A katolikus plébánia | Száz Magyar Falu

A katolikus plébánia

A helybeli hagyomány – melyet egy, a templomban elhelyezett tábla is erősít – 1202-re teszi a falu első szentegyházának építését. Erre az állításra nézve egykorú dokumentumok nem állnak rendelkezésre. Úgy látszik, hogy 1762-ben – amikor a helybeli plébános, Györkös Ferenc a romos templom újjáépítéséhez segélyért folyamodik a helytartótanácshoz – ő írja le először ezt az évszámot.

Kétségtelen, hogy a XIV. század első harmadában, mikor a település nevével – Szentgurgy: 1326 – első ízben találkozunk, már állott annak Szent György tiszteletére rendelt temploma.

A reformáció gyors terjedésével a plébánia valamikor a XVI. század második felében megszűnt. Helyét és templomát az új vagy megújított hit hívei veszik át. Hogy ez pontosan mikor következett be, nem tudjuk, de tény, hogy a falunak 1596-ban – ahogy erről korábban megemlékeztünk – már református prédikátora van Farkasi István személyében. A reformátusok mintegy egy és egynegyed évszázadig háborítatlanul használták a templomot, gyakorolták vallásukat. 1717-ben aztán a zágrábi püspök a vármegye hathatós közreműködésével elűzte a reformátusok prédikátorát, és visszaállította jogaiba a katolikus plébánost. Ennek az évekig tartó eseménysorozatnak a részleteit is bemutattuk már a református közösség történetét taglalva.

Azt, hogy a püspök sosem mondott le Szentgyörgyvölgyre vonatkozó igényéről, jól mutatja, hogy a XVII. század végén végrehajtott egyházlátogatásokkor a vizitátorok, ha csak egy mondattal is, de mindig megemlítik a falut.

Így például 1698-ban rögzítik: Szent György katona templomát jelenleg kálvinista eretnekek birtokolják. Egy 1718. évi visitatio pedig már arról számol be, hogy 1717 Szent András napján Bistricei György plébános útján – aki „a fenséges udvartól” mandátumot és védelmet kapott – kivették a templomot a reformátusok kezéből. A megye által kiküldött katonákkal kiűzték Bölcskey György prédikátort is. Majd ezt követően beiktatták a plébánost.

Az ekkori leírás szerint a templom téglából falazott, szentélye boltozott, egyébként deszkamennyezetű. Kapujánál fa harangláb áll két haranggal. Temetője – mely a templom körül volt – jól kerített. Ezután „eretnekek” ide nem temetkezhetnek. Ők ugyan új temetőt létesítettek maguknak, sőt építettek benne egy szalmával fedett, istálló formájú (instar tabuli) kápolnát. Minthogy azonban ez a kápolna istentiszteletre is szolgálhat, a felsőbb hatóságoknál tiltakozni kell ellene. A templom régi oltárait – tudjuk meg a régi feljegyzésekből – a reformátusok lerombolták, ugyanúgy, ahogy a Boldogságos Szűz képét is. Felszerelése mindössze két miseruha.

A ház, amelyből a prédikátort elűzték, jó állapotban van. Gerendákból épült, és szalmával van fedve, s egyetlen szobából áll. Mellette külön épületben két istállót, kamrát, pajtát – egy tető alatt – találtak a vizitátorok. Az egész mintegy fél hold területen állott. Mellette ugyancsak félholdnyi almáskert.

Az összeírók még nem tudták megállapítani, hogy ezen a belső funduson kívül milyen javai is vannak a plébánosnak. Azt tudják, hogy eddig a prédikátornak adtak a helybeliek három terminuson tizennyolc fehér cipót, két terminuson ötven dénárt, kötelesek Kógyárban és Varjúlábban szénát gyűjteni, és behordani. Karácsonykor minden lakos ad egy kocsi fát. Közös kötelességük a plébános házát befedni, karbantartani és bekeríteni.

Katolikus tanító még nincs, de a plébánia mellett áll egy kicsi kerttel a háza. Évi fizetését is a volt református tanító bérében szabják meg. Vagyis kap házanként évi két garast, egy kakast vagy tyúkot és egy kenyeret. Nagyobb gazdáktól egy köböl rozsot. Halott kísérésért, virrasztásért, éneklésért nyolc garast, temetésért füstölt hús, bor és kenyér a járandósága. Ő egyben a templom harangozója, valamint a templom rendbentartása is a feladata.

A templomot elfoglaló és a lelkészt elűző pap, Bisztriczey (másutt Bisztriczky) György ekkor 33 éves, négy éve szentelték fel. Filozófiát Bécsben, teológiát Bolognában tanult. Mint a vizitátorok megjegyzik: „jó tudású, mindenki szereti, jó gazda, előléptetésre méltó”.

Ekkor – miként a vizsgálat mondja – a népnek csak csekély része katolikus. A falu összesen 239 házból áll, közülük tizennégy tért át. A lakosok közül senki sem akarja a templom gondját viselni.

A plébános jövedelmei: keresztelésért kap egy kappant meg tyúkot és cipót vagy három garast. Gyóntatásért Szentgyörgyvölgyön egy, a falun kívül (filiák) három garast. Házasságkötésért nyolc, a menyasszony házba vezetéséért egy, halott kikíséréséért két garast.

Van hat hold szántója Pap telke-dűlőben, három hold Kógyáron, négy hold Hegy utolján, három kaszás rét Varjúlábban, kétkaszásnyi Kanara felett, valamint ugyancsak két kaszás rétje Kosos felett is.

Miként a nemeseknek, a plébánosnak is joga van a halászatra, legeltetésre.

Minden gazda köteles adni évente negyed köböl rozsot, a nagyobbak pozsonyi köbölt. A saját házukban lakó zsellérek évi öt garast, vagy ha pénzük nincs, kétnapi munkát. A házatlan zsellérek egy garassal vagy egynapi munkával tartoznak.

1720-ban csupán annyit jegyeznek meg, hogy a „Szent Giörgy Völgie”-i plébánia helyzete változatlan. A szentély teteje javításra szorul, a temetőt bekerítették. Tanító ugyan már van, Király József személyében, de egyetlen tanítványa sincsen.

Egyébként a szentgyörgyvölgyiek az eretnekségben megátalkodottak. Az elmúlt években csak egy asszony tért át. A filiákban is mindössze húszan.

Az 1747-es vizitáció szerint a templom állapotában lényeges változás nem történt. Valamikor 1720 és 1747 közt a tetőt fazsindellyel újrafedték. Karzata fából van – erről a korábbi leírások nem szóltak –, orgonája, gyóntatószéke nincs.

Sekrestyéje – bár a nyomok azt mutatják, hogy valaha volt – szintén hiányzik, sürgősen építeni kell.

Plébánosa, Györkös Miklós 37 éves, tíz éve pap, azóta itt működik. Filozófiát és teológiát Zágrábban tanult. Ott is szentelték fel. Születési és házassági anyakönyveket vezet, s ha teheti, halottit is. Vasárnaponként énekes misét mond, utána oktatja a híveket a „Paterre, Avéra, Credóra” (miatyánk, üdvözlégy, hiszekegy). Van három katolikus szolgálója és három református szolgálója.

Időközben, úgy látszik, új paplakot építettek, mert ekkor már egy háromhelyiséges épület állott itt. Egy szoba a papé, egy a szolgálóké, a harmadik helyiség a konyha. Az egész ház boltozatos pince fölé épült.

A plébános még az előző évben pert indított a vármegyénél, kilenc olyan sessiót követel jelenlegi birtokosaitól, amelyek ősi jusson valaha a plébánost illették meg. A vármegye a követelésnek helyt adott. Bár a pert vesztők fellebbeztek, nem jártak eredménnyel. Így a nyertes plébános a kilenc sessio eddigi birtokosával szerződést kötött. Ennek értelmében kötelesek évi tizennyolc kaszást állítani, a szénát begyűjteni és behordani a plébánia pajtájába. Minden telek évi egy köböl gabonát és egy forintot köteles adni Szent Mihálykor. Karácsonykor egy szekér fával, aratáskor tizennyolc aratóval és a gabona behordásával tartoznak. A plébániaházat befestik, és jó kerítést is csinálnak neki. A kocsma karácsonyig a lakosoké, de azután a plébánost illeti a bormérés joga.

Katolikus tanító ekkor Peszley Tamás, aki a katolikusok mellett a reformátusokat is oktatja a betűvetésre.

1750-ben még mindig nem épült meg a sekrestye, a templom földpadlós. Éppen ezért a vizitátorok felszólítják a plébánost, hogy építsék meg a sekrestyét, a padlót pedig burkolják téglával. Egyébként is az egész templom elég nyomorúságos állapotban van, de a plébánosnak nincs pénze, a lakosok pedig – mint mondják – „nagyobb részt eretnekek és nemesek”, akik erre a célra nem hajlandók fizetni.

A Szentháromság oltáránál egy befalazott kő van, felirata szerint az oltárt Binder János György és felesége, Binder Walburga állíttatta. Hálából ide is temették őket, még 1732-ben. Végrendeletükért és kegyes hagyományukra havonta misét mondanak értük, valamint élő és elhalt rokonaikért.

Ekkor már káplánja is van a szentegyháznak: Kendöl István 25 éves, egy éve pap, Zágrábban tanult, számára a plébániaháztól mintegy húsz méterre új házat emeltek szoba konyhával. Az egyházlátogatást végzők szerint helyesebb lenne, ha a káplán költözne egy tető alá a plébánossal, és a „família” – vagyis a szolgák – laknának külön.

A kilenc sessióért folytatott, imént említett perben a hétszemélyes tábla is helybenhagyta a vármegye ítéletét. A telkeken tizenhét család él, mindenféle jobbágyi kötelezettség nélkül. Minthogy a korábban idézett szerződés ideiglenes volt, a vizitátorok szerint meg kell őket inteni, hogy családjukkal együtt egy éven belül térjenek meg, és tegyenek ünnepélyes hitvallást a katolikus vallás mellett, vagy a telekről és a plébánia földjéről költözzenek ki. Amennyiben ezt nem teljesítenék, az egy év leteltével ki kell őket űzni, és helyükre buzgó katolikusokat kell hozni. Őket viszont már jobbágyi kötelezettségekre kell szorítani.

Ma már nem tudhatjuk, hogy ennek a kényszernek a hatására vagy meggyőződésből, de ekkor néhányan át is tértek a katolikus hitre. Áttért többek közt nemes Búzás János. Mások kénytelenek voltak elhagyni örökösnek hitt jussukat.

Ekkor a plébánia birtokában van a kilenc telken kívül mintegy harminc hold szántó, egy malom, mely korábban zálogban volt, a zálogból csak 1750-ben váltották ki kétszáz forinton. A plébánosnak két szolgája és három szolgálója van. Közülük kettő „eretnek”, de mint a vizitálók megállapítják: „mind tisztességesek”.

A plébánia népe Szentgyörgyvölgyön és a hozzá tartozó nyolc filiában ötszáz házat lakik, 642 lélek katolikus. Tanítójuk Gerencsér Miklós, aki énekel is, harangoz, valamint a templomot tisztán tartja.

A peres úton elnyert jobbágytelkekre a plébános által tartott úriszék, melyen Farkas Ferenc táblabíró elnökölt 1756-ban urbáriumot adott ki. A plébános követelése szerint: minden féltelkes heti egynapi igás robotot, ha szekérre nincs szükség, három kézi robotot ad. Hosszú fuvarral tartoznak – az alsólendvai uradalom szokásai szerint – Kőszeg, Sopron, Graz, Bécs és Zágráb városába. Szántás, kaszálás, aratás, szüret idején a munkanapok megduplázódnak.

A féltelkesek minden évben – ugyancsak a lendvai uradalom szokása szerint – adnak helypénzgabonának nevezett egy-egy köböl búzát, rozsot és zabot, négy csirkét, egy ludat, két sajtot, fél pint vajat, nyolc tojást, amit az 1548.33 tc. is megenged. Minden ház ad továbbá évi egy forintot, felét Szent Györgykor, felét Szent Mihálykor.

Minden őszi és tavaszi terményből kilencedet, a megmaradóból tizedet kötelesek adni természetben. Szent György, András, Gergely napján, valamint új plébános beiktatásakor illő ajándékkal (extraordinaria datia) szolgálnak. A mészárszék és kocsma jövedelme, a bírság, valamint az örökös nélkül elhalt jobbágy hagyatéka a plébánost illeti.

A plébános erdeiben való makkoltatás csak illő bérért történhet. Mint az uradalomban (Lendva), szükség esetén előfogatot kell adni. Az uraság előzetes tudta nélkül fát kivágni és eladni tilos. Ha a plébánosnak mindezeken felüli szolgáltatásokra lenne szüksége, erre jogát fenntartja.

Az úriszék felülvizsgálta a plébános követeléseit, azokat túlzónak ítélte, számos ponton módosította. Eszerint akinek a plébánia telként tizenhat hold szántója és nyolc kaszás rétje van, heti egy napot szolgál szekérrel, napkeltétől napnyugtáig. Negyedtelkesek ennek megfelelő arányban. Ha rendkívüli munka van (például hosszú fuvar), az a rendes robotba beleszámítandó. Ha felemelik a heti munkát, azt is be kell számítani a rendes robotba. Minthogy robotot szolgálnak, a cenzus külön nem fogadható el. Tizedet a telekhez nem tartozó földekből is kell adni. Rendkívüli ajándékok helyett évente egyszer, Szent Györgykor egy borjút adjanak. A beneficia curialis a törvény szerint enyhítve. Makkoltatásért csak mérsékelt cenzus kérhető. Roboton kívül más szállításra nem kötelesek. Engedély nélkül csak épület- és gyümölcsfát tilos kivágni. Semmi további emelésnek nincs helye.

1760-ra a templom állapota olyannyira leromlott, hogy már az összedőlés fenyegette. Plébánosa, Györkös Miklós – aki ekkor már 22 éve szolgált itt – a püspök felszólítására úgy határozott, hogy a szentegyházat újjáépíti. Mivel ezt az egyházközség csekély jövedelme nem tette lehetővé, a helytartótanácshoz fordult anyagi támogatást kérve.

Az építkezés csak nagyon vontatottan indult meg, bár már 1769-ből ismerünk egy kimutatást, mely szerint a templom építésén robotosok dolgoztak, illetve tudjuk, hogy a helybeli reformátusság tiltakozott az ellen, hogy őket bármi módon kötelezzék. De még egy 1774-ben véghezvitt egyházlátogatás is egyértelműen azt mondja, hogy a jelenlegi templom oly elhanyagolt állapotban van, hogy ebben nem lehet misét tartani.

Egy 1777-es adat szerint az előző évben kezdték átépíteni. Ebből következően kétségtelennek tűnik, hogy a ma is álló római katolikus templom a középkori helyén és részben annak anyagából készült, királyi adományból. Ezt a feltevést igazolja egy 1778. évi vizitáció, amelyet már Szily János szombathelyi püspök hajtat végre. Ekkorra már a templom újjáépült, de még nincs befejezve. Tornya nem áll. Két harangja továbbra is a régi templom előtti haranglábban. A templom körüli temetőt ekkor már nem használták. A katolikusok sírkertje a falun kívülre került. Plébánosa horvátul, olaszul, németül és magyarul beszél. Prédikációját magyarul tartja. Káplánja s tanítója van.

Ekkor a faluban, ugyancsak a vizitáció szerint, 959 lélek élt, közülük felnőtt katolikus 53, gyermekkorú katolikus 16, evangélikus felnőtt kilenc, református felnőtt 681, református gyermek kétszáz.

1786–89-ben a katolikusok száma 83. A szentgyörgyvölgyi plébániához tartoztak mint leányegyházak: Reznek, ahol Szent József tiszteletére szentelt templom áll, az anyaegyháztól két óra járásnyira van, 464 katolikus hívővel. Nemesnépen Szent Margit fából épült, de már összedőlt kápolnájával, papja nincs, egy óra járásra van 224 lélekkel. Szécsiszentlászló Szent László fából épült, ugyancsak öszedőlt templomával. Papja nincs, Szentgyörgyvöltől egy és háromnegyed óra távolságra negyven lélekkel; Baglad, temploma nincs, egy és háromnegyed óra járásra fekszik, 269 lélekkel; Dobraföldén sincs templom, a plébániától egy és háromnegyed óra járásnyira van, 21 lélek lakja; ennek vidékén van egy malom hat lélekkel; Ramocsán, amely kétórányira van, szintén nincs templom, mindössze nyolc lélek él; az egy és egynegyed óra távolságra lévő Felsőszenterzsébeten szintén nincs templom (az itt élők lélekszámát forrásunk nem adja meg).

A fentiek alapján érthetővé válik, hogy miért épült a helyi katolikus népesség számához képest igencsak nagynak tűnő szentegyház. Ezenkívül csupán egy használható temploma van a nagy kiterjedésű plébániának. A barokk épület szentélye félköríves, homlokzati tornya bádoggal fedett. Különösen szép az egyhajós templom kórusa. Szentélyében lévő freskóját – a templom védszentjét, Szent Györgyöt ábrázolja – ifjabb Dorffmaister István festette.

Oltárképét egy-egy festett architektúra keretezi, a szentély két oldalán egyszínű freskó látható, vértanújelenetekkel. Ezek is – hasonlóan a menynyezeten lévő, Szent György mennybemenetelét ábrázoló freskóhoz – erősen rongálódtak. Főoltára és szószéke 1802-ben készült. Készítője radkersburgi Johannes Klein.

Nagyon szép – ma már szintén erősen rongált állapotú – az L. G. monogramos, középen lanttal, két sarkán amforával díszített klasszicista orgonája. Alatta magyar nyelvű kronosztichon olvasható: „a fen jelelt Csináltatván Dicséri VeleM Istnt hIVek zengjétek tIIs Igy: Vagy seregek Vra szent”.

Az itt nagybetűkkel jelzett – az eredeti, csupa nagybetűs szövegben más színnel írt –, római számokat is jelentő betűk számértékének összevonása adja meg a hangszer készítésének dátumát: 1831.

A jobbágyfelszabadítás időszakában a falu területén mindössze két jobbágy élt. Mindketten a plébános urasága alatt.

A tagosítás során 508 hold és 989 négyszögöl került a plébánia birtokába, az egykori jobbágyok: Gyura János 14 hold 021 négyszögöl; míg a Györke család 23 hold és 394 négyszögöl földet kapott. Kettejük közös tulajdonába jutott 22 hold és 53 négyszögölnyi legelő, valamint 25 hold és 477 négyszögöl szőlő.

1942-ben egy, a plébánia területén élő hagyomány említi, hogy az új templom felépítése előtt a régebbi templomban volt két szobor, amelyek Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolták. E szobrok feltételezések szerint 1717 után kerülhettek ide, a volt nemesnépi fából épített templomból, annak összeomlása után. Sztojolovszky 1937 augusztusában találta meg őket – mint írja – „több darabban, vastag porréteg alatt a templom padlásán és toronylépcsőn” Anyaguk fa. Alakjuk merev, de faragásuk aprólékos, finom, sok buzgóságról és szeretetről tanúskodik. A két király fején turbánszerű korona. Arcuk jóságos tekintetű, gótikus, hosszú szakállt viselnek, kezükben jogar, alma, bárd és kard van, illetőleg lehetett.

Szent István király magyaros felöltőt, szűk nadrágot és csizmát visel. A ruhák színe világoskék. Szent László egész testét páncél borítja. Mesterük ismeretlen. A szerző 1937-ben a szobrokat átadta a szombathelyi papnevelő intézetnek, ahol a lépcsőház egyik fordulójába helyezték el azokat. Jelenlegi fellelési helyükről nem tudunk.

Ugyancsak Sztojolovszky említ egy „fél embernagyságú” feszületet, amelyet az említett szobrokkal egy időben talált meg. Azonosítja azzal, amelyről az 1778. évi egyházlátogatás beszél. Eszerint itt, Szentgyörgyvölgyön a húsvéti körmenetet mindig nagy pompával tartották. A processzión részt vevők előtt vitték volna ezt a feszületet. Leírása szerint: „…a feszület megmunkálása igen kifejező. Az izmok játéka, a test tartása jó anatómiai tudást árul el és híven szemlélteti a »nagy szenvedő« emberfeletti fájdalmait. Színek útján is igyekszik ránk hatni a régi képfaragó. A szobor kék foltjai, véres sebei beszédesen idézik Izoniás próféta szavát, a haldokló Istenemberről.”

A feszület, hasonlóan a két említett szoborhoz, 1937-ben a szombathelyi papnevelőbe került.

A jelenlegi üres plébániaépületben még ma is láthatunk néhány festményt a XVIII–XX. századból. Közülük az egyiket, mely Máriát ábrázolja a kisdeddel, 1828-ban adományozta a plébániának egy ismeretlen személy. Szomorú látványt nyújt a két szekrénybe bezsúfolt, ma már erősen penészedő könyvtár. A több száz, főleg XVIII–XX. századi mű értékes gyűjteménye lehetne nemcsak a ma Csesztregen működő plébániának, de a falunak is.

A szentgyörgyvölgyi katolikus egyház XX. századi történetéről források hiányában csak gyér információval rendelkezünk. A század első felében Meláncsek Ferenc volt az adminisztrátor, a templomot 1912-ben renoválták. Az 1945-ös földosztással birtokai egy részét, 1948-ban pedig iskoláját veszítette el a katolikus közösség. Ez időtől kezdve folyamatosan nehézségekbe ütközött a plébánosi állás betöltése. Rendszerint a reszneki, illetve a csesztregi plébános járt ki misézni a reformátusokéhoz hasonlóan drasztikusan lecsökkent számú, még templomba járó hívekhez.