I. Pátfalviak
I. Pátfalviak
Apátfalvi Miklós. 1408-ban tagja volt a csanádi székeskáptalannak, helynöke Marczali Dózsa csanádi püspöknek, aki később kinevezte aradi főesperessé. Amikor Marczali püspök ezt másnak adományozta, 1418. január 19-én a Szentszékhez folyamodott, hogy helyezze vissza e javadalmába. Ezt aligha foglalhatta el, mivel 1418. július 12-én Ötvényi Domokos volt ennek birtokában. Apátfalvi Miklós a székegyház Szent György-oltárának az igazgatója. 1420. augusztus 12-én a káptalani kiadványokon előfordult „Miklós főesperes”, aki azonos lehetett Apátfalvival. Neve szerepelt 1427. április 13-án a székeskáptalan azon oklevelén, mellyel végrendelkezési jogot adott jobbágyainak; továbbá az 1427. június 29-i oklevél záradékában, mellyel a székeskáptalan előtt Csáky György főispán és Nagymihályi Albert vránai perjel egyezséget kötött.
Benó József. 1873-ban született Nagybecskereken. A középiskolát szülővárosában, a teológiát Temesvárott és Bécsben, a Pázmáneumban végezte. Néhány éves vidéki szolgálat után a püspök Temesvárra hívja; itt püspöki levéltáros, szertartó, a Szent Imre Intézet fölügyelője, szentszéki ülnök, teológiai tanár. Az első világháborúban tizenhat kórház lelkipásztora. 1916-tól 1922-ig apátfalvi plébános. A Tanácsköztársaság alatt szenvedélyesen agitált Kun Béla és terroristái ellen. A román megszállás idején utcahosszat összekötözve kísérték, puskatussal és vízbe mártott kötéllel verték. Az ütlegektől kapott vesebajban 1922. január 27-én halt meg. Síremlékének fölállításához a képviselő-testület 1922-ben tízezer koronát szavazott meg. Megkapta a Pro piis Meritis és a Patriae ac humanitati érdemkeresztet.
Borbély András. Apátfalvi hivatalsegédből lett karmester. Magánúton képezte magát. Nemzedékeket tanított a községben a zenére. Az 1930– 40-es években a helyi leventezenekart vezette, 1964-től a községi zenekart. Tanítványai közül sokan választották élethivatásul a zeneművészetet. Fia az Operaház klarinétművésze lett. 1995-ben Apátfalva posztumusz díszpolgári kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
Gelléri Mór. Közgazdasági és ipartörténeti szakíró. 1854. január 14-én Apátfalván született, meghalt Budapesten 1915. szeptember 1-jén. A szegedi Általános Takarékpénztár, majd az Általános Biztosító Társaság gyakornoka. Szerkesztette 1873-ban a Képműiparosok Lapját, 1879-től a Magyar Ipar és Kereskedelmi Lapot, majd a Magyar Iparosok Lapját, a Magyar Ipart. Kezdeményezte a kereskedelmi múzeum létrehozását, kidolgozta első szabályzatát. 1880-ban az Országos Iparegyesület titkára, 1893-ban aligazgatója, 1896-tól igazgatója. 1889-ben a szabadkőműves nagypáholy főtitkára; 26 évig szerkesztette a nagypáholy lapját, a Keletet. Számos ipartörténeti szakmunka szerzője.
Herczeg István. 1887. december 7-én született Apátfalván. A magyar tornászcsapat tagjaként az 1912. évi stockholmi olimpián második helyezést ért el. 1905-től a Szegedi Torna Egyesület tagja, 1920-tól főtitkára. Az 1912-ben megjelent első szegedi sportlap alapítója. 1949. július 3-án halt meg Szatymazon.
Imre József. 1891. október 19-én született Tornyán. Középiskoláit és az állami tanítóképzőt Aradon végezte. 1910-ben lett Apátfalván tanító. Önkéntes szolgálatának elvégzése végett a gyulai 2. Honvéd gyalogezredhez vonult be. Itt érte a hadüzenet, és minden szabadságolás nélkül az orosz frontra került. 1918-ban tartalékos főhadnagyként szerelt le. Apátfalváról nősült; 1920-ban feleségül vette Szabados Károly molnármester Margit nevű leányát. 1929-től 1948-ig a húsz tanerős iskola igazgatója volt. Iskolán kívüli népművelő és műkedvelő előadásokat szervezett; énekes és hangszeres előadásokra készítette elő a fiatalságot. A versmondást is népszerűsítette. Eredményesen támogatta az avar kori régészeti emlékek megőrzését. Leánya, Margit a Szívgárda vezetője volt, fiai okleveles gépészmérnökök lettek: József a Ganz Villamos Művek osztályvezetője, László műegyetemi tanár. 1945-ben igazolták ugyan, de alattomos támadásokat indítottak ellene. A nép mellé állt, és a Nemzeti Bizottság állásában megtartotta. Mivel felesége négy testvérével édesapjuk helybeli kis malmát örökölte, kuláklistára került. Kérésére a Legfelsőbb Államügyészség vizsgálatot indított, és ennek eredményeként törölték a listáról. A zaklatások Imre József egészségét aláásták, 39 évi szolgálat után nyugdíjazását kérte, és felesége szülőházába vonult vissza. Az üldöztetések folytatódtak, és házát állami tulajdonba vették. Egy újabb legfelső szintű vizsgálat megállapította, hogy az államosítás jogtalan volt. A községből Hódmezővásárhelyre költözött. Makón halt meg 1973. július 21-én.
Imre László. Apátfalván született 1929. augusztus 4-én. A makói gimnáziumban érettségizett 1947-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. Az egyetem különböző tanszékein tanársegédi, adjunktusi, docensi, egyetemi tanári beosztásban dolgozott. 1987-től a Hő- és Rendszertechnikai Intézet professzora, igazgatóhelyettese, 1992-től az energetikai tanszéken egyetemi tanár. Munkásságának egyik fő jellemzője az oktató- és kutatómunka szerves egységének megteremtése. Tizenkét egyetemi jegyzetet írt. Kutatási eredményeit nemzetközi konferenciákon, szakfolyóiratokban és szakkönyvekben tette közzé. Publikációinak száma kétszáz fölötti. A hazai és nemzetközi szakmai-tudományos közéletnek tevőleges résztvevője. A Nemzetközi Napenergia-társaság regionális igazgatója, a Magyar Napenergia-társaság elnöke, az MTA Megújuló Energetikai Technológiák Albizottság elnöke. A budapesti Műszaki Egyetemen 1993-ban megszervezett napenergia-világkongresszus és világkiállítás elnöke. Tizenhét nemzetközi társaság és intézmény tagja. Az UNESCO napenergia világprogram keretében a magyar részvételi program kidolgozója, elindítója és irányítója. A Nemzetközi Biográfiai Központ (Cambridge) a XX. század kiemelkedő személyiségei közé sorolta.
Kardos István. 1897. december 18-án született Apátfalván. Szülei tanyásbéresnek mentek Őscsanádra. Elvégezte az elemi népiskola hat osztályát. 1915 októberében behívták katonának, megjárta az orosz és az olasz frontot. Mint szabadságos katona 1917-ben feleségül vette Baka Juliannát, aki nemcsak munkában, de táncban és dalolásban is méltó társa volt. Néhány holdnyi saját földhöz mindig béreltek valamennyit, így nyolc–tíz holdnyi területen gazdálkodtak. 1960-ban belépett a termelőszövetkezetbe, ahol később éjjeliőr volt a lóistállóban. A község minden idők legnagyobb vőfélye volt, 1922-től évente mintegy harminc, életében ezerkétszáz lakodalmat bonyolított le. Szeretett énekelni és táncolni. Szigeti György négyszáz népdalt, népies műdalt gyűjtött tőle. Fáradhatatlanul járta az apátfalvi lippentőst, marsot és frissest. Táncairól készült filmfelvételeket az MTA Zenetudományi Intézet néptáncarchívumában őrzik. Nála a rigmus, az éneklés és a tánc sajátos egységet képezett.
A művelődési miniszter 1971-ben Népművészet Mestere címet adományozott részére. 1984. október 1-jén nagy részvét mellett temették el.
Dr. Katona István. Nagykátán született 1928. október 3-án tízgyermekes család ötödik gyermekeként. A fiatalon megözvegyült édesanya rendkívüli áldozatok árán nevelte föl gyerekeit. Középiskoláit Nagykátán és Szegeden végezte. A szegedi teológián tanult, 1953-ban szentelték pappá. Káplán volt Újszegeden és Kiszomboron, önálló lelkész Klárafalván. Közben elvégezte a Budapesti Hittudományi Akadémiát. 1970-ben summa cum laude eredménnyel teológiai doktorátust szerzett. Apátfalvi plébánosként (1970–1987) a hitélet erősítését tűzte ki célul. Süttői vörös márványból kialakíttatta a templom új liturgikus terét. Új káplánlakás és százhúsz négyzetméteres egyházközségi ház épült. Megoldódott a templom fűtése. A temetőben elkészült a szabadtéri oltár a kereszttel, a Feltámadt Krisztus-emlékmű, és fölállították a Mária-szobrot. Gyulay Endre püspök 1987-ben Szeged-Rókus plébánosává nevezte ki. 1989-től Vác segédpüspöke, 1997-től Eger segédpüspöke. 1996-ban Apátfalva díszpolgárává avatták. 1992-től 1996-ig a Katolikus Iskolák Főhatóságának püspökelnöke. Eredményes munkásságát a püspöki kar Pro Paedagogia Christiana kitüntetés arany fokozatával ismerte el.
Kelemen András. 1878. december 6-án született Kunágotán. Apja szorgalmas kovácsmester volt, aki hat gyermekét vidéken taníttatta. Középiskoláit Szabadkán, teológiai tanulmányait Temesvárott végezte. Káplánként különböző helyeken működött. Apátfalvára 1923. április 25-én érkezett. Hívei osztatlan szeretettel vették körül. 1917-ben esperessé, 1922-ben szentszéki bírónak, 1929-ben pápai kamarássá nevezték ki. Alkotó személyiségként zarándoklatokat, népmissziókat, lelkigyakorlatokat szervezett. Irányításával fontos közművelődési szerepet töltött be
a leányegylet és a legényegylet. 1932-ben bővítette a templomot, amely fölért egy új építésével. Az ő nevéhez fűződik 1939-ben a magyarcsanádi templom építése is. Közreműködésével jött létre a községben a polgári iskola. Az apátfalvi kaszinó, a helyi Hangya és Hitelszövetkezet, valamint az iskolaszék elnöki tisztét töltötte be. Látása 1948-tól romlani kezdett, rövidesen teljesen megvakult. Utoljára 1952 nagypéntekén prédikált, utolsó szentmiséjét 1956 karácsonyán végezte. 1958. január 31-én hunyt el.
Keresztúri András. 1904. szeptember 7-én született Királyhegyesen földműves családból. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Battonyán, a tanítóképzőt Szegeden végezte. Tanítói oklevelet 1927-ben szerzett. Még abban az évben az apátfalvi belső tanyai iskolában kapott állást, 1932-ben a község iskolájába helyezték. 1943-tól katonai szolgálatot teljesített Szegeden, Pankotán és Újvidéken. Fogságba esett, a sopronkőhidai fogolytáborba került, 1945. július 26-án szabadult. Még ebben az évben falunapot szervezett Apátfalván, amelynek hangulatát a helyi színpompás népviselet, lakodalmas tánc és dal adta meg. Ehhez mezőgazdasági bemutató is kapcsolódott. A község önkéntes tűzoltótestületének 1957-ig volt parancsnoka. Az 1956-os forradalom idején kezdeményezte a Forradalmi Nemzeti Bizottság megválasztását. Neki köszönhető, hogy a községben szélsőséges események nem történtek. Amikor a volt párttitkárt és tanácselnököt tettlegesen is felelősségre akarták vonni, lecsillapította a hangoskodókat. A forradalom leverése után a megtorlás mégsem maradt el, 1957 márciusában nyolc karhatalmista a makói rendőrségre hurcolta, de ezúttal még hazaengedték. Március
12-én ismét letartóztatták, több apátfalvi társával Kistarcsára szállították. Március végén hazaengedték, de továbbra is szigorú rendőri fölügyelet alatt állt. Közben – tanítónő feleségével együtt – állásától megfosztották. Budapesten az építőiparban segédmunkásként dolgozott. 1960-ban rehabilitálták, Eperjesre helyezték. Népművelő előadásokat tartott, tanított az esti iskolában, színjátszó csoportot, fölnőtt és diák tűzoltócsapatot szervezett. Rendkívüli előléptetésben és kitüntetésben részesült. 1967-ben nyugállományba vonult, és feleségével Rákoscsabára költözött. Hosszú szenvedés után 1974. március 23-án halt meg. A Rákoskeresztúri temető 48-as parcellájában temették el. Emlékére 1998. október 13-án egykori iskolájának homlokzatán (Templom u. 67.) emléktáblát helyeztek el.
Kovács Mihály. 1810–20 táján született Apátfalván. Kivándorolt Amerikába, ahol a rabszolgák felszabadításáért folytatott 1861–65-ös amerikai polgárháborúban az egyik északi sereget vezette. A híres magyar származású amerikaiak között tartják számon.
Lukács Béla. 1877-ben született Mezőkovácsházán. Középiskoláit Szegeden, a jegyzői tanfolyamot Budapesten végezte. Közigazgatási pályája Apátfalvához kötődik. 1895-ben gyakornok, 1903-tól adóügyi jegyző, 1910-től főjegyző. A román rekvirálást követő vérfürdő után túszként elhurcolták, közel egy esztendeig fogva tartották, internálták. Kezdeményezte az első világháborús hősi emlékmű fölállítását. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, helyettes elnöke az apátfalvi Hangya szövetkezet igazgatóságának és az apátfalvi Hitelszövetkezetnek. Az egyházközség világi elnöke. 1960. szeptember 18-án hunyt el.
Sümeghy Dezső. 1882. január 6-án született Apátfalván, apja a község nagyra becsült igazgatótanítója volt. Középiskoláit Székesfehérvárott és Veszprémben végezte, az egyetemet Budapesten. 1907-től Csanád megye főlevéltárosa. Zenei érdeklődéséből következett, hogy Makón zenekart szervezett, amellyel szép sikert aratott. Barna Jánossal megírta Nemes családok Csanád vármegyében című könyvét (Makó, 1913).
A Révai lexikon számára elkészítette Csanád megye történetét. 1923-ban Sopron megye főlevéltárosa lett. Egyéni levéltári rendezési módot dolgozott ki, amelyre a szakemberek is fölfigyeltek. Középkori oklevelek címmel 1928-ban kiadta a Sopron megyei levéltár középkori okleveleit. Nyugállományba vonulása után a soproni egyetem bányatörténeti kutatásokkal bízta meg. 1957. április 11-én hunyt el Sopronban.
Sümeghy István. Budai alkalmazás után 1875-ben vállalt Apátfalván tanítói állást, 1876. október 1-jétől igazgatótanító. Harminchét évi nevelői munkájával fejlődött az iskola tíz tanerőssé, az Eötvös-féle népiskolai törvény helyi megvalósítója, tevékenységével közmegelégedettséget és megbecsülést vívott ki magának. Az apátfalvi millenniumi ünnepség egyik szervezője, az emlékirat társszerzője. Elhunyt 1912. április 2-án.
Dr. Szabados József. Apátfalva jeles plébánosa Szegeden született 1818. március 17-én. A gimnáziumot Szegeden, a teológiát Bécsben, a Pázmáneumban végezte, ahol 1841-ben növendéktársaival megalapította a Magyar Önképző és Olvasókört. A Csanád egyházmegyei papnevelő intézetben tanulmányi felügyelő lett. Lonovics József püspök tanácsára itt is létrehozta az Önképző Magyar Egyletet. Pesten bölcsészeti doktorátust szerzett. 1848-ban Szegeden plébánoshelyettes. 1849. március 15-én tízezer fegyverben álló nemzetőr és temérdek nép előtt a Mars téren buzdító egyházi beszédet mondott, amelyet Kőrösi József nyomtatásban is megjelentetett. E beszéd miatt 1851. szeptember 23-án Temesvárott haditörvényszék elé állították. A továbbiakban lelkipásztorként működött. Apátfalvi plébánosként 1864-től 1876-ig. Megalakította a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Szent Szívének Társulatát, amely 243 családfő tagot számlált. A társulat meghatározott napokon a templomban ájtatosságokat végzett. 1869-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére május havi ájtatosságot tartott. A templom részére keresztúti képeket vásárolt. 1871-ben megírta Apátfalva krónikáját, amelyet a Csanád egyházmegye történeti adattárában tett közzé.
Szigeti György. 1918. június 1-jén született Apátfalván, Tanya 369 alatt. Elemi iskoláit helyben, a polgárit Makón, a tanítóképzőt 1939-ben Szegeden, a tanárképző főiskola magyar–történelem szakát 1952-ben, az ének–zene szakot 1955-ben Szegeden végezte. 1939-től Szegeden, Makón és Cegléden orgonista kántorként szolgált. Néptanító 1940–42-ben a Gömör megyei Méhiben, 1943–44-ben a Szatmár megyei Erdődön. Közben tiszti iskolát végzett, frontszolgálatra hívták be. Hadifogságából 1947-ben tért haza. Apátfalván tanító 1947-től 1950-ig, általános iskolai tanár 1951-től 1966-ig. Négy évig Kiszomboron tanár. 1970 és 1978 között Szegeden a megyei továbbképzési és módszertani intézet előadója. Fáradhatatlanul kutatta Apátfalva néprajzát. Az önkéntes néprajzi gyűjtők pályázatára mintegy 38 pályamunkát küldött el. Mint a megye legeredményesebb helyismereti gyűjtője, megkapta a Sebestyén Gyula emlékérmet, Apátfalva díszpolgára (1995). Néprajzi tanulmányai a Móra Ferenc Múzeum Évkönyveiben jelentek meg. 1999-ben adták ki Apátfalva néprajzáról írt munkájának első kötetét.
Dr. Takáts Endre. 1907. július 27-én született Apátfalván. Az elemit és a gimnázium első két osztályát Jászberényben, a többit Makón végezte jeles eredménnyel. Gimnáziumi tanulmányait Makón, a teológiát Bécsben, a Rudolf Tudományegyetemen végezte. Hittanár lett 1930-tól a szegedi felsőkereskedelmi iskolában. 1934–36-ban Pallavicini Alfonz Károly őrgróf fiainak: Károlynak és Frigyesnek volt a nevelője. 1937-től a szegedi Baross Gábor Gyakorló Gimnázium hittanára. Tanítványa, Péter László így emlékezett rá: „Nem láttam papot, aki összeszedettebben celebrálta volna a szentmisét, mint ő.” Vinkler László 1938-ban – Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján – a szegedi Dóm téren lévő egyetemi Szent Imre Kollégium kápolnájába szekkó technikával festett oltárképén Szent Imre arcvonásait Takáts Endréről, a kollégium prefektusáról mintázta. 1941-ben történelem–földrajz szakon középiskolai tanári oklevelet szerzett, ezután szaktárgyait tanította. Bölcsészdoktori értekezletét gróf Nádasdy László csanádi püspökről írta. 1943-ban egyházi fölötteseitől kérte fölmentését egyházi szolgálatai alól, amit a coelibátus kivételével meg is kapott. 1943-ban pályázat útján elnyerte Baja város főlevéltárnoki állását. 1944. október 19-től 1945 nyaráig polgármester, a szovjet csapatok megbízásából a bajai kerület kormányzója. Öt évig a város kulturális életében tevékenykedett, 1947-ben megszervezte a múzeumot. 1950 és 1957 között Sopron levéltárának igazgatója. 1951-ben polgári házasságot kötött Varga Rózsával. 1956. október 27-től a város Ideiglenes Nemzeti Tanácsának vezetője, novembertől városi elnökhelyettes. A stuttgarti pedagógiai könyvtár vezetője, Peéry Dezső „ércből való, pompás és okos ember”-ként jellemezte. 1957 márciusában fölmentését kérte, ismét levéltári föladatot látott el. 1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. Átmenetileg a szegedi és a szombathelyi levéltárban, 1960. január 16-tól – a legfölsőbb pártvezetés engedélyével – ismét a soproni levéltárban dolgozhatott. 1961-ben ügyében törölték a hátrányos megkülönböztetést, majd 1961. október 1-jétől a Levéltárak Országos Központja megbízta a veszprémi állami levéltár vezetésével. 1968-ban VI. Pál pápa a coelibátus alól is fölmentette, egyházi esküvőjét a budai krisztinavárosi templomban tartotta. 1973-ban történt nyugdíjazásakor műemlékvédelmi és népművelői tevékenységéért Veszprém városért és Veszprém megyéért érdemrendet kapott. Közreadta Veszprém megye legjelentősebb XVII–XVIII. századi összeírásait, valamint Bél Mátyás Veszprém megye leírását. 1984. szeptember 21-én Veszprémben halt meg, Apátfalván nyert végső nyughelyet.
Takáts Lajos. 1879. január 27-én született Apátfalván szegényparaszti családban a 136. számú házban. Makón, Szegeden és Egerben járt gimnáziumba. 1907-ben a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán magyar, latin, görög, történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Gyakorló tanárként már 1906 őszén a szamosújvári főgimnáziumban tanított. Itt ismerkedett meg a debreceni Svetits-intézetben nevelkedő, örmény származású Veverán Annával (1889–1967), akit feleségül vett. 1911-től a jászberényi kir. kat. főgimnáziumban tanított. Az első világháborúban végig katona. 1918 őszétől a makói főgimnázium tanára. A trianoni békediktátum hatására hazafias nemzeti szellem tör ki belőle. Fiatalon verselgetett, egyetemi hallgató korában költeményei a Magyar Szemlében, a Magyar Géniuszban, pályakezdő tanárként a marosvásárhelyi Egyetértésben és a makói lapokban láttak napvilágot. 1900-ban Makón Rózsaborkor címmel verseskötete jelent meg. 1909-ben a Magyar Nyelvőrben Az igeragozás a csanád–apátfalvai nyelvjárásban címmel tanulmánya jelent meg. 1926-ban könyvet írt Az apátfalvi nyelvjárás címmel, amelyet a Magyar Nyelvőr szerkesztője, Balassa József gondos leírásként jellemzett. Több nyelvészeti tanulmánya a Népünk és Nyelvünkben látott napvilágot. 1931-ben jelent meg a Csanád vármegyei könyvtár sorozatban Csanád vezér című tanulmánya. A makói Honvéd városrészben napközi otthont létesített. 1931-től 1939-ig szegedi gimnáziumi tanárként dolgozott. 1955-ben hunyt el, az apátfalvi temetőben nyugszik
Dr. Tari János. 1926-ban Apátfalván született. Középiskoláit a makói gimnáziumban, egyetemi tanulmányait a szegedi egyetemen végezte, ahol magyar–történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Előbb függetlenített pártmunkásként mint az egyetem csúcstitkára dolgozott. Ezt követően Szeged Város Tanácsának elnökhelyettese, 1959-től a fölújított Szegedi Szabadtéri Játékok első igazgatója. 1970-ben hunyt el, a szegedi Belvárosi temetőben díszsírhelyen temették el. Síremlékének tervére a szegedi Tömörkény István Gimnázium képzőművész tagozatos diákjai között pályázatot hirdettek. Az akkor végzett tanuló, Lantos Gyöngyi munkája valósult meg. A száz centiméter magas mészkő domborművet Gyászoló címen 1971-ben avatták föl. A Dóm tér színpadánál 1978. július 20-án emléktáblát állítottak tiszteletére. A rajta elhelyezett bronz dombormű Kalmár Márton alkotása.
Varga András. 1928-ban Apátfalván született. A makói gimnáziumban 1947-ben érettségizett. Színi tanulmányait 1947-től 1949-ig a Gobbi Hilda vezette Horváth Árpád Kollégium tagjaként végezte. 1949-től a Szovjetunióban tanult. Az Operaházhoz szegődött, ahol Wagner, Britten és Ravel műveiben ért el sikereket. Később dalénekesként vált népszerűvé, kellemes bariton hangjával a Magyar Rádióban gyakran énekelt apátfalvi népdalokat. 1994-ben Budapesten halt meg.
Varga Sinka József. 1918. szeptember 8-án született Apátfalván kisparaszti családból. Apja – három hónappal fia születése előtt – a háborúban hősi halált halt. Az özvegy négy gyerekét hihetetlen áldozatvállalással nevelte föl. József Apátfalván és Makón polgári iskolát végzett. Két évig napszámba járt, majd 1934–39-ben Szegeden tanítói oklevelet szerzett. Átmenetileg a községházán kisegítőként dolgozott, majd katonai szolgálatra vonult be. A községi iskolaszék 1941. február 17-én tanítónak választotta meg. 1942-ben megnősült. Többször behívták katonának, 1945. április 8-án tért haza. Tanít, sportegyesületet szervez, a labdarúgócsapat igazolt játékosa. A pécsi főiskola levelező tagozatán 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett. 1959. szeptember 1-jétől az iskola igazgatóhelyettese, 1962. szeptember 1-jétől igazgatója. Több ciklusban a tanács végrehajtó bizottságának tagja volt. Kiemelkedő munkásságáért többször részesült kitüntetésben. Tölgyes István tanácselnök támadta a hittanosok magas létszáma miatt. 1972-ben lemondott igazgatói beosztásáról, nevelőként nyugállományba vonulásáig, 1981-ig tanított. Rövid betegség után, 1987. december 24-én hunyt el. Temetésén több mint ezren adták meg a végtisztességet. 1994-ben posztumusz díszpolgári kitüntetéssel ismerték el életművét. 1995-től minden évben megrendezik a róla elnevezett kispályás labdarúgótornát.
Tizenhét személy életrajzát közli a Vermes Ernő szerkesztésében megjelent kötet (Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. H. n. 1929. 145–154.). Takáts Endréről Péter László összegző méltatást közölt (Egy huszadik századi regényhős. Emlékezés Takáts Endrére. = Péter László: Szegedi seregszemla. Szeged, 1999. 282–300.), melegen emlékezett meg róla Preéry Dezső (Requiem egy országrészért. München, 1984.
