VI. Dűlő- és más földrajzi nevek, utcanevek (1258–1993)
VI. Dűlő- és más földrajzi nevek, utcanevek (1258–1993)
A következő nagybörzsönyi dűlőnevek fordulnak elő a forrásokban. (A név után zárójelben a dűlőnév előfordulási évszáma; a gondolatjel után művelési ága, esetleg a név eredetének magyarázata, a hozzá fűződő legenda, történet.)
Agi Deserti (1788) – „elhagyott földek”; Ági-forrás (1950–1954, 1972–1973); Albert (1865, 1879) – szőlő, szántó, legelő, név: gr. Esterházy (?) Albert nevű fiáról; Állókő (1788, XVIII. sz. második fele); Almosen Stoln, Elemosine Stoln (XVIII. sz. második fele, 1766, 1772), Almosenstollen, Alamizsnatáró (1870b, 1953, 1986) – táró; Alsó-Fagyosasszony-táró (1947), Alsó-Rózsafa-táró (1754, 1810); Mihály-táró (1781); Alsó-Gevend(i kenderes), I. Gevendi dűlő, Gewändäcker, Ganádi földek (1856–1878, 1865, 1869–1887, 1879, 1886, 1913, 1927) – szántó; Alsó-Magyar-hegy alja (1856–1878, 1886, 1913); Alsó-Magyar-hegyi árkok (1878); Alsó-ó-ganád (1865, 1879) – szőlő, szántó; Alsó-Rózsa táró, Untere St. Andre Stoln (1754, 1766, 1781, 1810, 1852), Alsó-Szent András táró (1947); Altáró, Altárna (Erbstollen) (1852, 1863a, 1950–1954, 1972–1973), később Ludmilla táró; Alte Pinnen (1766) – régi horpasor; Antiqua Fodina (= Régi bánya) (XVIII. sz. második fele); Bánya-patak (1258, 1270, 1318)
– azonos a Ságpatakkal; Bánypusztai-patak (1929) – a Börzsönyi-patak felső szakasza; Bárókút (1969, 1980–1990) – név: Melich (Báró) András itteni földbirtokos gazdáról; Belső telek, Beltelkek (1865, 1879, 1886, 1913) – kertek; Beltelek körül puszta terek (1878); Bérc-hegy (mons Berch) (1394); B(r)e(s)zina(-völgy) (1863a, 1863b, 1865, 1869–1887, 1879, 1886, 1927, 1950–1954, 1972–1973) – erdő; Bika-kert (1856–1878, 1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972–1973); Bizmet-bérc (1977), Biszet Bérc (1786), Biznetkő-hegy (1895) – erdő; Bizmet(-rét) (1856–1878, 1865, 1879, 1950–1954, 1969, 1972–1973), Vismet … (?) (1806–1869), Vizmet r(ét) (1958–1960), Vismet r(ét) (1929) – rét, szántó, erdő; Bogár-hegyi-árok (1937); Bogárkert, Käverberg (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913) – erdő (1865), kert, szántó (1879), név: a hagyomány szerint egy ilyen nevű bányászról; Bogárkerti út (1878); Bor-oldal (1977) – erdő; Borjú-delelő (1927, 1950–1954, 1972–1973) – erdő; Börzsöny-erdő (ad usum silvarum Bersen) (1270); Börzsönyi-patak (1927, 1969), Börzsönyi (Daramezői)-csermely (1863a), Krautfeldwiesen B[ach] (1869–1887), Daramező-patak (1931); Börzsönybe (Bersen) vezető nagy út (viam magnam űue venit de Bersen) ([1258], 1318); Börzsönyi út, via ex Börzsöny ad Nostre (Börzsönyből Nosztrára vezető út) (XVIII. sz. második fele, 1788); Bükk-erdő (silva Byk, Wyk) (1345, 1394); Csábeleid (1879), Csabalajd, Csabalag (1856–1878, 1886, 1914), Csajbalait kert (1913) – szántó, kert; Csádés (1865) – rét; Csapás alatt (1879) – szántó; Cseres-bérc (1886, 1927, 1958–1960, 1969); Cseresznyésbérc (1865), Cseresznyebérc (1879) – erdő, név: cseresznyefákról; Cserge-patak (1969), Ganáder B(ach) (1869–1887), Ganádi-patak (1927); Csörgő(Cserge)-kút (1869–1887, 1927, 1950–1954, 1969, 1972–1973); Dadra-kút (1977) – név: a dadogó Suha Károly (Dadra) kőbányászról a II. világháború előtt; Darázs(as) (1865, 1879, 1886) – legelő, rét, szántó; Delelő (18. sz.); Deszkamalom (1920-as évek) – érseki uradalmi fűrésztelep; Dienes(z)-rét (1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972– 1973) – név: Dinesz család él a faluban; Dik(k) (1856–1878, 1879) – erdő, szántó; Diós-kút (1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972–1973); Drommelmád (1886, 1958–1960) – erdő; Eisengrund (1870b); Ekleiter (1886, 1958– 1960), Eckleiter (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Előre-kút, Centár-kút, Cserkész-kút (1950–1954, 1972–1973), név: egy Centár nevű vadőrről; Érsek-tisztás (1886, 1927, 1950–1954, 1958–1960, 1972–1973); Érsek-tisztás-nyereg (1931) – erdő; Espach (kenderes) (1856– 1878, 1865, 1886, 1913) –kender- és krumpliföld; Esztergál(y)osbérc (1865, 1879) –erdő, az itt dolgozó esztergályosokról; festéknek való sárga földet is bányásztak itt (1865); Fagyosasszony (silva Fagy = Fagyos-erdő) (1345, 1394; 1865, 1886, 1950–1954, 1972–1973) – erdő, név: a hozzáfűződő történet szerint a Szokolya felé vezető úton eltévedt, megfagyott és itt eltemetett asszonyról (1977); Fagyos-kút (1955); Falukörül (1856–1878) – legelő; Farkas mészárszék (1870a, 1886, 1958–1960) – erdő; Farkas-völgy, Wolfsgrund (1856–1878, 1865, 1869–1887, 1879, 1886, 1913, 1927, 1958–1960, 1969) – szántó, rét, szőlő, gyümölcs, legelő; Farkas-völgyi dűlőutak (1878); Farkas-völgyi-patak (1856–1878, 1865); Farkas-völgyi rét(ek) (1856–1878, 1879, 1886, 1913) – szántó, rét; Farkas-völgyi réten út (1878); Farkas-völgyi szőlő (1879) – szántó, szőlő; Farkas-völgyi vízmosás és mezsgye (1878); Fehér-árok (1937); Fehérbánya (1937); Felsőföldek (1865) – szántó, név: kenderföldek feletti részről; Felső-Gevend(i kenderes), II. Gevendi dűlő (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913) – szántó, szőlő; Felső-Fagyosasszony-táró (1947), Felső-Rózsafa-táró (1754); Felső-hegy (1865, 1879) – szőlő, szántó; Felsőkenderes(ek) (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913), név: a község felső végén levő kenderföldekről; Felsőkenderes körül csapás (1878); Felső- és Középkenderesek (1856–1878, 1913); Felsőlucernás (1879) – szántó; Felső-Magyar-hegy alja (1856–1878, 1886, 1913); Felső-Magyar-hegyi árkok (1878); Felsőóganád (1865, 1879) – szőlő, szántó; Felső-Rózsa táró (1947), korábban Felső Szent András-táró, Obere St Andre Stoln (1754, 1766, 1781); Fleis(ch)erút (1856–1878) – rét; Fokhagymás (1886, 1950–1954, 1972–1973), Foghagymás (1958–1960) – erdő – az itt termő sok vadfokhagymáról; Füstös-kút (1977); Gácsnyereg (1931) – erdő, rét; Ganád(i puszta), Ganan (1270, 1769, 1865, 1806–1869, 1869– 1887, 1886, 1913, 1927, 1969) – középkori falu, major. A major Kóbor herceg major néven is (1977); Ganádi csárda (1886) – ma lakóház; Ganádi szőlő(hegy) (1856–1878, 1886, 1913); Ganádi út (1878); Gevendi I. dűlő (1856–1872); Gevendi I. dűlőben út (1878); Gevendi II. dűlő (1856–1872); Gevendi II. dűlőben út (1878); Gevendi középső dűlő (1879) – szántó; Glázermád (1865, 1879), Glasermad (1950–1954, 1972–1973) – erdő, név: Glázer nevű család él a községben; Gór-hegy(i dűlő) (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913, 1927, 1969) – szántó, szőlő, a dombon bronzkori földvár erősen elszántott nyomai; Gór-hegy és Homoki dűlőút (1878); Gór-hegy és Mély-ároki árok (1878); Gór-hegy és Mély-ároki határút (1878); Görbekő (1865, 1879, 1950–1954, 1972–1973) – erdő, név: egy kőnél elkanyarodó, „görbe” útról; Görbe út (1950–1954, 1972–1973); Graca-kert, hegy (1870) – név: Graca nevű család él a faluban; Granár nevű kút a Sleifenréten; Gránát-kút (1886, 1958–1960), Granát-kút (1865) – név: a forrásban sok gránát(kő) található, s ezeket szedték össze a Márianosztrára menő búcsújárók, akik Szűz Mária szétszóródott gyöngysorából valónak tartották a köveket (1977); Gránát-rét (1887, 1950–1954, 1958– 1960, 1972 –1973); Grófis (1865) – szőlő; Hajabács-kút, Hideg-kút (XVIII. sz. második fele, 1886, 1927, 1955) – név: Hajabács Károly, a II. világháború előtt esztergomi érseki alkalmazott; Hajdúforgó (1950–1954, 1972– 1973) – erdő, név: itt borult fel a szánjával egy Hajdú nevű ember (1977); Hajmás-bérc (1786); Hanzit-lámpa (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Hármas híd (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Hátulsószőlő(k) (1865, 1879, 1886, 1913), Hátulsó-hegy (1856–1878) – szőlő, szántó a falu „hátulsó” részén; Hegyes-hegy (1786, 1865, 1879, 1886, 1950–1954, 1972–1973), Spitz B(erg) (1869–1887), Hegyes-hegyorom (1927, 1969) – erdő, név: a hegy „hegyes” tetejéről; Hegyesi rakodó (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Hevér-delelő (1927, 1950–1954) – erdő; Hevér temető (1950–1954, 1972– 1973), Régi temető (1878, 1886, 1958–1960) – bányászok régi temetője, ma már nyoma sincs; Hidegkút (1856–1878, 1865) – szántó, rét, név: az itt levő hidegvizű forrásról, vö. Hajabács-kút; Hidegkúti árok és út (1878); Hidegkúti dűlő (1879, 1886, 1913); Hidegkúti-patak (1878); Hidegkúti rét(föld) (1856–1878, 1879, 1886, 1913, 1958–1960) – szántó; Hirth-rét-völgy (1937) – név: Hirth család él a faluban; Hochstetten (1870b); Homloki-kút (1977); Homlok(kői)i-rét (1856–1878, 1869–1887, 1886, 1958– 1960) – erdő, rét; Homlokkői kút (1886, 1958–1960); Homok, Szand (német Sand) (1865, 1886, 1958–1960) – szántó, név: homokos talajáról, német neve a hagyomány szerint egy ilyen nevű bányászról (!); Homok és Hidegkúti-patak(ra?, hoz?) út (1878); Homok-bérc (1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972–1973) – erdő; Homokdűlő (1856–1878, 1886, 1913) – szántó; Homokdűlőalsó (1879) szántó; Homokdűlőfelső (1879) – szántó; Homoki elárkosodás (1878); Homokrét(ek) (1865, 1886, 1913, 1958– 1960), Homokréti dűlő (1879), Homokrét (1856–1878, 1886, 1914) – rét, szántó, szőlő, név: „földalapja a homok”; Homokút (1913); Hosszú-bérc (1865, 1879, 1927, 1950–1954, 1969, 1972–1973), Hosszú-hegy (1869–1887) – erdő; Hosszúföld (1856–1878, 1879, 1886, 1913) – szántó; Hosszúföld–Magasföldi út (1878); Hosszúrét (dűlő) (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913) – rét, szántó; Hosszúréti dűlőutak (1878); Hosszúréti föld (1856–1878, 1879) – szántó; Hosszúvontató (1856–1878, 1879, 1886, 1913, 1959–1960) – szántó, szőlő; Hosszúvontatói árok (1878); Hosszúvontatói utak (1878); Hosszú-völgy (1856–1878, 1865, 1868–1887, 1879, 1886, 1913, 1927, 1950–1954, 1972–1973) – erdő; Hosszú-völgyi-rét (1878); Hosszú-völgyi-réti árkok (1878); Hosszú-völgyi-réti út (1878); Höllengrund (1870b); Ijesztő-rét (1856–1878, 1950 1954, 1972–1973), Éjjesztőrét(ek) (1856–1878, 1865, 1879) – rét; Ijesztő-völgy (1856–1878); Iparvasút melletti forrás (1929); Ipoly folyón túl (1879) – rét; Ipoly-part(i), Ipoly-parti és út fölötti (1865) – szántó, urasági táblák; Ipolypásztói út (1878); Irtás-pusztai-forrás (1929, 1955); Istenáldás-táró (1937, 1947), korábban Mária születése-táró; István-bérc (1950–1954, 1972–1973) – erdő; István-táró (1977); Josephi Stoln (1766); Juhász-rét (1927); Junklnáglneu, Junkelnoegelnei (!) (1865, 1879) – szőlő; Kam(m)erhof (1865, 1870b, 1879, 1886, 1958–1960, 1953) – erdő; Kápolna-völgy (XVIII. sz. második fele); Kanász-gödör (1950–1954, 1972–1973); Káposztás(-rét), Káposztások (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913) – rét, szántó, két malom (!), név: a valaha itt termesztett káposztáról; Káposztásréti-patak (1856–1878); Káposztásréti út a malomhoz (1878); Kecske-bérc (1977) – erdő; Kecskeháti-völgy (1886, 1927, 1958–1960); Kénkovandbánya, Schwewelstoll(e)n, Kénbánya (1937, 1953, 1863) – az Alsó-Szent András-táró bányája; Kenderesek (1856–1878) szántó; Képesfa (1977) – név: egykor Szűz Mária kép volt itt, amit a márianosztrai búcsújárók állítottak (1977); Keresztföldek, Keresztdűlő, Kreu(t)zfelder, Creich feld (1856–1878, 1865, 1869– 1887, 1886, 1927, 1953) – szántó, név: keresztül-kasul fekvő földekről; Kerek-tó vagy Lóhegy-tó (Kerek To seu Lóhegy Tó) (XVIII. sz.); Keresztföldek, Kereszt-dűlő (1856–1878, 1879, 1886, 1913, 1958–1960) – szántó; Kereszt-dűlőben dűlőút (1878); Kereszt híd (1886, 1958–1960) – híd, név: három völgy kereszteződése; Kereszt-völgy (1886, 1927, 1950–1954, 1958–1960, 1969, 1972–1973); Kevicki forduló (1977) – út, név: egy itt a kocsijával felboruló Kevicki nevű vámosmikolai emberről (1977); Királyrét (1856–1878, 1869–1887, 1879, 1927, 1950–1954, 1969, 1972–1973) – rét, név: a hagyomány szerint Mátyás király vadászott itt, Király nevűek kaszálták (1977); Király-réti-tárók (1947); Kirchenriegel (1856–1878) – erdő; Kis-Inóc (1869–1887, 1927, 1969, 1972–1973), Kl(ein) Imholz(?) (1806– 1869), Kis Imholcz (1886, 1958–1960) – erdő; Kis-Irtás puszta (1927, 1969); Kiskenderföld(ek) (1856–1878, 1886); Kiskenderföld körül sánc (1878); Kis-Koppány (1927, 1950–1954, 1972–1973), Homlok(k)ő (B[erg]) (1806– 1869, 1865, 1879) – erdei rét, legelő, szántó, erdő; Kis-Pogány-hegy Kl(ein) Pan (?) Berg, Kis pogány (1869–1887, 1886, 1958–1960, 1969, 1972–1973); Kis-Sas-hegy (1886, 1927, 1958–1960, 1972–1973), Gevernest B(erg) (1806–1869, 1869–1887) – erdő; Kis-Tányéros (1950–1954, 1972–1973) – rét; Klinger-rét (1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972– 1973) – név: Klinger nevűek használták; Klingerstollen, Klinger-táró (1810, 1870b); Kohlbach dicta (XVIII. sz. második fele); Kolcergespir (1865), Kolcergespies (1879) – erdő; Ko(l)lár-völgy (1869–1887, 1886, 1927, 1969, 1972–1973); Kollár-völgy-patak (1870); Korom-bérc (1927, 1950–1954, 1969, 1972–1973), Korom-bérci-forrás (1955); Korom-hegy (1806–1869), Három-bérc (1886, 1958–1960) – erdő, név: a hegyoldalon dolgozó szénégetőkről; Kovács-patak (rivulus Kouachpathaka = Kovácspataka) (1345, 1394; 1886, 1927, 1950–1954, 1958–1960, 1969, 1972– 1973); Kovács-patak-völgy, Schmelzsegental (Schmelz Segen Thal), Sengenthall, Seegenthal, Seegen Gottes Thall (Isten)Áldás-völgy (1776–1785, 1810, 1953, 1976) – a középkori nemesfém-kohászat színhelye; Kőbánya (Meta antiqua Lapidibus congesta = megszűnt régi Kőbánya határa) (XVIII. sz.); Kökényes-tó (XVIII. század); Körtvélyes (1865, 1879) – Ganádi majorság körüli legelő; Közép-Gevendi kenderes (1856–1878, 1879, 1886, 1913) – szántó; Közép-Gevendi kenderesi sánc (1878); Közép-hegy (1886, 1958–1960) – erdő, őrház is volt itt (1927); Közép-hegyi-tisztás (1950– 1954, 1972–1973); Középkenderes(ek) (1886, 1913); Középsőbérc (1865, 1879) – erdő; Középső-hegy (1865, 1879) – szőlő, szántó; Középsők (1865), Középsőkenderes (1879) – kenderes az Alsó- és Felsőkenderes között; Középső-új-ganád (1865, 1879) – szőlő, szántó; Község felett szakadás (1878); Községi erdő (1886, 1913, 1958–1960); Krieg (1937) – szántó; Kri(e)ger(-szőlők) (1865, 1879, 1886, 1913); Krieger és Veisäcker közt csapás (1878); Krieger-hegy (1856–1878) – szőlő, szántó; Kriegsfeld (1870b); Krumplisok (1856–1878), Krumpli-földek (1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972–1973), korábban Kis-Krumpli-föld (zselléreké) és Nagy- Krumpli-föld (jobbágyoké); Kupecföld (1887, 1958–1960) – név: Kupec nevű családról; Kutyahát(a) (dűlő) (1856–1878, 1865, 1869–1887, 1879, 1886, 1913, 1927, 1969) – szántó, szőlő; Kutyaháti árkok (1878); Kutyaháti dűlői út (1878); Lajos-forrás (1950–1954, 1972–1973); Lajos-kunyhó (1977), név: a Lajos Gyula nevű vadászról; Ló-hegy (1786, 1865, 1869– 1887, 1879, 1886, 1927, 1958–1960, 1969) – erdő; Ló-hegy-erdő (1969), Bucsinai erdő (1886, 1958–1960), Bükkös (1927); Ló-hegy(i)-patak (1886, 1927, 1958–1960, 1969, 1972–1973), Delelő-patak vagy Lóhegy Pataka (XVIII. sz.); Lucernás (1856–1878, 1886, 1913); Lucernás dűlőben dűlőút (1878); Lucernásalsó (1879) – szántó; Ludmilla(-táró) (1950–1954, 1972– 1973), Közép-altáró, Mittere Erbstolln (1754, 1766), Simon Juda-altáró (1781), Festékbánya (1947); Macska-oldal (1937) – erdő; Magosföld, Magosak, Magosföld (1856–1878, 1879, 1886, 1913) – szántó; Magosparti árkok (1878); Magospart(i-szőlőhegy) (1856–1878, 1865, 1879, 1913), név: „mivel egy magaslatra nyúlik”, lásd még Trauhof; Magosparti dűlő (1856–1878, 1879, 1886, 1913, 1958–1960) – szőlő, szántó; Magosparti legelő (1879) legelő; Magosparti utak (1878); Magyar-hegy, plaga Magyarhegh, Ungar B[erg], Ungerberg (1345, 1394, 1786, 1806–1869, 1856– 1878, 1865, 1869–1887, 1879, 1886, 1927, 1953, 1969–1973) – erdő; Magyar-hegy-alja (1865) – szántó, szőlő; Magyar-hegy-alja-patak (Undergrundbach) (1856–1878); Magyarhegyi, másként Nováki szőlők és földek, dűlő (1879, 1914) – szőlő, szántó; Magyar-hegyi legelő (1879) – szántó, legelő; Magyar-hegyi utak (1878); Mali Hrabec (1869–1887); Mária megkísértése altáró, Maria Heimsuchung Erbstolln (1772); Mária születése-táró (1781), később Istenáldás-táró; Méhesfa (1977), Mézesfa (1950–1954, 1972–1973) – név: egy nagy tölgyfa odvában tanyázó vadméhekről erdő; Mél(l)y-árok dűlő (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913) – szántó, név: mély árkokban fekvő földekről; Menyesek földje (1856–1878) – legelő; Mikolai határárok (1878); Mikolai határút (1878); Mikolai út (1878); Nagy- erdő (1856–1878) – erdő; Nagy-Gyertyános (1927), Veliki Hrabec (1869– 1887) – erdő; Nagy Inóc(-bérc) (1786, 1869–1887, 1886, 1927, 1950– 1954, 1969, 1972–1973), Inolz B(erg) (1776–1785), Gr(oß) Inholz (Imholz?) (1806 1869), Inholc (1865, 1879), Nagy-Inóc vagy Fokhagymás (1870) – erdő; Nagyirtás puszta (1977), (Puszta) Irtás(ok) (puszta) (1865, 1869–1887, 1886, 1927, 1969), Börzsönyirtás (1931) – erdei tisztás, szántó, érseki uradalmi majorság (két erdészlakás), név: irtással kialakított szántóról, 1840 körül még erdős; Nagy János lapos(a) (1865, 1879, 1950–1954, 1972–1973) – erdő, név: a hozzá fűződő történet szerint az itt agyonütött és eltemetett Nagy János nevű zsiványról, kinek sírja látható volt a XIX. század közepén (1865). A történet egy másik változat szerint Nagy János úrról szól, akinek a visegrádi török basa feleségével volt viszonya. A találka létrejöhetett, ha piros lámpával jelzett az asszony, ha fehérrel akkor nem. A török basa megsejthetett valamit, de nem akadt Nagy János nyomára, mivel fordítva patkolta meg a lovát. Egyszer az asszony (?) elárulta, babot rakott Nagy János lovának a nyerge alá, s az elhullott babok nyomán az erdőben a török utolérte s megölte Nagy Jánost. (1977); Nagy János-tető (1927, 1969), Nagy János teteje (1958–1960) – erdő; Nagy-Koppány(-hegy) (1927, 1931, 1950–1954, 1972–1973), Homlolo kw (1258), omlolókő (1318), Gross Homlo Kő, Mons Gross Homlo-kő (1788), Homok-hegy-bérce (XVIII. sz. második fele), Kopa-hegy (1806 1869), Kopasz-hegy (1887, 1958–1960), Nagy-Homlok (1869–1887) – erdő; (Nagy-)Pogányhegy, Gr(oß) Pan(?) Berg (1865, 1879, 1886, 1927) – erdő, név: a meredek, sziklás hegyen való „pogány” járás miatt; Nagy-Sas-hegy (1927, 1931, 1969, 1972–1973), M(agjar) Sas (1769), Sas-hegy (1786, XVIII. sz. második fele, 1865, 1879), Szarka-hegy (1945), Zipserhof B(erg) (1806–1869, 1869 1887, 1886) – erdő; (Nagy-)Tányéros (1886, 1950–1954, 1958– 1960, 1972–1973), Tányér-rét (1869–1887, 1927, 1969) – rét, név: kör alakú rét; Négyhányás (1927, 1950–1954, 1972–1973) – erdő; Négyhányási-patak (1886, 1958–1960); Novákfölde (Noukfeld) (1345, 1394); Nováki, Ováki (!) (dűlő) (1856–1878, 1879, 1886) – szántó, szőlő, legelő; (N)ováki-árok (1878, 1950–1954); Nováki-hegy (1856–1878); Nováki szőlők (1856–1878, 1886, 1913); Nováki utak (1878); Novákkút (1865) – szántó, név: az itt földet és azon kutat bíró Novák nevű vámosmikolai lakosról (1865); Nyári istállók (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Nyerges-patak (1993) azonos a Bánya-patak alsó szakaszával; Oldalmászó-kút (1950– 1954, 1972–1973); Országúton alul (1879) – legelő, szántó; Országúton fölül (1879) – legelő, szántó; Orvvadász-kút (1950–1954, 1972–1973); Ökrész- kert (1927, 1950–1954, 1972–1973) – rét, erdő; Ökrész-kertyi-forrás (1955); Ördög hídja (1937) név: az ördög által építeni akart híd két szikla, „hídpillér” között; Palz-árok (1937), Palc-árok (1950–1954, 1972– 1973); Pánholc-árok (1937); Pánholc-hegy, Baumholz, Baumholc(z), Pánholc (1865, 1870a, 1953, 1969) – dombon fekvő községi legelő; Párkány(i) vágás (1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972–1973) – erdő, név: az egykor itt fát vágó párkányiakról; Pap-szőlő (1977), két része: Kis-Pap-szőlő, Nagy- Pap-szőlő az ev. és a r. k. papnak volt itt szőlője; Patakganád (1865, 1879) – szőlő; Patakvölgy (1879) rét; Paukersgrund, Paukes(z)grund (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913, 1958–1960) – szőlő, szántó; Perőcsényi út (1878); Pfalz (1870b); Pfarrer Mali(?) Riegel (1806–1869); Pípuska (1886, 1950– 1954) – erdő, rét, egykori Pípus családról; Pokol-völgy (1786, 1869–1887, 1886, 1927, 1958–1960, 1969, 1972–1973), Vallis Pokol V. (XVIII. sz.); Pokol-völgy-oldal (1786) – erdő; Popp kútja (1865), név: a XVII. századi börzsönyi lakosról, Pop(p) Zakariásról; Prommer-rét (1886, 1950–1954, 1958–1960, 1972–1973) – erdő, rét, név: az itt kaszáló Prommer nevű emberről; Pusztairtás (1879) – szántó; Pusztakürt (1345); Régi Ipoly(folyás) (1879, 1886 – folyó és nádas; Rókalyukak (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Szennvegoldal (!) (1865), Rehnvegoldal (1879), = Rendvég(i) tábla? (1950– 1954, 1958–1960, 1972–1973) – erdő; Rót(hok) (1865, 1879, 1950–1954, 1972–1973) – erdő, legelő erdei tisztáson, név: német „rotten” = irtani, erdőben irtás útján kialakított szőlőről, majd legelőről; Rózsa-bánya, Rózsa(-bánya)-hegy (1786, 1865, 1879, 1895, 1927, 1950–1954, 1972–1973) – erdő, név: az itt levő négy bányáról; Rózsa(föld)dűlő (1856–1878, 1869– 1887, 1886, 1913, 1958–1960, 1969); Rózsadűlői árok (1878); Rózsadűlői út (1878); Rózsaföld(ek) (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1914) – szántó; Rustok-hegy (1856–1878, 1865, 1879, 1886, 1913, 1927, 1950–1954, 1972–1973), Geisleiten B(erg) (1806–1869), Gásleiten[!] (1856–1878), Rostock hegy (1969) – erdő, szántó, legelő, bronzkori földvár és középkori szántóföld nyomai, a hagyomány szerint a török időkben ide menekült a lakosság (1977); Rustoki árkok (1878); Rustoki út (1878); Ságpatak (1318) azonos a Bánya-patakkal; Scingler-rét (1977) – rét, név: Scingler nevű ember használta; Schacht (XVIII. sz. második fele); Schwefelstollen (1870b); Sertés-hegy (mons Sertes heyg, Serteshyg) (1258, 1318); Sleifenrét (1865), S(ch)leifer (úti rét) (1879, 1950–1954, 1972–1973) – erdei szántó és legelő, név: német schleifen = köszörül, csiszol, talán az itt folyó patakban található kerek gránátkövekről (1865), másik magyarázat szerint az egykori Schleifer családról (1977); Só-hegy (1786, 1865, 1879), Mons Só (XVIII. sz.), Börzsenyi Sós-hegy (XVIII. sz. második fele, 1856–1872, 1927), Salzberg (1776–1785, 1806–1869, 1869–1887, 1870b, 1953), Nagy sós hegy (1886) – erdő; Só-hegy pataka (XVIII. sz.); Só-hegy-rét (1969), Nagy-rét (1950 1954, 1972–1973); Só-hegyi-forrás (1955); Sós-hegy (1856–1878, 1879) – rét; Sós-kút (XVIII. sz. második fele); Sötét-völgy (1937, 1950–1954, 1972–1973); Strengenthal bánya, másként Allmosenstolle (1865); Sós-völgy (1937); Szabadosok birtokán dűlőút (1878); Szállás (XVIII. sz. második fele), Szalas(-völgy) (1856 1878, 1865), Szál(l)ás-völgy, Szálas-völgy (1856–1878, 1865, 1869–1887, 1879, 1886, 1913, 1927) – szőlő, rét; Szál(l)ásvölgyi-patak, Griesfeld Bach (1806–1869, 1856– 1878, 1865); Szállás-völgyi szőlő (1879) – szőlő; Szállás-völgyi út (1878); Szántások (1886, 1958–1960) – erdő, rét; Száraz-fa-bérc (1886, 1927, 1950–1954, 1969), Palz B(erg) (1806–1869), Palc (1865, 1879), Pál-hegy (1895, 1937), Pauls Berg (1869–1887), Palzberg, Szárazfa (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Száraz-kút (1927, 1950–1954, 1969, 1973); Száraz-patak (XVIII. század); Szarvas-kő (1865, 1879, 1927, 1950–1954, 1972– 1973) – erdő; Szeibert gunyhó (1886, 1958–1960) – erdő, név: német „Schreiber” (Sraiber) = (munkát) összeíró; Széna-hegy (1865, 1879, 1886, 1950–1954, 1972–1973), Ilén (?) B(erg) (1806–1869), Heu Berg (1869– 1887), Szénás-hegy (1927, 1969) – erdő; Szénégető-kút (1950–1954, 1972–1973); Szépasszony kútja (1886, 1927, 1955, 1958–1960, 1972–1973); Szép-bérc (1927, 1958–1960, 1969), Kiss-Inóltz farka (XVIII. sz.), Szép-hegy (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Szép-völgy (1886, 1927, 1958– 1960, 1972–1973); Szép-völgy-patak (1786), Tányéros-patak (XVIII. sz.); Sziget, Szöget (1865, 1886) – urasági rét, név: az Ipoly folyón levő szigetről, ma Szlovákia; Szögecsi táblák (1879) – szántó; Szőlőhegy (1886, 1914); Tányérrét (1879) – rét; Tehén-delelő (1950–1954, 1972–1973) – erdő; Templom-bérc (1886, 1958–1960) – erdő; Templom-föld(ek) (1865, 1879), Templom földje (1856–1878, 1886, 1913, 1958–1960) – a Farkas-völgyben levő szántóföld, név: földje után a dézsma a római katolikus egyháznak jár; Templomföld fölötti legelő (1879) legelő; Templomföldi csapás és árok (1878); Templomföldi dűlőút (1878); Templom(földi)-kút (1886, 1958–1960), Vadászok kútja (1977); Templom-rét(ek) (1856–1878, 1869–1887, 1879, 1886, 1927, 1958–1960, 1972–1973) – rét; Templom-völgy (1950–1954) – erdő; Tiszta-hegy (1786); Tólak (1958–1960); Tolmács-hegy (1865, 1879, 1927, 1950–1954, 1972–1973), Tolmás-hegy (1869–1887), Tormás-hegy (1786), Tülmös B(erg) (1806–1869) – erdő; Tolvaj-kút (1786, XVIII. sz., 1927) – 1757-ben Nosztra és Börzsöny közti határjel, név: a hagyomány szerint tolvajok itt egy hársfa alatt ástak el egy üst pénzt, amit egy kóspallagi gyerek megtalált, s emiatt megvakították. Az ehhez kapcsolódó szlovák dal így szól: „Hej hársfácska, hársfácska / Több villog alattad, / Mint a levél rajtad.” (1977); Tolvaj-kút-erdő (1927, 1969), Vörös Haraszt(i) erdő (1786, 1886, 1958–1960) – erdő; Tölgyesi határárok mellett (1879) – szántó; Trauhof (1865) – a Magospart tetején lévő vár neve (1865), aminek meglétét a régészeti ásatások nem igazolták (PMRT); Trammelsmad (1950–1954, 1972–1973) – erdő, rét; Új temető (1878); Újabb Ipolyfolyás (1879) – folyó, nádas; Újganád(i puszta) (1865, 1879) – szőlő, szántó; Újtáblák (1879) – szántó; Uradalmi erdő (1886, 1913, 1958–1960); Uradalmi kert (1856–1878); Urasági tábla, Uradalmi táblák (1856–1878, 1865) – szántó; Vadász-kút (1927, 1950-1954, 1955, 1972–1973), Jager-kút (1886, 1958–1960); Várhegy (Burgberg) (1870b); Város alatti rétek (1856–1878) – rét; Vasas-forrás (1966), Vas-kút (1950–1954, 1972–1973), Háló-kút (1977) – név: foglalatát a Vasas Természetbarát Egyesület készíttette 1960-ban (1977); Vasverem (1865, 1879, 1927) – erdő, majd legelő; Vasvermi-rét (1950–1954, 1972– 1973); Viceispán-hálás-dűlő (1856–1878) – erdő; Veiszakker (1865), Weizäcker szőlő (1879, 1913), Weissäcker szőlőhegy (1886, 1913), Weiszäcker-hegy (1856–1878) – szőlő, név: a területen húzódó világos (meszes) színű földsávról; Vendli kertek (1913); Verbotener Wald [Tilalmas erdő] (1856– 1878) – erdő; Vízválasztó (1950–1954, 1972–1973) – erdő, rét; Vörös-föld (1977) – erdő; Winterleit (Vinterlait, Vinterleit) (1865, 1879) – szőlő, szántó; Vontatóhosszúföldek (1865) – szántó; Zálog-bérc (1886, 1927, 1950–1954, 1958–1960, 1969, 1972–1973) – erdő; Zálog-bokor (1886, 1958–1960) – erdő, egy erdész által elfogott tolvaj adott itt zálogot; Zselléri rétek (1856–1878).
Utcanevek (1856–1968)
Felső u. (1865); Alsó u. (1865); Bányához vezető út (1856 1878); Fő tér (1927); Fürdő felé vezető utca (1948); Ipoly u. (1927); József Attila utca (1968); Kossuth Lajos utca (1948); Középső u. (1865); Lévai u. (1927); Menyes-féle köz (1948); Párkányi u. (1927); Pásztó felé vezető út (1856– 1878); Petőfi Sándor utca (1948); Ságvári Endre utca (1968); Szent István tere, Szent István tér (1865, 1927) név: Szent István templomhoz több legenda is kötődik. Pesty Frigyes közli, hogy itt „… csupa erdő volt, mellybe Szt. István úgyis Esztergomba lakván, gyakran járt vadászni. Kupa, Somogy megyei pogány várnagy által üldöztetvén Sz. István ugyanezen erdőségbe néhány száz embereivel menekült addig, míg Isten segítségével Kupát legyőzte. S ennek emlékéül ezen kápolnát, mely kistemplomnak is beillik, felépítette.” „István király, amikor egyszer a törökök [?] zavarták, Börzsönyhöz közel galagonyabozótba menekült. A galagonyafák megvédték, eltakarták. A király hálából ezen helyen templomot építtetett. ... Az emberfejek az eresz alatt az itt eltemetett vértanúk képmásai. Csontjaikat megtalálták a templom pitvarában.” A búcsút Szent István napján tartják a faluban.; Sztálin utca (1948); Temető út (1856–1878); Templom u. (1865); Templom tér (1968); Túlsó u. (1865); Vásár tér (1865) Vasút utca (1948).
A névjegyzékben előforduló évszámokhoz tartozó források:
1258: Györffy; 1318: PMRT; 1345: PMRT; 1394: Bakács; 1754: Nagy; 1766: Nagy; 1769: Mappa Geographica Novissima Regni Hungariae (Hála); 1772: Nagy; 1776–1785: Az I. katonai felmérés (Hála); 1781: Nagy; 1788: Börzsöny térkép (Hála); XVIII. sz.: Börzsöny térkép (Hála); XVIII. sz. második fele: Pálos térkép (Hála); 1810: Nagy; 1852: Nagy; 1856–1878: Úrbéri per; 1860–1869: A II. katonai felmérés (Hála); 1863a: Szabó J. (Hála); 1863b: Hunfalvy; 1865: Pesty; 1869–1887: A III. katonai felmérés (Hála); 1870a: Feichtinger S. (Hála); 1870b: Kachelmann; 1878: Telekkönyv 1878 (PML VO); 1879: Kimutatás az egyes dűlők művelési ágáról és tulajdonosáról (PML VO), 1886: Dűlőnévjegyzék (PML VO) és kataszteri térkép (Hála); 1895: Szabó J. (Hála); 1913: Telekkönyv 1913 (PMLVO); 1920-as évek: Hála; 1927: Börzsöny hg. térképe (Hála); 1927a: Nagybörzsöny kg. képviselő-testületi jegyzőkönyve (PML VO); 1929: Papp F. (Hála); 1931: Magaziner Pál (Hála); 1937: Liffa–Vígh; 1947: Pantó–Mikó; 1948: Nb. kg. ir, 511/1948. (PML VO); 1950–1954: Erdőgazdasági üzemterv (Hála); 1953: Schleicher; 1955: Láng; 1958–1960: Kataszteri térképek (Hála); 1966: Dely K. (Hála); 1968: Nb. Kg. Tanács V. B. 65/1968. sz. hat. (PML VO); 1969: MH Térk. Int. (Hála); 1972–1973: Erdőgazdasági ütemterv (Hála); 1977: Hála; 1980–1990: Tanács- és vb-ülési jegyzőkönyvek (PML VO); 1986 (Nagy); 1993: PMRT.
