Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, KGST
Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, KGST
(Szovjet Ekonomicseszkoj Vzaimopomoscsi, SZEV)
Székhely: Moszkva (Szovjetunió)
Főtitkár: Vjacseszlav V. Szicsov (Szovjetunió)
A szocialista országok gazdasági tömörülése, melyet 1949. január 25-én hoztak létre Moszkvában a részt vevő országok szuverén jogegyenlősége alapján.
Célja, hogy a tagállamok erőforrásainak összefogása és egybehangolása révén elősegítse a népgazdaságok tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki haladást, az iparilag kevésbé fejlett országok iparosítási szintjének emelését, a munka termelékenységének fokozását és a népek jólétének állandó növelését.
A szervezet alapító tagjai. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió. Albánia 1949-ben, az NDK 1950-ben, Mongólia 1962-ben, Kuba 1972-ben, a Vietnami Szocialista Köztársaság pedig 1978-ban csatlakozott hozzá. Jugoszlávia 1965 óta vesz részt azoknak a bizottságoknak a munkájában, amelyekben számára figyelemre méltó kérdéseket tárgyalnak. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, újabban pedig Afganisztán, Angola, Etiópia, Laosz, Mozambik és Nicaragua megfigyelőként vesz részt a munkában. 1962-ig a Kínai Népköztársaság is ezt tette. Együttműködési egyezmény van érvényben 1973 óta Finnországgal, 1975 óta pedig Irakkal és Mexikóval. Albánia 1961-ben kilépett a szervezetből.
A KGST legfontosabb szerve a Tanács Ülésszaka, amely a tagállamok magas szintű delegációiból tevődik össze. A legfontosabb ülésszakokra a delegációkat az első, ill. főtitkárok vezetik. A Képviselők Értekezlete helyett 1962-ben megalakították a Végrehajtó Bizottságot, mely negyedévenként tartja üléseit miniszterelnök-helyettesi szinten és irányítja az ágazati, ill. átfogó jellegű állandó bizottságok és a Titkárság munkáját. A KGST-hez két bank is kapcsolódik, az 1964-ben alapított Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank (Mezsdbank) és az 1970-ben létesített Nemzetközi Beruházási Bank.
A szervezet tevékenységének középpontjába kezdetben az árucsere-forgalom emelése, 1956-tól kezdve a tervkoordináció, 1971 óta pedig a szocialista gazdasági integráció fejlesztése került. A komplex program különböző célprogramok és megállapodások kidolgozása révén 15-20 évben jelöli meg az integráció kibontakoztatását. A legfontosabb célprogramok a fűtőanyag-, nyersanyag- és energiaigények kielégítését, a lakosság magasabb szintű élelmiszer-ellátásának biztosítását, a gépipar korszerűsítését, az ipari közszükségleti cikkek gyártásának növelését és a szállítás fejlesztését irányozzák elő. Az 1985-ben elfogadott új komplex program a tudományos-műszaki haladás kérdéseit helyezi előtérbe.
Postacím: Kalinyin Proszpekt 56, 121205 Moszkva, S-205
