Lébény Összefoglaló
Lébény
Összefoglaló
Összefoglaló
A Hanság keleti fővárosának elismert Lébény nagyközség, egykori mezőváros a maga nyolcszáz éves írott múltjával valóban jelentős helyet foglalt el a történelmi Moson vármegye és tölt be a mai Győr-Moson-Sopron megye lakott helyei között.
A Kisalföld három kistája, a Fertő–Hanság-medence, a Mosoni-síkság és a Rábaköz találkozáspontján fekszik, a Nagy-Duna dévényi kapujából szinte megállás nélkül fúvó nyugati szelek folyosójának huzatos sávjában és a Hanság egykor oly veszedelmes mocsárvilágának máig is változatos éghajlatú környezetében.
A Közép-Európa legnagyobb mocsarának számító Hanság egy-két emberöltővel ezelőtt még száz veszedelemmel ölelte körül az idők folyamán egyre jobban benépesült telepet. A Hany amúgy is hatalmas vízfelületét áradásaikkal sokszor változtatták tengerré a terület északi és déli határait kijelölő folyók, a Mosoni-Duna és a Rábca. Szeszélyes mederváltozásaik időről időre új megtelepedési helyek keresésére kényszerítették a mindenkori lakosságot, veszedelmes kiöntéseiket csak a XIX. század végi vízépítésekkel sikerült úgy-ahogy megfékezni. A Hanság lápterületének végleges rendezése az 1960-as években fejeződött be.
A község elődeinek számító emberi közösségek már az ősidőkben megtelepültek ebben a veszedelmeket rejtő földrajzi környezetben, a Hanság keleti peremének egyik gorondján, az ötvenkét, vadvizekkel körülvett kavicshalom egyikén.
Az embercsoportok folyamatos egymásra telepedését kiemelkedő jelentőségű régészeti leletanyag bizonyítja. A rómaiak idejében a település határában haladt a Győr (Arrabona) és Magyaróvár (Ad Flexum) közt a római út, s állt a Quadratának nevezett castrum. E határvonal legkisebb erődje kétszáz évig őrizte a limest. Innen ered a megyeszerte jól ismert mondás: „még a római út is Lébénybe vezet”.
A későbbiekben kelta, avar és szláv népesség telepedett ide, s a kora középkor olvasztótégelyében a honfoglaló magyarsággal együtt képezték a végleg itt maradt emberi közösség magvát. A magyarság korai megjelenését főleg az utóbbi tíz év régészeti ásatásai igazolják. Történelmi kényszerhelyzetek során kialakult etnikai sokszínűsége ellenére a falu Moson vármegye túlnyomóan soknemzetiségű környezetében is végig megtartotta magyarságát.
A településünket is magába foglaló régi Moson királyi határvármegyét még I. Szent István király adományozta a Geur-Győr nemzetségnek. A nemzetségbeli Pot nádor, a megyés ispán és családja később Imre királytól kapta meg a lebyni birtokot, amelyet a Benedek-rendi szerzeteseknek adományozott, hogy ide telepedjenek és a nemzetség székhelyén templomot és monostort építsenek. A rendházról és birtokosairól egy 1208-ban kelt és fennmaradt oklevél tudósít. A Hanságtól a bencések hódították el a földet s vezetésükkel tették művelhetővé.
A XII–XIII. században felépített monostor és a csodálatos nemzetségi templom szolgált példaként a magyarországi romanika későbbi ékességeinek: a jáki és a sorpronhorpácsi templomnak is A monostor és a kéttornyú templom a falu településszerkezetének kialakulását is meghatározta, s ez volt az irányadó az újratelepítéskor és az újjáépítéskor is.
A bencések után a pozsonyi káptalan, majd 1631-et követően a jezsuita rend birtokolta az uradalmat és a falut, amely kezdetektől fogva osztozott az ország sorsfordulóiban. Így volt ez 1241–42-ben, a tatárjáráskor, majd a törökök 1529-es és 1683-as Bécs elleni, az országon átvonuló hadjáratai idején is. 1532-ben a községben már csak tíz porta adózott, további tízet elhagyottként regisztráltak. Ezután települtek meg a horvátok és a németek a faluban. De jártak és sarcoltak itt 1706 táján a kurucok és az ellenük harcoló labancok, száz évvel később még Napóleon katonáit is ki kellett szolgálniuk. Jó gazdáinak és az adott etnikai alapokon is szerencsésen alakuló, újra és újra megújuló lakosságának köszönhetően a település minden veszedelem után mégis felemelkedett a pusztulások hamujából.
1773-ban Mária Terézia feloszlatta a jezsuita rendet, így a birtok a katolikus iskolák fenntartására létrehozott tanulmányi alapba került. Későbbi gazdái közül a Zichy grófok tűntek ki kegyúri bőkezűségükkel, emberséges birtokos-tőkések voltak a Sina bárók és a Wenckheim grófok is.
Az eleinte egymásnak feszülő hitfelekezetek – az evangélikusok és a katolikusok – idővel szép példáját mutatták a többnyelvű és többhitű népesség gyümölcsöző együttműködésének. A XX. század közepe táján azonban a zsidó lakosságcsoport elhurcolása és a német származásúak 1946. évi kitelepítése végleg megváltoztatta a község etnikai képét. Az egykor háromnyelvű nép közös múltjából mára már csak a szinte véletlenül megmaradt építészeti örökség és a néprajzi hagyományok őriztek meg valamit az utókor számára.
A vármegye második legnagyobb birtoka ebben változatos adottságú gazdálkodási környezetben több mint fél évezreden keresztül meghatározó tényezője volt a helyi gazdaság fejlődésének. Lébény a magas társadalmi körökhöz tartozó Zichyeknek köszönheti XVIII. század végi felemelkedését: kézművesei önálló céheket alakítottak, az uraság 1780-ban kijárta számukra a mezővárosi rangot. A dúsgazdag Sina család pedig éppen itt, a falu határában alakította ki az országrész első nagy vidéki gyártelepét, a Fabrikát, és megépítették a bécs–pest-budai vasút első szakaszát. A jobbágyfelszabadulás után már a parasztgazdaságok is bekapcsolódtak a közeli osztrák felvevőpiac révén kialakult nemzetközi árucserébe.
Az évenként több országos vásárt is tartó egykori mezővárosban a céhes iparon kívül nagy szerep jutott a hansági széna nagyüzemi termelésének, a XX. században pedig ismét felvirágzott az állattenyésztés és a tejterméket feldolgozó szövetkezés.
A boldog béke évtizedeiben még féltve őrzött mezővárosi rangot múlttá tette a hagyományokat és örökséget semmibe vevő XX. század. Lébény földrajzi fekvésének, mindenkori lakosságának köszönhetően napjainkig mégis meg tudta őrizni a Kelet-Hanság kapujának egyfajta képviseletét, kisrégiós vezető szerepét. Ennek azonban ára van: többek között a helyi oktatási, művelődési lehetőségek erőn felül is fenntartott színvonala és a mára már településfenntartó eredményeket produkáló, európai szintű infrastruktúra kiépítése. A faluba vezető út mellett kialakított ipari parkban az utóbbi években szinte a semmiből nőtt ki a XXI. századot idéző új ipartelep.
Ezeknek a tényezőknek nagy szerepük van abban, hogy a falu eltartsa és megtartsa lakosságát, a két szomszéd város – Győr és Mosonmagyaróvár – közelsége mára előnnyé változott. A napjainkban 3086 fős település lakói szorgalmának és a természeti-gazdasági adottságok kihasználásának köszönhetően a nagyközségben a múlthoz és a tervezett jövőhöz is méltó emberi és szellemi kultúra van kibontakozóban.
A régi falumag településszerkezete a hatalmas szakrális épülettömbel és a településközpont szűk utcácskáival középkori városka hangulatát idézi. A magyar műemlékvédelem első látványos eredményének köszönhetően megújult nemzetségi templomának megtekintésére érkező látogatókat napjainkban Lébény nemcsak méltó műemléki, hanem kiemelkedően szép természeti környezettel is fogadja. A nyugati szélénél kezdődik a régi mocsár megmaradt területe, a Fertő–Hanság Nemzeti Park részeként gépkocsival is bejárható.
