 km-t. A hadászati rakétafegyverek rendeltetése: az ellenség hadászati jellegű célpontjainak, a hátországában levő ipari üzemek, nagyvárosok, vízi- és hőerőművek, rakétaindító állomások megsemmisítése. A hadászati rakéta szerkezetét tekintve program- (tehetetlenségi) irányítású rakéta, rendszerint több száz kt-ig, esetleg több Mt-ig terjedő trotilegyenértékű atom-robbanótöltettel (vagy -töltetekkel) szerelve. Hajtóműve szilárd vagy folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű. Indítóberendezése lehet helyhez kötött – földfelszíni vagy föld alatti (rakétasiló); mozgó – atomhajtású tengeralattjáró, lánctalpas vagy gumikerekes jármű, esetleg bombázó repülőgép. Kisebbik változata a közepes hatótávolságú (1000–5500 km), a nagyobbik az 5500 km-t meghaladó hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéta.
hadászati védelmi kezdeményezés, Strategic Detence Initiative (SDI) az Egyesült Államokban az 1980-as évek elején előtérbe került tervezet. Célkitűzése az észak-amerikai szárazföldnek a hadászati rakéták atomtölteteitől való „abszolút biztonságot nyújtó” védelmének megteremtése. Ezt a védettséget többzónás, részben űrtámaszpontú rakétaelhárító rendszer elemeinek soron következő működésével tervezik megvalósítani. Jelenleg még csak előtervek, feltételezések, elképzelések formájában létezik. Az előtanulmányok, előkísérletek szakasza 1984-tól 1989-ig terjed. E szakasz lezárásaként tanulmányok készülnek arról, egyáltalán van-e realitása az abszolút biztos rakétaelhárításnak, s ha igen, akkor a kutató-fejlesztő tevékenységet milyen irányokban célszerű folytatni. Bár a nyilvánosságra került tervezetek többsége tulajdonképpen megvalósíthatónak látszik, mégis nagy biztonsággal állítható, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés eredeti célkitűzése, a 100%-os vagy azt nagyon megközelítő hatékonyságú rakétaelhárítás megvalósíthatatlan. A fejlesztésre, gyártásra és telepítésre fordítandó, becslések szerint 1000 milliárd dollárt is meghaladó költségek semmiképpen sem lesznek arányban az elérhető hatékonysággal, mert azokat a veszteségeket, amelyek egy rakétatámadás következményeiként fellépnének, így sem lehetne az elviselhetőség szintje alatt tartani.
Irányítottenergianyaláb-fegyverek nagy energiasűrűséget koncentrált sugárban nagy távolságra eljuttatni képes, újszerű, egyelőre csak kísérleti stádiumban vagy tervezet formájában létező fegyverek. Legkorábban megvalósítható változatuknak a lézerfegyvert tekintik. Ez utóbbinak kedvező alkalmazási területe lehet a világűr, mert a légüres térben a lézerfény szinte veszteség nélkül terjed. Az irányítottenergianyaláb-fegyverek másik fajtája lehet a részecskegyorsítóban előállított, nagy energiasűrűségű, töltött és töltetlen atomi részecskék sugara. Az irányítottenergianyaláb-fegyverek nagy előnyeként tartják számon, hogy pusztító hatásukat gyakorlatilag az eredményes megirányzás pillanatában kifejtik, hiszen a pusztító hatás (a lézer esetében) éppen a fény sebességével terjed. Katonai alkalmazásra megfelelő változataik kifejlesztése hosszabb időt, esetleg két évtizedet vagy ennél többet is igénybe vehet.
katonai műhold különféle katonai feladatok ellátására berendezett, elsősorban felderítésre, hadihajók és katonai repülőgépek helyzetmeghatározására (navigációjára), híradásra, meteorológiai előrejelzésre, rakéták és robotrepülőgépek röppályatervezésére szolgáló, Föld körüli pályára állított mesterséges holdak. A szoros értelemben vett közvetlenül katonai műholdakon kívül gyakori az olyan mesterséges hold, amely egyébként nem katonai programot teljesít, de vagy katonai eszközök tervezéséhez szükséges alapkutatási adatokat szolgáltat, vagy pedig programja tartalmaz katonai feladatot, ill. az általa szolgáltatott adatok katonai szempontból is értékelhetők.
katonai űrtevékenység az űrtevékenység (az asztronautika, a kozmonautika) módszereinek és eszközeinek katonai célokra történő hasznosítása. A katonai űrtevékenység legfontosabb területei: a felderítés, a távközlés, a navigáció (helyzetmeghatározás), a meteorológia, a geológia-geodézia. A jelenlegi katonai űrtevékenység mindenekelőtt azzal jellemezhető, hogy sokrétű, széles körű, egyelőre mentes a fegyverektől és a katonai erő minden más formájától, továbbá, hogy jelentős hányada a béke fenntartását, a nemzetközi biztonság erősítését, valamint a szovjet-amerikai erőegyensúly megőrzését szolgálja. A jelenlegi katonai űrtevékenység ugyanis lehetőséget ad a jelentősebb csapatmozgások megfigyelésére, a rejtett módon előkészített, tehát váratlan rakétatámadás rendkívül gyors jelzésére, az eddig megkötött fegyverzetkorlátozási egyezmények előírásai betartásának maradéktalan ellenőrzésére, az új fegyverkísérletek folyamatos megfigyelésére.
közép-európai haderő-csökkentési tárgyalások az 1973–88 között Bécsben folytatott tárgyalások résztvevői voltak: a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK, ill. az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK és a Benelux országok. Bár gyakorlati leszerelési intézkedéseket nem eredményeztek, a tárgyalások hasznos tapasztalatokkal szolgáltak a későbbi európai leszerelési fórumok számára. Magyarország, mivel nem tartozott a csökkentésre kijelölt övezethez, megfigyelői státusban vett részt.
Leszerelési Értekezlet (Conference on Disarmament-CD) genfi székhelyű, leszerelési kérdésekkel foglalkozó, sokoldalú egyezmények kidolgozására hivatott testület. Az egyetlen nemzetközi leszerelési tárgyalófórum. Szovjet-amerikai megállapodás eredményeként jött létre 1962-ben, Tizennyolc-hatalmi Leszerelési Bizottság (ENDC) néven. A megállapodást, amelyben a két fél rögzítette a tárgyalások alapjául szolgáló, közösen elfogadott elveket is, az ENSZ-közgyűlés 1961-ben egyhangúlag jóváhagyta. A testület összetétele és elnevezése a későbbiekben többször változott. 1969-ben 26 tagúra bővült (azóta vesz részt munkájában Magyarország is), 1975-ben 31 tagúra (ekkor került be a két német állam), majd 1979. jan. 1-jével 40 tagúra. A jelenlegi elnevezést 1984 óta használja a testület. Összetétele: a szocialista csoportnak 8 tagja van: a Varsói Szerződés 7 tagállama és Mongólia; a nyugati csoportba 8 NATO-tagállam, valamint Ausztrália és Japán tartozik; 21 tagja van a két katonai csoportosuláshoz nem tartozó, semleges vagy el nem kötelezett országok csoportjának; a 40. tag: Kína. A munkában rendszeresen részt vesz további mintegy 10–15 nem tagállam képviselője is. Az értekezlet évente két szakaszban, összesen 6 hónapon át ülésezik – plenáris üléseken, bizottságokban, munkacsoportokban s egyéb szűk körű szervekben végzi tevékenységét. Döntéseit nem szavazással, hanem a tagok ún. közmegegyezésével (konszenzus) hozza. Az ENSZ-től független. Működési szabályait, napirendjét és programját maga határozza meg, figyelembe véve a közgyűlés ajánlásait. Munkájáról évente jelentést küld a közgyűlésnek. Az értekezletet kiszolgáló apparátust az ENSZ adja, a rendes költségvetés terhére. Az értekezlet elnökének személye havonta változik. Az értekezlet napirendjén a következő főbb kérdések szerepelnek: Nukleáris kísérleti tilalom (teljes atomcsend); A nukleáris fegyverkezési verseny megszüntetése és a nukleáris leszerelés; A nukleáris háború elhárítása; A vegyi fegyverek teljes eltiltása; A világűrbeni fegyverkezési verseny megakadályozása; A radiológiai fegyverek eltiltása, a nukleáris létesítmények elleni támadás tilalma. Valóban intenzív tárgyalás jelenleg csak a vegyi fegyverek eltiltásával és megsemmisítésével foglalkozó egyezménytervezetről folyik.
műholdvadász fegyver, műholdelhárító fegyver egyelőre csak elképzelés, fejlesztési vagy kísérleti példányok formájában létező fegyverek Föld körüli pályán keringő katonai és polgári mesterséges holdak leküzdésére. Első generációsnak tekintett műholdvadász fegyverként az ún. elfogó műholdakat próbálták ki 1964–82 között. Ezek az űrhajózásban rutinszerűen végzett találkozási manőver utolsó fázisában ütközéssel vagy hagyományos repesztöltet felrobbantásával semmisítették meg a célként kijelölt műholdat. Ez a műholdvadász fegyver lassúsága, a szándék korai felderíthetősége miatt alkalmatlannak bizonyult. Második generációs műholdvadász fegyverként az Egyesült Államokban a 70-es évek közepétől vadászbombázó repülőgép fedélzetéről startoló, ún. ASAT (antisatellite = műhold elleni) rakétákat fejlesztenek, s a 80-as évek közepén néhány repülési kísérletre is sor került. 1986-tól azonban az Egyesült Államok törvényhozása ideiglenesen szünetelteti a műholdvadász fegyver valós körülmények között történő kipróbálását.
nemzetközi leszerelési fórumok a nemzetközi biztonság és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó sokoldalú (multilaterális) testületek. Jellegük és rendeltetésük szerint két csoportba oszthatók. Az egyikbe tartoznak az összes államot magukban foglaló vitafórumok. Közülük első helyen említendő az ENSZ-közgyűlés, közelebbről annak 1. sz. bizottsága, amely csak a nemzetközi biztonsággal és a leszereléssel összefüggő kérdéseket vitatja. A közgyűlés szavazással hozza határozatait, de azoknak csak ajánlás jellege van, végrehajtásuk nem kötelező. New Yorkban ülésezik, évente mintegy 2 hónapon át. A közgyűlés „segédszervének” tekinthető az ENSZ leszerelési bizottsága (United Nations Disarmament Commission - UNDC), amely évente egy alkalommal, 4 héten át működik, s néhány kiemelt kérdéssel foglalkozik. A közgyűlés létrehozhat még különféle szűkebb körű testületeket (ún. „ad hoc” bizottságokat, szakértői csoportokat stb.) egy-egy kérdés folyamatos, részletes vizsgálatára, ajánlások kidolgozására. A másik csoportba jelenleg csak egy testület sorolható: a viszonylag szűk körű, de minden tekintetben – elsósorban katonai és politikai szempontból – megfelelően reprezentatív tárgyalófórum a genfi Leszerelési Értekezlet.
rakétaelhárítás (rakétavédelem) általában a hadászati rakéták célba juttatásának megakadályozására, ill. a rakéták megsemmisítésére irányuló tevékenység. Feladatai: a támadórakéta felderítése, pályaelemeinek meghatározása, a leküzdését végrehajtó rakéta – az ellenrakéta – bevetése a támadó rakéta megsemmisítésére. A rakétaelhárítás sikere függ a rakétatámadás kellő idejű észlelésétől, a pályaelemek gyors meghatározásától és az ellenrakéta késedelem nélküli indításától. A rakétaelhárítás feladatainak végrehajtására nagyon kevés idő áll rendelkezésre, pl. egy 10000 km távolságból indított interkontinentális ballisztikus rakéta esetében legfeljebb 28–30 perc, közepes hatótávolságú rakéta esetében 15–18 perc. A felderítést nagy hatótávolságú rádiólokátorral végzik. A földi rádiólokátor-rendszert hajókon, repülőgépeken és mesterséges holdakon telepített lokátorokkal egészítik ki. Amikor a lokátorrendszer a támadó rakétát megbízhatóan azonosította, pályaelemeit elektronikus számítógépekkel meghatározzák. A felderítés adatai alapján kiszámítják azt a legkedvezőbb pontot, ahol a támadó rakétát leküzdhetik. Az ellenrakétát úgy indítják, hogy a támadó rakétával egyidejűleg érkezzék a kiszámított legkedvezőbb pontba. Napjainkban a rakétaelhárítás gyakorlatilag nem létezik. A SALT-I. egyezményrendszer keretein belül megkötött, korlátlan érvényű szerződés (1972) értelmében mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok mindössze 2–2 objektumvédő ellenrakéta-rendszert telepíthetett; ezt 1974-ben egy kiegészítő jegyzőkönyvvel 1–1-re csökkentették.
rakétafegyver-rendszer (rakétarendszer, rakétakomplexum) a rakétafegyver, továbbá mindazon berendezések, felszerelések összessége, amelyek a rakétafegyver ellenőrzéséhez (ellenőrző-vizsgáló berendezés), indításának előkészítéséhez és végrehajtásához, valamint célba vezetéséhez szükségesek.
robotrepülőgép aerodinamikai elven repülő (az eszköz levegőben maradásához szükséges felhajtóerő a szárny és az áramló levegő kölcsönhatásaként keletkezik), pilóta nélküli repülőeszköz. A mozgatásához szükséges toló- (vonó-) erőt a környező levegőt felhasználó, rendszerint sugárhajtómű, ritkábban légcsavaros hajtómű, nem pedig rakétahajtómű termeli. Felfegyverzett (robbanótöltetet célba juttató) és felderítő-, ill. célrepülőgép változatokban készül. A felfegyverzett robotrepülőgépek telepíthetők szárazföldi indító-járműre, harci repülőgépek, ill. vízfelszíni hadihajók és tengeralattjárók fedélzetére. A különféle robotrepülőgép-változatok rendeltetésüktől függően távirányításúak vagy önálló program-irányításúak. A felfegyverzett robotrepülőgép robbanótöltete rendszerint hagyományos, de néhány nagyobb – 1000–2400 kilométer – hatótávolságú hadászati robotrepülőgép atomtöltetű. Elrendezésük a hagyományos repülőgépre emlékeztető, azzal a különbséggel, hogy törzsük rendszerint hengeres vagy attól csak kissé eltérő formájú, és nincs pilótafülkéjük. A robotrepülőgépeket gyakran összetévesztik a szárnyas rakétákkal, ill. rossz fordítás eredményeként „cirkáló rakétának” nevezik őket.
többtöltetű rakétafejrész a hadászati ballisztikus rakéták fejrésze. Az első többtöltetű rakétafejrész ugyan több atomtöltetet tartalmazott, de mindegyik azonos röppályán repült megegyező célpont felé. Ezek a kezdeti többtöltetű rakétafejrészek tulajdonképpen csak a megsemmisítés biztonságát fokozták. Napjainkban a többtöltetű rakétafejrésszel felszerelt rakéta a töltetek számának megfelelő számú célt semmisíthet meg.
A többtöltetű rakétafejrészben levő töltetek a hadászati rakéta fejrészében jutnak ballisztikus röppályára. A pálya meghatározott pontján, az előre megadott program szerint, a robbanótöltetek egymás után kiválnak a fejrészből úgy, hogy irányító rendszerük az indítást megelőzően betáplált program szerint utasítja a töltet kisrakéta-hajtóművét a kijelölt célpont eléréséhez szükséges, az eredetitől eltérő ballisztikus röppályára való áttérésre. A hadászati rakéták ellátása többtöltetű rakétafejrésszel az elmúlt két évtized során a legjelentősebb fejlesztés volt a hadászati fegyverek terén. Eredményeként a pusztító hatás többszörösére nőtt, miközben a hordozók száma nem változott, sőt kismértékben csökkent. A többtöltetű rakétafejrész létrehozása csökkentette a hadászati ballisztikus rakéták elleni védekezés hatékonyságát, ugyanis a rakétaelhárító védelmi rendszerek költségeikhez képest aránytalapul kis biztonsággal és megsemmisítési valószínűséggel képesek felvenni a harcot ellenük. tömegpusztító fegyverek a II. világháború után, az atomfegyver előállítását és bevetését követően alkalmazott gyűjtőfogalom azon fegyverfajták megnevezésére, amelyek a többi fegyverhez képest – azonos körülmények esetén, hatásaik sajátos jellegénél és méreteinél fogva – viszonylag rövid idő alatt rendkívül nagy pusztítást okoznak az élőerőkben, a haditechnikai eszközökben, az épületekben s más létesítményekben. Igen nagy területen, sok esetben még az alkalmazást követő hosszú időn át is képesek hatni. Veszteséget okozhatnak a harcoló csapatoknak és a lakosságnak egyaránt. Akadályozzák a harctevékenységet, a termelőmunkát, sőt bizonyos esetekben kizárnak minden életlehetőséget. Napjainkban a nukleáris fegyvereket, a vegyi és a gyújtófegyverek egyes fajtáit, továbbá a biológiai fegyvereket sorolják a tömegpusztító fegyverekhez, de a tudomány fejlődése lehetővé teszi újabb tömegpusztító fegyverek előállítását is.
trotilegyenérték a nukleáris robbanáskor felszabaduló pusztító energia nagyságát jellemző mérőszám, amely megmutatja, mekkora lenne a robbanással megegyező hatást okozó hagyományos robbanóanyag (trotil = trinitrotoluol) tömege. A trotilegyenérték mértékegységéül a tonnát (t), a kilotonnát (kt = 1000 tonna), valamint a megatonnát (Mt = millió tonna) használják.
vegyi fegyver mérgező harcanyagoknak az emberi (esetleg állati) szervezetre gyakorolt mérgező (toxikus) hatásán alapuló fegyverfajta. Harci körülmények között alkalmazva képesek az élő szervezetben káros elváltozásokat és ezzel személyek harcképtelenségét, halálát okozni. Élettani hatásuk szerint megkülönböztetünk ingerlő, fojtó, hólyaghúzó, általános hatású, idegbénító, V típusú (az előzőhöz hasonló, de bonyolultabb felépítésű és nagyobb hatású anyagok) és pszichotoxikus vegyi anyagokat.
