Petőfiszállás Összefoglaló
Petőfiszállás
Összefoglaló
Összefoglaló
Petőfiszállás a Duna-Tisza közi homokhátságon, a kiskunsági löszös hát déli részén fekszik. Éghajlata szélsőséges, az évi napsütéses órák száma eléri a 2100-at, gyakran sújtja aszály. Növényzetében túlnyomóan sziki növényeket találunk, erdőkben szegény. Jelentős vízállása a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi területéhez tartozó, madárrezervátumáról nevezetes Péteri-tó.
Határában a legrégebbi emberi település régészeti nyomai a bronzkorból kerültek elő. Később éltek itt szarmaták, avarok és kunok. Valószínűsíthető, hogy az Árpád-korban templomos település volt. A falu első írásos említését a Duna-Tisza közének török adóösszeírásaiból és Kecskemét város jegyzőkönyveiből ismerjük. Falunk ebben az időszakban a magyar forrásokban Ferencszállás, a török defterekben Karácsor néven szerepel. A Ferencszállás megnevezés utótagja kun településformára utal, míg a Ferenc előtag személynévi eredetű, de konkrét személyhez kapcsolni ez idáig nem tudtuk.
A község határában Petőfi Sándor édesapjának, Petrovits Istvánnak csárda- és legelőbérlete volt. Petrovits István és családja 1824–1830 között lakott Félegyházán. A család megélhetését a várostól árendált mészárszék, az ott fekvő csárda bérlete és a ferencszállási legelőkön felhizlalt ökrök eladásából nyert jövedelem biztosította. Petrovits (Petőfi) Sándorka a félegyházi környezetben sajátította el a magyar nyelvet, s gyermek szemei talán Ferencszálláson tekinthettek először a végtelen rónaságra. A puszta élménye, az Alföld szeretete egész életében elkísérte, beépült költészetébe. Amikor Ferencszállás pusztából község alakult, a hazánk nagy költője iránti tisztelet kifejezéseként nevét Petőfiszállásra változtatták.
Ferencszállás túlélte a török uralom fél évszázadát. A faluban 1546-ban 36 adófizetőt számláltak meg. 1562-ben 55 adófizetőjével a kecskeméti kiskun szék negyedik legnépesebb helysége volt. Lakossága gabonatermesztéssel és juhtartással foglalkozott. A település a tizenöt éves háború első szakaszában, 1595 körül pusztult el.
Ferencszállás ez időtől fogva a XX. század közepéig pusztai életét élte. A lakatlanná vált terület Kecskemét bérletébe került, majd 1745-től Félegyháza pusztája lett. Területe ekkor tizenháromezer katasztrális hold volt, aminek egyharmadán szántóföldi növénytermesztést, a többin legeltető állattartást folytattak. Az elkövetkező két évszázadban a puszta változó népességgel, de mindvégig az 1774-től mezővárossá vált Kiskunfélegyháza tanyás terüle. Ez alatt a két évszázad alatt Ferencszállás példáján végigkövethető a magyar tanyafejlődés múltja, a szórványtanyák kialakulásától a tanyaközpontok létesítésén át a tanyaközség megszüntetéséig.
A puszta első tanyái és első középülete – a ferencszállási csárda – a XVIII. század második felében épültek. 1853-ban a jászkun redemptióban részt vett eredeti földváltók, a redemptusok utódai között felosztották a területet. A pusztaosztás jelentős változást okozott a határ használatában. Megszűntek a közlegelők, Ferencszállás új tulajdonosai szántóföldi tanyás gazdálkodást folytattak. Az 1860-as évektől terjed a szőlőtelepítés és a dohánytermelés. Ez időben alakultak meg az első szőlős gazdaságok. 1854-ben megnyílt a szeged–félegyházai vasútvonal. A vasút és az alföldi transzverzális műút megépülése jelentősen elősegítette kereskedelmi kapcsolataik kiterjesztését. Amíg a korábbi századokban a lábon hajtott marhacsordák juthattak el a távolabbi piacokra, a XIX. század második felétől a gabona, a gyümölcs és a hízott sertés értékesítésének a lehetőségei is javultak.
Ferencszállás felosztott területe Kiskunfélegyháza tanyás körzete, szórványtelepülése lett. Az elkövetkező évszázad alatt a tartozéktanyák farmtanyákká alakultak, benépesült a puszta. 1870-ben 2283 fő élt Ferencszálláson, 1880-ra népességének száma 3299 főre növekedett. A tanyák száma az 1870. évi 503 ról 1880-ra 657-re változott. Ez az expanzió a századforduló után folytatódott. 1961-ben az akkor nemrég született község határában 788 tanyát mértek fel, de a belterületén mindössze 25 család lakott. 1990-ben a falu 6778 hektáros területén 1833-an éltek.
Ferencszállás legnépesebb határrészén, Szentkúton, 1876-ban kápolnát emeltek, itt épült fel a tanyavilág első állandó iskolája, 1952-ben, Petőfiszállás megalakulásakor öt tanyai iskolába jártak a gyermekek. A falu központi iskolája 1962-ben épült fel, utolsó tanyai tanintézetében csak 1995-ben szűnt meg a tanítás.
A községgé alakulást 1952-ben az országos hatáskörű Tanyai Tanács kezdeményezte. Petőfiszállás belterületén 1960 után kiépült az utcahálózat. Ugyanekkor megkezdődött a népesség csökkenése. A községgé nyilvánítástól az ezredfordulóig Petőfiszállás lakossága 3161 főről 1712 főre csökkent. A megélhetést, mint egykoron Ferencszálláson, Petőfiszálláson is a mezőgazdaság biztosítja. Munkalehetőséget a szakszövetkezetben és a többségében fóliás zöldségtermesztéssel fogalkozó magángazdaságokban találnak, mások a helyi cipőüzemben vagy Kiskunfélegyházán dolgoznak.
A falu nevezetessége a pálos rend kezelésében álló Petőfiszállás-Szentkút kegyhely. Az Árpád-korban épült templom romos maradványait körülölelő pusztában a pásztorok őrizték meg a csodás forrás legendáját. A gyógyító hatásúnak tartott Mária-forrást 1780 óta évente egyre több hívő zarándok keresi fel. A kegyhely kápolnája 1875-ben közadakozásból épült fel. Legnépesebb búcsúja a pünkösdi búcsú, amelyre az ország távoli vidékeiről is érkeznek csoportok.
A pusztából lett tanyaközség népességének életmódját az 1960-as évekig a hagyományos tanyai gazdálkodás határozta meg. A helybeliek étkezésében a lisztes, kukoricás és krumplis ételek domináltak, a legfőbb húsétel a birka volt. Szórakozási alkalmaik összefonódtak a munkával. Kedvelt társasági eseménynek számítottak a fosztókák és a padkaporos bálak. A ferencszállási–petőfiszállási ember életszemléletét a katolikus hit és a természet erőinek tisztelete hatotta át.
Petőfiszállás határa a középkortól a kun területekhez, majd 1876-ig a Jászkun Kerületbe, azon belül a Kiskun Kerületbe tartozott. 1876-ban, amikor megszűnt a Jászkun Kerület törvényhatósági különállása, a túlnyomó részben legeltető állattartásra használt Ferencszállást anyavárosával, Kiskunfélegyházával együtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez csatolták. 1950-ben az akkor megalakult Bács-Kiskun megyébe került. Ebben a megyében történt községgé alakulása 1952. január 1-jén.
Petőfiszállást közigazgatási és gazdasági kapcsolatai ma is a kiskunfélegyházi kistérséghez, magához a városhoz, Kiskunfélegyházához kötik.
