III. Somlóvásárhely fogadalma, 1714
III. Somlóvásárhely fogadalma, 1714
Mindezek legyenek a Teremtő Istennek nagyobb dicsőségére, és a Makula nélkül fogantatott örvendetes Szűz Mária Magyarország Királynéjának hét örömi tiszteletire.
Vásárhelyi mezővárosban lakozók kicsinytül fogva nagyig, férfiak és asszonyok, ifjak és leányzók, házasok és nyőtelenek, szegények és javasok, árvák és özvegyek, ittvalók és jövevények, esküttek és bírák, hitesek és városi tisztviselők, nemes és nemtelenek akárminemű állapotban vagy hivatalban lévők, szolgák vagy házigazdák, akik ezen említett Vásárhelyi mezővárosban mostanában találtatunk, mindnyájan egyenlő akarattal egyet értvén eltökéllettük magunkban, hogy a sok nyomorúságok után orvosságot keresünk a következendő világi és lelki örök nyomorúságok ellen, melyeknek is elkerülésére, vagyis tőlünk örökken való elfordítására jobb orvosságot és segítő eszközt Isten után nem találván se az égen, se az földön azon kívül, aki minden hozzá folyamodó ügyefogyott szegény bűnösöket szárnyi alá vesz, irgalmasságával béfödöz és megoltalmaz, nemcsak az örök pokoltul, hanem még a világi sok veszedelmektül is, tűztül, víztül, égi háborútul, mennykőütésektül, éhségtül, döghaláltul, az ellenség kegyetlen kargyátul, tudniillik a makula nélkül fogantatott Úr Jézus Szent Anyja, a Boldogságos Szűz Mária Magyarország választott mennyei Királynéja és Patrónája, kinek szent szárnyai alá mi is elhagyatott, legnyomorultabb és legméltatlanabb bűnös emberek ezen városnak fiai és leányai, hogy méltók legyünk bevétetni az ő nagy szent anyai irgalmassága által, az menybéli Istennek kegyes engedelmébül. Hét fogadás tétellel ezen Magyarország választott mennyei Szent Királynéjának és szószóló patrónájának leköttyük magunkat mindörökké magunk jó akaratából. Ezen hét rendbéli fogadásunkat, kiváltképpen az ő hét örömeinek tiszteletére fölszenteljük és bemutatjuk, hogy a mi sokféle keserűségünket és nyomorúságunkat, mind ezen a világon mind a másikon, szent esedezése által örömre fordítsa. Hallgasd meg azért Irgalmasságnak Anyja a mi kiáltásunkat és bocsásd füleidben sóhajtó beszédinket. Legyen kedves előtted, hogy mi nyomorult bűnösök ily bátran hozzád merünk folyamodni. Ne utálj meg bennünket, mert mindnyájan örökké a Te rabjaid, szolgáid és szolgálóid akarunk lenni és, hogy minket mindenkor és miutánunk a mi fiainkat, leányainkat, egyszóval akik ebben a városban mind a világ végéig fognak maradni és lakni igazán köteles szolgáidnak és szolgálóidnak ismerjed, (ismervén azoknak tartsad lenni) és oltalmazzad mind világi és örökkévaló testi és lelki veszedelmektül. Íme hét fogadástétellel mint hét erős vasláncokkal vagy kötelekkel a Te örök szolgálatodra lekötjük magunkat és ezt a szegény várost mezeivel, erdeivel, szőlőhegyével, szántóföldeivel, egész körüllévő határaival és benne lakó lelkes és lelketlen állatival együtt a Te szerelmes Szent Fiadnak az Úr Jézusnak szent neve és érdeme által, és minden szentek esedezése által a Te oltalmad alá ajánljuk és bízzuk, és fogadást teszünk Néked mint kegyes Királynénknak a Szentháromság Egy Isten előtt minden szentek és angyalok jelenlétében, hogy a míglen élünk ebben a városban szokásul vesszük minden esztendőben, a Te hét örömödnek tiszteletére hétszer processióval való menetelt ezen határunkban lévő Somló hegyin helyeztetett Szűz Szent Margit mártír kápolnájához, hogy ott a Te oltárod előtt tehetségünk szerént tisztelhessünk.
Másodszor fogadást teszünk, hogy a Te hét örömidnek tiszteletire a hetedik ünnepet is (Festum Grosentationis) úgymint a templomban való bemutatásodnak ünnepe napját hasonló solennitással és tisztelettel megüljük valamint a többit, hogy tartozunk megülni a keresztyén anyaszentegyház parancsolatja szerint.
Harmadszor fogadást teszünk neked kegyes Királynénk és édes oltalmazó Patrónánk, hogy a Te hét örörmödnek kiváltképpen való tiszteletére és emlékezetire egy szent napot fogunk rendelni, úgymint a Te mennybe fölvitelednek, vagyis Nagyasszony napjának ünnepe után következendő első vasárnapot, melyen a hét fogadott processiók közül egyikét a hét örömidnek méltóbb tiszteletire és terjesztésére ájtatosan elvégezzünk.
Negyedszer azt is fogadjuk Neked mennynek és földnek hatalmas Királynéja, hogy a Te hét örömidnek nagyobb vidámsággal való emlékezetére és a Te dicsőséges leábrázolt Szent képednek méltóságosabb tiszteletire minden szombaton és újhold vasárnapokon, olajban égő mécset, vagy gyertyát gyújtunk a Te szent oltárod előtt Szűz Szent Margit kápolnájában.
Ötödször arra is kötelezzük magunkat, hogy ebben a városban melyet Tenéked a benne lakókkal föláldoztunk, szolgálatodra köteleztünk és egészen tieddé tettünk, soha tehetségünk szerint ha hatalmunkban lészen és vele bírunk eretneket, hittül szakadt idegen vallásban lévőt lakni nem engedünk, mennél hamarébb közülünk kikergetünk és erre átok alatt kötelezzük maradékinkat is, hogy a Te tiszteletednek gyűlölőit ebben a városban ne szenvedjék magok között, amíg hatalmasabb erőtől arra nem kényszeríttetnek.
Hatodszor erős fogadást teszünk, hogy ha valaki ebben a városban közöttünk most vagy jövendőben annyira megvakulna és hirtelené lenne, hogy a Te tiszteletedet káromkodó szókkal illetné, az ünnep naplásért pogány eretnek módra azok ellen zúgolódnék, akik kezdették és fogadták és azzal a város ájtatos népit nagyon megbotránkoztatná, az ilyen ördög kelepcéivel azt cselekesszük amint az eretnekekkel, pogányokkal, idegen vallásban lévőkkel. Nem szenvedjük meg őket közöttünk lakni, hacsak idein korán penitenciát nem tart, botránkoztató vétkérül.
Hetedszer, hogy ez a mi szövetségünk Teveled örvendetes mennyei királynénkkal, Boldog Szűz Mária örökén álhatatos legyen és mind a világ végéig ippen minden elszakadás nélkül megmaradjon és előtted annál kedvesebb légyen mennél nagyobb örömidnek és vígasztalásidnak emlékezeti. Ezt mi valljuk, fogadjuk és hittel is ha szükség megerősítjük, hogy a Te nagyobb örömidnek tiszteletire azt a napot is (Festum Desponsationis) melyen Szent Józsefnek nagy csudálatosan a szentek szent helyébe megzöldellett és kivirágzott vesszeje által eljegyeztettél és házastársul neki adattál, szintúgy megüljük magunk ájtatosságábul, mint a több anyaegyház illő ünnepit, mert kimondhatatlan örömidre lött Néked Szüzek Királynéja és a Szűz Szent Józseffel való összeadásod, mivel a szent házasságnak színe és palástja alatt szüzen szülvén a világra az élő Isten Fiát az anyai Méltósággal mind szüzességedet, mind jóhíredet, nevedet ippen sérelem nélkül megtartottad, tarts meg minket is kérünk Szent Fiad fogadásinkért sérelem nélkül minden lelki és testi veszedelmekben. Őrizd meg városunkat tűztől, víztül, éhségtül, döghaláltul, ellenség kargyátul és mindenféle reánk jöhető veszedelmes károktul, melyeket mint érdemes Isten ostorát bűneinkért megérdemelnénk. Mentsd meg mezeinket, erdeinket, veteményeinket, szántóföldeinket, szőlőhegyeinket mindenféle égiháborutul, záportól, esőktől, képtelen hidegtül, ártalmas szárazságtul, melegtül, hogy ismerjék meg még az gonosz lelkek is nemcsak a földi emberek ebben a határban való mennyei gondviselésedet és legyőzhetetlen hatalmadat, rekessz ki azért oh Mennyei Hatalmas Királynénk ennek a Földnek határai közül, melyet Szent Lábaid elé vetettünk, minden kártevő lelkes és lelketlen állatot. Eszközöket, babonás ördögi mesterségeket, vásárlásokat, tetemeket, vadakat, madarakat, kárunkra igyekező csúszó-mászó ragadozó férgeket és adj bő termést Szent Fiad által minden hegyen, völgyön és a mi határunkban, hogy minden termés, vetemény és szőlő, fa és fűszál ékes gazdag valál méhednek gyümölcsével, midőn nyakadról lefüggött a mennynek és a földnek drága kincse az Úr Jézus, kinek szent országába Te általad mindannyian boldogul béjuthatunk, kérünk Téged a Te világi és mennyei véghetetlen örömidet Magyarország mennyei kegyes Királynéja, Pátronája és ezen mi szegény helyünknem kiváltképpen való választott szószólója és gondviselője, Nagyasszony ne szűnjél meg érettünk Te szegény hozzád eskütt szolgáidért esedezni Szent Fiadnál most és kiváltképpen halálunk óráján Amen.
Mi alább megírt ezen Vásárhely Mezővárosnak bírája és esküttei valljuk, hitünkkel bizonyítjuk, hogy ezen fogadásunkat egész város akarattyábul tettük, processióval fölmenvén Szűz Szent Margit kápolnához. Szent András havának 21-ik napján 1714. esztendőben, melynek örök bizonyságára ezen pöcséttel levelünket adtuk és hagyjuk utánunk következendő ezen város lakósainak melyeknek örökkén való őket is megtartására amennyire tőlünk lehet kötelezzük városi öreg bíró Torma Benedek és kisbíró Mosocs János, törvénybíró Német Gergely, aki akkorbéli földesasszonyok képviselője Marton Pál, Szabó Ferenc, Szabó János, Torma Jakab, Mihály deák, Német Ferenc, Szalai Mihály, Imre István, Marton István, Szabó Péter, Szita András, Pál János Orbán, István Imre, Váhos Csuti János, Jandorics János iskolamester és mind örege apraja ájtatos lélek, akik ezen városban találkoztunk én is Szent Ferenc szerzetibül való fráter Setét Német Péter, azt bizonyítom mivel jelen voltam ezen fogadások tételén Szűz Szent Margit kápolnájában 1714. esztendő Szent András havának 21. napján én is említett városnak plébánosa ezen szent fogadást erősítem, mivel Istennek és az Ő Szent Anyjának tiszteletére ítéltem lenni, az Szűz híveinek pedig nagyobb lelki üdvösségünknek. Püspöki János vásárhelyi plébános. Én is Mater Catharina Constantia Revay Posonyi és Vásárhelyi Abbatissa erősítem. Ezenfölül megírta fogadást. L. S. 1714.
(Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai, Hitbéli iratok. VeML IV/1.c. XIV. 984.)
