Magános úton
Magános úton
Magános jelensége irodalmunknak. Életkor szerint a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozna, témái olykor érintkeznek is a kortársakéval, élete, művészete azonban mégis más jellegű. A dzsentriről másképp szól, mint Móricz Zsigmond és Kaffka Margit, a pesti éjszakát másként látta, mint Kosztolányi, 371s a magyar tájat is más színekkel festette, mint Juhász Gyula. Adyval közeli barátságot tartott, a pesti éjszakát sokszor együtt járták, de a magyar Ugarral sohse birkózott Ady módján, Babits Mihállyal személyes találkozása sem volt. Életmódja más, mint a kortársaké; még inkább "társadalmon kívüli volt": szállodákban, olykor nyilvános házakban lakott, lóversenyezett, kártyázott s huszártiszteket hajigált ki a kávéházból. Életregénye talán még a Bródy Sándorénál is színesebb. Már életében legendák születtek a tetteiről, s máig hullámzó anekdoták. Életéről előbb születtek regények, mint irodalomtörténeti tanulmányok (Kacér Vilmos: Ifjúság; Márai Sándor: Szindbád hazamegy, 1940). Elődeiként és művészi rokonaiként Mikszáthot,Vadnayt, Lovikot és Cholnokyt említették legtöbben, a világirodalomból Dickenst, Turgenyevet és Puskint vélték leginkább ihletőjének; Proust és Giradoux közelében látták a helyét. Romantikus? Realista? Öntudatlan elődje a szürrealistáknak? Későn jött vagy korán? Bravúros cigányprímás vagy tudatos alkotó? A dzsentri hegedűse vagy legszigorúbb leleplezője? A "középkori lovagok kései utóda"? "Európaivá finomodott barbár"? Álomlátó? Varázsló? Pongyola vagy stílusművész? A Krúdy-irodalomban a fenti kérdések többnyire állításokként szerepelnek, különösen az emlékezésekben. S a Krúdy-irodalom nagyobbik része emlékezés: a hatalmas életművel mindmáig csak néhány szép esszé foglalkozik – Sőtér Isván, Mátrai László, Cs. Szabó László, Szauder József, Szabó Ede, Katona Béla, Barta András tanulmányai – és Perkátai László úttörő érdemű disszertációja (Krúdy Gyula, 1938), főként a könyvalakban megjelent művek alapján. Krúdy írásainak egy részét azonban máig a napilapok őrzik, életművét 120– 140 kötetnyire becsülik. Igazi hangjára az első Szindbád-novellákkal talált 1910 körül, de akkor már majd 20 éves irodalmi múlt volt mögötte – 1892-ben jelent meg az első írása – és kb. 30 kötetnyi írás. Bibliográfusai – Barta András és Katona Béla – 16 esztendejének termését keresve (1894–1910) 60 különböző napilapot, hetilapot, folyóiratot, 50 naptárt és almanachot lapoztak át; s majd 1500 szépirodalmi jellegű Krúdy-írást találtak. 16 évre nyúló pályakezdése idején írt két regényt, 6 kisregényt és kb. 1200 elbeszélést. Írásait névvel, betűjelekkel, rövidítésekkel (K. Gy., K… . y., K. gy., K… .y Gyula, R.), álnevekkel (Toll, Harcos, Gyula, Masque Rezeda, Rezeda Marcell, Gyula bácsi) jegyezte. Érett éveiben is rengeteget írt. Egyszerre 10–15 lapnak dolgozott, az Előkelő Világba, a Magyar Figyelőbe, a Nyugatba, konzervatív, haladó lapokba, válogatás nélkül. Életműve teljes feldolgozása sok vonatkozásban módosíthatja a róla alkotott képünket.
