Neszmély Összefoglaló
Neszmély
Összefoglaló
Összefoglaló
A település neve szláv személynévből magyar névadással keletkezett. Jelentése: „az, aki nem bátor, aki félénk”. A XIII–XIV. századi oklevelek Nezmel, Neszmel, Nesmel néven említik. Földrajzi helyzetére utal a mezőváros 1364 körül használt elnevezése: Langendorf (Hosszúfalu) éppen úgy, mint 1471-ben felbukkanó latin neve a Longa villa. A XIV–XIX. században a község gazdasági életének egyik meghatározó tényezője a Duna. Az 1600-as évek végéig az élelmezésben fontos tokhalféle, a viza fogása és Füzítő révjének bevétele teszi fontossá birtokosai számára. A halászat ettől kezdődően fokozatosan veszít jelentőségéből. A térség élelmezésében vízimalmai a XIX. század végéig játszottak szerepet. Másik meghatározója a község határát alkotó meszes, vályogos és köves talaj, mely jó alapanyagul szolgált a községben kifejlődött téglagyártásnak, fazekasiparnak, a szőlészetnek és borászatnak, gyümölcstermesztésnek. A falut már középkorban messze földön híressé tette Nagy-Somló, Korma és Meleges zöldesbe játszó, aranysárga bora, mely jellegében, a hasonlóan nevezetes rajnaira emlékezteti a jó italok kedvelőjét. S mi több, a későbbi évszázadokban, Neszmély adta a nevét a Komárom, Esztergom, Fejér, Győr és Veszprém megye egyes tájait magában foglaló borvidéknek.
A római hódítás idején a tájat a kelta kultúrát átvevő illír származású azalus törzs lakta. Törzsi székhelye a mai Dunaalmás–Neszmély környékén lehetett. A magyar államalapítást követően Csánki Dezső és más források szerint első okleveles említése 1235 körül „Villa seu possessio Nezmel”, azaz „falu vagy jobbágyfalu Nezmel”. IV. Béla 1236. március 2-án kelt oklevele megerősíti, hogy a Nezmelel határos Almás a Szent Márton-hegyi (ma Pannonhalma) apátság birtoka. 1237–1240 között IV. Béla a nyitrai főesperessel, Albeus mesterrel összeíratja a Szent Márton-i apátság birtokainak határát. E felmérés szerint Nezmel Almással és Fyzegtuval (Füzitő) határos falu. Évszázadokon át a Komáromi várbirtok része. 1339-ben a falu határban unokatestvéreivel együtt birtokot kap itt Miklós mester, Nagy Lajos király nevelője. 1412-ben Zsigmond király birtoka. A fiú örökös nélkül elhunyt Zsigmondot Habsburg Albert követte a trónon. A törökök ellen harcba indult Albert megbetegedett. Betegsége miatt gyaloghintón szállították Budáról Bécsbe. 1439 októberének végén Neszmélynél táboroztak. Itt, az emlékét őrző Király-kútnál érte a halál 1439. október 27-én.
A Mátyást követő II. Ulászló 1493. március 31-én kelt oklevele szerint a király megtiltotta, hogy az áruikkal kereskedő neszmélyi polgárokat másutt bíróság elé állíthassák vagy bármiféle jószágukat elvegyék. Neszmélyi lakosok ügyében csak a neszmélyi bíró és esküdtjei ítélkezhettek. A török háborúk idején Neszmély fokozatosan vesztett korábbi jelentőségéből. A török első, 1529-ben bekövetkezett támadása idején felégették a községet. 1565-ben fontos vizafogóhelyként említik. 1566-ban a komáromi várkapitány tárgyalásokat folytat a falu újbóli benépesítéséről. Ennek eredményeként az esztergomi szandzsák 1570. évi defterében Neszmil falu 44 adózó lakót, tizenkét házat számlált. 1594-ben Szinán pasa ismét elpusztította a falut. Ekkor égett le a XV. században, Mátyás uralkodásának idején emelt templom. Ezt követően mintegy harminc éven át, lakatlan helyként szerepelt az adóösszeírásokban. Újbóli benépesülése a XVII. században kezdődik, és a XVIII. századig tart. A faluval szemben, a Duna bal partján lévő dunaradványi Zsitvatoroknál köt békét 1606. november 11-én Rudolf császár és Ahmed szultán. Az ország újjászervezésének eredményeképpen a Rákóczi-szabadságharc leverését követő évben, 1712. március 23-án megkezdte működését a magyarországi császári posta. Galstok János postamester a református templommal szemben lévő postaépületben kápolnát emelt. A falu urbáriumát 1768-ban hirdették ki Komárom városában. Eszerint a Komárom vármegyéhez tartozó Neszmély birtokosa gróf vásonkeői Zichy István, Zichy János gróf özvegye mint fiának vásonkeői Zichy Miklós grófnak gyámja és gondnoka, továbbá Zichy Zsigmond gróf. Neszmélyt ekkor készült tabellája szerint 53 telkes jobbágy és 115 házas zsellér, összesen 168 úrbéres lakta. Az 1784–87-es népszámlálás adatsora szerint a falu gróf Zichy Miklós birtoka. 189 házban 278 család élt, népessége 1249 fő volt.
A szabadságharc utolsó győztes csatája 1849. augusztus 3-án zajlott le. Ekkor Klapka Komáromból kitörve még Győrt is elfoglalta. Klapka először Dunaalmás, Mocsa irányába támadott, és csak a délutáni órákban fordult az igazi célpont: Ács felé.
Az augusztus 3-i nagy győzelem után a harcoló felek fegyverszünetet kötöttek. Az 1849. augusztus 23-án kelt hadseregparancs szerint: „A tegnapi parancs következtében kihirdetett fegyverszünetre vonatkozó határvonalak a következők:
A Duna jobb partján részünkről; Herkály puszta (itt írattak alá később Klapka a várfeladási föltételei) Csém, Mocsa, Naszály, Almás, Neszmély falvak; az ellen részéről: Ács, Igmánd, Tata, Szomód, Süttő; a két elválasztó közti tér semleges.”
A forradalom eszméje annak leverését követően is tovább élt. 1850 őszén a bortermelés dézsmája kapcsán éleződött ki a helyzet a szőlősgazdák és a földesúr között. Október 2-án a neszmélyi szőlősgazdák szembeszálltak a földesúr dézsmaszedőivel. A lázadás leverésére Szalay főszolgabíró a megyefőnöktől két század katonát kért. Az egységet „a törvény s fensőbb rendeletek sikeresítése, egymás részéről pedig a tulajdon szentségének megóvására” október 28-án a helyszínre vezényelték. A zendülők feladták a küzdelmet.
A Zichy család 1855-ig birtokolta az almási és neszmélyi ingatlanokat. Augusztus 9-én mindkét uradalom jelentős részét megvásárolta gróf Zichy Miklóstól a klosterneuburgi Szent Ágoston-kanonokrend.
A vasútvonal átadására 1891. november 28-án, szombaton került sor. A világháborút követő kommün bukása után jött a román megszálló sereg, mely először 1919. augusztus 17-én vonult át Neszmélyen és Almáson. Októberi visszavonulásuk során csapatai sok élelmet elhurcolva ismét érintették Almást és községünket. A fehérterror idején a katonaság összeszedte a Kommunista Párt tagjait.
A Trianon utáni megújulás jeleként 1922-ben újjáépült a Hacker-féle téglagyár.
Az első bécsi döntést követően a magyar honvédség – Horthy kormányzó vezetésével – 1938. november 6-án vonult át Neszmélyen. A második világháború harcai 1944. december 27-én érték el a községet. A németek január 6-ig tartó súlyos harcok árán szorították ki őket. Az újabb szovjet bevonulásra 1945. március 21-én került sor.
1946. február 20-án a község újjászervezését Gobaschits Pál és Szabó István díjnok segítségével Mike József községi bíró, Várkonyi Kálmán községi jegyző és Hatala Pál, a nemzeti bizottság elnöke irányította. 1950-ben Pőcze Ferenc vb- elnök, Lengyel István vb-elnökhelyettes vezetésével 51 tagú községi tanács alakult.
1956. október 26–27-én este Tatáról és más településekről érkezett felkelők lefegyverezték Neszmély és Dunaalmás határőrségét. Az éjszakai lövöldözések s a forrósodó közhangulat lecsendesítésére Mohácsi László vállalkozott. November 4-e után a forradalmat leverő szovjet hadsereg védőszárnyai alatt megkezdődött a régi tanácsrendszer újjászervezése.
1960. januárjában megalakult a Kék Duna MgTSz. 1965-ben Művelődési Ház, 1969-ben új áruház épült, korszerűsítették a régi iskolát és az óvodát. A község 1970. szeptember 27-én elnyerte a határőr község címét. 1991-től önálló önkormányzat. Polgármestere Jobbágy István.
