Zsáka Összefoglaló
Zsáka
Összefoglaló
Összefoglaló
Zsáka a Tiszántúl középső részét elfoglaló Sárrét mocsárvilágának északnyugati peremvidékén, a XI–XII. században települt magyar falu. Legrégibb történetére nevéből következtethetünk. Első említése 1214-ből ismeretes Ysowlaka alakban. Nevét a XI. században szokásos névadási módon – a település telepítője, tulajdonosa nevét (Ysak-Isak-Izsák) – kapta, ebből arra következtethetünk, hogy falunk lényegesen korábban keletkezett. A középkor folyamán az Izsákai család birtokolta, és itt rendezte be uradalmai központját. A XIII. században épített udvarházát 1540-ben megerődítette, 1592-ben pedig várrá építtette át. A zsákai vár fő erőssége az egész települést és külön a várat körülvevő mocsárvilág volt. A kettős királyválasztáskor (1526), bár a terület, Bihar megye, János királyé volt, Zsáka és vára a Ferdinánd-párti Izsákai András révén Ferdinánd kezébe került. Zsáka, a zsákai vár 1566-ban, vált nemzetközileg is ismertté, akkor, amikor János Zsigmond bevette a várat, és erről a „gaztettről” több német nyelvű, Bécsben megjelent röplap tájékoztatta a nyugati közvéleményt. Zsáka ezután az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott, és következetesen részt vett szabadságharcainkban. 1613-ban a zsákai uradalmat és várat Rhédey Ferenc (1560 körül–1621), Bocskai István fejedelem egyik legkiválóbb hadvezére kapta meg. Zsákának és várának a XVI–XVII század volt a fénykora, az 1600-as évek derekán mezővárosként (oppidum), sőt városként (civitas) is emlegették. Az egész község a környező településekkel együtt korán elfogadta a reformációt. Református egyháza, a Rhédey család és leszármazottai messzemenő támogatását élvezve, mindmáig hatóan meghatározta Zsáka közéletét, és Debrecenhez kötötte. A török kiűzése és ezt követően az Erdélyi Fejedelemség felszámolása után a Rhédey család nehezen tudta biztosítani birtokait, amelyek végül is egészen 1945-ig sajátjuk, illetőleg leányági leszármazottaiké maradt.
Zsákára a XVIII. század elején ortodox román zselléreket telepítettek. A románság általában a lakosság egynegyedét tette ki és teszi ki ma is. A jobbágyfalu a határ száraz részén földműveléssel és állattartással (híres juhászat), a vizes részeken pedig nádlással, gyékénymunkával, réti állattartással, illetve halászattal és vadászattal foglalkozott. A XIX. század közepén végrehajtott lecsapolás fellendítette a földművelést, háttérbe igyekezett szorítani az állattartást, a „régi vizes világot” pedig felszámolta. A XIX–XX. század fordulójára Zsákán egészségtelen birtokviszonyok alakultak ki. A községben már 1848-ban önkényes földfoglalások voltak, és a lakosság nagy számban, nagy lelkesedéssel vett részt a 48–49-es szabadságharcban és forradalomban. Nyomot hagyott maga után az agrárszocialista mozgalom is. Az első világháború 72 áldozatot követelt tőle, de lényegesebb, a falu életére végletesen kiható csapás azzal érte, hogy a trianoni békediktátummal megfosztották természetes és történelmi központjától, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolatai nagy részétől, és Zsáka az erősen hátrányos helyzetű települések közé került. Mindez a község demográfiájának alakulásán is nyomon követhető. Zsákának 1910-ben volt a legtöbb lakosa (3 726 fő); ettől fogva mindmáig csökken. A két világháború között Zsáka közélete egyfelől megszilárdult, másfelől pedig, főleg a gazdasági világválság hatására kialakult ínség nyomán radikalizálódott. A gazdasági bajok, társadalmi feszültségek ellenére Zsáka meg tudott maradni Furta, Darvas és Vekerd egyfajta miniközpontjának. A második világháború Zsákán – az elpusztított zsidókat is beleértve – 74 áldozatot követelt, és gazdaságilag teljesen tönkretette a községet. Ennek ellenére 1945-ben nagy reményekkel indultak az új, a demokratikus élet felé. Zsákán is döntő változást hozott a nagybirtokrendszer megszüntetésével végrehajtott földreform. Kibontakozását azonban lehetetlenné tette az 1948-ban elkezdett erőltetett kollektivizálás, amelyet ugyan az 1956-os forradalom felszámolt, de az 1960-as években helyreállítottak. A Magyar Kommunista Párt Zsákán is a polgári ellenzék felszámolásával mind jobban magához ragadta a hatalmat, és bevezette az egypártrendszert, illetve a diktatúrát. A diktatúra évei alatt sikerült Zsákán is a településfejlesztés régi adóságaiból alapvető létesítményekkel valamit törleszteni. Alapvető jelentőségű volt és a további gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés lehetőségét biztosította például a falu villamosítása 1952-ben. Új iskola épült, a Rhédey-kastélyt pedig – jól sikerült műemléki helyreállítás után – a közművelődés számára biztosították. Törpe vízmű épült, és legújabban bekapcsolták a községet a gázszolgáltatási rendszerbe. Zsákát ugyanakkor elkerülte az ipartelepítés. Az iparosok és a fiatalok közül sokan választották az ingázást. A gazdasági élet vezető intézménye lett az 1945-ben alakult Földművesszövetkezet. Az eredetileg remélt és tervezett demokratikus kibontakozás azonban csak 1998-ban, a rendszerváltással következett be. A demokratizmus jegyében szervezték át a gazdasági életet, a közigazgatást (önkormányzati forma), a művelődési életet (Művelődési Ház, Községi Könyvtár, Művésztelep, Madarász Gyula festőművész állandó kiállítása, Híreink című helyi lap stb.). A természetvédelem és a turizmus fellendülésével új távlatok nyíltak Zsáka számára.
