I. Válogatás településünk történetének forrásaiból
I. Válogatás településünk történetének forrásaiból
Jegyezd meg azt is, Thold és Bathe birtokot Lajos király adományozta Miklós úrnak cserében trencsénymegyei Nezlwffa és a sopronmegyei Lwchman birtokáért hétkerekű malommal, fürdővel, gyümölcsössel és szántóföldekkel együtt, ezenkívül a Paranffewlde-hez tartozó Cheknontheket. Megvan erről a cseréről Lajos király oklevele a somogyi konvent 1395. évben kelt oklevelébe foglalva. Jegyezd meg azt is, hogy ezekért a birtokokért már régóta perlekedtek, de 1384. évben Miklós javára döntöttek. Lásd Zeeczi Miklós comes levelében bővebben, ahol azt is olvashatod, hogy Kygyóshazw és Andach határjárásakor Pál a nemesekkel együtt ruhában, mezitláb, fejük fölé rögöt emelve jelölték meg a határokat.
(Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld Kódexének” Somogy megyei regesztái. In: A Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 1975)
1451. évben Marczali János fia, nagyságos János úr elzálogosította ennek a kolostornak [a tholdi pálosok kolostorának] 500 aranyforintért Andoczban lévő birtokrészét. Megvan erről Hunyadi kormányzó levele.
1449. évben Marczaly-i Miklós wajda fia, nagyságos János úr ennek a kolostornak adományozta egészen [Ecsenyt] és a Somogy megyei Andoch birtok felét, azaz teljes birtokrészét a tartozékaival együtt. Megvan erről a Somogy megyei Szent Egyed konvent levele, melyet saját pecsétjével hitelesített.
1484. évben Marchaly-i László ennek a kolostornak adományozta Andoch-i birtokfelét. Megvan erről a Somogy megyei Szent Egyed konvent levele.
1485. évben a Somogy megyei Szent Egyed konvent ellentmondás nélkül beiktatta e konvent testvéreit [a tholdi pálosokat] Eghazas Andoch-i birtokrészbe. Kitűnik ez a konvent leveléből.
(Molnár István: A magyarországi Pálosok „Zöld Kódexének” Somogy megyei regesztái. In: A Somogy Megyei Múzeumok Közleményei, 1975)
1512. szeptember 15. A somogyi szent egyed kolostor konventje, megkapván Perényi Imre nádor 1512. szeptember 3-án, Wespen-ben kelt intő és perbe hívó levelét, Babody Pál nádori emberrel kiküldte Gál szerzetespapot Andoch-ba néhai Andochi János fia: Imre s lánya Dorottya urasz-szonyt, Wzdy Gáspár felesége birtokrészébe s ott felszólították a nevezetteket, hogy Ilona úrasszonynak adják ki Andoch-beli birtokrészét. Mivel ezt nem akarták megtenni, a nádori ember, a konventi küldött tanúskodása mellett, néhai Andoch-i János fiát: Imrét és Dorottya úrasszonyt, Wzdy Gáspár feleségét a panaszos Ilona úrasszonyal szemben a királyi udvarba a nádor elé idézte Szent Mihály most következő nyolcadára, hogy adják okát eljárásuknak.
(Komjáthy. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv, 1986.)
Pálffy Ambrus Csány Ákoshoz címzett levele 1562. április 21-én. Zenyerben: Pallffy Ambrus és Begetei Janos levele Chyany Akachios-hoz.
Az melly rachot mastan hoztonk, awal zolank. Az mongya, hogh az ky vasarnaph jw, az masykon Koppan es Karad kezet vagyon egh faw, andoch newe, oth lezen egh rachnak akor menyegzoye. Mynd az haram basa és egyeb torokok ys leznek az menyegzon. The Kmed akarathyabol gyalogh rea mennenk. Az úr Isten tob haznot adna ebbe, hogh sem az masykban.
(Országos Levéltár E. 185. 5. fol. Közli: Borsa Iván. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv, 1984.)
Az andocsi jezsuita misszió (1641–1689) ismert személyei
Horváth János, Csomofai Pál, Buriani Lukács, Tóth Gergely, Jázgay Mátyás, Ágoston Péter, Lendvay János, Mráz Miklós, Viszocsányi István, Kaschich Fülöp, Horváth Tamás, Gáspárfy Tamás, Horváth Miklós, Horváth András, Rokochich Mihály, Kászonyi András, Balogh Péter, Kereszkényi István, Darasóczy Márton, Kőrössy János, Globi Tamás, Landovich György, Hradiskay Pál, Pusztabonyák István
(Hoss József: A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948.)
A jezsuita misszió által adminisztrált „gazdátlan” plébániák
Andocsi, amelyhez tartoznak: 1. Egyházas Andocs, 2. Nemes Andocs, 3. Kis Andocs, 4. Olues [ma Ölyves-puszta, Karádtól délre], 5. Lusna [ismeretlen], 6. Babod [Karád mellett délnyugatra], 7. Apáti [ma Kisbárapáti], Cicera [talán Csicsal-puszta Karád mellett északkeletre], és a koppányi székhely [Törökkoppány].
Györöki, a Balaton tónál, két község tartozott ide 1. Györök [Szőlősgyörök], 2. Szőllős tó.
Cserdi, ehhez tartoztak 1. Cserdi [ismeretlen] 2. Mesztegniő [Mesztegnyő] községek.
Szári, ide tartoztak 1. Szary [ma Sári puszta Kéthely mellett], 2. Müst [Muszt, Kéthely vidékén feküdt], 3. Vylak [Balatonújlak], 4. Kerztur [Balatonkeresztur], 5. Köthel [Kéthely], 6. Magier [Magyar, azonos lehet Magyarival, a Balaton délkeleti partvidékén. A mai Buzsák részének felel meg] községek.
Berini [Berényi] ehhez tartoztak 1. Berin [Balatonberény], 2. Szent György [Balatonszentgyörgy], 3. Vers [Vörs], 4. Bottyán [Battyán, ma puszta Balatonszentgyörgy mellett] községek.
Samsoni, ennek községei: 1. Samson [Somogysámson], 2. Marot [Marót, ma puszta Tikostól délre], 3. Situa [Zsitfa]
Giutai, ennek községei 1. Egyházas Giuta vagy felső Giuta 2. Alsó Giuta [Gyuta, Juta, Kaposvártól északnyugatra], 3. Szalacska [Szalacska – Mosdós területén].
Füredi, egy község tartozott hozzá, Füred [Kaposfüred]
Bathei, ennek községei 1. Bathe [Baté], 2. Mosdos [Mosdós], Fonod [Fonó].
Szabadi, ennek községei 1. Szabadi, 2. Csoma, 3. Inna [Inam-puszta],
4. Sziüke [ismeretlen], 5. Pullya [Pula].
Varangi, ennek községei 1. Varang [Várong], 2. Marosd [ma puszta Somogyszil és Várong mellett], 3. Szyl [Somogyszil].
Ertini, ennek községei 1. Ertin [Értény], 2. Szántó [Koppányszántó],
3. Hidek kut [Hidegkút, ma dülő Koppányszántó határában].
Bedegi, ennek községei 1. Beregh [Bedeg, Tamásitól északnyugatra],
2. Egrech [Németegres, ma Somogyegres], 3. Pernesz [ma puszta Miklósi és Törökkoppány közelében].
Gerezdi, ennek községei 1. Gerezd [ma puszta Somogyacsa mellett],
2. Bereczke [ismeretlen], 3. Szoros [Szorosad].
Marniei vagy Muchilagi, ennek községei 1. Mernie [Mernye], 2. Muschilag [ismeretlen]
(Belényessy Alajos: Helynevek az andocsi [koppányi] török misszió 1643. évi jelentéséből. In: Somogyi honismeret 1970/3.)
A község leírása 1720-ból
9 adózó család, 138 köblös szántó, 30 kasza rét. 20 kapa szőlő. – A lakossághoz tartozik még 6 nincstelen zsellércsalád. A helység bírája is zsellér. – a helység nyugati oldala Nemes andocs, a keleti pedig Kis Andocs. Ennek a területét részben a földesúr használja. 93 köblös szántó, 16 kasza rét, 16 kapa szőlő majorsági kezelésben van. – E helyett Köpi-pusztán a saját területéből átengedett a jobbágyoknak 80 köbölös szántóföldet évi 108 R.Ft. évi bérét. – Talaja márgás, melyet a bérelt pusztával két nyomással művelnek. 1 köblös vetés 3-4 köböl szemtermést ad. – a legelő szűk, ezért Toma-pusztán bérelnek legelőt évi 14 kaszás napszámért. – Kis-Gyutom pusztán és bonya-pusztán 7 köblös takarmányszemmel vetett földért évi 8 ft-ot fizetnek. A rét sásos, vegyes szénát ad, kaszánként közepes szekérrel. – a szőlő kapánként 2-3 akó bort ad, amit akónként 1 ft-ért értékesítenek. – a falu malma évi 6 ft. hasznot hoz. – az erdőben elég tüzifát kapnak.
(Conscriptio Regnicolaris 1720.)
Andocsi céheskü, 1810
Andocsi Czéhbéli Mester emberek Czéhben való bé eskővéseknek formája:
Én N. N. esküszöm az élő Istenre. Ki az Atya, Fiu, szent-Lélek Isten, a tellyes Szent-Háromság egy Istenre, a Boldogságos Szűz Máriára, és Istennek minden szentjeire, hogy ennek a betsületes egyesült Czéhnek kárát nem kívánom, sem pediglen a titkot ki nem mondom; hanem, mindeneket valamit látok, hallok, tudok, mely az egyesült Czéhnek kárára volna, hitem szerént mindeneket bé vallok, és az ártikulosok értelme szerént élni, és azokat megtartani akarom; ugy a Czéhnek mindenekben engedelmeskedni, és az igazságot ki szolgáltatni magamat kötelezem; melyre is engem az Isten ugy segéljen.
A fel esküdött mester embernek köteleségbéli formája:
Én N. N. esküszöm az Atya, Fiu, szent Lélekre, a Tellyes Szent Háromság egy Istenre, a Boldogságos Szűz Máriára, hogy a betsületes egyesült Czéh által választatván, eskütti hivatalomban félre tévén atyafiságot, komaságot, sógorsásgot, félelmet, adományt és haragtartást; szegénynek és boldognak igaszságot egyaránt szolgáltatni akarok: és a betsületes Czéhtől reám bízott dolgokban, tisztán, igazás, hiven eljárni iparkodom; melyre is segéllyen engem az Isten.
(SML Kiállítási iratok gyűjteménye)
Fias József andocsi jobbágy tanúvallomása 1824-ből
Első bizonyosság Fias Jósef 37 esztendős Pápista Andotsi Jobbágy meg hiteztetvén kérdeztetvén vallotta: A’ Tanú Kopátsi Györgyöt ugy Kováts Józsefet esméri, a mult farsang elején az az Boldog asszony fogantatásának napján a’ Tanú, és Boldizsár István ketten egy társaságban gyalog Andotsbul ki indultak, Tengödre akarván menni, történt azonban, hogy a’ Német egresi és Tót kéri határok között lévő hidon a’ Tanunak és Társának Boldizsár Jánosnak két Desertorok Kopátsi György, és Kováts Jósef utjokat álloták, Kováts Jósefnek kezében puska lévén, melyet is azonnal föl vont, és Boldizsár János mellének szegezte, káromkodások között kénszeritvén azt, hogy ujj szürét tegye le, ezen szavakkal „Baszom az Istenedet tedd le a’ szürödet”. Boldizsár János pedig könyörgött, állítván, hogy ő szegény ember ne kivánnya az ujj szürét, erre ismét Kováts Jósef ujjabban kénszeritette hogy tsak tegye le a szürét, „mondván Polgár vagy, az Istened is huczfut” a’ föl vont puskát mind egyre a’ mellének tartotta: Kopátsi Györgynek egy nagy furkos bot volt a’ kezében, ez meg a’ Tanuval állt szembe, ez is a’ Tanunak parancsolta, hogy tegye le szürét, a’ Tanú és Társa fegyvertelen lévén, tsak kis pálcza volt mind egyiknél, a Desertoroknak ellent nem álhattak, annál inkább is mivel egy harmadik Társok a Desertoroknak mint egy puska lövésnyire az utra a’ honnand a’ Tanú Társával jött lesbe állott, de a’ kit a’ Tanu nem esmérhetett meg igy azután a’ Társa le tette az ujj szürét a’ földre, a’ Tanú is ezt tselekedte, ezután az uton állók a’ szüröket föl vették és bellebb az erdökbe el távoztak. Szürének el idegenittésével történt kárát 8 fr teheti jó lélekkel.
(A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII–XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében. Kaposvár, 1997.)
