I. Cibakháza jelesei | Száz Magyar Falu

I. Cibakháza jelesei

A falu fejlődésében szerepet játszó, az innen elkerülő, vagy épp Cibakházával valamiképp kapcsolatba kerülő jeles személyek közül itt csak néhányról tudunk megemlékezni.

Basch Lóránd (Budapest, 1886. március 27.–Budapest, 1966. március 30.) jogász, helyi nagybirtokos. Nagyhátpusztai mintabirtokán gyakori vendég volt Babits Mihály is, főképp az 1930-as években. 1927-ben Baumgarten Ferenc Babits mellett őt jelölte alapítványa kurátorának. Basch kastélyában megfordult Illyés Gyula és Móricz Zsigmond. 1945 után számos irodalomtörténeti szaktanulmányt is publikált Babits Mihály munkásságára, illetve a két világháború közötti időszak irodalmi életére vonatkozóan.

Bodnár Mihály (1897–974) szülei az 1910-es években Mezőtúrról költöztek Cibakra. Bodnár első világháborús katonai szolgálat után lett 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg tagja. A cibaki Kapitány Istvánnal és Nyilas Sándorral együtt kapott agitátori kiképzést. Bodnár Mihály a két világháború között kubikos, s így a cibaki Marton János társaságában résztvevője a kubikosmozgalomnak, sőt küldötte a szegedi kubikoskörzetnek. Többször is letartóztatták, de vallásos feleségére tekintettel Révész István esperes-plébános sokszor járt el Bodnár érdekében. 1945 elején a Földigénylő Bizottság tagja, a földosztás kivitelezője lett. Egyik alapítója volt az első termelőszövetkezetnek, ahol nyugdíjazásáig kertészként dolgozott.

A Both család a település talán legjelentősebb tanítói-tanári dinasztiája. A Csík megyei Both Ferenc (1864–1932) nejével, Bozza Irma tanítónővel az 1910-es években költözött Cibakházára, ahol sokáig tanítottak. Gyermekeik közül Both Ferenc Sándor (1893–1975) 1919-től volt tanító a faluban, lányuk, Jolán pedig férjével együtt szintén Cibakházán tanított. Both Ferenc fia, Ödön (1924–1985) a Szegedi Egyetem jogtörténészeként, tanszékvezetőjeként vált ismertté.

A Busay család szintén jelentős cibaki tanítófamília. Busay József majd lánya, Mária (1886–1954) egész nemzedékeket oktatott, nevelt Cibakon. Busay Béla (1887–1945) törvényszéki bíróként működött.

Gácsi Mihály (1926–1987) képzőművész gyermekkorát töltötte Cibakházán. Utóbb főképp rézkarccal és linóleummetszéssel foglalkozott. Munkásságát Munkácsy- és Pannónia-díjjal ismerték el.

Dékány Kálmán (1921. december 22.–1999. december 27.) cibaki születésű író és újságíró, rendszeresen hazalátogatott szülőfalujába. 1951-től kezdődően számos elbeszélése, önálló kötete jelent meg. Kisregényei közül jelentősebb a Megszállottak (1961), az Út nem vezet ki a világból (1964), a Sátorkaland (1968), a Tolvajkulcs (1984), A tükörszoba vendége (1985), a Tüzes tű (1986), A színpadszolga (1993.), A színlelés játszmái, A piros virág bajnoka, az Árnyékgyár (1996), a Diákvér – Az úrilány lovagja (1997).

A Jauernik család őse, Jauernik Ferenc a hagyomány szerint a XIX. században a Porosz-Szilézia északi felét érintő, céhes inasként teljesített vándorút után került vissza Magyarországra. Később műszaki rajzoló volt, és a Károlyiaknál tevékenykedett Hódmezővásárhelyen és környékén. Állítólag ő építette a csongrádi nagytemplomot és a mágocsi kastély egy kápolnáját. 79 évesen halt meg. Talán testvére lehetett a Vásárhelyen, 1832-ben született Jauernik Károly, aki nejével, Bán Matildával ugyancsak feltűnt a cibaki anyakönyvekben. Ferenc gyermekei közül Ferenc (1866– 1927) és Imre (1872–1968) rézművességet, Károly asztalosságot tanult. Mindhárman Cibakon telepedtek meg, de Károly nagy világvándor lett. Imre ipartestületi elnök volt, helyettes tűzoltóparancsnok. Székely Erzsébettel kötött házasságot. Ferenc 1894-ben vette el Hoszantó Máriát. Egy lányuk (Erzsébet) és három fiuk (Ferenc, Károly és Miklós (1911–1998) született. Ferenc felesége egy kunszentmártoni szabómester lánya lett. Az ifjú házasok az 1920-as évek nehézségei miatt költöztek a vidékre. Miklós négy polgári után két évig lakatos volt, 1929-től rézműves lett, majd 1932– 1945 között a honvédségnél szolgált. A két testvér egy teljes rézművesműhelyt hagyott a Kunszentmártoni Múzeumra.

Kertész Dénes (1930. február 3.–1993. január 6.) jászberényi születésű állatorvos volt, aki az 1950-es évek elején került a faluba. Polihisztorként, főleg az irodalom zene és a művészetek iránt érdeklődő emberként komoly hatással volt a helyiekre. Kisgrafikai gyűjteménye és könyvtárának egy része a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnáziumba került.

Kürthy Elemér (1913–?) pedagógusi tevékenysége mellett a cibaki kórus- és sportmozgalom szervezőjeként vált jelentős személyiséggé. 1945 után politikai okokból Ajka-Csingerbányára távozott, de onnan is számos cibaki sporttehetség pályafutását segítette.

Lucskay János (1867–1940) igazgató-tanító volt. Több évtizedes nevelő munkája mellett fontos szerepet játszott a helyi egyesületek szervezésében és munkájában. Egyebek mellett a Kaszinó Egylet jegyzője, a leventeegyesület elnöke volt.

Mohács István (1866–1946. január 3.) tanító a Gömör megyei Fügén született. Rövidebb szülőfalubeli tartózkodás után Csépára került. Csak 1896-ban telepedett le végleg Cibakházán, ahol 1897–1926 között igazgatóként tevékenykedett. Az Olvasókör, az Ipartársulat, a Népkönyvtár, a Katolikus Legényegyletet, a Katolikus Leányegyletet szervezője volt. Később 39 katasztrális holdas birtokán gazdálkodott. Felesége Dékány Erzsébet (1867–1947). Tíz gyermekük született, akik közül többen is tanítottak Cibakházán.

Preiss Simon (1835 körül–1911. november 3.) izraelita gabonakereskedő gyermektelen emberként jótékonykodásáról, szegénypártolásáról vált ismertté. Végrendeletében vagyonát a községre hagyta, Preiss Alap címen létesített alapítványt. Arcképét a községházán helyezték el. Az alapítvány az első világháború idején vesztette el tőkéjét.

A váci születésű Révész István (1880–1952) volt Cibakháza plébánosa a két világháború között. 1930-tól a Szabadművelődési Társulat helyi vezetője, 1943-tól a Katolikus Leánykör szervezője és vezetője lett.

Sváb Gyula (1857–1941. augusztus 23.) helyi földbirtokos volt, neje Györgyei Irma. Sváb alapítója és elnöke volt a Cibakháza-Sápi Halászati Társulatnak. Több mint ötven éven át ő a falu legnagyobb birtokosa. Jótékonyságáról, adományairól ismert, művelt férfi, akire máig a legnagyobb tisztelettel emlékeznek. Halála után 1389 katasztrális hold földet és mintegy nyolcszázezer pengőt hagyott egy általa létrehozott közalapítványra. Ezt a földet Sváb halálát követően felparcellázták, és örök haszonbérletként kiosztották. A befolyt jövedelem az alapítványt segítette volna, azt azonban 1949-ben felszámolták.

Tóth Júlia (1916–?) színésznőt a filmlexikonok nagykőrösinek tartják, de cibakházi születésű. Szegény család sarjaként Budapesten szövőgyári munkásnő lett. Munka után Rózsahegyi Kálmánnál tanult. Előbb statisztaként dolgozott, majd Páger Antal fedezte fel, és főszerepet biztosított neki az 1941-ben készült, Dr. Kovács István című filmben. Ez a háborús időszak egyik legvitatottabb alkotása lett, melyet első változatában báró Wlassics kultuszminiszter betiltatott. A bemutatott verziót a népi írók úrinak, a felsőbb osztályok pórinak tartották. Igazából csak a szélsőjobboldali beállítottságú újságok dicsérték a film bátor témaválasztását. Tóth Júlia 1942-ben még játszott a Szakítani nehéz dolog és a Valahol a Volga mentén című filmben, a háború alatt Nyugatra emigrált.

Vass Lajos Rudolf (1872–1943) kőtelki születésű tanító 1894-től élt Cibakházán. 1933-ban vonult nyugalomba. Ő volt a megszervezője az önkéntes tűzoltóegyesületnek és a Dalkörnek. 1930-ig az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság és a Hangya Szövetkezet elnöki teendőit is ellátta.

(Számos életrajzot tartalmaz Scheftsik György [szerk.]: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. A Sváb családra néhány adatot tartalmaz Kempelen Béla: Magyar zsidó családok. I–III. Budapest, év nélkül.)