Válság és fordulópont. Ott is csak hó van (1961)
Válság és fordulópont. Ott is csak hó van (1961)
Az első és a második kötet megjelenése között eltelő nyolc év elhatározó jelentőségű Galgóczi életében, írói pályáján. Megrendítő válságokat élt át, melyeket keserves küzdelemmel, sokszor éppen az írás segítségével gyűrt le. Így vált voltaképpen igazi íróvá, egyéni hangú, egyéni világot teremtő művésszé.
A sorsdöntő nyolc év alatt alapvető történelmi megrázkódtatások zajlottak le. Galgóczi személyes életútján is krízisek torlódtak: tizenhárom albérletet, állástalanságot, teljes létbizonytalanságot, idegösszeroppanást, öngyilkossági szándékig növekvő kétségbeesést élt meg. A nemzet társadalmi, politikai drámáit személyisége mélységeiben szenvedte meg.
Ezek az események, belső vívódások állnak az Ott is csak hó van novelláinak hátterében. A legszembetűnőbb első benyomás az, hogy az első kötet elbeszéléseinek optimizmusát, derűs bizakodását komor színek, keserű gondolatok, baljós drámai feszültség váltja fel. Az Ott is csak hó van legtöbb darabjában közel a halál, bizonytalanná válnak az élet értékei, céljai, tartópillérei; tehetetlenül vergődik, kiszolgáltatottá lesz a célját vesztett ember. A Félelem dömpervezetője halálra gázol egy motorbicikliző fiatal párt, éppen friss szabadságának örömében, játékos kedvében. Nemcsak őt, az áldozatokat is vétek terheli: apró mulasztás, szabálytalanság, amely itt végzetszerűvé válik, jóvátehetetlen tragédiát idéz elő. Egy magányban élő, szorongással küszködő fiatal nő, aki 56 októberében vesztette el barátait – disszidáltak, börtönbe kerültek – összetalálkozik egy szintén magányos férfival, egy volt ávós tiszttel, akit ugyancsak az októberi napokban cserbenhagyott a felesége, minden barátja, velük együtt a bizalom képessége is. Mindketten büntetésnek érzik a két ünnepnapot, s megérinti őket helyzetük rokonsága. De a találkozás, a kapcsolatteremtés kísérlete nem változtat alapvető elszigeteltségükön, nem szünteti meg lidérces álmaikat (Kettős ünnep). A fővárosba került újságírónő állástalanná válik. Kényszerű tétlenségben töltött, nyomasztó napjai, bizonytalan várakozásának reménytelensége felmorzsolja morális és lelki erejét, s amikor veszélybe kerül egyetlen, viszonylagos menedéke: az albérlete, arra 986szánja el magát, hogy közvetlen főbérlője halálát okozza, majd felakasztja magát (Fogódzó nélkül). A címadó novella – amelyet később kisregénnyé bővít – 56-ban, egy nyugati határszélen álló tanyán játszódik, melynek gazdája pénzért átcsempészi a disszidálókat a határon. Fiatal pár érkezik a házhoz, a lány súlyosan megbetegszik, majd meghal, s a fiú fájdalmában, felháborodásában és tehetetlenségében lelövi a szabadságát, pénzét féltő parasztot (Ott is csak hó van).
A novellák középpontjában a lényegére csupaszított lét kérdései állnak. A semmivel szembenéző ember végletes, szépítés nélküli szellemi, érzelmi számvetései drámai sűrítettségben. Nem ok nélkül hozták kapcsolatba Galgóczi szemléletmódját az egzisztencializmussal. Egyéni szenvedések árán megélt, megalkotott egzisztencializmus ez, nem végeredménye, hanem igen fontos lépcsőfoka írói útjának. Az a fordulat ment végbe nála, amelyet egy novellájában így jellemez:
"Széttépte az ösztönösség ködét, amely addig ellepte a… tudatát, mint a var. Kinyitotta szemét a világra, hogy olyannak lássa önmagát, az embereket és a dolgokat, amilyenek a valóságban, s nem olyannak, amilyennek önszerelme vagy szerelme, vagy az igazságtól való rettegése sugalmazná." (Ébredés)
Ennek a folyamatnak a legtöményebb megragadása és egyben mesteri művészi megjelenítése a köteten és az életművön belül is kiemelkedő jelentőségű Cogito. Egy falusi kamaszlány eszmélésének rajza ez az írás, kudarcba fulladó öngyilkossági kísérlete után. Az elfojtott, nem is tudatosított fájdalmak mélyrétegeit tárja fel, olyan tárgyszerű pontossággal, a tények szikár, szigorú rögzítésével, amely már szinte rideg, tüntető szenvtelenségnek tűnik. Ugyanakkor az előadásmód heves szenvedéllyel, rejtett lírával telített. Ezek a vonások már Galgóczi saját, megteremtett írói vívmányai, akárcsak puritán, nemesen egyszerű nyelvezete, feszes, drámai szerkesztésmódja. Az Ott is csak hó van társadalmi, politikai látásmódja érlelődéséről, filozófiája, emberismerete elmélyüléséről, egyéni írói eszközei létrehívásáról tanúskodik.
