RÁDAY GEDEON ÚRHOZ
RÁDAY GEDEON ÚRHOZ
Virrad-e már, vagyis alkonyodunk, oh Ráday? Fonnyaszt
Engemet e szörnyű remegés, ha tekéntem az égnek
Szüntelenül rajtunk dörgő villámit. Utolsó
Fergeteg ez, s népünköt egész halmokra rakandó
Ostorozás! - Ugyanis mi vagyon még hátra? Lehánytuk
Már régen nemes öltözetünk, amelyre csudálva
Függesztette világ szemeit; s ővéle lehánytuk
Régi magyar szívünk! más bőrt vettünk fel, atyáink
Csúfságokra, s magunk abban kívánjuk emelni.
Mintha bizony nem az ész, hanem a ruha tenne nagy embert.
Mint vér-árúlók, jövevény árúnak utánna
Lázadván már felséges nyelvünk is elúntuk!
Elfajzott csemeték! árnyékon kapni komondor
Dolga, nem egy lelkes magyaré. De hol ez ma? kiben forr
Hajdani vér? idegenből vett hölgyeknek erekben,
Jaj, megkorcsosodott! jaj, megvesztette sovány víz! -
Látjuk főbb onokáinkat, de heába keressük
Címeres elsőjök szép lelkit bennek! Erőben
Erkölcsbenn, észben, nyelvbenn elütöttek! Aliglan
Ismerhetni, minő nemből származtak. Igaz szó;
Nem szűlnek sólyom fiakat soha gyáva galambak.
Engemet e szörnyű remegés, ha tekéntem az égnek
Szüntelenül rajtunk dörgő villámit. Utolsó
Fergeteg ez, s népünköt egész halmokra rakandó
Ostorozás! - Ugyanis mi vagyon még hátra? Lehánytuk
Már régen nemes öltözetünk, amelyre csudálva
Függesztette világ szemeit; s ővéle lehánytuk
Régi magyar szívünk! más bőrt vettünk fel, atyáink
Csúfságokra, s magunk abban kívánjuk emelni.
Mintha bizony nem az ész, hanem a ruha tenne nagy embert.
Mint vér-árúlók, jövevény árúnak utánna
Lázadván már felséges nyelvünk is elúntuk!
Elfajzott csemeték! árnyékon kapni komondor
Dolga, nem egy lelkes magyaré. De hol ez ma? kiben forr
Hajdani vér? idegenből vett hölgyeknek erekben,
Jaj, megkorcsosodott! jaj, megvesztette sovány víz! -
Látjuk főbb onokáinkat, de heába keressük
Címeres elsőjök szép lelkit bennek! Erőben
Erkölcsbenn, észben, nyelvbenn elütöttek! Aliglan
Ismerhetni, minő nemből származtak. Igaz szó;
Nem szűlnek sólyom fiakat soha gyáva galambak.
Így rohanunk vesztünkre magunk! Így vágjuk alattunk
A dőlésre hanyatló fát. - Népünknek az űgyét
Ollyannak képzem, valamint a tiszta folyamnak
Sorsát, mely, mihelyest köves árkát messze haladván
Porló földet kezd nyalogatni, kivetkezik első
Ízéből s kristályaiból. - Ha beléje szakadnak
Már felesebb zákányos erek, mely tócsa, minémű
Pőce fog a nevezett gyöngy vízből válni? Ha végre
Más testesb folyamatba leszáll, vagyis önmaga többes
Ágra hasad; kivesz, úgye, s nevét sem tartja tovább fenn?
A dőlésre hanyatló fát. - Népünknek az űgyét
Ollyannak képzem, valamint a tiszta folyamnak
Sorsát, mely, mihelyest köves árkát messze haladván
Porló földet kezd nyalogatni, kivetkezik első
Ízéből s kristályaiból. - Ha beléje szakadnak
Már felesebb zákányos erek, mely tócsa, minémű
Pőce fog a nevezett gyöngy vízből válni? Ha végre
Más testesb folyamatba leszáll, vagyis önmaga többes
Ágra hasad; kivesz, úgye, s nevét sem tartja tovább fenn?
Mennyi jeles nemzet járt így! mint a nap az égen,
E földön szintúgy ragyogott; most nyomja setétség;
Tős-tőből oda van. De hogyan? nem fegyverek ölték,
Nem fojtotta mirígy, nem sorvasztotta meg éhség. -
A nyomorúlt vesztének okát, ím Ráday, látod
Mibennünk, onokáinkbann, és régi nemünknek
Megkeverésébenn. Az utolsó fejsze pediglen
Az vala, mely nyelvére csapott. Ez ütéssel esett el
Annyi sereg nemzet. Babilonnak tornya kiveszte
Eggy ajakat, s ottan más-más nép kelt fel. Ez ajkat
Hozzuk vissza, s megint egy nép szálland ki világra.
E földön szintúgy ragyogott; most nyomja setétség;
Tős-tőből oda van. De hogyan? nem fegyverek ölték,
Nem fojtotta mirígy, nem sorvasztotta meg éhség. -
A nyomorúlt vesztének okát, ím Ráday, látod
Mibennünk, onokáinkbann, és régi nemünknek
Megkeverésébenn. Az utolsó fejsze pediglen
Az vala, mely nyelvére csapott. Ez ütéssel esett el
Annyi sereg nemzet. Babilonnak tornya kiveszte
Eggy ajakat, s ottan más-más nép kelt fel. Ez ajkat
Hozzuk vissza, s megint egy nép szálland ki világra.
Virrad-e hát, vagyis alkonyodunk? ah! hogyha tekéntjük,
Egy félszázad előtt mik vóltunk, és ma minémű
Állapotunk; ha nemes nyelvünk sérelmire nézünk;
Alkonyodást, vég-alkonyodást láthatni fejünkön!
Népünknek megszűnte ki van végezve! Nevünk is
Már temetőre siet! - Borzasztó szózatok! - Álljunk,
Álljunk meg; gyönyörű szellő kezd lengeni, s vídám
Hírt emelít puha szárnyaival. Mély álmok oszolván
Minden tájékon, mintegy jel-adásra, sereggel
Öszvevetett vállal, szívvel, felkeltek az írók;
A tudományt magyar ajkra veszik; terjednek az ékes
Elméknek szüleményi folyó s versbéli beszédben.
Még sohasem volt ily buzogás; egy kincse s örökje
Védelmét fel-, al-, és közrend felfogta; megőszült
S zöldellő korban lévők vetekedve segítik.
Egy félszázad előtt mik vóltunk, és ma minémű
Állapotunk; ha nemes nyelvünk sérelmire nézünk;
Alkonyodást, vég-alkonyodást láthatni fejünkön!
Népünknek megszűnte ki van végezve! Nevünk is
Már temetőre siet! - Borzasztó szózatok! - Álljunk,
Álljunk meg; gyönyörű szellő kezd lengeni, s vídám
Hírt emelít puha szárnyaival. Mély álmok oszolván
Minden tájékon, mintegy jel-adásra, sereggel
Öszvevetett vállal, szívvel, felkeltek az írók;
A tudományt magyar ajkra veszik; terjednek az ékes
Elméknek szüleményi folyó s versbéli beszédben.
Még sohasem volt ily buzogás; egy kincse s örökje
Védelmét fel-, al-, és közrend felfogta; megőszült
S zöldellő korban lévők vetekedve segítik.
Nézd Orczyt s a két Telekit s a furcsa Gvadányit;
Barcsayt, Horváthot, Báróczit, Péczelit; itten
Molnárt, Mindszentit, Cziriéket, Kreskayt; ottan
Bessenyeit, Görögöt, Kultsárt; nézd arra Virágot,
Révaival Nagyot és Rájnist; Dugoniccsal Arankát,
Verseghyt; erre Dömét szemléldsze kikelni s Takátsot,
És több másokat. Hát Molnár Borbála mi gyorsan
Gyűjti s hevíti fejér seregét! - Mely égve, minémű
Hasznokkal fogták ügyünköt mindezek! - És ti
A magyar ifjúság példáji: Batsányi, Kazinczy,
Hol vagytok? jertek, láthasson Ráday; rátok,
Rátok akarja szemit fordítani társatok. - Oh név!
Oh haza-kedvellés! áldott öreg! oh, te, ki, meddig
Fenntartand népünk, mindég fogsz élni, közinkbe
Béjöveted mely tiszteletünk! Hát társ vagy? Elég. Már
Felvirrad. Jel ez is; Márs ott-kinn mennydörög, itt-benn
A múzsák kötik a koszorút; aprítja magyar kard
A törököt, s azonegy tájban emelíti magyar toll
Drága vitézeinek nyelvét; felvirrad; örűljünk.
Barcsayt, Horváthot, Báróczit, Péczelit; itten
Molnárt, Mindszentit, Cziriéket, Kreskayt; ottan
Bessenyeit, Görögöt, Kultsárt; nézd arra Virágot,
Révaival Nagyot és Rájnist; Dugoniccsal Arankát,
Verseghyt; erre Dömét szemléldsze kikelni s Takátsot,
És több másokat. Hát Molnár Borbála mi gyorsan
Gyűjti s hevíti fejér seregét! - Mely égve, minémű
Hasznokkal fogták ügyünköt mindezek! - És ti
A magyar ifjúság példáji: Batsányi, Kazinczy,
Hol vagytok? jertek, láthasson Ráday; rátok,
Rátok akarja szemit fordítani társatok. - Oh név!
Oh haza-kedvellés! áldott öreg! oh, te, ki, meddig
Fenntartand népünk, mindég fogsz élni, közinkbe
Béjöveted mely tiszteletünk! Hát társ vagy? Elég. Már
Felvirrad. Jel ez is; Márs ott-kinn mennydörög, itt-benn
A múzsák kötik a koszorút; aprítja magyar kard
A törököt, s azonegy tájban emelíti magyar toll
Drága vitézeinek nyelvét; felvirrad; örűljünk.
(1788)
