Bő.
Bő. (Bőven.) A mi bőben büdös, szükben jóillatu. D. – A mi bővében redves, szükében kedves. D. – Adhat a szegénynek bőven. D. – Bő hideg, bő termést hoz. S. – Bőben büdös, szükben édes. KV. – Bőben büdös, éhben édes. E. – Bőven adja a kanta. D. – Bőven beéri a magáéval. D. – Kinek bő az idő, még kifogy belőle. E. – Nem mind fő, a mi bő. D. – Nossza neki (rajta) bő gatyás. (Paraszt.) E. – Van bőven, mint szabó szemetén a posztószél. Ny. 2. – Zsellért fogadhatna bő nadrágjába. (Sovány.) D.
