Vet.
Vet. A ki jó magot vet, jó aratást vár. D. – A ki mint vet, ugy arat. KV. – A ki nem vet, nem arat. D. – Az ördög se szánt, se vet, mégis elél. D. – Akkor vet, mikor aratni kell. D. – Buzát vetett, konkolyt aratott. D. – Ha a buzát korán veted, korán virit. D. – Jó volna mákot (L. ezt) vetni. B. – Későn vetett buza későbbre csirázik. D. – Ki álnokságot vet, bút arat. F. – Ki csókot vet, szerelmet arat. S. – Ki könyet vet, siralmat arat. D. – Ki szelet vet, vihart arat. ME. – Ki szüken vet, szüken arat. ME. – Ne vess többet, semmint szántottál. D. – Nekem itt sem nem vetnek, sem nem aratnak. E. – Nem mindenkor az arat, a ki vetett. B. – Néha sokat vetnek, de keveset aratnak. D. – Ott is arat, a hol nem vetett. D. – Ott is terem a gazember, a hol nem vetik. D. – Ritkán vetik a jót, mégis alig kel. D. – Sürün vetik a jót, de ritkán kel. D. – Sürün vetik magját az emberséges embernek, de vékonyan kel. Cz. – Terem a bolond, ha nem vetik is. E. – Terem a konkoly, ha nem vetik is. E. – Vess belé fiskálist, majd kel az! (Rossz.) Ny. 5. – Ut mellett vetett buza. D.
