Olyankor veszem levelét, édes öcsémuram, amikor sietve kell elmennem hazulról. De míg lovaimat fogják, lopok annyi időt, hogy megköszönhessem igaz barátságát, s tudósíthassam, hogy a levél kezemhez ért. Hamarább vettem volna azt, ha az újhelyi pósta által Széphalomra volt volna, és nem Kassára, utasítva. - Köszönöm kedves öcsémuramnak, hogy engemet a pataki abrosz kora eránt felvilágosított. Mihelyt időt nyerek, használni fogom útmutatásait, s Bécsbe szándékozván e nyáron, azon leszek, hogy ott kitapogathassam, amit még ezen világosítás mellett is nem értek, és ha megtévedésemet látni fogom, örömmel szólamlok meg a Hazai Tudósításokban. Rendes bohósága az embereknek, hogy szégyenlenek megbotolhatóknak tartatni, s nem értik, hogy tévedésünk elmés megismerése gyakorta szebb fényt von reánk, mint a pápáknak jutott osztályrész - a megtévedhetlenség! - Éledek annak hitelében, hogy kedves öcsém-uram egykor munkás tagja lesz nemzetünknek, és hogy az isméretek masszája egy új dolgos társ által fog gyarapíttatni. Űzze e szép célt kedves öcsémuram, és végye hasznát azon intésemnek, melyet a Révai Miklós születési napja felől tett megszólamlásomban tettem volt nemrégen - tartson jegyzőkönyvet, és hogy jegyzései el ne húllhassanak, köttesse bé, mihelyt egy kötetnyire vastagodnak. Tulajdon káromból tanúltam meg, mely nagy veszteség olvasni, tanúlni s jegyzőkönyvet vagy nem tartani, vagy a tartottat elveszteni. - A kis Péczeli s a kis Dobos, a budai pred. fia, Debrecenben vannak-e még, s barátjai-e kedves öcsémuramnak? Óhajtanám, hogy azok volnának. Köszöntöm őket; mondja meg nékiek öcsémuram, hogy őket szemmel tartom. Gyűjtsenek, míg a gyűjtés ideje tart. Kevés idő múlva a mézcsinálás ideje áll bé. - Kikérem kedves öcsémuramnak húzomos barátságát. Levelezzen velem; én adósa nem maradok. - Látta-é Marmontelemet? Óhajtanám, hogy az a könyv, vagy inkább az a stílus, ízleltetnék, kivált Debrecenben, hol csak az látszik magyarúl tudni, aki úgy beszél, hogy a gubások is megértsék...
Éljen szerencsésen kedves öcsémuram. Ajánlom magamat barát-ságába.
Széphalom, jún. 13d, 1808.
A jó tónus ellen vétkezett kedves öcsémuram, hogy levelét frankózta. Az nincsen szokásban, s megbántásnak vétethetnék, mert vagy szegénynek, vagy csúfúl-fösvénynek láttatik vallani azt, akihez így mégyen a levél. Örömest fizetem én a posták taxáját, ha még feljebbre rugtatja is az uralkodás.