III. A Deák-árvák söjtöri öröksége
III. A Deák-árvák söjtöri öröksége
1808-ban, Boldogasszony havának, azaz januárnak 27. napján, (idősebb) Deák Ferenc halála után, árváira hagyott örökségét leltározva vették fel az alább következő adatokat a söjtöri Deák-birtokról.
Marhák száma 84, két konyhaló, egy szamár, 346 birka, csépletlen termény 114 kereszt, majorsági 19 kereszt kilencedben átvett rozs, 65 kereszt majorsági 10 kereszt kilenced zab, 8 kereszt hajdina, 8 szekér bükköny. A kiskastély padlásán 112 köböl búzát, 78 köböl rozst, 75 köböl árpát, a nagykastély padlásán 8 köböl hajdinát tároltak. A falábas pajtában, a kis lábas pajtában, a cséplőpajtában összesen mintegy hatvanöt szekér szénát, 260 zsúpkévét, 28 köböl csuhés kukoricát, az urbónaki majorban 176 kereszt majorsági rozsot és két szekér szénát, a kiskastély padlásán két köböl borsót, egy köböl tavaszi, fél köböl őszi lencsét, fél köbölnyi kendermagot, a nagykastélyén 8 köböl hajdinát, hat köböl aszalt almát („száraz almát”) és ugyanennyi aszalt körtét tároltak. A nagyépület pincéjében 46 köböl burgonyát („földi alma” – mondja az inventárium). A kiskastély pincéje borospince, söprűs borból van benne – részben másnak hordójában, amit külön is felemlít a jegyzék – vagy 115 akónyi, mintegy 10 akó borecet, kereken öt akó szilvapálinka, másfél hordónyi savanyított káposzta és még vagy harminc üres hordó. Pincében, padláson, a pajtában, a majorban, a söjtöri gazdánál – Farkas Mihálynál –, a béreseknél, a kocsisnál, a malomban gazdasági eszközök. Csak a féleségeket soroljuk fel, nem a mennyiségeket (egyszersmind arról is képet alkotva, hogy egy zalai középbirtok – ha történetesen söjtöri – milyen szerszám és kézbeli birtokában volt működtethető a XVIII. század végén, a XIX. század elején). Vasabroncsos egész köböl, ugyanilyen fél köböl, vas nélküli negyedköböl (mérőedényekről van szó), rostaalja, orsóalja, kendervágó, kendertiloló, kármentő, fertályos sajtár, borvályú, bádogtölcsér, akópálca (mérőeszköz), csap, csapfúró, egész- és félitce, bort tisztító borosta, lopótök, irtókapa, pintérező kés, vonókés, félkézfűrész, nagy és kisebb fúró, szekerce, széles kapa, nagyfejsze, ökrök után való szekér s a hozzávalók, hosszú és rövid lánc, vasvilla, fajárom, vakarókefe, vaseke (mindenestül), ösztöke, itatócsöbör, ökörfejre lánc s más láncok, borona („jó fogakkal”), kupa, szekér a hozzátartozókkal, abrakos zsák, lószerszám, korongkarika vasból, vasdorong, vaskorong, verőkalapács, malomkő.
Mindenféle anyagok, épülethez való alkalmatosságok, kiszolgált vagy félretett bútorok is akadnak a padlásokon, pincékben: szúnyoghálós ajtó- és ablakszárnyak (lám, a kényelemnek már ekkor is jutott szerep a háztartásban), fenyődeszka (37 szál a kiskastély padlásán, 48 szál a nagykastély pincéjében – már-már kereskedelmi mennyiség), ablakra vastábla, kanapé a hozzávaló vánkosokkal, avítt kerekes diófaasztal, hosszú fenyőfaasztal, függő bádoglámpa, egy zöld rostélyos ágy, pohárszék „fölivel”, gyermeknek való bőrszék, betegnek való éjjeliszék.
Ami magának a kastélynak a berendezését illeti – az inventárium tanúsága szerint ekkor már a kiskastélyban nincsenek berendezett helyiségek –, minden szobában ágy, a hozzávaló tollpárnákkal, alsó és paplanlepedőkkel, paplannal, vánkosokkal (többnyire „fehér héjjal”, azaz huzattal), ágyterítővel. Szobáról szobára a berendezési tárgyak: fenyőfaágy, hat vörös bőrszék. Újabb szoba (fölső, középső, az előbbi a déli fekvésű): sárgára festett ágy, nádszékek vánkosokkal, zöldüveges almárium. „A fölszélről való szobában”: keményfaágy, nádkanapé, sárga posztószék, keményfaasztal. A konyha mellett lévő, valószínűleg a legnagyobb és bizonnyal ebédlőnek (is) használt szobában: fenyőfából ágy („föstött”), almárium, tölgyfaasztal, tábori asztal, egy újabb almárium, 14 bőrszék, réz ágymelegítő, mosdótál („fölivel”), kis bőrkád, asztalkendő (huszonkettő), abrosz, ecet és olajüveg (aljával), fiókos almárium (ez már a harmadik ebben a helyiségben), négyszegletű fenyőfaasztal, kerek diófaasztal, hat darab fekete csontnyelű rézkés, két levesestál cinből, 45 tányér, csésze, kendőző, feketekávés edény, réz gyertyatartók, koppantók, nyolc üvegpohár, kávéskanna, kávéscsészék, cukorpikszis, asztalkendő. A belső szobában: zöld ágy, tábori asztal, hosszú kanapé, kerek diófaasztal, üveg sótartó, vizeskanna.
Az úgynevezett szenelő szobában – ahonnan a helyiségeket fűtötték – sárga almárium (melyben találtatott két új ponyva), új zsák (64 darab), kávéfőző masina, bádog gyertyatartó, fenyőfaasztal, rossz kocsivánkos.
A konyhában és kamrában vagy hetven tételt listáz a leltár: rézmozsár, vasmozsár, vízhordó rézedény, tűzhelyre vasláb, vaslapocka, görbevas (azaz: piszkavas), pároló rézfazék (nagy és kisebb), csípővas, köpülőhordó, nagy réztepsi, öt rézfazék, késeket öblögető rézedény, 13 szakasztóruha, likas és likatlan vaskalán, szita, vasrostély, kármentő, réz ágymelegítő, vizessajtár, háromfiókos almárium, pecsenyés metélőtányér, famelence, rossz törekrosta, szórólapát, kasza nyelestül, egy kisebb és egy nagyfűrész, máramarosi rosta, szélrosta, szénavonyogó, faabroncsos vendély, vasserpenyő, kőből való sóőrlő, szekérre való gyékény, nagy és kisebb teknő, mángorló, fenyőfaágy, harapófogó, hosszú asztal, cselédasztal, szolgálóasztal, ruhafogas, talicska, lisztesláda („életes láda”), kávéőrlő fából, ecettartó, tökgyalu, ponyva, gabonás zsák, faabroncsos köböl, aratófazék, nagy tál, korsó, pörgőrokka, szobát füstölő serpenyő, elvágott magaskender, motolla („esztergályos tsinálta áspáló”), gyapjús zsákok.
