Mencshely Összefoglaló

Teljes szövegű keresés

Mencshely
Összefoglaló
A Vázsonyi-medence déli részén, a Halom-hegy lábánál megbúvó kicsiny települést a hagyományok szerint első királyunk, Szent István alapította Koppány vezér legyőzése után. Az írott forrásokban először a XIII. század második felében bukkan fel a község neve, ekkor még Mencsely alakban. Lakosai nemesek, a Vázsony nemzetség tagjai. E nemzetség virágkorát a XIII. század utolsó évtizedeiben élte, amikor nagy hatalmú pártfogójának, Lodomér esztergomi érseknek köszönhetően Mencshelyi Móric több környékbeli település birtokosává vált. Fiának gyermektelen halálával a birtokai felaprózódtak, idegen kézre kerültek, s a mencshelyiek a középkor későbbi századaiban élték az egytelkes nemesek megszokott életét. Egy 1488-ból fennmaradt adóösszeírás tanúsága szerint a községben a nemesek mellett kisebb számban jobbágyok is éltek. A két réteg a jogi különbségek ellenére nem különült el egymástól, rokoni kapcsolatok épültek közöttük, s kezdetét vette egy új társadalmi csoport, a nemesség és a jobbágyság között köztes helyet elfoglaló agilisek kialakulása.
A mohácsi katasztrófát követő török támadások a XVI. század derekán érték el a Balaton-felvidéket, rövid időre Mencshely is a hódítók kezére került. A falu lakosai két megoldás közül választhattak: voltak, akik elhagyták őseik földjét, kardot fogtak, és a közeli végvárakba húzódtak, hogy szembeszálljanak az ellenséggel; mások vállalták a megnövekedett adóterheket, szembenéztek a mindennapos portyákkal, és helyben maradtak. Nekik köszönhető, hogy a település a török hódítás másfél évszázada alatt mindvégig fennmaradt. Az ebből az időből származó források szomorú képet festenek a küzdelmekkel teli korszakról és a benne élő emberekről. Török fogságba esettekről hallunk, akik csekély földjeiket adták el a szabadulásukért, évről évre újabb hadjáratok pusztították el a termést, s a katonák által behurcolt járványok tizedelték meg a gyér lakosságot. Mégis, ez a kor a vallás megújulásának és a legtöbb nemesi erénynek, a bátorságnak az időszaka volt.
A török hódoltság felszámolása után megindult az országban az újjáépítés. Mencshelyre is visszatértek végvári vitézzé lett lakosai, hogy ismét megműveljék földjeiket, termővé tegyék a puszta határt. Az uralkodó adománylevélben ismerte el évszázados kiváltságaikat, s ezzel lehetőséget biztosított a falu lakói számára a nemesi önkormányzat kiépítésére. Ennek nyomaival már a XVIII. század első harmadában találkozunk, de a község intézményrendszerét, önkormányzatának szerveit csak a század végétől fennmaradt törvénybírói jegyzőkönyvekből ismerjük meg. Kiderül belőlük, hogy az ősi birtokoscsaládok mellé újak költöztek a településre, és az agilisek száma is jelentősen megnövekedett. A XVIII–XIX. század fordulója volt az az időszak, amikor az agilisek számaránya először múlta felül a nemesekét. A község főbb tisztségeit ennek ellenére a nemesi családok tagjai tartották a kezükben. Közülük került ki a törvénybíró, az esküdtek többsége, de még presbiternek is inkább nemeseket választottak az egyházközség tagjai. Az evangélikus kisnemesek szabadon gyakorolhatták vallásukat, a XVIII. században nemcsak prédikátora, hanem tanítója is volt a falunak. A napóleoni háborúk és a reformkor egymásnak gyakran ellentmondó eseményein túllépve a település lakossága egyöntetűen az 1848-as forradalom és szabadságharc mellé állt. Függetlenségi érzelmeit erősítette, hogy a szabadságharc utolsó napjaiban Mencshelyen kerestek menedéket Kossuth Lajos üldözött gyermekei.
A forradalommal új időszak vette kezdetét, amelyet a magyar szabadság erőszakos elnyomásával sem lehetett semmivé tenni. Megszűntek a nemesi előjogok, gazda és gazda között már nem a kutyabőr, hanem a szorgalom és a rátermettség jelentett különbséget. A kiegyezéssel megélénkült Mencshely gazdasági és kulturális élete is. A gazdaságok egy része gépeket vásárolt, terjeszkedett. Egyre-másra alakultak a településen a kulturális egyesületek, az Olvasókör, a Leányegylet jelezték a fejlődés ütemét. Ha lassan is, de elérték a községet a közlekedés fejlesztésével, az egészségügyi ellátás javulásával együtt járó pozitív hatások. Mindezt szinte derékba törte a XIX. század utolsó évtizedeiben pusztító filoxérajárvány, amelynek a csapásait még évtizedekkel később sem heverte ki a település. Az első világháborúban érzékeny veszteségeket szenvedett lakosság minden igyekezetét latba vetette, hogy sikerüljön ismét talpra állnia. Egy rövid, néhány éves periódus után azonban ismét viharfelhők tornyosultak az egyszerű emberek fölé. A második világháború szörnyű pusztítása mind emberéletben, mind anyagiakban óriási károkat okozott a lakosságnak.
Az újjáépítés minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseket igényelt. A jövőbe vetett hit azonban hozzásegítette a község lakóit ahhoz, hogy a helyreállítást további fejlesztésekkel párosítsák. Ennek az időszaknak az egyik nagy eredménye volt a település villamosítása. Az 1950-es évek végén megindult téeszszervezés sajnos nem hozta meg a várt sikereket. A hatvanas évektől megfigyelhető a fiatalok elköltözése a faluból. A szomorú folyamatot csak erősítette az ország vezetésének településpolitikája. Az iskola, a mozi, majd a könyvtár megszűnése jelezték az irányt, amely felé a község tartott.
A rendszerváltozás után a helybeliek kezdték érezni az elvándorlásban rejlő veszélyeket. Felismerték a hagyományokban rejlő összetartó erőt. Az évről évre megtartott falunapok (Ments napok) alkalmából összegyűlnek a településen az innen származók. Az összetartozás tudatát, a hagyományőrzést van hivatva szolgálni a néhány éve létrejött Mencshelyi Csipkeverő Hagyományokat Ápoló Baráti Kör is. Tagjai a XX. század negyvenes éveiben a faluban meghonosodott csipkeverés hagyományának ápolását, ébren tartását határozták el.
A település, amely a XIX. században három templomot is felépített, talán az utolsó pillanatban ébredt fel ahhoz, hogy megújuljon, és lakóinak áldozatos munkájából ismét megszépüljön, s felvirágozzék.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT