A VALLÁSOS PRÓZAÍRÁS
80A VALLÁSOS PRÓZAÍRÁS
(RÓNAY LÁSZLÓ)
(RÓNAY LÁSZLÓ)
A vallásos ihletésű prózairodalom a két világháború között – noha újságok és folyóiratok egész sora szolgálta ki – alig-alig mutatott fel számottevő eredményeket. Tenyészett a másodlagosság, a pedagógikus, nevelő szándék majdnem mindig elnyomta a művészi mondanivaló és megformálás készségét, s a reklámozott sikerkönyvek inkább rontották az olvasók ízlését. Rengeteg hevenyészett, harmadrendű szent-életrajz, "emelkedett" lányregény jelent meg. Kifejezetten a középosztály igényének megfelelő művek sokasága született. Az írók problémaérzékenysége egyre nivellálódott, s mihelyt egy-egy komolyabb konfliktust felvető, ebbe a hígabb, eszményített modellbe nem illeszkedő mű jelent meg, azt botrányok követték, írójukat nemegyszer az elhallgatás veszedelme fenyegette, mert a hivatalos egyházi hatalom, mely erősen összefonódott a világival, nem mert szembenézni igazi kérdéseivel: a társadalmi egyenlőtlenséggel, kizsákmányolással, az egyházi nagybirtokok problematikájával, a papi életforma elidegenedésével.
A felszabadulás után a meglevő néhány katolikus szellemű orgánumnak ezt a terhes örökséget is fel kellett számolnia. Sík Sándor a Vigilia 1946. 1. számában a katolikus írók nevében így fogalmazott: "Írók vagyunk, egynek tudjuk magunkat az élő magyar irodalommal. Nem vagyunk szekta, nem vagyunk párt, nem vagyunk még csak írói csoport sem: egyszerűen magyar írók vagyunk. Sem szemben nem állunk többi írótársainkkal, sem külön nem állunk tőlük. Az, hogy katolikusok vagyunk, nem távolít, hanem közelebb visz hozzájuk… Megilletődéssel gondolunk arra a néhány fiatal íróra, Balla Boriszra, Aradi Zsoltra, Possonyi Lászlóra, akik az első Vigilia merész nekivágásával próbáltak belelendülni a világkatolicizmus irodalmának elevenítő sodrába és ezzel új medret ásni a magyar irodalom innen is, onnan is elposványosodással fenyegető áradatának. Szemlénk neve és Possonyi László szerkesztői közreműködése közvetlenül is jelzi, mennyire magunkénak valljuk ezt a legfrissebb hagyományt." A rokonszenves, sok feladatot kijelölő program ellenére tény azonban, hogy katolikus részről – Sík Sándor és Rónay György néhány jelentős, útmutató tanulmányát leszámítva – az őszinte szembenézés a jelzett terhes örökséggel mindmáig nem történt meg. Nem véletlen, hogy Thurzó Gábor A szent vagy Rónay György Esti gyors című regényét, melyekben a katolicizmus jó néhány problémája jelen van, s melyek a számvetés igényével íródtak, talán épp katolikus berkekben fogadták a legerősebb ellenérzéssel. A vallásos érzelmű újságok és folyóiratok novellistái közül csak Ijjas Antal, Possonyi László, Magyar Ferenc, Kézai Béla és Szarka Géza adott ki új művet.
POSSONYI LÁSZLÓ (1903–1986)
IJJAS ANTAL (1906–1980)
MAGYAR FERENC (1916)
CSATHÓ KÁLMÁN
DALLOS SÁNDOR
FEKETE ISTVÁN
IGNÁCZ RÓZSA
IJJAS ANTAL
MAGYAR FERENC
PASSUTH LÁSZLÓ
POSSONYI LÁSZLÓ
SZÁNTÓ GYÖRGY
ZILAHY LAJOS
ZSIGRAY JULIANNA
