Ugod Összefoglaló
Ugod
Összefoglaló
Összefoglaló
Veszprém megye északnyugati részében, a Bakonyaljának nevezett dombos, erdős vidéken fekvő Ugod ősi település. Határában, a Bakony rengetegeiben a Krisztus születése előtti XIII–XI. századból késő bronzkori úgynevezett halomsíros kultúra, ismeretlen eredetű népességének földvárai és halomsírjainak tömegei található még napjainkban is.
Az őskor évezredei után a római uralom is itthagyta nyomait: a mai Dióspusztánál egy római majorsági (villa)gazdaság élte közel négy évszázadon át mindennapjait. Erről a területről került elő a Petronius család síremléke, jelenleg Pápán őrzik.
A magyar középkorban a bakonyi királyi erdőispánságot uraló Csák nemzetség egyik tagja, a Csák nembéli Ugod comes kapott itt tucatnyi faluból álló birtokot, valamint királyi engedélyt, hogy azok központjául és védelmére kővárat építhessen a Bakony-vidék e fontos pontján. A vár az 1280-as években, mint az uradalom és annak birtokosai lakhatását biztosító erősség épült meg.
Minden valószínűség szerint itt született az a Csák nembeli Mór comes, aki feleségével együtt a Domonkos-rendi szerzetesek közé állott. Mórt a katolikus egyház boldogjai között tiszteljük.
A Csák nemzetségnek Ugod comestől származó ága rövidesen kihalt, az Anjou-házi magyar királyok hűséges diplomáciai szolgálataiért Csenig vitézüknek adományozták a várat és a hozzá tartozó birtokokat. Később a nagyhatalmú Garai, majd az enyingi Török, utána a Szapolyai és végül az Esterházy család szerezte meg Ugodot.
A XIV–XV. században a vár körül település alakult ki, amely az 1488. évi királyi hadiadó-összeírás szerint huszonöt jobbágyportából állt. A közelben elterülő Olaszfalunak huszonegy jobbágyportája volt. Az adófizető porták száma alapján a település jelenlegi területén állott falvak lakossága legalább 350 fő lehetett, ami a középkor e századaiban tekintélyes népességnek számított. A XVI. század első évtizedeiben mezővárosi rangot kapott, ami vásártartási joggal is járt.
A szépen fejlődő települést valósággal elsöpörték a török hadsereg 1541– 1543-tól egyre nagyobb arányban kibontakozó támadásai. Minden valószínűség szerint 1545-ben pusztult el a vár körül fekvő település és a mai iskola helyén álló középkori templom is. A két birodalom határán álló vár, benne a haramiáktól nem sokban különböző katonasággal, még évtizedekig jelen volt és uralta a vidéket.
A Nádasdy család – az elpusztult falu akkori urai – 1608-ban újratelepítette Ugod mezővárosát és a várat. Rövidesen az Esterházy család szerezte meg, s egyik birtokának központjává tette. Ugod a XVII. század közepétől a XX. század közepéig az Esterházy grófok egyik jelentős birtoka, kasznársági központja volt.
A XVIII. század közepén lassan kiépült a mai település, s az elpusztult vár romjai fölé felépült a falu plébániatemploma.
A lakosság 1848-ig az Esterházy család úrbéres jobbágya volt. Megélhetését évszázadok óta a mészégetésből és külterjes erdei – makkoltató – állattartásból egészítette ki.
A feudális nagybirtok az 1848. márciusi polgári forradalmat követően megfogyatkozik, osztozni kénytelen a határon a kisparaszti gazdaságokkal. Egy időre, 1907–1944 között a kisipari jellegű mészégetés mellett nagyipari mésztermelés is folyt a településen. Ezt a második világháború felszámolta. Később a termelőszövetkezet rendszerű nagyüzemi mezőgazdálkodás sem tudott véglegesen gyökeret verni a faluban.
Az 1990-től,a rendszerváltozástól datálható politikai-gazdasági változások óta a kisgazdaságok, illetve a nagyobb mezőgazdasági vállalkozások újjáéledésének vagyunk tanúi Ugodon a faluban.
A kedvező természeti adottságok, az itt élők szorgalma, a kibontakozóban lévő idegenforgalom, a falusi turizmus és a közeli város fellendülő ipara hosszabb távon a fejlődés lehetőségét rejti magában. Ugod környéke a volt pápai járás dinamikusan gyarapodó kistérsége lehet.
