XXIII. Falucsúfolók
XXIII. Falucsúfolók
Vécs, Nána, Domoszló / Hátyi, kosár hordozó / Kurta gatya, nagy ülep / a baktai viselet. / Faragatlan, mint a baktai lőcs. – Szemmarin má nem éhet, / ha csak szënet nem éget / ezëreszű Verpelét, / hosszú gatyás Fëldëbrő, / Szűk ülepű Aldëbrő, / këgyetlen Tófalu, / Istelentelen Kápóna / Ká ’, Kompót, Kerecsëndhë vágónna, / Dëménd úgy mëgijett, hogy Szalók / Baktáho esëtt. – Szenmarin már nem éhetnek, / ha faszenet nem égetnek, / Verpelét ezëreszű, / Fëldëbrő, bő ülepű, / Aldëbrő, szűk ülepű, / Tófalu kënyeretlen, / Ká’, Kompót, Kápóna / Tófaluho vágónna, / úgy mëgütné Aldëbrőt, / hogy fëllökné Fëldëbrőt, / hogy Verpelét összë- / szarná Szemmarit. – Csikólábú Gyöngyösiek, / Lószarbú lëttek a vécsiek. –
Szép Aldëbrőn nincs több legény / csak kettő, csak kettő / Az is ollyan, mint a rongyos zsepkendő, zsepkendő / Széle rongyos, a közepe penészes, penészes / Ilyënek az aldëbrői legényëk, legényëk / Szép Fëldëbrőn nincs több lëjány / csak kettő, csak kettő / Az is ollyan, mint a csipkés zsepkendő, zsepkendő / Széji csipkés, a közepi virágos, virágos / Ilyenëk a fëldëbrőji lëjányok, lëjányok.
