Közigazgatás, társas viszonyok
Feldebrő a középkortól kezdve közigazgatásilag Heves megyéhez tartozott. A török alatt – miután Egert elfoglalták – az egri vilajet (beglerbég, pasa székhelye) része volt a megyével együtt. Korábban ugyan a katonai hatalmát csak részben tudta kiterjeszteni a megyére a török, de gazdaságilag ellenőrizte a területet. Ekkor a hatvani szandzsákhoz tartozott a község.
Eger visszafoglalása (1687) után a korábbi állapotnak megfelelően Heves és Külső-Szolnok vármegyét négy járásra osztották. Ettől az időponttól Debrő a tarnai járáshoz tartozott. A polgári korszakban 1871-től közép-tarnai, majd – miután 1883-ban ismét átszervezik – az egri járás része lett. Egészen 1950. február 1-jéig: ekkor a füzesabonyi járáshoz került át. 1983-tól, amikor a járások megszűntek, Füzesabony városi jogú nagyközség illetékességi köréhez tartozik.
Jogállását tekintve a török kortól egészen 1848-ig a debrői uradalom úrbéres faluja, kivéve azt a rövid időt a XVIII. században, amikor mezővárosként említik. A polgári és a szocialista korszakban mint község, illetve nagyközség szerepelt. 1971-ben önálló tanácsú község lett.
Külterülete 1863-ban Kígyóspuszta, majd 1882-ben Fürdősmajor és Kígyóspuszta. 1900-ban kiegészült Újhodállyal, ezt három év múlva átkeresztelték Nagy-réti-tanyának. 1944-ben Fürdős-tanya, Jakabos és Kígyós-tanya a külterületi lakott helyek, 1973-ban a Vasútállomás és Cser alja, majd 1985-ben a Vasútállomás és az Olajtelep.
Az államalapítás után – a XIII. század végéig – a faluközösségeket az úgynevezett falunagyok vezették. Ezután nevezték őket bírónak. Ő intézte a közösség ügyes-bajos dolgait.
Felelős volt az állami és a földesúri szolgáltatások beszedéséért, a közmunkák és minden más egyéb állami és földesúri feladat elvégzéséért. Ügyelt a falu határainak háborítatlanságára, szervezte és ellenőrizte a szántók őszi, tavaszi nyomásainak és az ugarnak évenkénti váltását, a mezőgazdasági munkák esztendős rendjének, a legeltetési szabályoknak a helyi szokások szerinti betartását, ő fogadta fel a közös pásztorokat. Bíráskodott kisebb vétségekben, közreműködött a gonosztevők kézrekerítésében.
A bíráskodási eljárásban a döntő szerep a bíróé, de esküdtek is voltak mellette. Az eljárás befejeztéig a rabot a bíró házánál kialakított hevenyészett tömlöcben tartották. A bírót a büntetéspénz harmada illette meg.
A tisztséget a XVIII. századig bárki betölthette, akit a közösség megválasztott az általában egy évig tartó hivatali időre. A súlyos kötelezettségek és az azok elmulasztása esetére kilátásba helyezett szigorú büntetés nem ellensúlyozta a hivatalával járó előnyöket, hogy tudniillik mentesült a tized, az adó és a katonai beszállásolás kötelme alól.
A bírói tisztre alkalmasak rendszerint menekültek is a tisztség elől, főként a török időben. A közösség a tekintélyes, vagyonosabb jobbágyokból választott, amit a török alatt a vármegye nehezményezett is, hiszen így a legtehetősebbek mentesültek az adózás alól.
A bírót az esküdtek (úgynevezett hites emberek), az 1700-as évektől másodbíró – törvénybíró – segítették munkájában. Ők semmiféle javadalmazást nem húztak, bizonyos felelősség, az esetleges büntetés azonban legtöbbször rájuk is vonatkozott. Az 1767-es úrbéri rendelet szerint a földesúr három jelöltet állított, és Szent György napján (április 24.) a falu közülük választhatott. Az esküdtek és a jegyző személyének kijelölésébe a földesúr nem szólt bele. Az írni-olvasni tudó jegyző a XVII. század végétől segítette a falu vezetésének munkáját. Feladata a faluközösség minden írásbeliséget igénylő teendőjének ellátása volt.
Debrőről 1553-ból Honthy Mihály személyében ismerjük az első bírót, az első főállású jegyzőt pedig 1752-ből, Pócs József töltötte be akkor ezt a hivatalt. (A falu tisztségviselőinek névsorát lásd a Függelékben.)
A község vezetése a munkája során keletkezett iratokat hitelesítette. Debrőnek 1698-ból és 1705-ből ismerjük első pecsétjeit. Az 1705-ben készült változaton címermotívumként ekevas és csoroszlya jelenik meg. Körirata: Debrei P. A. 1705. 1775-ben már új pecsétet használtak: a három búzakalász alatt a felirat „Debere Pitcchit”, lejjebb az ekevas és a csoroszlya látható.
A XIX. század közepéig nem tudunk sokat az elöljáróság működéséről. A községháza a falu közepén volt, a Verpelét felé vezető út mellett. Az elöljáróság tagjai közül 1854-ben Ozoróczky Lajos jegyző kapott a községtől – elsőként – lakást, két szobából és egy kamrából állt.
A község tisztviselői és javadalmazásaik, 1854
Név, tisztség
|
Pénzbeni juttatás
(évente)
|
Természetbeni juttatás
(évente)
|
Ozoroczky Alajos jegyző
|
100 forint
|
Ház (3 helyiséggel), 2 öl fa, 40 kila rozs, 40 kila búza, 2 szekér széna
|
Asztalos István bíró
|
100 forint
|
–
|
Fazekas József törvénybíró
|
60 forint
|
–
|
Csiky Béla, segédjegyző
|
50 forint
|
–
|
Kováts József, esküdt
|
40 forint
|
–
|
Kováts József, hadnagy
|
40 forint
|
–
|
A polgári közigazgatás megszervezése 1871-ben kezdődött. Az önkormányzati jogokat ezután a képviselő-testület gyakorolta. Tagjainak felét az úgynevezett virilisek (a legtöbb adót fizetők) adták, míg másik felét választották. A közigazgatási tevékenységért a jegyző felelt, mellette a segédjegyző, az adóügyi jegyző és az írnok segédkezett. A jegyzőt a község fizette, de felelősséggel a főszolgabírónak tartozott.
Feldebrőn 1924-ben komoly vitát váltott ki a község és a vármegye között, hogy a falu költségkímélés – az adóügyi jegyzőnek több javadalmazás járt, illetve néhány segédjegyzői feladatot nem látott el – okán nem akarta átszervezni a segédjegyzői állást adóügyivé. Végül a minisztérium utasítására megtörtént az átszervezés.
A gyakorlati ügyintézés az elöljáróság feladata volt. Három évre választották, élén a bíró állt, helyettese a törvénybíró volt, mellettük Feldebrőn két, majd három esküdt működött. Az elöljáróság tagja volt a pénztárnok és a közgyám. A kisbírót, mezőőröket és más falubeli közfeladatokat ellátó személyeket is a község fizette.
A képviselő-testület az egyes szakterületek gondozására bizottságokat hozott létre. Ezek közül a legfontosabb a számvizsgáló bizottság, ez ellenőrizte a gazdálkodást.
A falu költségvetése 1917–1924 (korona)
|
1917
|
1918
|
1919
|
1920
|
1921
|
1922
|
1923
|
1924
|
Bevétel
|
2 326
|
2 328
|
2 336
|
2 536
|
12 096
|
37 383
|
917 819
|
3 006
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a. k.
|
Kiadás
|
15 931
|
6 251
|
31 578
|
63 420
|
232 064
|
713 376
|
15 717 416
|
8 425
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a. k.
|
Fedezetlen
|
13 609
|
23 922
|
29 241
|
60 883
|
219 967
|
675 992
|
14 799 597
|
5 419
|
( a. k. = aranykorona)
A második világháború után az ügyek intézésére alakult ugyan nemzeti bizottság, de rövidesen megszűnt, és a korábban megválasztott testület vette át a község irányítását. Az 1947-es választásokon a korábbi bírót választották újra. Az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer csak látszólagosan működött képviseleti alapon, valójában az uralkodó párt irányította a tanács munkáját: a jelöltnek állított községi tanácstagokat rendre megválasztották, a szűkebb végrehajtó bizottságot hasonlóképpen, s valójában csak a vb-elnököt és vb-titkárt kellett kézben tartania a járási és a megyei vezetőknek.
A rendszerváltozás után demokratikusan választott képviselő-testület és elöljáróság irányítja a települések életét. A községi önkormányzat vezetője a polgármester; Feldebrőn elsőnek Kelemen Józsefet választották meg.
A község a pénzügyeit tekintve az első világháború előtt megbízhatóan gazdálkodott. Az alispáni jelentés 1905-ben meg is jegyzi, hogy a pótadó itt a legkevesebb a megyében. Megváltozott a helyzet azonban az első világháború alatt és után. A községi büdzsé hiánya folyamatosan nőtt, amit csak a pótadóból vagy kölcsönből tudtak fedezni.
Súlyos gondokat okozott 1924-ben az aranykoronára való átállás, nehezen számoltak vele. A helyi szegények segélyezése után a fennmaradó összeget 1928-ban a község tizenötezer pengős adósságának törlesztésére fordították. A világválság csak fokozta a pénzügyi nehézségeket, újra kölcsönt kellett felvenniük (1931-ben az iskolai kiadásokra). A következő évben a helybéli Hitelszövetkezet és a Magtár Alapítvány pénzéből törlesztették az adósságok egy részét és fedezték a hiányt. A Káli Takarékpénztár 1934-ben csak abban az esetben hosszabította meg a kölcsönt, ha azért a lakosság kezességet vállal. Az 1942. évi költségvetésben már 257 százalék pótadóval kellett számolniuk, behajtása nyilvánvalóan lehetetlen volt.
A község bevételei az adókon túl a kezelésében lévő földek haszonbérbe adásából származott. A Kereszt-dűlőben, a Kenderföldön és a Magtár-földön voltak parcelláik és a Lovagló téren szőlőjük. A község kezelte a helybéli birtokos Márton János alapítványának a birtokát is. Ezt a tíz tagból álló földdarabot a jól tanuló iskolások és a szegények segélyezésére adta az alapító, de hasznát kölcsönként a község is igénybe vette. Ugyanígy tett a még gróf Károlyi Gyula által alapított Magtár Alapítvány pénzével is.
Komoly bevételi forrást jelentett a vadászati jog kiadása is, bár gyakran perelni kellett a bérlőt. A községi kiadások azonban jóval meghaladták a bevételeket, főként azért, mert az államra nem nagyon számíthattak, és a község ingatlanjait, úthálózatát is karban kellett tartaniuk. Fejlesztésre alig-alig jutott pénz.
Komoly problémát okozott Feldebrőnek 1924-ben is, hogy vasúti megállója nem volt alkalmas a rakodásra. 1914-ben tervbe vették az átépítését, de – ahogy említettük már – hol az egyik világháború, hol a világválság tette lehetetlenné
A község közreműködésével 1927-ben kezdték el kiköveztetni a feldebrő –vécs–balpüspöki utat. A feldebrői határba eső részhez a helyiek fuvarozták az anyagot. A harmincas években javították ki és szélesítették az alvégi utat, egy szakaszát pedig támfalazták. Az Új sor utcát folyamatosan elöntő vizet elvezették. Milibák József és Fehér András 1942-ben egy-egy fahidat épített Kígyósra és Bogarasra. Ebben az évben kezdték el fásítani a templomteret és a köztereket.
A község villamosítását 1930-ben kezdték el, a következő években a jegyzői lakást, a községházát és a közvilágítást kötötték be a hálózatba.
Az elöljáróság hivatalának újjáépítését 1925 után, az eredeti szándék szerint, földek és ingatlanok egy részének eladásából, ám végül államkölcsönből és a Magtár Alapítvány pénzéből fedezték. Az épületet égetett téglából palával fedett tetővel tervezték. A jegyzői lakás felépítését is hasonló formában képzelték el. Mindkét épület megépítésével Katona Lajos miskolci kőművesmestert bízták meg. Időközben kiderült, hogy változtatni kell a községháza tervein, mert a kapu túl keskeny, de mivel a szomszéd telket a tulajdonos nem adta, végül a helyiségeket szűkítették.
A községben két temetőt találhatunk, egy római katolikust és egy izraelitát. Az utóbbit mára már felhagyták, a katolikus temető mellett helyezkedik el a baptista gyülekezet temetkezési helye. A temetők gondozására mindig nagy figyelmet fordított a község, egyedül a halottkémmel bonyolódtak állandóan elszámolási vitába.
A közegészségügy a legutóbbi időkig sok kívánnivalót hagyott maga után. A XVIII. században is egymás után söpörtek végig a járványok a megyén. Még mindig sokan haltak meg pestis járványokban: majdnem hatezer ember pusztult el a megyében 1700-ban, 1708–1712-ben, 1726–1730-ban, 1737–1742-ben. A falvakban az emberek ekkor még csak a javasasszonyokra és a bábákra, esetleg a karanténok biztonságára számíthattak. A bírák legtöbbször csak a temetésekről intézkedtek, mást nem tudtak tenni. A következő században a kolera szedte áldozatait. A hírhedt 1831-es kolerajárványhoz kapcsolódó lázongásról Feldebrőn nincs híradás, mint a szomszédos Verpeléten vagy másutt Északkelet-Magyarországon.
A halálozások száma kolerajárványokkal összefüggésben Feldebrőn
1829
|
102
|
1853
|
116
|
1872
|
107
|
1830
|
72
|
1854
|
122
|
1873 (j)
|
195
|
1831 (j)
|
144
|
1855 (j)
|
139
|
1874
|
114
|
1832
|
82
|
1856
|
94
|
1875
|
109
|
1833
|
59
|
1857
|
75
|
1888
|
72
|
1847
|
126
|
1865
|
80
|
1889
|
58
|
1848
|
120
|
1866 (j)
|
117
|
1890 (j)
|
143
|
1849 (j)
|
206
|
1867 (j)
|
124
|
1891
|
84
|
1850
|
74
|
1868
|
79
|
1892
|
86
|
1851
|
113
|
1871
|
85
|
1893
|
82
|
(j = a járvány csúcspontjának az éve)
Jól kivehető, hogy a ragályok csúcspontján a járványmentes időszakhoz képest százötven-kétszázötven százalékkal nőtt a halálesetek száma. Kivételt képez az 1855-ös év, amikor elhúzódott a kolera, és csúcspontján nem ért el olyan kiugró értékeket, mint máskor. Egyébként ez a járvány követelte a legtöbb áldozatot a községbeliek soraiból.
Az anyakönyvekben 1852-től helyenként már megadják a halál okát. Meglepően sokszor fordulnak elő – még az első világháború után is – a tífusz, a vérhas, a különböző tüdőbetegségek, a lázas megbetegedések különféle válfajai.
A halálozások kor szerinti megoszlása 1795-ben, 1800-ban és 1840-ben
Év
|
0–1
|
1–3
|
3–10
|
10–15
|
15–20
|
20–40
|
40–60
|
60–
|
1795
|
21
|
8
|
2
|
1
|
1
|
0
|
1
|
3
|
1800
|
15
|
12
|
10
|
0
|
0
|
4
|
5
|
2
|
1840
|
44
|
15
|
12
|
1
|
1
|
5
|
8
|
6
|
Igen magas volt a csecsemő és gyermekhalandóság. Az 1848 előtti fél évszázadban a tíz év alatti gyermekek halálozása az összes elhunyt hetven-nyolcvan százalékát, a csecsemők a harminc-ötven százalékát tették ki. Pedig
a megyében már az 1770-es években elkezdte a bábák oktatását Markhot Ferenc, s az 1810-ben az egri érseki nyomdában kiadott bábáknak szóló könyvecske is sok hasznos tanáccsal szolgált. Az életkörülményeken azonban nem tudtak változtatni.
A XX. század elején vörheny és kanyaró még mindig veszélyeztette a gyerekek életét. A felnőtt társadalomban a megyei alispáni jelentés az alkoholizmust és a tüdővészt jelölte meg a legnagyobb problémának.
Az első világháború után a község a kápolnai körorvoshoz tartozott, gyógyszertár Verpeléten, kórház Egerben volt a legközelebb; az elöljáróság egy szülésznőt is foglalkoztatott. Helyben lakó magánorvos is volt a faluban, alkalmanként a sürgős eseteket ellátták. Balázs József, Molnár Pál és Paróczai Sándor váltotta egymást ebben a hivatásban.
A Horthy-korszakban az elöljáróság elsősorban a kutak rossz vizének és a nyári vízhiánynak tulajdonította a járványos betegségeket (tífusz, vérhas), míg a tbc-t a csorda által felvert porral magyarázták. Artézi kutak fúrására azonban nem volt pénze a falunak.
A Jakaboson lakó cigánycsaládoknál 1934-ben tört ki a hastífusz, majd 1939-ben kénytelenek elrendelni a kötelező védőoltást a Kecsmár köz, a Masina-kert és a Hatház utcában lakóknál. Összesen tizennégy hastífuszos megbetegedést észleltek.
Az állategészségügy sem volt kedvező helyzetben. Verpelét, Tarnaszentmária, Egerszólát, Aldebrő és Feldebrő együttesen alkalmazott egy körállattorvost. A községben közvágóhíd vagy közvágóhely nem volt. Bár rendelet írta elő a magánvágásban leölt állatok állatorvosi vizsgálatát, ez legtöbbször nem történt meg. Jégvermet tartott fenn a község, és dögtér is volt, de meglehetősen közel a faluhoz.
A legrégebbi egyesület a községben a Feldebrői Önkéntes Tűzoltóegyesület, amely 1889. szeptember 16-án fogadta el alapszabályát. Eszerint minden 21–40 éves korú férfi a tagja lehetett. Az egyesület vagyonának kezelését az elöljáróságra bízták. Az első tűzoltókocsit 1906-ban szerezték be. A község 1928-ban vásárolt egy Köhler-féle nagyközségi kocsifecskendőt, ötévi részletfizetésre.
Az egyesületet 1936-ban újra megalakítják, 1938. július 31-én újjászerveződnek. Az elnök akkor Schick Emil plébános lett, a parancsnok Kékessy (Ritli) Ferenc főjegyző.
A Feldebrői Fogyasztási és Értékesítési Hangya Szövetkezet 1900-ban alakult meg, 204 taggal, és 266 üzletrésszel. Befizetett alaptőkéje 6447 korona volt, 1950-ig működött.
A Hangya központ és hálózat megalakulásának gondolata a gróf Károlyi Mihály szervezte Magyar Gazdakörben vetődött fel. A szervezést Károlyi debrő-parádi uradalmában kezdték el. Feldebrőn a helyi szövetkezet 1900-ban alakult, a vezetést a falu értelmisége vette a kezébe.
Az első világháború előtt jelentős tőkével rendelkezett (mintegy hatezer korona), ezzel az első tíz legerősebb szövetkezet között volt a megyében. 1948 után beolvasztották a földművesszövetkezetbe.
A Hangyával egy időben jött létre a Takarékmagtár, amely elsősorban vetőmag- és takarmányellátással, valamint -forgalmazással foglalkozott.
A harmincas években is jelentős szerepet vitt a község gazdasági életében. Ekkor már együttműködött a Futurával.
A Feldebrői Hitelszövetkezetet Bognár István helybeli tanító alapította 1920-ban. A tagok száma 379 fő, az üzletrészek száma 412 volt. A második világháború után vagyonát államosították.
A századfordulón alakult a Feldebrői Gazdák Szövetsége (1906), az Iparoskör és az Olvasókör. Rövid ideig működtek, a harmincas évektől már nincs nyomuk. A Leventeegyesületet 1925-ben alapították, a helybéli tanítók vezették. Rendszeres bevételük forrása a meg nem jelenésért kirótt bírságpénz, és az évente megrendezett nyolc-tíz táncmulatság volt. Külön leventebált is tartottak. A Polgári Lövészegyesület 1930-ban alakult Várady József főjegyző elnökletével. Tíz év múlva feloszlott.
A Falu Országos Földművesszövetség feldebrői fiókegyesülete 1927-ben jött létre, elnöke Csadó György, titkára Koltai (Kréth) Gyula lett. Az egyesület népház (kultúrház) építésének céljaira 1932-ben államsegélyt kért. Az építkezéshez a község telket biztosított a Hangya Szövetkezet és Lusztig Jakabné háza között. Az épületet Paróczai Sándor helybeli kőműves építette meg. A kultúrház később rendszeresen táncmulatságoknak és színielőadásnak adott helyet. Megmaradt az 1945. év utáni bevételi könyve, ezek szerint még a háború utáni nehéz időkben is sűrűn rendeztek maguknak vidám estéket itt a falubeliek.
A negyvenes években Kisgazdakör is működött Feldebrőn.
Feldebrő pecsétje, 1698 (HML, Lónyainé Nagy Éva felvétele)
A község pecsétje, 1705
A falu látképe és középületei 1935 körül (DIV, Lónyainé Nagy Éva felvétele)
A vasútállomás
A főutca 1920 körül (DIV, Lónyainé Nagy Éva felvétele)
A volt Hangya épülete
A kultúrház tervrajza
A kultúrház napjainkban