II. SZÍN.
Páris. Terem a királyi palotában.
Harsonaszó. Jönnek: Francziaország Királya levelekkel, Főurak, s egyéb kiséret.
KIRÁLY.
Flórencz s Siena szembe szálltanak;
Egyenlőn küzdtek eddig és kemény
Tusát folytatnak.
Flórencz s Siena szembe szálltanak;
Egyenlőn küzdtek eddig és kemény
Tusát folytatnak.
1. FŐÚR.
| Úgy mondják, uram. |
KIRÁLY.
De úgy is van: határozott bizonyság
Jutott hozzánk, öcsénktül Ausztriától,
Az is jelentő: Flórencz gyors segélyt
Fog kérni tőlünk, mit kedvelt barátunk
Előre rosszal s megtagadni kér.
De úgy is van: határozott bizonyság
Jutott hozzánk, öcsénktül Ausztriától,
Az is jelentő: Flórencz gyors segélyt
Fog kérni tőlünk, mit kedvelt barátunk
Előre rosszal s megtagadni kér.
1. FŐÚR.
Az ő hűsége s bölcsesége, melyet
Felséged már is annyiszor tapasztalt,
A legnagyobb hitelt érdemli.
Az ő hűsége s bölcsesége, melyet
Felséged már is annyiszor tapasztalt,
A legnagyobb hitelt érdemli.
KIRÁLY.
Dönté el válaszunkat, és Flórencz
Előbb mint jő, elutasittatik.
De a nemességet, mely kész a toszkán
Csatába menni, én nem gátolom,
Bármelyik félhez álljon.
| Ő |
Előbb mint jő, elutasittatik.
De a nemességet, mely kész a toszkán
Csatába menni, én nem gátolom,
Bármelyik félhez álljon.
2. FŐÚR.
Kik tettek és hírnév után sovárgnak,
Hatalmas alkalom lesz ez.
| Ifjainknak, |
Hatalmas alkalom lesz ez.
KIRÁLY.
Bertram, Lafeu és Parolles jönnek.
| Ki jő itt? |
1. FŐÚR.
Rousillon grófja, sir, az ifju Bertram.
Rousillon grófja, sir, az ifju Bertram.
KIRÁLY.
Ifjú, atyádnak hű képmása te,
A természet nem elsietve, gonddal
Szépen megalkotott. Oh bár atyádnak
Erkölcsit is bírd! Légy Párisban üdvöz.
Ifjú, atyádnak hű képmása te,
A természet nem elsietve, gonddal
Szépen megalkotott. Oh bár atyádnak
Erkölcsit is bírd! Légy Párisban üdvöz.
BERTRAM.
Hálám s szolgálatom felségedé.
Hálám s szolgálatom felségedé.
KIRÁLY.
Bár testem most is oly ép volna, mint
Midőn atyád meg én, barátokul,
Az első harczi próbát tettük: ő
Mélyen hatott korának harczügyébe,
S a legdicsőbbektől vőn oktatást;
Kitartó volt soká; de a vas évek
Ránk súlyosodtanak mindegyikünkre,
S letettek. Szinte felvidít atyádról
Megemlékeznem. Megvolt nála is
Ifju korában az az élczelés,
Melyet ma mis látok még ifjainknál;
De ezek már addig űzik, míg a gúny
Magokra pattan vissza dísztelen,
Előbb semmint könnyelműségöket
Tisztesb alakba tudnák rejteni.
Valódi udvaroncz volt, a kinek
Szilárdságában s büszkeségiben
Keserűség vagy megvetés nem élt;
S ha volt, hasonlók kelték fel: az ő
Becsűlete – órája önmagának –
Határozottan ismeré a perczet,
A melybe’ szólni kell: ilyenkor aztán
A mutatót a nyelv híven követte.
Kik alantabb áltak, ő azokkal úgy bánt,
Mint más köröknek lényivel; magasló
Ormát lehajlítá alsóbb fokukhoz,
S szegény dicséretökhez így leszállva,
Alázatával büszkékké tevé.
Ily férfi mintakép lehetne ez
Ifjabb időknek, mint ki, hűn követve,
Mutatni fogná, most mi hátra mennek.
Bár testem most is oly ép volna, mint
Midőn atyád meg én, barátokul,
Az első harczi próbát tettük: ő
Mélyen hatott korának harczügyébe,
S a legdicsőbbektől vőn oktatást;
Kitartó volt soká; de a vas évek
Ránk súlyosodtanak mindegyikünkre,
S letettek. Szinte felvidít atyádról
Megemlékeznem. Megvolt nála is
Ifju korában az az élczelés,
Melyet ma mis látok még ifjainknál;
De ezek már addig űzik, míg a gúny
Magokra pattan vissza dísztelen,
Előbb semmint könnyelműségöket
Tisztesb alakba tudnák rejteni.
Valódi udvaroncz volt, a kinek
Szilárdságában s büszkeségiben
Keserűség vagy megvetés nem élt;
S ha volt, hasonlók kelték fel: az ő
Becsűlete – órája önmagának –
Határozottan ismeré a perczet,
A melybe’ szólni kell: ilyenkor aztán
A mutatót a nyelv híven követte.
Kik alantabb áltak, ő azokkal úgy bánt,
Mint más köröknek lényivel; magasló
Ormát lehajlítá alsóbb fokukhoz,
S szegény dicséretökhez így leszállva,
Alázatával büszkékké tevé.
Ily férfi mintakép lehetne ez
Ifjabb időknek, mint ki, hűn követve,
Mutatni fogná, most mi hátra mennek.
BERTRAM.
Dúsabban él, sire, jó emlékezete
Szavadban, mint tulajdon sírja halmán.
És sírirat nincs oly magasztaló,
Mint fenséges beszéded.
Dúsabban él, sire, jó emlékezete
Szavadban, mint tulajdon sírja halmán.
És sírirat nincs oly magasztaló,
Mint fenséges beszéded.
KIRÁLY.
Bár ott lehetnék véle! Sokszor így szólt
(Még szinte hallom, mert tetszős szavát
Nem szórta a fülekbe, de beoltá
Hogy nőjjön és gyümölcsözzék): „Ne éljek
– Kezdé derűlt komolysággal gyakorta,
Midőn egy-egy mulatság véget ért –
Ne éljek – szólt – ha lángom már olajt veszt,
Ifjonti elmék czéltáblájaul,
A kik könnyelműn mindazt megvetik,
A mi nem új, a kiknek gondja pusztán
Csak öltönyüknek él s egy-egy divatnál
Nem állandóbbak.” Ezt kivánta ő,
S nyomában én, nyomába lépni vágyok;
Mézet, viaszt nem hordok már haza:
Így hát nyugodtan válhatok köpümtől,
Tért adni más munkásnak.
Bár ott lehetnék véle! Sokszor így szólt
(Még szinte hallom, mert tetszős szavát
Nem szórta a fülekbe, de beoltá
Hogy nőjjön és gyümölcsözzék): „Ne éljek
– Kezdé derűlt komolysággal gyakorta,
Midőn egy-egy mulatság véget ért –
Ne éljek – szólt – ha lángom már olajt veszt,
Ifjonti elmék czéltáblájaul,
A kik könnyelműn mindazt megvetik,
A mi nem új, a kiknek gondja pusztán
Csak öltönyüknek él s egy-egy divatnál
Nem állandóbbak.” Ezt kivánta ő,
S nyomában én, nyomába lépni vágyok;
Mézet, viaszt nem hordok már haza:
Így hát nyugodtan válhatok köpümtől,
Tért adni más munkásnak.
1. FŐÚR.
S az olyan fog leginkább nélkülözni,
Ki ezt ma még késik bevallani.
| Sire, szeretnek; |
Ki ezt ma még késik bevallani.
KIRÁLY.
Tudom, betöltök én is egy helyet.
Mikor halt meg atyádnak orvosa?
Jeles ember volt.
Tudom, betöltök én is egy helyet.
Mikor halt meg atyádnak orvosa?
Jeles ember volt.
BERTRAM.
| Mintegy fél éve, fölség. |
KIRÁLY.
Ha élne, azt még megkisérleném.
Vezessetek! Kifárasztott a többi
Sok mindenével: ám hadd küzdjenek már
Természet és kór tetszésök szerint.
Légy üdvöz, gróf; tulajdon gyermekem se
Lehet drágább.
Ha élne, azt még megkisérleném.
Vezessetek! Kifárasztott a többi
Sok mindenével: ám hadd küzdjenek már
Természet és kór tetszésök szerint.
Légy üdvöz, gróf; tulajdon gyermekem se
Lehet drágább.
BERTRAM.
| Felség, fogadja hálám’! |
| (Harsonaszó, mind el.) |
