I. Lónyay Menyhért grófi diplomája
I. Lónyay Menyhért grófi diplomája
Mi, első Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kun és Bolgár országok apostoli királya, stb., stb. – Nagyságos Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay Menyhért valóságos belső titkos tanácsosunk, s közös pénzügyminiszterünk a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli igazgató tagja s egyszersmind első elnöke, – a dunamelléki helvét hitvallású egyházkerület főgondnoka, Lipót-rendünk, nemkülönben az olasz királyi Szent Móric és Lázár, a spanyol III. Károly, a toszkánai Sasrend nagykeresztese, – őszintén kedvelt hívünknek üdvöt és kegyelmet! Századok óta fennálló dicséretes szokása volt dicső emlékű elődeinknek, a boldogult magyar királyoknak, hogy azt, ki nemzetsége fényével, feddhetetlen életével, erkölcsével, jeles tetteivel és hűségével magára vonta figyelmüket – mások felett méltassák kegyelmükre, mások felett halmozzák el újabb meg újabb tisztességgel és méltóságokkal, mint a legfőbb kegy tanújeleivel. És ezt nem csupán azért tették, hogy a kegyelemre méltatott már eleve bizonyosra tartsa, miszerint erényeit érdemlett jutalom fogja koszorúzni, de hogy az ilyen kitüntetés által mások is valódi erény pályadíjának elnyerésére buzdíttatván minden törekvésüket oda irányozzák, hogy magukat hűségük s jeles tetteik által kedvesekké tegyék koronás fejedelmük előtt.
Mi is őseink e részbeni dicséretes példáját követve, azokat, kik magukat régi nemzetségük, kitűnő tetteik, tántoríthatatlan hűségük és jeles tulajdonságaik által megkülönböztették, kegyelmünk kitűnő jelével, kiváló tisztességgel és kedvezményekkel kívántuk elhalmozni, hogy ekként annál nagyobb lelkesedéssel igyekezzenek megragadni minden alkalmat, miszerint Magyarországunk szent koronája s Felséges uralkodó házunk iránti hűségüket és ragaszkodásukat tényleg be is bizonyítsák. – E nézettől áthatva, hű népeink boldogításán munkálkodván, s országunk fényét és virágzását tartván szemünk előtt, Téged, nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Menyhértet, főként miután arról értesültünk, hogy Te egyik legrégibb magyar család ivadéka vagy, melynek tagjai a koronás király iránti hűségük, harci vitézségük és a közügyek körül szerzett érdemeik által magukat kitüntették, kezdve Gurgtól, ki 1032-ben (!) Béla herceget, később magyar királyt, midőn Lengyelországba vonult, hűségesen követé, – hogy őseid, jelesül György és László, IV. Béla király 1245. évben kelt okmánya szerint a bécsújhelyi csatában tanúsított vitézségükért királyi adományozással jutalmaztattak, hogy Jakab nevű ősöd 1285. évben Szatmár megye főispánja vala, István az 1419-ik évben kelt királyi adománylevél tartalma szerint harci vitézségéért a Vitéz melléknévvel ruháztatott fel – s a XVI. században szintén István nevű ősöd a szatmári és tokaji váraknak kapitánya volt, kinek Báthori Katalintól született fia Zsigmond már dicső elődünk II. Ferdinánd római császár és magyar király országlása alatt 1627-ik évben örököseivel együtt a magyar bárói vagy mágnási rangra emeltetvén, Bereg és Kraszna megyék főispánjává neveztetett, jelentékeny követségekben, békealkudozásokban és kötésekben vett részt, – s 1649-ik évben III. Ferdinánd dicsőült ősünk által nádornak is kijelöltetett, leánya Anna pedig Kemény János erdélyi fejedelem hitvese, női erényei által tűnt ki, – ennélfogva családod nemcsak a régi időkben, az Árpádház s a vegyes korszakbeli, nemkülönben a családunkból származott királyok alatt minden században jeles férfiakat mutathatott fel, de a jelen században is nagyatyád Gábor Ungmegye főispánja és Bereg megye főispáni helytartója és Szent István jeles rendünk vitéze, nemkülönben édesatyád János előbb udvari tanácsos s Bihar és Bereg megyék főispáni helytartója, később valóságos belső titkos tanácsos az általuk viselt névnek s családjuknak díszére váltak, azonban Te saját részedről is őseid példáját követve a közpolgári pályán szerzett kiváló érdemeid, hűséged és ragaszkodásod által magadat különösen kitüntetéd, jelesül az 1843-ik évtől fogva tartott magyar országgyűléseken a törvényhozásban tevékenyen részt vettél, – közhasznú egyesületek, – a mint a Magyar Földhitelintézet alakulását előmozdítottad, a magyar irodalom terén is közreműködve, mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja és elnöke, a tudományosság fejlődését terjeszteni iparkodtál, és az 1865-ben egybehívott országgyűlésen a közjogi kérdések megoldásának előkészítése körül sikeresen buzgólkodva, 1867-ik évben pedig Általunk magyar országos pénzügyminiszterünknek kineveztetve, a közjogi és pénzügyi kérdések üdvös megoldásánál az államnak és Nékünk jelentékeny szolgálatokat tettél, s e minőségben az átmeneti korszak nehézségei között 1870-ik évig a magyar pénzügyek rendezése és az ország hitelének megalapítására irányzád hasznos törekvésedet, végre l870-ik évtől fogva mostanig, mint közös pénzügyminiszterünk az országos közösügyi bizottságok tárgyalásait előmozdítottad, s újabban ezen év kezdetén az 1866-ik évi békekötés folytán birodalmunk és az olasz királyság között függőben maradt kérdések szerencsés megoldására s egyszersmind császári és királyi Házunk tagjai követeléseinek érvényesítésére az 1871-ik évi január 6-án Firenzében kötött egyezség által sikerrel közre munkálkodtál, császári királyi magas kegyelmességünkre tartottunk méltatandónak.
Hogy tehát ezen az állami s császári és királyi Házunk körül szerzett kitűnő érdemeidért méltó elismeréssel s legmagasabb kegyelmünknek önként nyújtott látható jelével megjutalmaztassál, s az erény ösvényén induló más híveinknek is nagyobb ösztönzésül és követési például szolgálj, Téged s általad mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékodat s maradékodat bizonyos tudomásunk és eltökélt világos akaratunknál fogva egyszersmind császári és királyi legfelsőbb hatalmunk teljességéből igaz és kétségtelen Gróffá tettünk és neveztünk, teszünk és nevezünk, Tekintetes és Nagyságos címmel grófi tisztségre és méltóságra emeltünk és emelünk az igaz régi kétségtelen grófok rendjébe, sorába és számába helyeztünk és helyezünk, s a grófokat illető minden jogra, méltóságra és elsőbbségre képessé s azok részesévé tettünk és teszünk, – fentebbi világosan kijelentett akaratunknál fogva ezennel rendelvén, hogy ezentúl Te nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Menyhért és hitvesedtől Kappel Emíliától eddig született Béla, Menyhért, Gábor és János fiaid, s mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékod és maradékod a gyűléseken szintúgy mint azokon kívül s bárhol egyebütt is, jövendő örökidőkig mindazon keggyel, tisztességgel, kiváltsággal, méltósággal, elsőbbséggel és kedvezéssel élhess és bírhass, mellyel országainknak és tartományainknak több igaz, régi kétségtelen grófjai törvény és hajdani szokás szerint, vagy bármiképpen élnek és bírnak.
Hogy pedig ezen Általunk e méltóságra történt emeltetésednek örök bizonysága legyen, s az dúsabb díszítménye által még inkább szemébe tűnjék többi híveinknek, eddig viselt ősi címeredet nemcsak helyben hagytuk és megerősítettük, de növeltük és szaporítottuk, sőt növeljük és szaporítjuk ezennel, hogy azt innentúl jövendő örök időkig mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékoddal és maradékoddal címerül viselhessed és bírhassad. Mely címer leírása a következő: – Egy álló kék pajzs, talapzatán zöld mezőben kettősfarkú, vörös nyelvű, két arany oroszlán szemközt áll, melyek közül a jobbfelőli maga mellet arany markolatú meztelen kardot villogtat, a balfelőli pedig egy tövön lévő, természetes színű három makkot a jobb markában tart. A pajzs felső szélén grófi korona és efölött két nyílt lovagsisak nyugszik, egyik kék-arany sisaktakaróval, melyből természetes színű tölgyág három makkal és ezek között két zöld tölgyfalevéllel nő ki; a másik lovagsisak veres-ezüst sisaktakaróval s azon könyökben hajlott páncélos kar maga felett arany markolatú meztelen szablyát tart. A pajzstól jobbra koronázott kettősfarkú arany oroszlán, balra koronázott arany griff áll barna réz színű arabék lépcsőn, mely körül arany szalag fonódik és een kék színű nagybetűkkel e jelmondat van írva: „PERSEVERO” (Megmaradni, tudniillik a király iránti hűségben. N. P.), miként mindez jelen levelünk kezdetén a festő jeles keze által, saját valódi színekkel kitüntetve világosan szemlélhető.
Legyen tehát szabd Neked nagylónyai és vásárosnaményi gróf Lónyay Menyhértnek s mindkét nembeli törvényes ivadékodnak és maradékodnak s az imént leírt címert bármely alkalommal szabadon és békével minden ellentmondás és akadály nélkül teszés szerint viselni, hordani s azzal örökkön örökké élni és törvényes ivadékostól és maradékostól jogosítva légy mindazon kegy, szabadság, kivétel és kiváltság élvezetére s mindazon összes és egyes jogok használatára, melyekkel országaink és tartományaink többi gyökeres grófoktól származott igaz, régi, kétségtelen grófjai felruháztattak, s amelyeket azok törvény vagy hajdani szokás szerint bármiképp bírnak és élveznek. – Miért is valamennyi országaink, tartományaink és birtokaink mind egyházi mind világi bármely rendű és állapotú, tekintetű és méltóságú minden alattvalójának megparancsoljuk, hogy Téged és törvényes ivadékaidat és maradékaidat szóval mind írásban igaz kétségtelen grófnak nevezzenek, tiszteljenek, mondjanak, tekintsenek, a felsorolt címekkel és elsőbbségekkel állandóan élni és bírni engedjenek, és ezen magas kegyelmünk élvezetében se maguk ne gátoljanak, ne háborgassanak, se mások által bármiképpen gátoltatni, háborgattatni ne engedjenek. – Ha ki pedig ilyesmit elkövetne, mind a Mi, mind Utódaink neheztelését okvetlenül magára vonja. Mindezek hitelére és tanúságára saját kezünk aláírásával és apostoli magyar királyi függő pecsétünkkel megerősített jelen kiváltságlevelünket hagytuk és rendeltük Neked és mindkét nembeli törvényes ivadékaidnak és maradékaidnak örök emlékül kiadatni.
Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk, nagyságos Báró Wenkheim Béla valóságos belső titkos tanácsosunk, Lipót-rendünk nagykeresztese, a török császári első osztályú Medjidie-rend birtokosa s Személyünk körüli miniszterünk kezei által Bécsben, Ausztriában kisasszony hó 3-ik napján, az Úr ezernyolcszázhetvenegyedik és Uralkodásunk huszonharmadik évében.
Ferenc József, s. k.
báró WenkheimBéla, s. k.
báró WenkheimBéla, s. k.
Bevezetve a királyi könyvbe
Kofler Bódog s. k. az Ő Felsége
személye körüli m. k. minisztérium
aligazgatója által.
Kofler Bódog s. k. az Ő Felsége
személye körüli m. k. minisztérium
aligazgatója által.
