Változatos évtizedek | Száz Magyar Falu

Változatos évtizedek

Az 1945 őszén megtartott országgyűlési választásokat Héderváron a Magyarországi Kommunista Párt elsöprő fölénnyel, a szavazatok hetven százalékát begyűjtve nyerte meg. Az SZDP tizenkettő, a Kisgazdapárt tíz, a Parasztpárt nyolc százalékkal részesült a voksokból.

Az 1945. évi VI. törvénycikk rendelkezett arról, hogy el kell venni a háborús bűnösök és a nyilas vezetők földjeit. A földesúri birtokokat száz, a paraszti birtokokat kétszáz hold felett osztották ki.

A földesurak – a Pálffy, a Khuen-Héderváry, az Eszterházy család – méltányosságot kérve fordultak a megyei földrendező tanácshoz, amely kikérte a földrendező bizottságok véleményét. Mivel ezek tagsága a kisparasztok soraiból állt, a kérvényeket sorra elutasították.

Héderváron a földosztás május 10-én kezdődött meg. Felosztották Khuen-Héderváry Károly, Tóth József, Pálvölgyi István földjeit, valamint a község határában levő mecséri Gunyhó-féle birtokot. A Tóth József károlymajori birtokán élő cselédek ott kaptak földet, de mivel azt megmunkálni nem tudták, később visszaszállt az államra. A 853 kataszteri hold földből 205 család részesedett. Ez a terület 822 hold szántóból, tizenkét hold kertből, négy hold szőlőből és tizenöt hold rétből állt.

A földosztás során 96 cselédsorban élő család 417, 68 napszámoscsalád 272, 41 törpebirtokos család pedig összesen 164 holdat kapott. A sokgyermekes családoknak egyenként tizennégy hold jutott.

Az uradalmi épületeket részben állami vállalatok, részben a cselédek kapták meg, akik ezeket nem tudták hasznosítani gazdaságukban. Zömüket lebontották, és az épületanyagból házat emeltek maguknak. Az uradalmi épületek később nagyon hiányoztak a termelőszövetkezetnek.

Az ipari üzemek főszabály szerint az 1946-ban alakított Hédervári Földműves-szövetkezetre szálltak, az pedig haszonbérleti szerződésekkel működtette a malmot, a gépműhelyt és a gattert.

1946. április 25-én különös körülmények között váltották le a falu vezetőségét. Ásványi István bíró „idegkimerülés miatt” lemondott tisztéről. A képviselők gyűlése a kommunista párti Dobos József, a szocdemes Ditrói Lipót és a kisgazda Kiss Lőrinc közül választhatott. A szavazás eredményeképpen Ditróira egy, Dobosra tizenegy, Kissre tizennégy szavazat esett. Csakhogy Kiss Lőrinc nem volt hajlandó elfogadni a tisztséget, még egy kicsit átkozódott is. A bíró így Dobos József lett. Ezek után Cseh József törvénybíró szintén cifra szavakkal hozta tudomására a jelenlevőknek, hogy ilyen körülmények között nem maradhat, meg amúgy is beteg, hát lemond. Törvénybírónak Ditrói Lipótot nevezték ki.

1946 szeptemberében a község elhatározta, hogy kilép az ásványrárói körjegyzőségből, és nagyközséggé alakul. Jó lépésnek bizonyult az önállóság visszaszerzése. Hédervár lakossága ekkor már 1260, gazdag hozamú a 2502 holdas határ, amelynek közel hetven százaléka szántóföld volt. A faluban több üzem is működött: a konzervgyár, a szeszgyár, illetve a malom és a fűrésztelep. A község tulajdonában nyolcvan hold haszonföld állt, jövedelme nyolcvan mázsa búza árának megfelelő értéket jelentett. A vendéglő és a mészárszék évi jövedelme negyvenöt mázsa búza árának felelt meg. A vásártartási jog hozta a legnagyobb bevételt: kétezer új forintot. A jegyzőt a volt uradalom épületében akarták elhelyezni, iroda kialakításával. Rákóczy Gyula körjegyző B-listázás miatt ekkor már távozott tisztéből.

Természetesen sok gondja is akadt a falu vezetésének. 1946 őszén a községi jövedelem növelésére bevezették a „vigalmi adót”. Ezt táncmulatságok és színdarabok megrendezésekor kellett a község kasszájába befizetni. Alkalmanként húsz–negyven forintot jelentett. Ekkor tervezték el azt is, hogy a kastélyban középiskolát működtetnek, de mivel sem a felállítására, sem a fenntartására nem volt elég pénzük, azt szerették volna, ha felekezeti iskolaként az egyház fizeti a költségeket. Természetesen ennek az elképzelésnek ebben az időben – az iskolák államosításának a küszöbén – semmiféle realitása sem volt.

1947-ben mégis megalakult a kastélyban egy általános iskolás kollégium a Nékosz segítségével. A népi kollégium feladata az volt, hogy a tanyasi-majori gyerekek, akiknek nem volt módjukban általános iskolába járni, rendes oktatást és nevelést kapjanak. A kollégisták Máriamajorból, Zsejkepusztáról, Novákpusztáról és a környező kis községekből érkeztek, ahol csak egy-két tanerős, osztatlan iskolák működtek. Létszáma hatvan fő volt. Az ellátás nagy nehézségekbe ütközött, ezért a szülőknek a gyermekek fejadagját be kellett adniuk – más térítést azonban nem fizettek. Az intézményt 1951-ben megszüntették, mivel a kibővített ötéves tervben már nem jutott rá pénz, illetve amikor már országszerte bezárták a „fényes szelek” népi kollégiumainak kapuit.

1947-ben a választásokon az MKP már kilencven százalékkal győzött, és MDP-vé alakulván helyzete 1956-ig nem rendült meg. 1947-ben egyébként a megyei pártvezetés dicséretben részesítette a helyi titkárokat a választások helyes előkészítéséért. A termelőszövetkezet szervezése 1949 végén kezdődött meg.

Az új idők jeleként 1947-ben elkészült az első hároméves terv, merész elképzelésekkel. Elengedhetetlen volt a villany bevezetése, a községháza tatarozása, a főutcán a járda építése. Nagy költségeket terveztek a Darnó és Ásvány felé vezető úton építendő hidakra, az új kultúrházra, a temető kerítésének elkészítésére, amelynek kapuja még a háborúban sérült meg. Gondoltak a mecséri országút javítására és a Hédervár-Lébény kisvasút megépítésére is. Ugyanebben az esztendőben engedélyezték egy harmadik italmérés megnyitását, és az uradalmi iroda óvoda céljára történő átalakítását.

Az első hároméves terv fejlesztései az újjáépítés jegyében

1947	Villany bevezetése Magyarkimle felől (4km) Az állami körzeti általános iskola rendbe hozása Ásványi úton levő közúti híd megépítése Községház tatarozása Főutca járdáinak megépítése Tűzoltó felszerelés	80 000 Ft 80 000 Ft 20 000 Ft 8 000 Ft 10 000 Ft 3 000 Ft
1948	Darnói híd építése Kultúrház felépítése Az alsó utca járdáinak és kocsiútjának rendbetétele Hédervár-Lébény viszonylatban kisvasút építése lóré, ill. kis gőzmozdony beállításával	20 000 Ft 60 000 Ft 20 000 Ft 120 000 Ft
1949	Temető bekerítése Mecséri országút javítása (3 km) Községi faiskola létesítése	6 000 Ft 100 000 Ft 5 000 Ft

A tervek néhány kivétellel, és néhány évnyi késedelemmel meg is valósultak.

A község 1948-ban cserével szerezte meg Takács János kavicsbányáját. Ugyanebben az évben határozzák el a már 1938-ban is tervezett mély fúrású kút elkészítését is. 1948 egyébként is jeles esztendő volt a falu életében, kigyulladt a villany. Az örvendező avatóünnepséget a már iskolaként működő kastély termeiben tartották meg.

Az italmérést a község rendszeresen bérbe adta, a pályázók közül azt választotta, aki többet ígért. 1949. november 11-én, amikor a „népet” képviselő földműves-szövetkezet bejelentette igényét az italmérésre, Binder Mihály kocsmáros volt a bérlő. A község azonnal felbontotta a vele kötött szerződést mondván, hogy késedelmesen fizeti a taksát, és megállapodott a szövetkezettel. Aztán egy hónap sem telt el, a bérletet csökkentették 91 mázsa búzáról harminc mázsára, azzal az indokolással, hogy „a szövetkezet a nép érdekeit szolgálja”.

1950 májusában a községházát a gyógyszertárban kívánták elhelyezni, ezt a „népi szervek” tiltakozása akadályozta meg. Egyébként ekkor már tanácsrendszer működött, az első tanácselnök Kovarik Antalné volt. Megnehezítette mind a vezetők, mind a lakosok munkáját és életét abban az időben a meginduló téeszszervezés, az erőszakos begyűjtés és a szégyenletes kulákkérdés. De a legnagyobb veszedelmet az 1954-es szörnyű elemi csapás, a Duna áradása és gátszakítása jelentette, amelyet napjainkig is számon tart, őriz az emlékezet. A folyó Dunaremeténél 692 centiméterrel tetőzött, majd, miután már hosszú ideig mosta a magas víz a töltéseket, július 15-én 13 órakor Kisbodaknál átszakította a gátat. A veszélyeztetett lakosságot az utolsó pillanatban telepítették ki. A pusztítás a Szigetközben óriási volt. 3430 épület szenvedett vízkárt, 22 község területén 35 800, Győr-Sopron megyében 64 037 katasztrális hold került víz alá, a kárral érintettek száma meghaladta a negyvenháromezer főt.

Héderváron számos ház összeomlott, elsősorban a Boldogasszony, a Temető és a Lipóti soron. A kitelepített lakosság – 228 család, összesen mintegy 813 személy – Mosonmagyaróváron, Mosonszentjánoson és Lébényben kapott szállást. A két-három méteres víz csak néhány magasabban fekvő helyet hagyott szárazon. Ilyen volt a templom, a majori rész és a kastély. A bolt, a kocsma és a gyógyszertár árukészletét sikerült időben kimenekíteni és a kastélyban megőrizni. A község 209 házából 95 dőlt össze, a földeken a már learatott, kévékben álló gabona ment tönkre. Menteni kellett 162 szarvasmarhát, 63 lovat, 281 sertést és három kecskét.

A visszatérő lakosság a kastélyban berendezett közös konyhán étkezett. Volt olyan nap, amikor több mint ezer emberre főztek. Élelmezési segélyben százan részesültek, a rendelkezésre álló keretet harmincezer forintban állapították meg. Az újjáépítést kedvező kamatozású államhitelből biztosították, a támogatás jó részét nem is kellett visszafizetni. Az építés és helyreállítás teljes költsége 3 426 411 forintot tett ki, ebből 1 183 000 forintot osztottak ki mint segélyt, a többit hitelként. A segély a kár összegéhez képest egyénenként hozzávetőlegesen 20–55 százalékig terjedt. Korszerűbb, egészségesebb téglaházak épülhettek nemcsak Héderváron, de Szigetköz-szerte, a károsult falvakban mindenütt.

Ez az árvíz mosta el Héderváry Katalin XVII. századi ispotályát. Az évszázados épület a Boldogasszony-kápolna mögött sokáig állta az idők viharát, de most megroggyant, le kellett bontani.

Az 1954-es árvíz minden bizonnyal az utolsó volt a térségben. A Dunát ugyanis a bős-nagymarosi vízlépcső részben megvalósult üzembe helyezése miatt Csehszlovákia 1992. október 23-án elterelte. A Szigetköz lakossága és önkormányzatai azóta újabb kihívás előtt állnak. Meg kell oldaniuk vagy ki kell kényszeríteniük azt a minimális vízutánpótlást, amely biztosítja a nyugodt termelőmunkát, a kistáj rendkívül értékes élővilágának túlélését.

Az 1956. évi forradalom helyi eseményeiről a visszaemlékezések különbözőképpen számolnak be. Megemlítik a felvonulásokat, a begyűjtési könyvek elégetését, a szovjet síremlék lerombolását. Az 1949-ben alakult termelőszövetkezet nem oszlott fel, valószínűleg az idő rövidsége miatt, bár történtek erre kezdeményezések. November 4-e után az MSZMP helyi szervezése azonnal elkezdődött – 1957 elején már 35 tagot számlált.

Ezekben az időkben Hédervár központi szerepköre, térségi jelentősége már a múlté, még a Szigetközön belül is. Fejlődésére tulajdonképpen semmi nem hatott különösebb lendítő avagy visszavető hatással. A tanács helyzete szilárd a község élén, és – megszabadulva a begyűjtés és a kulákkérdés nehéz terhétől – a téeszszervezés befejezésével nyugodtan rendezhette a lakosság életét. Egyébként különösebb megrázkódtatás és erőszakos események nélkül vészelték át a megye általános kollektivizálását, s 1959-re Hédervár is termelőszövetkezeti község lett. A sikeres terméseredményeket felmutató szövetkezet – a Rózsa Ferenc Tsz – 1976-ban az egyesült szigetközi nagygazdaság, a Darnózseli székhellyel működő Magyar–Csehszlovák Barátság Tsz tagja lett. A rendszerváltás után különváltak, és a jogutód Hédervári Rózsa Ferenc Mezőgazdasági Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet néven ma is eredményesen gazdálkodik tovább.

A békés körülmények között ismét fellendült az egyesületi élet, és jutott idő és pénz a falu hírnevét igazán öregbítő műemlékek ápolására, sőt még építkezésre is. A községfejlesztési tervek szerint 1968-ban készült el az akkor „egészségügyi kombinátnak” kinevezett, modern létesítmény, amely általános orvosi és fogászati rendelőt, gyógyszertárat, két orvos és egy gyógyszerészlakást foglalt magába, s mind a mai napig biztosítja a magas fokú orvosi ellátást. Építési költsége meghaladta a három és fél millió forintot. Az ÁFÉSZ „eszpresszó-vendéglő együttest” épített, 1972 januárjában nyílt meg.

Hédervár műemlékei a figyelem középpontjába a múlt évtizedekben csak a kisebb-nagyobb helyreállítások alkalmával kerültek. Így például az Árpád-fa 1963-ban, mikor cementkezelést kapott s alátámasztották. A megyei tanács sok százezer forintot szánt már a hatvanas években a kastély rendbehozatalára és az épületben működő iskolára. A kastély parkját 1964-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Hivatal.

A plébániatemplom első renoválásával 1962-ben végeztek. Közvetlenül a munkák befejezte után a toronyba villám csapott. A tetőzet újjáépítése még ugyanabban az évben megtörtént, a sérült nagy, háromszáznegyven kilós harangot is újraöntötték. Napjainkban a falu mindkét temploma frissen tatarozva, régi szépségében várja a híveket és a látogatókat.

Még az 1950-es években a tanács „foglalta el” a kastély oldalával szemben a mosonmagyaróvári út mentén álló régi uradalmi épületet, a volt főintézői irodát. 1985–86-ban kapta meg mai tetszetős, szép formáját, felújították és bővítették.

1983-ra felépült a község új nyolc tantermes iskolája abból a tizenötmillió forintos kárpótlásból, amelyet a kastély és parkja tulajdonjogának átadásáért kaptak. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja a dunai vízlépcső építése miatt elvesztett nagymarosi alkotóháza helyett fogadta el a hédervári kastélyt, vállalva annak rekonstrukcióját. Az újra megszépült, helyreállított épületet, illetve a Művészeti Alap alkotóházát 1989. május 17-én avatták fel ünnepélyesen. A privatizáció után a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány tulajdona lett.

Utóbbi fél évszázadunk végén, az első valóban demokratikus önkormányzatok választásakor, 1990-ben Hédervár héttagú önkormányzati képviselő-testületre szavazott, polgármesterüknek a helybeliek Göndöcs Lászlót választották meg, aki azóta is betölti hivatalát. Az új alapokon felálló községvezetés mindenben támaszkodik az egymás után alakuló civil egyesületekre. A lakossággal való kapcsolattartás elősegítésére 1997-től közéleti és információs lapot indított Hédervári Hírforrás címmel. A helyi újságban az önkormányzati hírek mellett kiemelt helyet kapnak a községtörténeti írások, a falu és a környék jelentősebb épületeit, értékeit bemutató cikkek.

Az 1990-es évek végén Lipót községgel közösen körjegyzőséget hoztak létre Hédervár székhellyel. A település tagja az 1992-ben alakult Szigetközi Önkormányzatok Szövetségének. Összefogtak természet- és környezetvédelmükért, a bősi vízlépcső káros következményeinek mielőbbi elhárításáért.

Ha nem is sikertörténetként, de mindenképpen fejlődésként, jó eredményként könyvelhető el a község rendszerváltás utáni tízéves fejlődése. Bár a lakosság lassú fogyása itt is sajnálatosan befolyásolja a községi statisztikát, mégis sok a kedvező adat.

Mint ahogy a későbbi fejezetekben bővebben szerepel, a helyi és néhány máshonnan megtelepedő községi vállalkozás jó néhány falubelinek nyújt állandó munkát, ennek következtében csökkent a naponta eljáró ingázók száma, és minimálisnak mondható a munkanélküliség. A lakosság és a kisvállalkozások pénzügyeit az ásványrárói takarékszövetkezet intézi. Befejezés előtt áll az új típusú kisbank hédervári üzletházának építése.

Előnyösen változott és változik a falukép is. A csökkenő számú lakosság és főként a betelepülők változatlan kedvvel építik az új házakat, az utóbbi tíz évben 31 épült, ennek 35 százalékát betelepültek lakják. Hasonlóan kedvezően alakult a község közművesítése. Az évezred végére kiépült a vízvezeték- és csatornahálózat, a telefonhálózat, és a gázprogram is megvalósult. Bevezették a szelektív hulladékgyűjtést. Az eddig kialakult településrészek organikusak, a természetföldrajzi adottságoknak és a gazdasági lehetőségeknek megfelelően alakultak ki. A település régi részeire jellemző az utak mentén a hosszanti fésűs elrendezés. Az új lakóterület a község dél-délnyugati részén jött létre az oldalhatáron álló családi házas beépítéssel.

Bekapcsolódtak néhány faluszépítő mozgalomba, s évek óta elnyerik a Virágos Magyarországért elismerő okleveleit. Kiemelt területként kezelik az erdőszegélyeket, zöldterületeket és a műemlék épületek környékét, mint a kastély parkja, a Szent Mihály-plébániatemplom és a Boldogasszony-templom.

Gyarapodott a lakosság mindennapi szükségleteit és igényeit kiszolgáló egyéni és társas vállalkozások száma és tevékenysége, s ezt jól egészíti ki az idegenforgalomra is építő kereskedelmi és vendéglátó-hálózat.

A szigetközi úttal párhuzamosan ma már frissen épített kerékpárút húzódik keresztül a falun, idecsábítva a túrázókat. Igyekeznek elérni a kastély és parkja újbóli megnyitását a falu és a turizmus előtt a tulajdonosnál és a bérlőnél.

A várakozásoknak megfelelően jelentkező turizmus igényeit szolgálja a műemlékek mellett többek között a természeti értékek kiaknázása: a vadaspark, a Szőlőgyöp, és a homokbánya környezetének átgondolt kialakítása, a kavicsbányatóra strand és üdülőövezet, a homokbánya mellett szabadtéri színpad létesítése, a lovas- és vízi turizmus megteremtése.

Nagy gondot fordítanak a Hédervári Baráti Körrel együtt a község művészi kőemlékeinek gondozására, helyreállítására és új köztéri alkotások felállítására is.

A községvezetés nyitottságát mutatja, ahogyan támogatták 1997-ben két fiatal művész, Búzás Mihály és Szolnoki József vállalkozását, akik a győri Mediawave Fesztiválra dokumentumfilmet forgattak a kolorádóbogárról, amely ötven esztendeje jelent meg Magyarországon, s éppen Héderváron találták meg az elsőt. Másik három fiatal, Maráczy Manuela, Zsédely Teréz és Csáki László elkészítették a Leptinotarsa, azaz a krumplibogár bronzszobrát, s vörös márványból faragott talapzaton a községházával szembeni téren nagy népünnepély keretében felállították.

2001-ben falunap keretében avatták fel a főtéren a millenniumi emlékművet. A község történeti, művészeti értékeinek sorát gyarapító újabb alkotás a falu szülöttének, Borbély Károly festőművésznek és Horváth Péter iparművésznek a munkája, és a Kárpát-medencében letelepedő hét törzset jelképezi.

A mai héderváriak őszinte csodálattal és buzgósággal gondozzák falujuk büszkeségeit, az ősi kastélyt, a Boldogasszony-kápolnát, a Szent Mihály-templomot és természeti értékeiket, s kellő önbecsüléssel ápolják új épített környezetüket, az utóbbi évtizedekben kialakított saját világukat. Hédervár nemcsak kivételes történelmi rangjának igyekszik megfelelni, komfortos otthont is nyújt lakóinak.