IX. A kalocsai Egyed János énekes koldus által 1870–80 körül szerzett, úgynevezett Andocsi kuti ének
Szálljon mostan édes mindnyájunkra,
Amint egykor Úr jézusé az apostolokra,
Úgy szálljon most szent Jánosé édes mindnyájunkra.
Két karját a vállaira tette,
A Jordán tiszta vizében meg is keresztelte.
Az Úr Jézus tőle vizet kért,
Nem adott az Úr Jézusnak asszony a vizéből,
Az Úr Jézus adott neki ő üdvösségéből.
Távozz tőlem, holott te zsidó vagy,
Szamariabeli vagyok veled nem beszélek,
Távozz tőlem, mert zsidó vagy nem kapsz tőlem vizet.
Ha te tudnád, ki kér vizet adnál,
Kiért kapnál olyan vizet, ha te abból innál,
Soha, soha míg csak élnél, meg nem szomjaznál.
Az edényt a kútnál ott hagyta,
Addig Jézus azt fölvevén, aztat megkostolta
És az asszonynak bűneit Jézus megbocsájtja.
Adjunk vizet szomjasnak szívesen,
Mert nem tudjuk, hogyha ember nem-e Isten fia,
Hogyha asszony, nem-e maga a szép szűz Mária?
Legyen ezen háznak a teteje,
És a három nagy vasszege az ajtó kilincse,
Hogy a sátánkígyó képe meg ne kísérthesse.
Legyen ezen háznak ajtó zárja,
És a négy evangélista álljon négy sarkára,
Az őrzője ezen háznak a szép szüz mária.
Gazdájával együtt gazdasszonyát,
S míg élnek, hogy éljenek erő egészségben.
Holtuk után eljussanak örök ödvösségbe.
Hozzád futunk jézusnak Dajkája,
Most és halálunk óráján végy szent oltalmadba,
Hogy általad bejuthassunk örök boldogságba. Ámen.