Szovjet-amerikai szerződés az atomfegyverek két csoportjának teljes felszámolásáról
Szovjet-amerikai szerződés az atomfegyverek két csoportjának teljes felszámolásáról
1987. dec. 8-án, Washingtonban, a harmadik Gorbacsov-Reagan találkozón írták alá a leszerelés történetének legnagyobb jelentőségű szerződését a közepes hatótávolságú és a rövidebb hatótávolságú atomfegyverek teljes felszámolásáról.
A szerződés hatálya a következő szárazföldi telepítésű atomfegyverrendszerekre terjed ki: 1000–5500 km-es (közepes) hatótávolságú ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek (angolul: cruise missile = utazó lövedék; oroszul: krülataja rakéta = szárnyas rakéta); 500–1000 km-es (rövidebb) hatótávolságú ballisztikus rakéták.
A szerződő felek kötelezettséget vállaltak, hogy teljes egészében megsemmisítik jelenleg szolgálatban tartott vagy fejlesztési stádiumban levő 1000–5500 km-es (tehát közepes hatótávolságú) szárazföldi telepítésű ballisztikus rakétáikat és robotrepülőgépeiket a szerződés hatálybalépésétől számított 3 esztendő alatt; 500–1000 km-es hatótávolságú hadműveleti-harcászati ballisztikus rakétáikat, a szerződés életbelépésétől számított másfél esztendő alatt.
Ez a szovjet-amerikai fegyverzetcsökkentési szerződés a teljes fegyverrendszerekre vonatkozik. A fegyverrendszerként való megsemmisítés azt jelenti, hogy a fegyvereken, azaz az atomtölteteken és a célba juttatásukra szolgáló ballisztikus rakétákon, ill. robotrepülőgépeken kívül fel kell számolni mindenekelőtt az indításukra szolgáló berendezéseket, szállítóeszközeik speciális részeit, továbbá a tárolásukkal, hadihasználható, ill. harckész állapotban tartásukkal és indításhoz való előkészítésükkel összefüggő, helyhez kötött és mozgó, ún. kisegítő berendezéseket.
Maga a szerződés általában utal a megsemmisítendő fegyverrendszerelemekre, a szerződés szerves részét képező memorandum azonban típusonként részletesen tartalmazza a megsemmisítésre ítélt berendezéseket és részegységeket.
A szerződés a fegyvereken kívül a megsemmisítendő eszközöket két nagy csoportra osztja fel: helyhez kötött építményekre és mozgó berendezésekre. A legfontosabb megsemmisítendő eszköz az indítóállvány, amely egy helyhez kötött típus (R–12/SS–4) kivételével gumikerekes járműre vagy vontatott utánfutóra telepített szerkezet. Az új szovjet-amerikai szerződés a két fegyverrendszer összes létező példányának megsemmisítését írja elő. Tehát nemcsak azokét, amelyeket a harcoló alakulatoknál vagy tábori raktárakban tartanak, hanem azokét is, amelyek központi raktárakban, gyártó-, ill. javítóüzemekben, lőtereken, kiképző-oktató bázisokon vannak.
A szerződés részét képező memorandumban a felek az 1987. novemberi állapotnak megfelelően pontosan megadták, hogy hol (pontos földrajzi koordináták szerint), milyen katonai szervezetnél melyik fegyverrendszerből milyen – megsemmisítésre ítélt – alkotóelemeket tartanak.
A memorandumban közzétett telepítési adatokból az is nyilvánvalóvá vált, hogy az összes szovjet közepes hatótávolságú rakéta a Szovjetunió területén helyezkedik el, míg a rövidebb hatótávolságú szovjet rakéták egy részét az NDK-ban és Csehszlovákiában telepítették.
Az amerikai közepes hatótávolságú atomfegyverek telepített példányai a nyugat-európai NATO-országok területén vannak. A Pershing-2 rakéták összes telepített példányát az NSZK-ban, a BGM-1096 robotrepülőgépekét az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Belgiumban és Olaszországban telepítették. Az összes Pershing–1A rakétát az Egyesült Államokban levő raktárakban tárolják konzervált állapotban.
A szerződés s a megsemmisítési folyamatról intézkedő jegyzőkönyv pontosan tartalmazza a felszámolásra kerülő fegyverrendszer-alkotóelemek megsemmisítésének módszereit.
A megsemmisítési műveleteket előre meghatározott, egymással kölcsönösen egyeztetett körzetekben kell végrehajtani.
A hordozórakétákat a szilárd hajtóanyag felrobbantása, a fémszerkezetek szétvágása, bezúzása útján kell megsemmisíteni. Hasonlóképpen szétvágás, bezúzás útján kell felszámolni a robotrepülőgépeket. A közepes hatótávolságú fegyverekből mindkét fél 100–100 példányt lőtéri kísérleti indítással számolhat fel.
Az atomtölteteket – a hasadóanyag és az irányító elektronika kivételével – szétvágással, összezúzással kell megsemmisíteni. Engedélyezett a különösen drága hasadóanyag raktári tárolása, ill. más célokra való felhasználása.
A felszámolásra ítélt többi fegyverrendszerelem megsemmisítésének módszere a szétvágás és az összezúzás. Népgazdasági hasznosításra megtarthatók a polgári célokra is alkalmazható járműrészek.
A közepes hatótávolságú atomfegyverek 3 éves felszámolási időtartama 2 szakaszra oszlik. Az első a szerződés hatálybalépésétől számított 29 hónapig tart. Ezután mindegyik fél már csak 180, atomtöltet célba juttatására alkalmas telepített fegyverrel, ill. 171 atomtöltetet hordozó eszköz indítására szolgáló indítóberendezéssel rendelkezhet. Az ezt követő 7 hónapban a még megmaradt eszközöket is fel kell számolni.
A rövidebb hatótávolságú atomfegyverekre vonatkozóan a szerződés hatálybalépését követő 90 nap elteltével mindkét fél befejezi telepített rakétáinak és indítóberendezéseinek a megsemmisítési körzetekbe való szállítását, 12 hónap múlva pedig a nem telepített eszközökét is. Az indítóberendezések és a hordozórakéták felszámolási körzetei között a távolság legalább 1000 km kell hogy legyen.
Az új szovjet-amerikai szerződés egyik legjelentősebb, precedens értékű, előremutató része az ellenőrzés módszereit előíró jegyzőkönyv, amely teljesen egyértelművé teszi a szerződés legkisebb részletének megbízható ellenőrzését is, és lehetőség szerint kizárja az ellenőrzéssel kapcsolatos félreértést, a megalapozatlan vádaskodást. Az ellenőrzés alapjaként szolgálnak a memorandumban nyilvánosságra hozott kiinduló adatok, amelyeket a két fél meghatározott időszakonként köteles megújítani.
Az egymás rendelkezésére bocsátott adatok folyamatos ellenőrzésére szolgálnak egyfelől a nemzeti felderítő eszközök (felderítő műholdak), másfelől pedig az igény szerinti helyszíni ellenőrzés, amely lehetővé teszi a két atomfegyvercsoporttal kapcsolatos objektumok – csapatok, raktárak, kiképzőbázisok, lőterek, felszámolási körzetek – időszakonkénti felkeresését.
A rakétagyárak ellenőrzését oly módon korlátozták – hiszen azokban más, egyelőre még fontos titkot képező fegyverek gyártása is folyik –, hogy csak az ún. átbocsátó pontokon győződhetnek meg az ellenőrök a szerződés hatálya alá tartozó fegyverfajták gyártásának befejezéséről.
A két fél lehetőséget nyújt egymásnak a szerződés értelmében felszámolandó fegyverrendszer-alkotóelemek megsemmisítési folyamatának helyszíni ellenőrzésére is.
A szerződéssel kapcsolatos helyszíni ellenőrzések időtartama összesen 13 esztendő. Ez azt jelenti, hogy az utolsó fegyverrendszer-alkotóelem megsemmisítését követően mindkét fél még 10 évig hajthat végre évenként meghatározott számú helyszíni ellenőrzést, hogy biztonságosan meggyőződjön, nem kezdődik-e újra a megsemmisített fegyverrendszerek gyártása.
A szerződés a felek törvényhozása által való megerősítését (ratifikálását) követően az okmányok kicserélésével lép hatályba. Ez 1988. jún. 1-jén Moszkvában, a negyedik Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozón megtörtént.
Szentesi György
