I. SZÍN.
Más része a parknak, nyári lakkal és sátrakkal.
A frank Herczegnő, Rózsa, Mária, Katinka, Boyet és Kiséret jönnek.
BOYET.
Most fejtsd ki, úrnőm, kedves szellemed’.
Gondold meg, hogy királyi hős atyád
Kit külde és kihez s mi végre: hogy
Téged, a kit úgy tisztel a világ;
Hogy azzal, a kiben összpontosul
Mind a tökély, a mely csak valaha
Díszíte férfiút, a páratlan
Navarraival beszélj és hogy a czél
Szép Aquitania, királyi nőhöz
Valóban a legméltóbb hozomány.
Légy most pazarló drága kellemiddel,
Minő a természet volt, a midőn
Mellőzve mostohán egész világot,
Rád önté dús kezével mindenét.
Most fejtsd ki, úrnőm, kedves szellemed’.
Gondold meg, hogy királyi hős atyád
Kit külde és kihez s mi végre: hogy
Téged, a kit úgy tisztel a világ;
Hogy azzal, a kiben összpontosul
Mind a tökély, a mely csak valaha
Díszíte férfiút, a páratlan
Navarraival beszélj és hogy a czél
Szép Aquitania, királyi nőhöz
Valóban a legméltóbb hozomány.
Légy most pazarló drága kellemiddel,
Minő a természet volt, a midőn
Mellőzve mostohán egész világot,
Rád önté dús kezével mindenét.
HERCEGNŐ.
Jó lord, szépségem bár középszerü,
Mellőzheti himes dicséreted’.
A szépség értékét szem szabja meg
S nem alkudhatja ki kalmári nyelv.
Nem vágyom annyira dicséretedre,
Mint arra te, hogy bölcsnek tartsalak,
Mivel elméd dicséretemre kész.
S most, figyelmeztetőm, figyelj: tudod,
A csacska hír beszéli, hogy a herczeg
Míg három kínos év eskü szerint
Szorgos tanulmány közt le nem telik,
A nőt kitiltja csöndes udvarából.
Azért ne sajnáljunk egy kis utat
– Míg át nem lépünk a tilos kapun –
Megtudni szándokát, és erre, mint
A legügyesbet – érdemidre büszkén –
Küldöttünknek téged kiszemelénk.
Mondd néki, hogy a frank király leánya
Személyesen alkalmatlankodik,
Hogy véle értekezzék; vidd e hírt.
És mi, alázatos kérők gyanánt,
Bevárjuk itt kegyes akaratát.
Jó lord, szépségem bár középszerü,
Mellőzheti himes dicséreted’.
A szépség értékét szem szabja meg
S nem alkudhatja ki kalmári nyelv.
Nem vágyom annyira dicséretedre,
Mint arra te, hogy bölcsnek tartsalak,
Mivel elméd dicséretemre kész.
S most, figyelmeztetőm, figyelj: tudod,
A csacska hír beszéli, hogy a herczeg
Míg három kínos év eskü szerint
Szorgos tanulmány közt le nem telik,
A nőt kitiltja csöndes udvarából.
Azért ne sajnáljunk egy kis utat
– Míg át nem lépünk a tilos kapun –
Megtudni szándokát, és erre, mint
A legügyesbet – érdemidre büszkén –
Küldöttünknek téged kiszemelénk.
Mondd néki, hogy a frank király leánya
Személyesen alkalmatlankodik,
Hogy véle értekezzék; vidd e hírt.
És mi, alázatos kérők gyanánt,
Bevárjuk itt kegyes akaratát.
BOYET.
A tisztre büszkén s készséggel megyek.
A tisztre büszkén s készséggel megyek.
| (Elmegy.) |
HERCEGNŐ.
A büszkeség mindig s mindenre kész.
S így a tiéd is. Uraim, kik a
Dicső herczegnek eskütársai?
A büszkeség mindig s mindenre kész.
S így a tiéd is. Uraim, kik a
Dicső herczegnek eskütársai?
LORD.
Az egyik Longaville.
Az egyik Longaville.
HERCEGNŐ.
| Ki ismeri? |
MÁRIA.
Én, asszonyom. Nászünnepen, a mely
Lord Perigort és Falconbridge Jakab
Szép örököse között köttetett,
Normandiában láttam egyszer őt.
Nagy képességiért nagy becsben áll,
Híres vitéz, ügyes művészetekben;
S bármibe kap, sikerrel végezi.
Egyetlen szenny erénye fényiben,
Ha az erény fényét szenny érheti,
Az éles élcz s a konok akarat:
Metsző az élcz s az akarat vele
Nyakasan üldözi, kit megkerít.
Én, asszonyom. Nászünnepen, a mely
Lord Perigort és Falconbridge Jakab
Szép örököse között köttetett,
Normandiában láttam egyszer őt.
Nagy képességiért nagy becsben áll,
Híres vitéz, ügyes művészetekben;
S bármibe kap, sikerrel végezi.
Egyetlen szenny erénye fényiben,
Ha az erény fényét szenny érheti,
Az éles élcz s a konok akarat:
Metsző az élcz s az akarat vele
Nyakasan üldözi, kit megkerít.
HERCEGNŐ.
Oly gúnyos, tréfásféle úr, ugy-e?
Oly gúnyos, tréfásféle úr, ugy-e?
MÁRIA.
Úgy mondják, szellemét kik ismerik.
Úgy mondják, szellemét kik ismerik.
HERCEGNŐ.
Ily röpke élcz hervad levésekor.
Ki van még köztük?
Ily röpke élcz hervad levésekor.
Ki van még köztük?
KATINKA.
A fiatal Dumaine, csupa tökély:
Szeretve az erény barátitól
Erényiért; első a hatalomban,
S utolsó, a ki visszaél vele.
Alaktalant széppé teremt esze,
S ez ész nélkül is megnyerő alak.
Én Alençon herczegnél láttam egyszer;
De ám sok érdemét tekintve, még
Mit láttam is, csak gyöngén rajzolom.
A fiatal Dumaine, csupa tökély:
Szeretve az erény barátitól
Erényiért; első a hatalomban,
S utolsó, a ki visszaél vele.
Alaktalant széppé teremt esze,
S ez ész nélkül is megnyerő alak.
Én Alençon herczegnél láttam egyszer;
De ám sok érdemét tekintve, még
Mit láttam is, csak gyöngén rajzolom.
RÓZSA.
Egy másik is volt – eskütársa most –
Körében akkor; hogy, ha jól tudom,
Bironnak hívták: vígabb férfival
– Illő tréfának szűk határi közt –
Nem tölték csak egy órányi időt
Soha, csevegve: élczre áll szeme;
S mit ez felkaphat, víg tréfát csavar
Gyorsan amaz belőle, és a nyelv
– A tartalom tolmácsa – oly ügyes
És kellemes szavakban fejti ki,
Hogy agg fülek kedvvel csüggnek szaván,
S az ifju hallgatókat elragadja
Az édes bájosan csengő beszéd.
Egy másik is volt – eskütársa most –
Körében akkor; hogy, ha jól tudom,
Bironnak hívták: vígabb férfival
– Illő tréfának szűk határi közt –
Nem tölték csak egy órányi időt
Soha, csevegve: élczre áll szeme;
S mit ez felkaphat, víg tréfát csavar
Gyorsan amaz belőle, és a nyelv
– A tartalom tolmácsa – oly ügyes
És kellemes szavakban fejti ki,
Hogy agg fülek kedvvel csüggnek szaván,
S az ifju hallgatókat elragadja
Az édes bájosan csengő beszéd.
HERCEGNŐ.
Ég óvjon, lányok! Mind szerelmesek
Vagytok, hogy a magáét így kiki
Felékesíti szép magasztalással?
Ég óvjon, lányok! Mind szerelmesek
Vagytok, hogy a magáét így kiki
Felékesíti szép magasztalással?
MÁRIA.
| Ím Boyet. | (Boyet jön.) |
HERCEGNŐ.
| Nyerünk kihallgatást, uram? |
BOYET.
Navarra tudja, hogy közelgsz, immár
Készen is állott eskütársival
Üdvözletedre, mielőtt jövék.
De, úgy hallom, inkább ínyére volna,
Ha itt kün a mezőn ütnénk tanyát
(Mikéntha ostromolni jöttetek
Vón’ udvarát), mintsem, hogy néptelen
Házába híván, mintegy ürügyet
Keressen hitszegésre. Itt jön ő. (A nők álczát öltenek.)
A Király, Biron, Longaville, Dumaine s Kiséret jönnek.
Navarra tudja, hogy közelgsz, immár
Készen is állott eskütársival
Üdvözletedre, mielőtt jövék.
De, úgy hallom, inkább ínyére volna,
Ha itt kün a mezőn ütnénk tanyát
(Mikéntha ostromolni jöttetek
Vón’ udvarát), mintsem, hogy néptelen
Házába híván, mintegy ürügyet
Keressen hitszegésre. Itt jön ő. (A nők álczát öltenek.)
A Király, Biron, Longaville, Dumaine s Kiséret jönnek.
KIRÁLY.
Szép herczegnő, üdvözlégy udvarunkban.
Szép herczegnő, üdvözlégy udvarunkban.
HERCEGNŐ.
A szépet ismét visszaadom, s az üdvözlégyet még nélkülözöm: ez udvar tetőzete nagyon is magas arra, hogy téged, s az üdvözlégy e szabad mezőn nagyon is alanti arra, hogy engem illethessen.
A szépet ismét visszaadom, s az üdvözlégyet még nélkülözöm: ez udvar tetőzete nagyon is magas arra, hogy téged, s az üdvözlégy e szabad mezőn nagyon is alanti arra, hogy engem illethessen.
KIRÁLY.
Légy üdvöz udvaromban, asszonyom.
Légy üdvöz udvaromban, asszonyom.
HERCEGNŐ.
Nem bánom; de vezess oda.
Nem bánom; de vezess oda.
)
KIRÁLY.
Hallgass meg, asszonyom: esküt tevék.
Hallgass meg, asszonyom: esküt tevék.
HERCEGNŐ.
Óvjon szűz asszonyunk: esküd hamis.
Óvjon szűz asszonyunk: esküd hamis.
KIRÁLY.
Világért sem, akaratom szerint.
Világért sem, akaratom szerint.
HERCEGNŐ.
Az szegi meg s nem más, az akarat.
Az szegi meg s nem más, az akarat.
KIRÁLY.
Nagysád nem tudja esküm lényegét.
Nagysád nem tudja esküm lényegét.
HERCEGNŐ.
Ne tudnád te, uram, e nem tudás
Bölcscsé tehetne, míg most ez teszen
Botorrá. Úgy hallom, megtagadád
A háztartást is: ezt megtartani
Halálos bűn, megszegni bűn csupán.
De rosszul illik mestert játszanom
Mester iránt; bocsáss meg, vakmerő
Vagyok: olvasd el, kérlek, mért jövék,
S határozz kérelmemben mielőbb. (Papirt nyújt át.)
Ne tudnád te, uram, e nem tudás
Bölcscsé tehetne, míg most ez teszen
Botorrá. Úgy hallom, megtagadád
A háztartást is: ezt megtartani
Halálos bűn, megszegni bűn csupán.
De rosszul illik mestert játszanom
Mester iránt; bocsáss meg, vakmerő
Vagyok: olvasd el, kérlek, mért jövék,
S határozz kérelmemben mielőbb. (Papirt nyújt át.)
KIRÁLY.
Oly gyorsan, asszonyom, mint csak lehet.
Oly gyorsan, asszonyom, mint csak lehet.
HERCEGNŐ.
Oly gyorsan, mint kívánnod kell, hogy menjek,
Mert esküdet szeged, ha feltartóztatsz.
Oly gyorsan, mint kívánnod kell, hogy menjek,
Mert esküdet szeged, ha feltartóztatsz.
BIRON.
Nem tánczoltam önnel Brabantban egykor?
Nem tánczoltam önnel Brabantban egykor?
RÓZSA.
Nem tánczoltam önnel Brabantban egykor?
Nem tánczoltam önnel Brabantban egykor?
BIRON.
Tánczolt, igen.
Tánczolt, igen.
RÓZSA.
| Úgy hát mért kérdezi? |
BIRON.
Hogyan heveskedik!
Hogyan heveskedik!
RÓZSA.
Minek sarkantyuz úgy kérdésivel?
| Ön az oka! |
BIRON.
Félek, szilaj gyors élcze kimerül.
Félek, szilaj gyors élcze kimerül.
RÓZSA.
Nem, míg lovagja porba nem terül.
Nem, míg lovagja porba nem terül.
BIRON.
Micsoda nap van ma?
Micsoda nap van ma?
RÓZSA.
Ma? Bolondok napja.
Ma? Bolondok napja.
BIRON.
Szép álarczod’ áldja ég!
Szép álarczod’ áldja ég!
RÓZSA.
Inkább arczomat szépség!
Inkább arczomat szépség!
BIRON.
És adjon sok szeretőt.
És adjon sok szeretőt.
RÓZSA.
Amen; jaj de csak ne önt.
Amen; jaj de csak ne önt.
BIRON.
Ah, „nem”ével elüzött.
Ah, „nem”ével elüzött.
KIRÁLY.
Atyád itt, asszonyom, csak százezer
Arany megfizetésiről beszél,
Mely összeg annak csak fele, a mit
E harczára atyám kifizetett.
S feltéve – bár nincs úgy – ha mi vagy ő
Megkaptuk volna ezt, még fennmarad
Fizetlen százezer, és zálogul
Lekötve nékünk Aquitania
Fele, bár ez összeggel fel nem ér.
Ha kész megtérítni nemes atyád
A hátralékot, úgy jogát mi is
Megadjuk Aquitániára, jó
Barátságot tartok felségivel.
De úgy látszik, ő nem igen akar,
Mert íme itten visszakövetel
Százezer aranyat, s igényiről
E tartományra kész ez összegért
Lemondani, mit inkább engednénk
Neki, óhajtván jobban a kölcsön
Adott pénzt tőle visszanyerni, mint
Az így elsatnyult Aquitaniát.
Ne volna csak kérelme annyira
Túl a méltányosság határain,
Bájod, herczegnőm, több méltánylatot
Találna keblemben, mint tán helyes,
S nyugodtan térhetnél Frankhonba vissza.
Atyád itt, asszonyom, csak százezer
Arany megfizetésiről beszél,
Mely összeg annak csak fele, a mit
E harczára atyám kifizetett.
S feltéve – bár nincs úgy – ha mi vagy ő
Megkaptuk volna ezt, még fennmarad
Fizetlen százezer, és zálogul
Lekötve nékünk Aquitania
Fele, bár ez összeggel fel nem ér.
Ha kész megtérítni nemes atyád
A hátralékot, úgy jogát mi is
Megadjuk Aquitániára, jó
Barátságot tartok felségivel.
De úgy látszik, ő nem igen akar,
Mert íme itten visszakövetel
Százezer aranyat, s igényiről
E tartományra kész ez összegért
Lemondani, mit inkább engednénk
Neki, óhajtván jobban a kölcsön
Adott pénzt tőle visszanyerni, mint
Az így elsatnyult Aquitaniát.
Ne volna csak kérelme annyira
Túl a méltányosság határain,
Bájod, herczegnőm, több méltánylatot
Találna keblemben, mint tán helyes,
S nyugodtan térhetnél Frankhonba vissza.
HERCEGNŐ.
Nagyon sérted atyámat, a királyt,
S hasonlag sérted önhírnevedet,
Tagadva, hogy megkaptad azt, a mi
Becsületesen megfizettetett.
Nagyon sérted atyámat, a királyt,
S hasonlag sérted önhírnevedet,
Tagadva, hogy megkaptad azt, a mi
Becsületesen megfizettetett.
KIRÁLY.
Nem hallék róla, esküszöm, soha.
Mutasd ki csak, s én visszafizetem
Vagy átadom a tartományt.
Nem hallék róla, esküszöm, soha.
Mutasd ki csak, s én visszafizetem
Vagy átadom a tartományt.
HERCEGNŐ.
Foglak. Boyet, a nyugtát add elő,
Mit ez összegről atyja tisztje írt,
Károly királyé.
| Szavadon |
Mit ez összegről atyja tisztje írt,
Károly királyé.
KIRÁLY.
| Ez elég nekem. |
BOYET.
Kegyes úrnőm, eddig nem jött meg a
Csomag, hová többek közt ezt kötők.
De nagyságod elé terjesztem holnap.
Kegyes úrnőm, eddig nem jött meg a
Csomag, hová többek közt ezt kötők.
De nagyságod elé terjesztem holnap.
KIRÁLY.
Megnyugszom így és találkozásunkkor
Eljárásomban méltányos leszek.
Fogadj kezemből oly üdvözletet
Addig is, a minőt a becsület
Magát nem sértve nyújthat nagyságodnak.
Nem hívhatlak, szép hölgy, lakomba; de
Itt kün is úgy fogadlak, hogy magad
Is azt gondold, szivemben van lakod.
Habár házamba jönnöd tiltom is.
Nemes lelkületed, tudom, kiment;
S most holnapig, herczegnőm, ég veled.
Megnyugszom így és találkozásunkkor
Eljárásomban méltányos leszek.
Fogadj kezemből oly üdvözletet
Addig is, a minőt a becsület
Magát nem sértve nyújthat nagyságodnak.
Nem hívhatlak, szép hölgy, lakomba; de
Itt kün is úgy fogadlak, hogy magad
Is azt gondold, szivemben van lakod.
Habár házamba jönnöd tiltom is.
Nemes lelkületed, tudom, kiment;
S most holnapig, herczegnőm, ég veled.
HERCEGNŐ.
Jóllét s áldás kisérjen útadon.
Jóllét s áldás kisérjen útadon.
KIRÁLY.
Mi jót kívánsz, viszont kívánhatom.
Mi jót kívánsz, viszont kívánhatom.
| (Király és Kisérete el.) |
BIRON.
Asszonyom, ajánlani foglak saját szivemnek.
Asszonyom, ajánlani foglak saját szivemnek.
RÓZSA.
Kérlek, uram, ajánlj neki, s mondd, hogy nagyon szeretném már látni.
Kérlek, uram, ajánlj neki, s mondd, hogy nagyon szeretném már látni.
BIRON.
Hogy nyögni halld, óhajtanám.
Hogy nyögni halld, óhajtanám.
RÓZSA.
A hóbortos beteg talán?
A hóbortos beteg talán?
BIRON.
Tiszta szivéből beteg.
Tiszta szivéből beteg.
RÓZSA.
Mért nem vágatsz rajt eret?
Mért nem vágatsz rajt eret?
BIRON.
Ebbe lenne-e haszon?
Ebbe lenne-e haszon?
RÓZSA.
Lesz, azt mondja orvosom.
Lesz, azt mondja orvosom.
BIRON.
Szép szemeddel vágnál, úgy-e bár?
Szép szemeddel vágnál, úgy-e bár?
RÓZSA.
Megteszi azt egy rossz kés vagy ár.
Megteszi azt egy rossz kés vagy ár.
BIRON.
Ég mentse meg éltedet.
Ég mentse meg éltedet.
RÓZSA.
S hosszut ne adjon neked.
S hosszut ne adjon neked.
BIRON.
Ezért nem jár köszönet. (Visszavonúl.)
Ezért nem jár köszönet. (Visszavonúl.)
DUMAINE.
Egy szóra, sir; ki e szép hölgy emitt?
Egy szóra, sir; ki e szép hölgy emitt?
BOYET.
Alençon lány, Rózsának nevezik.
Alençon lány, Rózsának nevezik.
DUMAINE.
Igen kedves nő. Sir, Isten veled.
Igen kedves nő. Sir, Isten veled.
| (Elmegy.) |
LONGAVILLE.
Kérlek, uram, ki az amott fehérben?
Kérlek, uram, ki az amott fehérben?
BOYET.
Ha jól megnézted, könnyen nőnek ismeréd.
Ha jól megnézted, könnyen nőnek ismeréd.
LONGAVILLE.
Vagy könnyü nőnek, úgy-e bár? – Kérlek, nevét.
Vagy könnyü nőnek, úgy-e bár? – Kérlek, nevét.
BOYET.
Egy van neki csak, s ezt elkérned szégyen.
Egy van neki csak, s ezt elkérned szégyen.
LONGAVILLE.
De hát, uram, kinek a lánya?
De hát, uram, kinek a lánya?
BOYET.
Anyjáé: a nép ilyet mondogat.
Anyjáé: a nép ilyet mondogat.
LONGAVILLE.
Uram! ég óvja meg szakálodat.
Uram! ég óvja meg szakálodat.
BOYET.
Az égre, sir, ne légy oly hirtelen:
Ő Falconbridge örököse.
Az égre, sir, ne légy oly hirtelen:
Ő Falconbridge örököse.
LONGAVILLE.
Ne félj, az indulat nem bír velem.
De ő valóban kedves egy alak.
Ne félj, az indulat nem bír velem.
De ő valóban kedves egy alak.
BOYET.
Csak olyan, mint kit annak tartanak.
Csak olyan, mint kit annak tartanak.
| (Longaville el.) |
BIRON.
Hogy hívják e fejkötőst emitten?
Hogy hívják e fejkötőst emitten?
BOYET.
Katinkának biz’ ezt hála Isten.
Katinkának biz’ ezt hála Isten.
BIRON.
Van-e férje? vagy még lányka?
Van-e férje? vagy még lányka?
BOYET.
A mint épen jónak látja.
A mint épen jónak látja.
BIRON.
Isten hozott, sir; s most Isten veled!
Isten hozott, sir; s most Isten veled!
BOYET.
„Isten hozzád” nekem; „Isten hozott” neked.
„Isten hozzád” nekem; „Isten hozott” neked.
| (Biron elmegy, a hölgyek álarczukat leveszik.) |
MÁRIA.
Ez Biron volt: oly víg, minő bohó;
Ajkán kész tréfa minden árva szó.
Ez Biron volt: oly víg, minő bohó;
Ajkán kész tréfa minden árva szó.
BOYET.
S minden tréfája csak egy árva szó.
S minden tréfája csak egy árva szó.
HERCEGNŐ.
Jól kapkodád szavát fel, vén csatározó.
Jól kapkodád szavát fel, vén csatározó.
BOYET.
Vígan kötött ki ő, s én vígan őbelé.
Vígan kötött ki ő, s én vígan őbelé.
MÁRIA.
Legyen vidor, ha juh –
Legyen vidor, ha juh –
BOYET.
Ha már kiköt. Juhok csak úgy leszünk,
Ha báránykám, ez ajkon legelünk.
| Hajó talán? Nem-e? |
Ha báránykám, ez ajkon legelünk.
MÁRIA.
Ön juh s én legelő? Szép tréfa, mondhatom.
Ön juh s én legelő? Szép tréfa, mondhatom.
BOYET.
Ha ön legelnem enged –
Ha ön legelnem enged –
| (Csókolni akarja.) |
MÁRIA.
Ez ajk itt nem közös, habár szabad.
| Nem, nemes barom s |
BOYET.
S kit illet?
S kit illet?
MÁRIA.
| Szerencsémet s magamat. |
HERCEGNŐ.
Az élczezés czivódásba csap át.
Béküljetek meg, s polgárharcz helyett
Üldözzétek inkább a herczeget
Vele, s könyvbúvó bölcs társulatát.
Az élczezés czivódásba csap át.
Béküljetek meg, s polgárharcz helyett
Üldözzétek inkább a herczeget
Vele, s könyvbúvó bölcs társulatát.
BOYET.
Ha észlelésem (mely ritkán hazud)
– A szív néma beszédeit a szem
Árulván el – ezuttal sem csal, úgy
A herczeg már fülig sülyedt –
Ha észlelésem (mely ritkán hazud)
– A szív néma beszédeit a szem
Árulván el – ezuttal sem csal, úgy
A herczeg már fülig sülyedt –
HERCEGNŐ.
| Miben? |
BOYET.
Abban, mit úgy hívnak, hogy szerelem.
Abban, mit úgy hívnak, hogy szerelem.
HERCEGNŐ.
S okaid?
S okaid?
BOYET.
Minden kifejezés szeme köré vonult
És forró vágy gyanánt szemében lángra gyult.
Szive, miként agát, arczképed nyomatával
Szemét elárasztá a büszkeség lángjával.
A nyelv, röstelve, hogy csak szólt, s nem nézhetett,
Meg-megbotolva a szemfénybe sietett.
Az érzék mind csupán ez egy érzékbe gyült,
A legszebbet érezni, látva egyedül.
Úgy tetszett, minden érzék ég szemébe zártan,
Mint fejedelmi árú drágakő kristályban,
Mely ismeri becsét, mely nélkül csak üveg;
Ha arra mégy, hogy megvedd, szinte integet.
Arczizmai mutatták nagy hevületét,
S láthatta minden szem kincs bűvölte szemét:
Mindent, mi az övé, s rá Aquitanitá
Neked adom, ha szád neki egy csókot ád.
Minden kifejezés szeme köré vonult
És forró vágy gyanánt szemében lángra gyult.
Szive, miként agát, arczképed nyomatával
Szemét elárasztá a büszkeség lángjával.
A nyelv, röstelve, hogy csak szólt, s nem nézhetett,
Meg-megbotolva a szemfénybe sietett.
Az érzék mind csupán ez egy érzékbe gyült,
A legszebbet érezni, látva egyedül.
Úgy tetszett, minden érzék ég szemébe zártan,
Mint fejedelmi árú drágakő kristályban,
Mely ismeri becsét, mely nélkül csak üveg;
Ha arra mégy, hogy megvedd, szinte integet.
Arczizmai mutatták nagy hevületét,
S láthatta minden szem kincs bűvölte szemét:
Mindent, mi az övé, s rá Aquitanitá
Neked adom, ha szád neki egy csókot ád.
HERCEGNŐ.
Jerünk, lányok: Boyet szörnyü kedvet mutat –
Jerünk, lányok: Boyet szörnyü kedvet mutat –
BOYET.
Szóval elmondani, mit a szem felkutat:
Én csak magam’ szemének szájává tevém
S a mit nyelvem beszélt, arról jót állok én.
Szóval elmondani, mit a szem felkutat:
Én csak magam’ szemének szájává tevém
S a mit nyelvem beszélt, arról jót állok én.
RÓZSA.
Szerelmi vén kofa vagy, s hozzá szószátyár.
Szerelmi vén kofa vagy, s hozzá szószátyár.
MÁRIA.
Ámor nagyapja ő, kihez hírt venni jár.
Ámor nagyapja ő, kihez hírt venni jár.
RÓZSA.
Venusra így anyja ütött, mert apja rút nagyon.
Venusra így anyja ütött, mert apja rút nagyon.
BOYET.
Hallgattok mindjárt, gonosz lányok?
Hallgattok mindjárt, gonosz lányok?
MÁRIA.
| Nem bizony. |
BOYET.
Hát látjátok –?
Hát látjátok –?
RÓZSA.
Látjuk hát az útat, hol elmenünk.
Látjuk hát az útat, hol elmenünk.
BOYET.
Nem egymásnak teremte istenünk.
Nem egymásnak teremte istenünk.
| (Elmennek.) |
