I. Akik beírták nevüket a település történetébe
I. Akik beírták nevüket a település történetébe
Anchely Ildefonz. Bencés szerzetes, 1753. szeptember 26-án született Somlóvásárhelyen. 1777. szeptember 26-án tett fogadalmat, áldozópappá 1779. január 31-én szentelték. 1779-től 1784-ig a komáromi gimnázium retorikatanára volt, majd a bencés rend feloszlatásáig szónok a pannonhalmi főmonostorban. A feloszlatás után a rend visszaállításáig Vácon élt. 1802-től 1806-ig győri gimnáziumi tanár, 1806-től 1807-ig füssi lelkész és jószágkormányzó, 1807-től 1809-ig nagyszombati házfőnök és gimnáziumi igazgató. 1809. július 29-én halt meg Nagyszombatban.
Prédikációi két nagy kötetben maradtak fenn, összesen 181. Valamennyi az esztendő különböző vasárnapjaira szóló beszéd. Legtöbb prédikációját Vácon mondta, de szülőföldjén Somlóvásárhelyen is több mint hatvan beszéde hangzott el. Prédikációiban szigorú rendre és tömörségre törekedett, előadása mindig világos és szabatos volt, nyelve egyszerű és magyaros, kiváló szónokhoz méltóan.
(PRT. V. Budapest 1907. 443–445., 572., 594., 747.)
Bausz Teodorik József. Bencés szerzetes, született Somlóvásárhelyen 1870. június 14-én, beöltözött 1888. augusztus 1-jén, áldozópappá 1895. július 7.én szentelték. 1895-1897 között gimnáziumi tanár Pápán, majd Esztergomban 1897–1902 között és Komáromban 1902–1906 ig. 1906 március 16.-án halt meg Sárváron. Rendszeresen jelentek meg tanulmányai a Komáromi és Esztergomi Szent Benedek Rend Gimnáziumának értesítőiben, többek között Kulcsár István életéről és működéséről (1902), Deák Ferenc emlékezetéről (1903), Tóth Lőrinc pályájáról (1904).
(PRT. VI. Budapest 1916. 484., 1120.)
Hantó Gábor János. Katolikus pap, 1789. május 20-án született Somlóvásárhelyen, Hantó György és Körmendy Katalin nemes szülőktől. A humán tantárgyakat Kőszegen, a filozófiát Nagyszombatban, a teológiát Veszprémben végezte. Tanulmányait 1810-ben fejezte be, s mivel korhiány miatt nem szentelhették fel, mint alszerpap karkáplán Veszprémben 1810. augusztus 31-től. Br. Perényi Károly esztergomi segédpüspök szentelte pappá Székesfehérvárott 1812. július 5-én. Káplán Pápán 1812. július 19-től, adminisztrátor Zalahalápon 1813. szeptember 1-jétől, plébános Balatoncsicsón 1827. június 30-tól, ahol haláláig, 1835. február 25-ig szolgált. Az 1824. évi esperesi jelentés szerint: lelkipásztori munkájában buzgó, a templom és a plébánia javainak gondos őrzője volt.
(Pfeiffer 1987. 478.)
Kakas Ödön. Magyar királyi erdőfőtanácsos, a pápai magyar királyi erdőhivatal vezetője. Somlóvásárhelyen született. Középiskoláit Pápán, az erdészeti főiskolát Selmecbányán végezte. Ezután az orsovai magyar királyi erdőhivatalhoz került, ahol 1895–1906-ig szolgált. 1906–1908-ig a tótsóvári magyar királyi erdőhivatali kerületben, 1908-tól ismét az orsovai hivatalban működött. A megszállás után két évig a faértékesítő hivatalnál teljesített szolgálatot, 1921-től kezdve pedig a pápai magyar királyi erdőhivatalt vezeti. 1921-ben nyerte tanácsosi, 1929-ben főtanácsosi kinevezését. Az országos Erdészeti Egyesület választmányi tagja.
(Veszprém Megyei Fejek. Veszprém, 1929. 254.)
Dr. Kondor István. Uradalmi orvos, körorvos, kórházi főorvos. Somlóvásárhelyen, 1885-ben született. Pápán tette középiskolai érettségijét, egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban folytatta. Pályáját az irgalmasok közkórházában kezdte. 1914–1920-ig a 20-ik honvéd gyalogezred kötelékébe tartozott, és mint tartalékos egészségügyi hadnagy szerelt le. 1921–1922 augusztusáig Pápán, majd 1922. augusztus 22-től Devecserben körorvos és gróf Esterházy Tamás uradalmi orvosa. A községi képviselő-testület tagja.
(Veszprém Megyei Fejek. Veszprém, 1929. 355.)
Kovács Bálint. Katolikus pap, 1784. február 4-én született Somlóvásárhelyen, Kovács György asztalosmester és Mór Teréz szülőktől. Tanulmányait Győrben, a filozófiát Szombathelyen, a teológiát Veszprémben tanulta. 1805. április 21-én szentelte pappá Milassin Miklós fehérvári püspök. Kiskomáromban és Zalaszabaron szolgált halálig 1830. október 31-ig. Vállalt feladatát lelkiismeretesen ellátta: ünnep- és hétköznapos is misézett, gyakran gyónt, szépen prédikált, hitoktatást, gyóntatást, betegek látogatását mindenkor ellátta.
(Pfeiffer 1987. 626.)
Nagy József. Katolikus pap, 1788. november 10-én született Somlóvásárhelyen, Nagy Miklós és Imre Erzsébet nemes szülőktől. A filozófiát két évig Szombathelyen, a teológiát Veszprémben tanulta. Pappá szentelte Perényi Károly tiberiási felszentelt püspök esztergomi segédpüspök 1811. augusztus 17-én. 1811. október 10-től káplánként Zalaszentgróton, majd 1816. február 16-tól karpapként Veszprémben szolgált. Zsinati vizsgát tett 1818. március 6-án. Gelsén 1818. március 10-től plébános 1826 szeptemberéig, amikor javadalmáról lemondatták. Pápára az Irgalmasok Kórházába rendelték 1826. szeptember 26-án, ahonnan Lőrintére került Bezerédy Ferenc családjához nevelőnek 1831-ben. 1833–1834-ben Szentkirályszabadján adminisztrátorként szolgált, ahonnan gyógykezelés céljából ismét Pápára, az Irgalmasok Kórházába helyezték. 1842. október 24-én halt meg Veszprémben az agg papok házában.
(Pfeiffer 1987. 759.)
Németh Antal. Katolikus pap, 1795. január 19-én született Somlóvásárhelyen, Németh Ferenc és Nagy Éva nemes szülőktől. A filozófiát két évig Keszthelyen tanulta. Pappá szentelte Vurum József püspök Székesfehérváron 1821. december 6-án. Hivatását 1823-tól Veszprémben mint karkáplán, majd káplánként Gelsén 1825. április 8-tól, Káptalantótiban 1826. február 10-től, Csabrendeken 1827. október 31-től, Kiskomáromban 1828. november 4-től, Márkón 1832. október 20-tól folytatta. Veszprémbe 1834-ben kerül vissza mint karkáplán. Szülővárosában, Somlóvásárhelyen halt meg 1860. február 18-án. Végrendeletében a somlóvásárhelyi templomra s az építendő kálváriára tíz-tíz ezüstforintot hagyott.
(Pfeiffer 1987. 770.)
Pilter Pál. Kohómérnök, 1919. február 16-án született Somlóvásárhelyen. Mérnöki oklevelét 1942-ben Sopronban szerezte. 1942-től az ózdi nagyolvasztóban üzemmérnök, majd gyárrészlegvezető volt. 1952-től a Lenin Kohászati Művek új nagyolvasztójának üzembe helyezését vezette, 1955–1964 között a Dunai Vasmű főmérnöke, műszaki igazgatója, később a Vasipari Kutatóintézet igazgató-helyettese. A hazai és nemzetközi szakmai testületek tagja. Szaklapokban és évkönyvekben számos tanulmánya jelent meg. 1968. március 3-án halt meg Érden.
(Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998. 407.)
Rónay Gyula (id. Mórocz József). Színész, rendező, aki Somlóvásárhelyen született 1828. január 6-án. Jogot hallgatott, de a színészi pálya miatt otthagyta tanulmányait. 1847-ben Budán, mint műkedvelő lépett föl először. A szabadságharc után Kolozsváron tűnt fel. Előbb vidéken szerepelt, majd 1859–1862 között a Nemzeti Színház tagja. 1863-tól ismét vidékre került: Reszler István 1865-ben szerződtette az új debreceni színházhoz, és élete végéig a cívisvárosban maradt. A vidék egyik legjobb Shakespeare-színésze volt (Lear, Othello, Machbeth, III. Richárd-béli szerepekben), és kiválóan adta elő Katona József művéből Bánkot, Petúrt és Obernyik Brankovicsát. Dózsa György alakításához a szerző, Jókai Mór is gratulált neki. Nevét még pályája elején változtatta meg. Nagyváradon, 1874. szeptember 4-én érte a halál.
(Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998. 432.)
Szabó József. Főjegyző, aki 1884-ben Somlóvásárhelyen született. Középiskoláit Veszprémben végezte. Közigazgatási tanfolyamot Szombathelyen 1908-ban. Közigazgatási pályáját Kisbárapátiban kezdte meg, majd 1909-ben Középiszkázon működik, mint választott segédjegyző 1912-ig. 1912-től 1913-ig Devecser község aljegyzője, 1913-ban körjegyzőnek választják meg, és 1922-ig vezeti Devecser ügyeit. Ettől fogva 1926-ig Ajkán körjegyző, 1926-ban Tósokberenden választják meg főjegyzőnek. A veszprémi piarista diákszövetség és egyéb egyesület tagja.
(Veszprém Megyei Fejek. Veszprém, 1929. 402.)
