I. Jeles zabolaiak
I. Jeles zabolaiak
Bethlen Miklós. Erdély egyik leggazdagabb és legnagyobb múltú családjának sarja 1642-ben született. Apja, Bethlen János, a fejedelemség kiemelkedő politikusa, kancellár és történetíró, aki nagy gondot fordított fiának neveltetésére. Bethlen Miklós Gyulafehérváron, majd Kolozsvárt tanult, ahol Apáczai Csere János tanítványa, később bejárta Nyugat-Európát. Tanulmányait Angliában, Hollandiában és Olaszországban folytatta. Megfordult Oxfordban s II. Károly király udvarában. Ezután Párizsban tartózkodott, ahol személyesen találkozott Colbert-rel.
Hazaérkezése után bekapcsolódott Erdély politikai életébe. Az irodalmat és a művészetet kedvelő, érzékeny protestáns főurat elismerték, magas állami tisztségeket viselt. A maga által tervezett bethlenszentmiklósi kastélyában számtalan külföldi vendéget fogadott. Zabolán kérte feleségül Kun Ilonát, akinek örökségét, a Basa-udvarházat szintén ő újíttatta fel és szépítette a XVII. század végén.
Sohasem titkolta ellenszenvét a Habsburg-ház és a római katolikus egyház iránt. Huszonkét éves korában éppen Zrínyi Miklós udvarában vendégeskedett, amikor a nagy hadvezér életét veszítette a Muraközben: egy vadkan megölte. Erdély korabeli arisztokratái közül Bethlen őrizte leghűségesebben az önálló és független államiság eszméjét. Jelentős része volt abban, hogy a XVII. század végén az osztrákok Erdélyt mint különálló egységet tagolták be az Osztrák Birodalomba.
1690-ben jelentős szerepet játszott a bécsi udvarban a Diploma Leopoldinum elfogadtatásában, amely Erdély politikai jogállását és belső rendjét szabályozta. Ugyanabban az évben az országgyűlés korlátnokká választja, majd 1692-ben Erdély kancellárjának nevezték ki, 1696-ban grófi címet kapott. Amikor a Habsburgok az erdélyi kancellária székhelyét Bécsbe helyezték át, Bethlen rögtön felismerte, hogy voltaképpen Erdély különállóságának és egységének utolsó lehetőségét akarják felszámolni.
A Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvés leleplezése után röpiratban tájékoztatta az európai közvéleményt a magyarországi helyzetről. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején álnéven emlékiratot adott ki. Egyik elkobzott röpirata miatt 1704-ben hazaárulás vádjával Rabutin osztrák generális parancsára letartóztatták. Nagyszebenben, Eszéken, majd Bécsben raboskodott. Életútját és Erdély korabeli történetét Önéletleírásában (1708–1710) örökítette meg. Szabadságát 1714-ben nyerte vissza, de akkor már nem kívánkozott haza Erdélybe. Felesége és gyermekei, egymást váltva a császárvárosban laktak vele 1716-ban bekövetkezett haláláig.
Mikes Kelemen. A magyar prózairodalom első jeles alakja. A zabolai előnevet használó Mikes Pál és Thorma Éva zágoni udvarházban született 1690 augusztusában. Édesapja részt vett a Thököly Imre vezetette szabadságharcban. A császári seregek 1690. október 25-én a Bodzai-szoroson keresztül Havasalföldre űzték a nemrég megválasztott fejedelmet, Apafi Mihályt, akit Mikes Pál is követett. Thököly 1690 késő őszén azzal a feladattal küldte be Erdélybe a háromszéki főembert, hogy onnan verje ki a németeket. Mikes Pál kisebb csapat élén egy novemberi éjszakán rajtaütött a Zágonban lakó, osztrákokhoz hű családokon, többet lemészárolt és kirabolt. A véres események után Mikes visszatért a Havasalföldre, ahol a vajda emberei elfogták, átadták az osztrákoknak, és azok különös kegyetlenséggel kivégezték.
A zágoni dúlásban kárt szenvedett családok beperelték Mikes Pál örökösét, Mikes Kelement, akinek háromszéki vagyona akkor húszezer forint volt, mintegy kilencszáz ökör ára. A kárvallottak és a meggyilkoltak utódai megnyerték a pert, és 1691-ben elkobozták Mikes Pál birtokait. Zágoni jószágát és udvarházát a Szentkereszti család kapta meg.
Mikes Kelemen megözvegyült édesanyja a kárvallottak folytonos zaklatásai miatt kisfiával együtt biztos menedéket talált sógoránál, Mikes Mihálynál, zabolai udvarházában, ő a kurucok oldalán vett részt a szabadságharcban. A protestáns hitű Bethlen Druzsina, Mikes Mihály felesége, Bethlen Farkas kancellár és történetíró leánya pártfogásába vette sógorának árván maradt, református vallású gyermekét. Édesanyja hamarosan újból férjhez ment. Mostohaapjának hatására Kelemen áttért a római katolikus hitre. Iskolai tanulmányait 1702–1707 között a jezsuiták kolozsvári gimnáziumában végezte, ahonnan 1707 tavaszán belépett a II. Rákóczi Ferenc fejedelem által kiválasztott száz ifjú erdélyi magyar nemes társaságába. Előbb apródként él Rákóczi szűkebb környezetében, majd a szabadságharc leverése után a fejedelem bizalmasaként hűségesen követi urát a bujdosásba.
A fiatal Mikes Franciaországban megismerkedett a rokokó irodalom legújabb műveivel. Rákóczit Törökországba is követte, ahol hűséggel kitartott rajongott fejedelme mellett. Kényszerű utazásaik, vándorlásaik és rodostói száműzetésük közben sokat olvasott, élményeit és gondolatait a rokokó stílusban alkotott, Törökországi levelek című művében örökítette meg. Ezzel kiemelkedő szerepet játszott a magyar prózanyelv megteremtésében. Amikor élete végén leveleket küldhet Erdélyben élő rokonainak, befejezi Leveleskönyvét. Mikes Kelemen az első hazaküldött levelét 1759. január 5-én címezte meg Zabolán élő rokonának, Mikes Mihály fiának, Mikes Istvánnak. Hálával gondolt háromszéki nagybátyjának és feleségének egykori önzetlen támogatására, és a levélre saját nevét zabolai Mikesnek írta. Mielőtt választ kaphatott volna, 1761. október 2-án Rodostóban pestisben elhunyt.
Mikes Kelemen. Gróf Mikes István és báró Orbán Klára fia 1820. december 3-án született a mezőségi Széken. Tanulmányait Kolozsvárt, a királyi líceumban kezdte, majd rövid ideig Marosvásárhelyen volt joggyakornok. A bécsújhelyi katonai akadémián 1837–1842 között tanult, ezután hadnagyként a 4. huszárezrednél teljesített szolgálatot. Hamarosan félbeszakította katonai pályáját, hazatért Erdélybe, ahol birtokain gazdálkodott. Csakhamar bekapcsolódott az erdélyi magyar fiatal nemesek reformmozgalmába, feleségül vette gróf Mikó Rózát. 1848 júliusában nagy szerepet játszott az úgynevezett Kossuth, a későbbi Mátyás huszárezred megszervezésében és vezetésében. Kivételes érdemeiért 1848 októberében századossá, hamarosan őrnaggyá, novemberben ezredessé léptették elő.
Bem József tábornok vezetése alatt 1849. január 21-én részt vett az erdélyi hadjárat legmerészebb vállalkozásában, Nagyszeben ostromában. Az alaposan megerődített szász város elleni támadást heves tüzérségi párbaj előzte meg, eközben zabolai gróf Mikes Kelemen huszár ezredest egy ágyúgolyó megölte. Holttestét szekéren hazaszállították Zabolára, ahol testvére, Mikes Benedek eltemettette. Fémkoporsóját a következő felirat díszítette: „A 15-ik Mátyás Huszár Ezred Alakítója és ezredese, gróf Mikes Kelemen, született 1820-ban, elesett a szabadság és nemzetiségért harczolva Szeben ostrománál. Januárius 21-én 1849.”
Mikes Benedek a haza és a nemzet szabadságáért elesett testvérének csakhamar méltó síremléket építtetett. A második világháború végéig az 1848-as honvéd ezredes zabolai sírhelye zarándokhely volt, ahol minden év január 21-én és március 15-én emlékmisét tartottak a hős emlékére. 1944 őszén, közvetlenül a szovjet és a román csapatok bevonulása után a falubeli csőcselék kifosztotta az elmenekült család kastélyát. Az ezredes síremlékét sem kímélték, aranykereső lázukban felnyitották koporsóját, és a csontjait szétszórták. A meggyalázott és feldúlt síremléket a falu vezetője az 1950-es évek közepén lebontatta, helyét földdel födette. 1997. március 15-én a kastély kertjében kopjafát állítottak gróf Mikes Kelemen 1848-as huszár ezredes és gróf Mikes Ármin (1868–1944) császári és királyi kamarás tiszteletére.
Mikes János (1876–1945) a falu méltatlanul elfeledett jeles szülötte. Zabolai gróf Mikes Benedek és a svájci származású Mozer Zsófia fia. Gimnáziumi tanulmányait a jezsuiták kalksburgi iskolájában kezdte, majd az Innsbrucki Egyetemen teológiát végzett, ahol 1916-ban díszdoktorrá avatták. 1899. június 29-én szentelték pappá, ezután Gyergyóalfaluban két évig káplán, majd öt évig plébános. 1906 és 1911 között Székelyudvarhely első papja és Udvarhelyszék huszonnyolc római katolikus egyházközségének főesperese.
Jelentős szerepe volt abban, hogy Székelyudvarhely főterén felépült a római katolikus főgimnázium új épülete. I. Ferenc József császár 1911. november 15-én Mikes Jánost nevezte ki a szombathelyi római katolikus egyházmegye élére. 1912. január 1-jén szentelték püspökké, főpásztori székét január 6-án foglalta el.
Alig harminchat évesen kezdte főpapi pályáját. Már működése kezdetén bevezettette a villanyt a szombathelyi székesegyházba, a püspöki palotába és a szeminárium épületébe. Kezdeményezte, hogy Szent Márton hamvait hozzák haza Franciaországból, ez hamarosan ünnepélyes keretek között meg is történt. Húsznál több új plébániát létesített. Szombathelyi püspöki palotáját értékes bútorokkal, festményekkel és műkincsekkel gazdagította. Az egyházmegye elhanyagolt répceszentgyörgyi nyári rezidenciáját felújíttatta, az első világháború éveiben katonai kórházat rendezett be itt. Többször is meglátogatta a déli fronton harcoló magyar csapatokat.
Az első világháború végén nem engedte szétszóródni a betegek ápolásában döntő szerepet vállaló irgalmas rendi testvéreket, közösségükből Boda János kanonok segítségével megalakította az annunciáta nővérek rendjét. Támogatta az 1918. november 13-án a magyar királyi uralkodói jogainak gyakorlását felfüggesztő IV. Károly visszatérési kísérletét a megcsonkított Magyarországra, illetve akcióját a magyar trón újbóli elfoglalására.
IV. Károly 1920 áprilisában tartózkodott Szombathelyen, ahol Mikes János püspöki palotájában találkozott azokkal a magyar arisztokratákkal, akik támogatták visszatérését. Abban reménykedtek, hogy a király megakadályozza nyugat-magyarországi birtokaik Ausztriához csatolását. Aligha lehetett véletlen, hogy éppen akkor tartózkodott Szombathelyen Teleki Pál miniszterelnök, Grant Schmidt, az antanthatalmak budapesti amerikai megbízottja, valamint Wass József prelátus, kultuszminiszter. A titokban érkezett Károly a püspöki palotából katonatiszti ruhában utazott Budapestre, hogy Horthytól átvegye a hatalmat, a terv azonban nem sikerült.
Mikes János püspök a két világháború között sokat tett egyházmegyéje fejlődéséért. 1923-ban restauráltatta a szombathelyi székesegyházat, a szeminárium épületét korszerűsítette, legtehetségesebb kispapjait nyugati egyetemeken képeztette. 1927-ben az ő elnökletével zajlott a II. egyházmegyei zsinat. Kőszegen fiúinternátust, Zalaegerszegen új templomot és ferences kolostort építetett. Fontos szerepe volt abban, hogy Szombathely több új iskolával gazdagodott.
Támogatta a hazai tudomány ígéretes képviselőit, így például döntő szerepe volt abban, hogy a borostyánkői születésű Almásy László Ede már a 1920-as években megkezdhette afrikai kutatásait. Hozzájárult a kovásznai származású térképész-demográfus Kádár László tudományos munkásságának kiteljesedéséhez is, aki 1933-ban, a negyedik Almásy-expedícióval eljuthatott a Líbiai-sivatagba.
Mikes János püspök szívbetegségére hivatkozva 1935. december 31-én lemondott főpásztori székéből, és visszavonult az egyházmegye répceszentgyörgyi nyaralójába. Közben a pápa, XI. Pius a nyugdíjba vonult püspököt Silimbria címzetes érsekévé nevezte ki. 1945. március 28-án halt meg, a szombathelyi székesegyházban temették el.
Mikes Klementina. Gróf Mikes Ármin és gróf Bethlen Klementina lánya. 1897. január 30-án született Zabolán. Tanulmányait szülőfalujában és Budapesten végezte. Kitűnően beszélt magyarul, németül, angolul és franciául. Édesanyjával együtt az első világháború éveiben tevékenyen részt vett az árván maradt kisgyermekek gondozásában, a fronton harcoló kiskatonák támogatásában. 1918. május 4-én házasságot kötött Auersperg Károly ausztriai herceggel. A második világháború végén a kastélyában ideiglenes árvaházat és kórházat rendezett be, később nagy figyelmet fordított az időskorúak ápolására. Szociális és humanitárius munkásságáért Ausztriában több állami és egyházi kitüntetést kapott.
Mikes Johanna. Mikes Ármin és Bethlen Klementina lánya. Budapesten született 1911. december 12-én. Zabolán, már fiatal korában megkezdte a néphagyományok összegyűjtését, korának fényképes dokumentálását és egy helyi múzeum szervezését. A kastélykertben felépített úgynevezett svájci villában festett népi bútorokból, régi kerámiákból kiállításokat rendezett. Édesanyjától tanult meg szenvedélyesen fényképezni. Többek között megörökítette a zernyei fűrészüzem, a zabolai Mikes-kastély és számos más udvarház XX. század eleji életét. 1935-ben félszáz nagyméretű, maga készítette fényképfelvételt adományozott a Székely Nemzeti Múzeumnak. Fotói művelődés- és művészettörténeti értékét növeli, hogy az általa megörökített műemlékek, illetve berendezéseik a második világháború végén elpusztultak.
Az 1930-as évektől tudatosan arra törekedett, hogy Zabolán megújítsa a székelyek ünnepi viseletét. 1943. február 27-én a községünkben kötött házasságot gróf széki Teleki Gézával, Teleki Pál miniszterelnök fiával. 1939–1940-ben, majd 1944–1945 fordulóján fontos diplomáciai feladatokat teljesített. Férje a háború végén titokban Moszkvában járt, ahol Magyarország kiugrásának lehetőségeiről tárgyalt a szovjet vezetőkkel. Teleki Géza 1944. december 22. és 1945. november 13. között Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere. Ezt követően kalandos körülmények között feleségével az Amerikai Egyesült Államokba menekültek, ahol Teleki a Georgetowni Egyetem geológusprofesszoraként működött. Afrika-kutató és természettudós fiával együtt a XX. század végén többször meglátogatta családja ősi kastélyát.
Mikó Imre. Hídvégi gróf Mikó György és gróf Mikes Borbála fia. 1805. szeptember 4-én, a zabolai kastélyban született, és már életében Erdély Széchenyijeként emlegették. Fontos szerepe volt az Erdélyi Múzeum Egyesület megalapításában. Kolozsvári nyaralóját ennek az intézménynek adományozta, itt helyezték el az egyesület gyűjteményeit. Kertjében füvészkertet létesítettek.
Mikó Imrének döntő szerepe volt abban, hogy az 1849. január 9-én a magyar szabadságharc ellen küzdő erdélyi román felkelők által elpusztított Nagyenyedi Református Kollégium számára új épületet emeltek. A felégetett bibliotéka pótlására saját könyvtárát ajándékozta az iskolának. Megalapítója a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumnak. Az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés után fontos közéleti tisztségeket töltött be: Magyarország közlekedési minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Magyar Történelmi Társulat, az Erdélyi Gazdasági Egyesület elnöke, az erdélyi református egyházkerület gondnoka.
Az 1876. szeptember 16-án elhunyt Mikó Imre hatalmas életművet hagyott maga után. Születésének századik évfordulója alkalmával, 1905. szeptember 4-én a zabolai kastély kertjében országos ünnepséget rendeztek, a Székely Mikó Kollégium kezdeményezésére szülőházát emléktáblával jelölték meg. A nagyméretű márványtáblát barbár kezek 1949-ben eltávolították a kastély faláról, és összetörték. A szülőfalu magyar egyházi vezetői közvetlenül az 1989-es romániai események után elhatározták, hogy Mikó Imrének a falu központjában méltó emléket állítanak. 1992. júliusában hatalmas tömeg jelenlétében leleplezték Petrovics István Mikó Imrét ábrázoló mellszobrát. 1997. március 15-én sepsiszentgyörgyi értelmiségiek kezdeményezésére Mikó Imre zabolai szülőházának falára elhelyezték a hajdani emléktábla másolatát.
Kováts József 1732-ben született Zabolán. Középfokú iskoláját Marosvásárhelyen, a Református Kollégiumban végezte. Gróf Teleki Sándor ott ismerte meg a kiváló tehetséggel megáldott székely fiatalembert, akit csakhamar saját fia, Sámuel nevelőjévé választott. Kováts József az ifjú Teleki Sámuellel együtt indult Nyugatra. Vándorlásuk során tanulmányokat folytattak Bázelben, Utrechetben és Párizsban. Kováts hazatérte után előbb Székelyudvarhelyen volt tanár, majd 1767-ben megválasztották Nagyenyedre rendes tanárnak, ahol bölcseletet és matematikát tanított.
Nagy gondot fordított a Nagyenyedi Református Kollégium adminisztratív ügyeinek végzésére, bel- és külkapcsolatainak ápolására. A főiskola igazgatójaként elszántan védelmezte intézményét az abszolutista osztrák kormányzattal szemben. Alsórákosi Bethlen Imre, hídvégi Nemes Ádám, hadadi Wesselényi Ferenc halálára filozofikus tartalmú halotti búcsúztatót írt. Magyarra fordította J. G. Krügero Elementa philosophiae naturalis című munkáját, amelyet 1774-ben Kolozsváron nyomtatott ki. Emlékezet köve című, ugyancsak Kolozsvárt 1775-ben megjelent munkájában Dániel István vargyasi nemes vitézi tetteinek állított emléket.
1795-ben bekövetkezett halála előtt vagyonának felét, tizenötezer magyar forintot a nagyenyedi kollégiumnak adományozta, hogy abból vásároljanak jutalomkönyveket a legjobb tanulók számára. A tudós professzor testamentumában jelentős összeget adományozott a zabolai egyháznak is, amelyből – végakarata szerint – a mindenkori oskolamester javára földet vásároltak. Ennek dokumentuma: „Vétetett oktober 3-án 1838-ba nagy Enyedi Professor Kovács Josef úr által hagyományozott 300 ezüst magyar forintokbol az oskola mester számára 3 darab szántófőd, mellyek közül van az…1-ső A Halom határban a Nagy kőnél, Keletről Prov. Vajna Jósef Méltóságos Gyárfás Miklós úr szolgáló embere, Nyugatról az Andrási Antal Úr földei szomszédságokban 7 vékás… 2-ik A Közepső Határban a Gödrös Utnál, Délről prov. Poson Ferencz Mltgs Gyárfás Miklós Úr szolgáló embere, Északról Gy.K. Csekme Sándor szomszédságokban 7 vékás… 3-ik A Csere Mezejében a Patra nevű Hegy oldalán Délről Prov. Vajna Josef, Északrol Prov. Hadnagy Daniel szomszédságokban 6 vékás.”
Fejér Miklós. Magyar nyelv és irodalom szakos tanár, tankönyvíró. 1913. november 30-án született Zabolán római katolikus székely gazdacsaládból. Elemi iskoláit szülőfalujában, középfokú tanulmányait előbb Kézdivásárhelyen, majd a csíkszeredai római katolikus főgimnáziumban végezte 1933-ban. Ugyanebben az évben beiratkozott az I. Ferdinánd román királyról elnevezett kolozsvári tudományegyetem magyar–francia szakára.
Már diákkorában bekapcsolódott a Venczel József által vezetett római katolikus kollégiumi mozgalomba. Márton Áron, Erdély római katolikus püspöke nevezte ki a brassói gimnáziumba, 1940-től Székelyudvarhelyen tanított. 1941-től Kolozsvárt oktatott különböző gimnáziumokban. Ugyanabban az évben megnősült, Zsögön Zoltán költő-tanár leányát, Zsögön Paulát vette feleségül, akivel 46 évig élt házasságban. 1949-től a kolozsvári magyar tanítóképző főiskola tanára.
Gazda Ferenccel, Nagy Jenővel, Jócsák Lajossal, Lengyel Katalinnal, Székely Erzsébettel és Antal Árpáddal együtt összeállította a magyar nyelv és irodalom új tanmenetét, és tevékeny részt vállalt több kiváló tankönyv megírásában. 1954-ben Nagy Jenővel együtt kidolgozta a magyar nyelv és irodalom tanításának módszertanát. Az általuk kimunkált programok és tankönyvek, kisebb módosításokkal, 1989-ig használatosak voltak. 1957-ben elkészítették az első erdélyi magyar irodalomelméleti kézikönyvet, és ugyanebben az évben jelent meg Magyar irodalomtörténet című kiadványuk.
Koholt vádakkal 1959-ben letartóztatták, és a Securitate bukaresti börtönébe hurcolták. Itt elsősorban a Venczel Józseffel tartott kapcsolatáról faggatták, akit a Márton Áron ellen szervezett kirakatperben először halálra, majd életfogytiglani börtönre ítéltek. Kiszabadulása után Fejér Miklós igen nehezen kapott munkát, nyugdíjazásáig a legtovább a Kolozsvár melletti Szucság falu iskolájában tanított. 2002. május 5-én Sepsiszentgyörgyön hunyt el..
(Bethlen Miklós: Önélet írása. Budapest, é. n. Orbán Balázs: Székelyföld leírása III. Pest, 1869. 136–146. Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy, é.n. Veress Dániel: A rodostói csillagnéző. Kolozsvár, 1972. Pósfai János: Titokban jött, töviskoronával távozott. Vas Népe. Szombathely. 1991. március 30. Pozsony Ferenc: Gróf zabolai Mikes Kelemen és az erdélyi Mátyás-huszárezred. Acta II. 1999. Sepsiszentgyörgy, 2000. 69–72. Gál Mária: D. o. kényszerlakhely. Kolozsvár, 1996.)
