Brunszvik Teréz „szentháromsága”
Brunszvik Teréz „szentháromsága”
Nem ezen a helyen született, s élete nagyobb részét sem itt töltötte, Martonvásár mégis a magáénak vallja Brunszvik Terézt (1775–1861), aki a község temetőjében alussza örök álmát. A kisdedóvás és nevelés apostolaként ismert grófnő ifjabb Brunszvik Antal és Seeberg Anna gyermekeként Pozsonyban jött a világra. Tízéves volt, amikor Martonvásárra költöztek, utóbb mégis ez a hely emlékeztette őt leginkább a családi fészekre és az otthon melegére. „Martonvásár, ahol minden fát ismerek, családom munkája” – írja jogos büszkeséggel. A birtok az ő szeme láttára, mi több, részvételével formálódik „paradicsommá”, a park formálgatásában (növényritkaságok beszerzése, faültetés) maga is részt vesz.
A rendkívül okos és művészi talentumokkal megáldott grófkisasszony korán megsejti, hogy őt a Teremtő nem mindennapi feladatra szánja, küldetésének mibenléte azonban egyelőre előtte is titok. A parkhoz fűződik ifjúkora romantikus mozzanata, amikor is a korán elhunyt apjának állított emlékkő tövében „felszenteli” magát az „Igazság papnőjének”, s elhatározza, hogy nem megy férjhez. Életének döntő fordulatát az a megtérés- és újjászületési élmény hozza meg, amelyet 34 évesen élt át. Ekkor egzisztenciálisan elkötelezte magát Isten mellett, vállalva, hogy elfogadja „az összes rászoruló gyermeket, akit a Gondviselés neki szán”. Ezt követően születik meg az a szellemi-lelki édesanya, aki majd magára veszi a haza gyermekeinek gondját.
Teréz életének nagy álma egy leánynevelő intézet volt. 1823-ban említi, hogy szeretne hat–tizenkét leány részére intézetet alapítani, s ennek lehetséges helyszínei között első helyen Martonvásárt jelöli meg. Pár évvel később hírt kap a mai óvodák őséről, az angol „kisgyermekiskoláról” (infant school), és ennek mintájára, sok pénzáldozat és utánajárás árán 1828-ban Budán, a Mikó utcában megnyitja hazánk, mi több: Közép-Európa első kisdedóvóját. Ő, aki a bécsi, müncheni és augsburgi óvodák felállításában is részt vesz, Martonvásárt sem hagyja figyelmen kívül, családjának ellenállásán azonban minden itteni terve zátonyra fut. Elképzeléseinek egy része 1846-ban mégis megvalósult, amikor unokahúga és „szellemi gyermeke”, Teleki Blanka Pesten hazafias szellemű nőnevelő intézetet nyitott.
A martonvásári „honteremtés” és sajátos földközel alakította ki Terézünk nem mindennapi kötődését a magyar röghöz. „A haza számít rád, Teréz!” – figyelmezteti magát már 1818-ban, meggyőződése ugyanis, hogy neki is kötelessége „a hon virágoztatására működni”. De miként legyünk a haza javára? – kérdi, szerinte ugyanis szakadatlanul törekednünk kell arra, hogy a cél elérésére szolgáló eszközt felismerjük. Ez az eszköz lesz számára a nevelés, s így alakul ki az Isten–haza–nevelés Brunszvik Teréz-i „szentháromsága”. Teréz szerint a leányok mint leendő édesanyák nevelése különösen fontos, mivel „az ő körükből fakad minden jólét, minden áldás, mint az anyaföldből: a családok, a haza, az emberiség minden üdve”. A „kiművelt emberfők” szükségességét már Széchenyi előtt hangoztatta. Az pedig, hogy az 1848/1849. évi forradalommal és szabadságharccal mennyire azonosult, a „Magyarország, Veled az Isten!” címmel közreadott feljegyzései bizonyítják.
„Ha szeretetet találnék Martonvásáron, boldog lennék” – sóhajtott fel 1848 táján. Sógornője, Szidónia, a kastély úrnője ugyanis olykor kinézte őt a kastélyból. Élete végén unokahúga vácdukai kúriáján húzta meg magát, s ott is halt meg. Martonvásári temetésén Lővei Klára mondott búcsúztatót.
Az első nagyobb martonvásári Brunszvik Teréz-ünnepséget Pusztai József igazgató rendezte, aki 1898-ban az első óvodaalapítás hetvenedik évfordulója alkalmából meghívta ide a megyei pedagógusait. Azóta a község több országos emlékünnepségnek és neveléstörténeti konferenciának adott otthont. Martonvásár a székhelye az 1994-ben alapított Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítványnak is, amely a nagy óvodaalapító irathagyatékának közkinccsé tételét tekinti fő feladatának. A község első óvodája 1958 óta Brunszvik Teréz nevét viseli. 1999-ben megnyílt a katolikus felekezeti Szent László Óvoda is, amely a Brunszvik Teréz által szorgalmazott keresztény nevelés egyetlen martonvásári intézménye.
1995-ben költözött Martonvásárra a Nyíregyházán alapított Óvodamúzeum. A Harcsa Tiborné által összegyűjtött és a községnek adományozott, ritka értéket képviselő anyag a magyar óvodák történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig. Brunszvik Teréz-ereklyék is helyet kaptak a múzeumban.
Brunszvik Teréz
(A Martonvásáron élő festőművész, Váncsa Ildikó linóleum-metszete, 1996)
A martonvásári óvodások intézményük századik születésnapját ünneplik (1983)
Brunszvik Teréz koporsója a családi mauzóleumban
Az Óvodamúzeum emblémája
