Iskola és egyesület | Száz Magyar Falu

Iskola és egyesület

Iskola legkorábban a szomszédos Kárászon, az anyaegyház székhelyén működött. Az 1742-ben végrehajtott püspöki egyházlátogatás alkalmával jegyeztek fel adatokat róla. A magyaregregyiek közül néhányan ezt látogathatták, bár erről adatok nem állnak rendelkezésre.

Magyaregregy iskoláját 1783 előtt alapíthatták, de nem működhetett folyamatosan, mert 1841-ben a kárászi plébános iskola- és tanítóhiányról, elhanyagolt nevelési állapotokról számolt be. Ennek megszüntetése érdekében fordult a pécsi püspökhöz, egyúttal a falu földesurához, építtessen iskolaházat, és engedélyezze egy önálló tanító működését. Scitovszky János püspök a kérelemnek eleget tett, és még ugyanebben az évben személyesen megjelent a faluban, kijelölte az iskolaház helyét, és tervei szerint hozzá is láttak az építéshez. Az épület az ősz folyamán tető alá került. Befejezése 1842-re maradt. Az egy tanteremből és tanítói lakásból álló „új egregyi iskolaházat” szeptember 4-én ünnepélyes külsőségek között fel is avatták. Az avatóünnepségen a mecseknádasdi esperes a püspök képviseletében volt jelen, az uradalmat a tiszttartó képviselte. Az ünnepi beszédet az esperes tartotta, aki az összegyűlteket a püspök iránti hálaadásra szólította fel, majd a gyermekek szorgalmas iskolázására buzdított. Bemutatták a püspök által kinevezett magyaregregyi mestert, Ujfalusi Józsefet is. A mester jövedelmét 26 pengő forintban állapították meg, majd a nép egyházi körmenet keretében a helyi plébános és a mester vezetésével átvonult Kárászra a templomba.

A mester jövedelme az ünnepélyes megállapodással nem jutott nyugvópontra, a következő években a kárászi iskola fenntartásához az egregyiek nem voltak hajlandók hozzájárulni. Vita tárgyát képezte a mester természetbeni járandósága is. Az iskolaépület a haranglábbal ma is áll a Rákóczi utca 67. szám alatt.

A második tanterem építése 1896-ban került szóba. Az épület ekkor tűrhető állapotban volt, a tanterem felszereltsége azonban hiányos. Az új iskola 1920-ban leégett. Hét éven keresztül Magyaregregyen csak egy iskola működött, ebben végezte a három osztálytanító munkáját. A plébános szerint munkájukon ez meg is látszott. Az egyházközség a gondot Tóth Fülöp malomépületének megvásárlásával és átalakításával oldotta meg. Az új iskolát 1927. január 30-án szentelték fel.

A felekezeti népiskolát 1946-ban felekezeti általános iskolává szervezték át, egyben körzeti iskola szerepet is kapott. Máig ide járnak Kárász tankötelesei.

1948-ban a felekezeti általános iskolát államosították.

A körzeti állami általános iskola feladatát három különböző épületben látta el. Az áldatlan állapotok megszüntetésére a község egy modern iskola építésére kapott lehetőséget, melyet 1970-ben fel is avattak. A régi (Scitovszky-féle) iskolában óvoda kapott helyet. Az iskola a következő években szakmailag is fejlődött. Ifjúsági és nevelői könyvtárral gyarapodott, majd napközi otthonnal, bitumenes sportpályával bővült.

Az egyesületi élet Magyaregregyen meglehetősen nehézkesen bontakozott ki. A dualizmus idején, 1899-ben alakult ugyan egy önsegélyező egylet, de ennek működéséről éppen úgy nincsenek adataink, mint megszűnéséről. Az 1920–1936 között életre hívott Polgári-olvasókör tagok hiányában oszlott fel. A Gazdakör 1920 és 1945 között, a Polgári Lövészegyesület 1932 és 1940 között működött.

A kulturális élet a legtöbb faluhoz hasonlóan az iskolához kötődött. Nemes József tanító Műkedvelő Gárdát szervezett. Tagjai számos előadással mutatkoztak be. A színjátszás Magyaregregyen a kocsmákhoz is kapcsolódik. Az úgynevezett Arnold-házban például, ahol vendéglő, vágóhíd működött, bálterem is volt színpaddal, ahol iskoláskorú és felnőtt műkedvelő együttesek gyakran, többnyire farsangkor és húsvétkor a tanítók rendezésében népszínműveket adtak elő. A díszleteket a faluból származó Fóris József festőművész készítette.

Táncmulatságokat is gyakran rendeztek, amelyeknek rendjét általában régi hagyományként őrizték. Ezek a bálok messze környéken híresek voltak. A legelső bált búcsú napján, szeptember 8-án tartották. A Gold-féle zenekar a szomszédos Ágról például már kora délután összetrombitálta a vendégeket. Éjfélig fúvószenét, ezután reggel ötig vonós-, majd ismét fúvószenét játszottak.

Híres volt az október 1-jén tartott „Regruta-bál.” A falu ekkor és itt búcsúzott a bevonuló katonáktól. Báloztak Katalin-napkor, november 25-én, karácsonykor, szilveszterkor. A farsangi bálok közül a Páros bál volt a legnépszerűbb, de a fiataloknak, az öregeknek, a tűzoltóknak, az iparosoknak is volt báljuk, még a strandon is tartottak bált. Báljuk volt a magyaroknak és a németeknek, de át is jártak egymáshoz. Alkalmanként össze is vesztek, de veszekedésük sosem nemzeti alapon robbant ki. Meghatározó eleme a bor és a virtus volt, amelyért mind a magyar, mind a német mindenre kész Magyaregregyen. A „német bálokat” az Arnold-házban, a „magyar bálokat” a községi kocsmában rendezték. Arnoldéknál az ági zenekaron kívül fellépett még a nagyhajmási, az izményi és a köblényi német zenekar. A „magyar bálon” a lányok népviseletben jelentek meg, sokáig még akkor is, miután azt egyébként már polgári viseletre cserélték.

A kulturális élet, egyben az egyesületi élet is azután bontakozott ki erőteljesen, miután a felújított Arnold-házat a község művelődési házul megkapta. Az ünnepélyes átadáson, 1985. április 28-án jelen volt a falu apraja-nagyja. Az elszármazottak közül is számosan. Megalakították a Magyaregregyiek Baráti Körét. Megalakult a Nyugdíjasok Köre és a Gazdálkodók Köre is. A művelődési házban tartották a lakodalmakat, a bálokat, a hagyományőrző műsorokat. 1985-ben a könyvtár utolsó évét töltötte az egykori szatócsboltban. Mintegy 16 évi hányódtatás után ez is az Arnold-házba került. A könyvtárállomány ekkor 4375 kötet. A kölcsönzött kötetek száma 2883. Sokan mások a kézikönyvtárat használták vagy újságokat olvastak. Megerősödött a Hagyományőrző Csoport, három tagozatban, a 6–10, a 10–14 és a 15–30 évesek csoportjában működött. A csoportok a környék településein számos alkalommal felléptek, és részt vettek hagyományőrző együttesek találkozóin.

A művelődési házban kiállításokat rendeztek. Bemutatták az óbányai Teimel és a kárászi Mezei fazekasok munkáit, Heckmann Jánosné helybeli mézeskalácsos bábjait. Faluházat hoztak létre, melyben helytörténeti és néprajzi tárgyakat állítottak ki.

A Magyaregregyi Baráti Kör létrehozását a községből elszármazottak kezdeményezték. Nem önálló jogi személy, a művelődési házba integráltan működik. Célul a szülőfalu támogatását tűzték ki. Emlékműként a bányaszerencsétlenségben elhunyt 12 személy, illetve a munkásmozgalom mártírjaként elhunyt Keller János tiszteletére az utóbbiról elnevezett közösségi ház parkjában felállították Keller János Mentés című faszobrát. Kulturális programokat valósítottak meg. Emléktábla elhelyezését kezdeményezték Márévárban az 1956-os mártírokra emlékezésül. Foglalkoznak a falu múltjával, jelenével és jövőjével.

A falu ettől kezdődően igényesebb lett magával szemben. Bekerítették

a település központjában lévő temetőt. Rendbe hozták a Munkás Klub épületét és kertjét. A kertbe, a baráti kör kezdeményezésére, a szerencsétlenül járt magyaregregyi bányászokra emlékezésül egy bányászszobrot helyeztek el.

1989-ben megalakult a Magyaregregyi Faluszépítők és Vendégfogadók Egyesülete. Alapszabályában megfogalmazott cél a község építészeti, környezeti és természeti értékeinek megőrzése, a hagyományok ápolása, a vendégfogadók érdekeinek védelme, a falusi turizmus segítése. Az egyesület a környező bányák bezárása miatt munkanélküliekké váltak megélhetését igyekezett elősegíteni az embereknek a falusi vendégfogadásra történő megtanításával. Ebben segítségükre volt a németországi Stockum település hasonló egyesülete. A két egyesület kapcsolata elmélyült, amely 1992-ben hivatalos partnerkapcsolattá vált. Célul tűzték ki egymás megismerését, családok, elsősorban fiatalok kölcsönös látogatását.

Testvérkapcsolat alakult ki az erdélyi Máréfalva községgel is 1994-ben. A két településsel létrejött kapcsolatot Magyaregregyen egy-egy Stockum-, illetve Erdély-park kialakításával tették szemléletessé. A kapcsolatok élők, a települések lakói rendszeresen felkeresik egymást.

A kulturális életben bekövetkezett fellendülést gazdasági nehézségek veszélyeztetik. Az utóbbi években bezárt a művelődési ház, nem működik a könyvtár. Az Arnold-házat családi és társadalmi ünnepeken csak alkalmilag használják. A Keller Jánosról elnevezett közösségi ház is funkcióját vesztette. Jelenleg postahivatal működik benne.

A strandfürdő gondolatát – minden bizonnyal a szomszédos Kárász példáján, ahol Kun Lajos plébános hasonló tevékenységbe kezdett – 1930-ban fogalmazta meg Tölgyesi József erdész, majd a jegyző támogatásával 1932-ben hozzáláttak a megvalósításhoz.

Kezdetben a kápolna mögötti területre gondoltak, de a patak vizét kevésnek találták. Ezután vetődött fel a Várvölgy, ahol a patak vize a kívánt célra alkalmasnak mutatkozott. A strandot Krajcár Péter erdész gyümölcsösébe helyezték, aki a területet készséggel rendelkezésre bocsátotta.

Anyagi fedezetül tízpengős részvényeket bocsátottak ki, amit tulajdonosai munkával vagy készpénzzel fedeztek. Homokot a község bányájából, követ a Miklós vár területéről hoztak. A mész kivételével mindent a helyszínen szereztek be. A parkosítással egy időben tíz kabint is építettek. A strand megnyitására 1936 májusában került sor. Hányatott sors után napjainkban is Magyaregregy egyik kedvelt intézményeként működik.