I. Jeles hetényiek
I. Jeles hetényiek
Domsics Mátyás. Az egykori hosszúhetényi plébános 1691. augusztus 12-én a Sopron megyei Körtvélyesen született. A pozsonyi gimnáziumban tanult, A nagy nélkülözések között élő fiatalembert Pálffy János generális özvegye segítette. A pozsonyi Szent Imre szemináriumban folytatta tanulmányait, majd filozófiát tanult Pesten, később Nagyszombaton. Teológiai tanulmányokat is folytatott, 1719-ben subdiakonussá szentelik fel, ebben az évben áldozópap lesz. 1720-ban Szklabonya, később Dunaföldvár plébánosa. 1726-ban a pécsi egyházmegyében először Tamásiban plébános, majd ugyanott esperes. A helyi prefektussal azonban nem tudott kijönni, ezért az eddigi filiálisában telepedett le, amit plébániává fejlesztett.
1728-ban Baranyába, Hosszúheténybe helyezték át, már ebben az évben címzetes kanonok. Ennek ellenére megtartja hetényi plébániáját. 1729-ben megbízás kapott arra, hogy ő végezze el a katolikus plébániák kánoni látogatását. 1730-ban mondott búcsút hetényi híveinek. Ezután a pécsi plébániát vezette. Később püspöki helynök, majd őrkanonok lett. Majd harminc esztendei betegeskedés után, 77 évesen hunyt el l768-ban. A pécsi székesegyházban temették el.
Hegyessy (Gruber) László. Pletykák, legendák, hamis és valós történetek keringtek – és keringnek talán még ma is – Hosszúhetény leghíresebb plébánosáról, Hegyessy Lászlóról. Nem is csoda, hisz több mint egy emberöltőn át gondozta híveinek lelki életét. Szerették, gyűlölték, harcoltak ellene, összefogtak vele, megfogadták tanácsát – inkább akaratát – elvetették azt. Nemcsak a lelkek istápolója volt, de több mint száz év távlatából úgy tűnik, híveinek sok esetben világi életébe is beleavatkozott. Hegyessy politikusnak is tartotta magát. Főleg 1848–49-ben mutatott e téren nagy aktivitást mint a konzervatív Scytovszky püspök lelkes híve. Így persze aligha szerezhetett magának sok tiszteletet egy olyan elkötelezetten forradalmár faluban, mint amilyen Hosszúhetény volt. Ezért az sem véletlen, hogy 1849-ben éppen őt – és Kisfaludy Károly szolgabírót – tartóztatták le s hurcolták magukkal a Bonyhádról érkezett gerillák. Később talán ezért is, császárhű magatartásáért kapott magas udvari kitűntetést. Ugyanakkor viszont éppen az ő kérelmére engedték szabadon a letartóztatott, forradalmár öregbírót, Bencze Mihályt és meggyőződéses társát, Müller Imre mészárost. A szabadságharc után ismét összetűzésbe került a falu vezetésével, ahogy erről már megemlékeztünk.
Tevékenységéről az ezt követő időből keveset tudunk, mivel 65 éves plébániai tevékenysége alatt nem vezette a Historia domust, a parókia történetét, így például iskolateremtő küzdelmeinek részleteit is csak utódja feljegyzéseiből ismerjük. Kétségtelen, az új iskola építésében, annak későbbi bővítésében kemény harcot kellett folytatnia megint csak a falu vezetésével, akik nem szívesen áldoztak (volna) ilyesmire. A legtöbbször azonban Hegyessy győzött, érdemei elvitathatatlanok.
Élete és plébánosi tevékenysége második szakaszában már kevesebbszer ütközött híveivel és ezzel lehetett magyarázni azt, hogy annyi – ellenőrizhetetlen – legenda övezte személyét s a későbbi generáció már úgy vélekedett róla, hogy plébánosuk mindig a haladás híve volt. Ma is így emlékeznek róla. Sajnos egyetlen fényképfelvétel sem maradt meg róla, talán a falut bemutató egykori képeslapon ő látható a parókia bejárata előtt állva.
Mit tudunk életéről? Bátaszéken született 1807. december 2-án. Amikor a pécsi szemináriumba került még Király József volt Pécs püspöke. Először a püspök titkáraként tevékenykedett, majd káplán lett Mohácson. Ez után ismét püspöki titkár, majd szentszéki jegyző. 1835-ben az elhunyt Grabarics József hosszúhetényi plébános utódja. Ezt a hivatalát 1901-ig töltötte be. 1880-ban tartotta aranymiséjét, ugyanekkor lett címzetes esperes, majd 1899-ben címzetes kanonok. 1901-ben tartotta gyémántmiséjét, ekkor vonult vissza plébánosságától, martonfai birtokára. Ott hunyt el 1904. március 8-án. Holttestét Hosszúheténybe vitték át, s a templom szentélye előtt, a lépcsőfeljáratnál, a Mária-szobor mögött lévő kriptába helyezték örök nyugalomra. A Mária- szobrot is ő adományozta a községnek.
Bogdásai Nemes János tanító. 1893-ban Szentkúton született. Kisgyermekként, háromévesen került Hosszúheténybe családjával. Falujához élete végéig hűséges maradt.
Tanítói képesítést s egyben kántori bizonyítványt Pécsett szerzett. Viszszakerült tanítani Heténybe. Ez egybeesett az iskolafejlesztés időszakával. Éppen ebben az évben épült fel az iskola negyedik tanterme, ami egyet jelentett egy új tanítói állás megszervezésével. A bonyodalmat az okozta, hogy mást kívánt tanítónak az iskolaszék és mást a püspök, aki tanítónő mellett kardoskodott. Végül is salamoni megoldás született, az első hetényi tanítónő mellett Nemes Jánost is megválasztották második tanítói és segédkántori állásra. Ettől kezdve nyugállományba vonulásáig a hoszszúhetényi iskolában tanított. Hosszú évtizedeken keresztül az iskolaigazgatói teendőket is ellátta.
Közben azonban 1913-ban Nemes János katonai szolgálatra vonult be, frontszolgálatot kellett teljesítenie. A háború végén a szerbek megszállták Baranya déli részét. A megszállás határa, a demarkációs vonal a falutól északra húzódott és a Hármashegy gerincén vezetett át. A szerbek az iskolába szállásolták be magukat, ugyanakkor biztonságuk érdekében Nemes Jánost túszul maguknál tartották egészen 1921-ig, a megszállás végéig.
Az 1930-as évek az akkor kántortanítóvá előlépő Nemes Jánosnak a legtermékenyebb időszaka volt. Hosszú itt-tartózkodása során volt ideje megismerkedni a falu gazdag népi kultúrájával. Hatalmas energiával látott hozzá a népdalkincs, a néphagyomány és mondavilág feltárásához, a népszokások, hiedelmek gyűjtéséhez, közben szívós munkával megmentette a falu gazdag népviseletét, miközben élővé is tette azt azzal, hogy megszervezte a Gyöngyösbokréta mozgalmat – ahogy erről már megemlékeztünk. Foglalkozott színdarabok betanításával, a megyében párját ritkító kultúrházat harcolt ki a rosszul jövedelmező kocsma és fogadó helyén. 1931-től már, mint az iskola igazgatója végezte ezt a munkát, bekapcsolódva Berze Nagy János Baranya falvait feldolgozó gyűjtésébe is.
A második világháború során állandóan katonaság tartózkodott az iskolában, legvégül orosz katonák. Eközben szinte teljesen elpusztult a berendezés, maga az épület is az összeomlás szélére került. Nemes János szinte emberfeletti munkával szervezte az újjáépítést, az iskola teljes helyreállítását.
Hosszas, eredményes életpályájának aktív korszakát lezárva 1957-ben ment nyugdíjba. 1982-ben, a köztiszteletben álló tanító még átvehette tanítói működéséért a Rubinoklevelet. 1984-ben hunyt el. Róla mondták: „Nemcsak a gyerekeknek, az egész falunak a tanítója volt.”
Degré Alajos. Egykori tanítványai még 44 év távlatából is szívesen gondolnak vissza Degré Alajosra, a pécsi jogi egyetem egykori, igen népszerű tanárára, aki Hosszúhetényben élt s onnan járt be tanítani a megye fővárosába.
Degré Alajos nagy múltú családból származott. Atyai agyapja az 1848-as márciusi fiatalok legbelsőbb köréhez tartozott, Petőfi, Jókai, Vasvári mellett a negyedik vezetője volt azoknak a fiatal forradalmároknak, akik diadalra vitték a függetlenség eszméjét március 15-én, később honvéd századoskén vett részt a csatákban. Apja Degré Miklós bíró, majd táblai elnök volt.
Degré Alajos a budapesti Tudományegyetemen végezte el tanulmányait. Tanárai kiváló tudósok voltak, így Szentpéteri Imre, Hajnal István és a nagy kultúrtörténész, Domanovszky Sándor. Eckhart Ferenc egyetemi tanár mellett dolgozott, majd hosszabb időt töltött Párizsban.
1939-ben a budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara magántanárrá képesítette.
Degré Alajos kiemelkedő elméleti tevékenysége mellett gyakorló jogász is volt. 1931-től Szegeden joggyakornok, majd törvényszéki, illetve ítélőtáblai bíró. Polgári ügyeket vezetett, később a pécsi ítélőtáblán dolgozott. Ezzel egy időben a pécsi Tudományegyetemen már előadóként is alkalmazták. Itt tanított 1950-1956-ig.
A család 1945-ben költözött Hosszúheténybe. Degré Alajos 1947-ben érkezett haza a hadifogságból, az időtől fogva maga is a faluban élt. Az 1956-os forradalom törte ketté egyetemi pályafutását. Tevékenysége miatt november 4-e után eltávolították az egyetemről. Pécs városát is el kellett hagynia, Hetényből 1962-ben költözött el, először Szolnokra, majd Zalaegerszegre.
1957-től levéltárosként dolgozott, majd 1960-tól a Zala Megyei Levéltár igazgatójává nevezték ki, ahol nyugdíjaztatásáig, 1977-ig tevékenykedett. Ezután az ELTE (Eötvös Loránd Tudomány Egyetem) Bölcsészettudományi Karán tartott előadásokat. 1981-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. Közben kiemelkedő tudományos munkái láttak napvilágot. 1984-ben hunyt el.
(Anretzky: Nemes János nemességéről 58 oldalon, Nemes de Bogdása család nemessége, kihirdetve Pécsett 1764. május 9-én. Dallosné II. Hegyessy: A gyémántmisék nesztora, Pécsi Közlöny. Hegyessy László, Pécsi Közlöny. Hegyessy: Hegyessy László meghalt. Domsics: egyházlátogatása, benne Domsics életrajza. Máté: Degré Alajos 1909–1984. Rajczi: A Nemes család 1446 körül kapott nemesi kiváltságot. Ezt a család kérésére 1784-ben megújították.)
