II. SZÍN.
Az ardennei erdő.
Orlandó jő, kezében papirral.
ORLANDO.
Függj, versem itt, szerelmem bizonysága,
S halvány körödből szende szemmel nézz le,
Te, az éj hármas koronás királya,
Éltem’ betöltő vadásznőd nevére.
Könyvem lesz itt minden fa, Rozalind,
S gondolatim kérgökbe vésve mind:
Hogy minden szem, mely ez erdőbe téved,
Hirdetve lássa mindenütt erényed’.
Orlando, fuss, s a fákba vésd be őt,
Korinnus és Próbakő jönnek.
Függj, versem itt, szerelmem bizonysága,
S halvány körödből szende szemmel nézz le,
Te, az éj hármas koronás királya,
Éltem’ betöltő vadásznőd nevére.
Könyvem lesz itt minden fa, Rozalind,
S gondolatim kérgökbe vésve mind:
Hogy minden szem, mely ez erdőbe téved,
Hirdetve lássa mindenütt erényed’.
Orlando, fuss, s a fákba vésd be őt,
| A szép szüzet, a nem nevezhetőt. | (Elmegy.) |
KORINNUS.
Hát hogy tetszik a juhászélet, Próbakő uram?
Hát hogy tetszik a juhászélet, Próbakő uram?
PRÓBAKŐ.
Bizony, pajtás, tekintve az életet magát, jó egy élet; de tekintve azt, hogy juhászélet, bizony silány; tekintve azt, hogy elhagyott, igen jó élet; de tekintve azt, hogy magányos, hát igen hitvány egy élet. Már mos tekintve azt, hogy az ember mezőségben tölti, nekem nagyon tetszenék; de tekintve azt, hogy nem az udvaron van, igen utálatos. A mennyiben, látod, takarékos élet, igen illik a lelkületemhez; de minthogy nem több benne a bőség, annálfogva gyomromnak sehogy sem áll kedvéhez. Van-e benned, sógor, néminemű philosophia?
Bizony, pajtás, tekintve az életet magát, jó egy élet; de tekintve azt, hogy juhászélet, bizony silány; tekintve azt, hogy elhagyott, igen jó élet; de tekintve azt, hogy magányos, hát igen hitvány egy élet. Már mos tekintve azt, hogy az ember mezőségben tölti, nekem nagyon tetszenék; de tekintve azt, hogy nem az udvaron van, igen utálatos. A mennyiben, látod, takarékos élet, igen illik a lelkületemhez; de minthogy nem több benne a bőség, annálfogva gyomromnak sehogy sem áll kedvéhez. Van-e benned, sógor, néminemű philosophia?
KORINNUS.
Nem több, mint hogy tudom, hogy mentül betegebb valaki, annál keservesebb a dolga; s hogy az, kinek nincs pénze, jószága és kényelmetessége, három jó barát híjával van; hogy az eső sajátsága öntözni, a tűzé, hogy éget; hogy a jó legelőn meghízik a birka, s hogy az éjszakának fő okozója az, hogy nem süt a nap; hogy az, kit sem a természet, sem mesterség nem oktatott semmire, méltán siránkozhatik jóféle nevelésén, vagy hogy ugyancsak bamba fajból származott.
Nem több, mint hogy tudom, hogy mentül betegebb valaki, annál keservesebb a dolga; s hogy az, kinek nincs pénze, jószága és kényelmetessége, három jó barát híjával van; hogy az eső sajátsága öntözni, a tűzé, hogy éget; hogy a jó legelőn meghízik a birka, s hogy az éjszakának fő okozója az, hogy nem süt a nap; hogy az, kit sem a természet, sem mesterség nem oktatott semmire, méltán siránkozhatik jóféle nevelésén, vagy hogy ugyancsak bamba fajból származott.
PRÓBAKŐ.
Ez csak olyan természetes philosophia.
Voltál-e valaha az udvaron, sógor?
Ez csak olyan természetes philosophia.
Voltál-e valaha az udvaron, sógor?
KORINNUS.
Biz’ én nem voltam.
Biz’ én nem voltam.
PRÓBAKŐ.
Akkor el is kárhozol.
Akkor el is kárhozol.
KORINNUS.
Reménylem, nem.
Reménylem, nem.
PRÓBAKŐ.
Elkárhozol, mint a rosszul, csupa féloldalt sült tojás.
Elkárhozol, mint a rosszul, csupa féloldalt sült tojás.
KORINNUS.
Mivel az udvaron nem voltam? Mi okon?
Mivel az udvaron nem voltam? Mi okon?
PRÓBAKŐ.
Nos, ha sohasem voltál az udvaron, akkor soha sem láttál jó erkölcsöket; ha pedig soha sem láttál jó erkölcsöket, akkor a te erkölcseid istentelenek; az istentelenség pedig bűn, a bűn pedig kárhozat! Veszetten áll a te dolgod, sógor.
Nos, ha sohasem voltál az udvaron, akkor soha sem láttál jó erkölcsöket; ha pedig soha sem láttál jó erkölcsöket, akkor a te erkölcseid istentelenek; az istentelenség pedig bűn, a bűn pedig kárhozat! Veszetten áll a te dolgod, sógor.
KORINNUS.
De nem addig ám, Próbakő! Azok, a kik az udvaron jó erkölcsöket tudnak, nevetségesek falun, valamint a falusi szokás is mulatságos az udvaron. Te azt mondtad, hogy ti nem szoktatok az udvaron köszönteni, hanem kezeteket csókoljátok; ezzel az udvariassággal ugyancsak megjárnák az udvaronczok, ha juhászok volnának.
De nem addig ám, Próbakő! Azok, a kik az udvaron jó erkölcsöket tudnak, nevetségesek falun, valamint a falusi szokás is mulatságos az udvaron. Te azt mondtad, hogy ti nem szoktatok az udvaron köszönteni, hanem kezeteket csókoljátok; ezzel az udvariassággal ugyancsak megjárnák az udvaronczok, ha juhászok volnának.
PRÓBAKŐ.
Az okát! röviden, rajta, az okát!
Az okát! röviden, rajta, az okát!
KORINNUS.
Nos, mi mindig birkáinkkal bánunk, s ezeknek gyapja, tudod, hogy zsíros.
Nos, mi mindig birkáinkkal bánunk, s ezeknek gyapja, tudod, hogy zsíros.
PRÓBAKŐ.
Hát az udvaronczok keze nem izzad-e? és a birka zsírja nincs-e oly kellemes, mint az ember izzadsága? Silány, silány! Azt mondom: rajta, jobb okot?
Hát az udvaronczok keze nem izzad-e? és a birka zsírja nincs-e oly kellemes, mint az ember izzadsága? Silány, silány! Azt mondom: rajta, jobb okot?
KORINNUS.
A mellett kezeink kérgesek is.
A mellett kezeink kérgesek is.
PRÓBAKŐ.
Annál hamarabb érzi meg ajkatok: ez is silány! Rajta, alaposabb okot!
Annál hamarabb érzi meg ajkatok: ez is silány! Rajta, alaposabb okot!
KORINNUS.
Aztán gyakran kezeinkre szárad birkáinkról a gyógy-kulimász, s azt akarod, hogy kulimászt csókolgassunk? Az udvaronczok keze pézsmával van áztatva.
Aztán gyakran kezeinkre szárad birkáinkról a gyógy-kulimász, s azt akarod, hogy kulimászt csókolgassunk? Az udvaronczok keze pézsmával van áztatva.
PRÓBAKŐ.
Ez a legsilányabb, ember. Igazi kukaczeledel vagy egy jó darab húshoz képest. Tanulj a bölcstől s gondold meg, hogy a pézsma sokkal alacsonyabb származásu, mint a kulimász: mert a legocsmányabb folyadéka az egy macskafajnak. Javítsd meg okaidat, sógor.
Ez a legsilányabb, ember. Igazi kukaczeledel vagy egy jó darab húshoz képest. Tanulj a bölcstől s gondold meg, hogy a pézsma sokkal alacsonyabb származásu, mint a kulimász: mert a legocsmányabb folyadéka az egy macskafajnak. Javítsd meg okaidat, sógor.
KORINNUS.
A te elméd nagyon is udvari énnekem: megmaradok a mellett.
A te elméd nagyon is udvari énnekem: megmaradok a mellett.
PRÓBAKŐ.
Megmaradsz a kárhozat mellett? Az isten irgalmazzon neked, szegény ember! Az Isten vezéreljen jobbra, te balga!
Megmaradsz a kárhozat mellett? Az isten irgalmazzon neked, szegény ember! Az Isten vezéreljen jobbra, te balga!
KORINNUS.
Sir, én becsületes munkás vagyok; én megkeresem, a mit megeszem; senkivel sem tartok haragot; nem irígyelem senkinek szerencséjét; örülök mások jó sorsán, és belenyugszom a magam bajába; s legnagyobb büszkeségem az, ha juhaimat legelni, bárányaimat szopni látom.
Sir, én becsületes munkás vagyok; én megkeresem, a mit megeszem; senkivel sem tartok haragot; nem irígyelem senkinek szerencséjét; örülök mások jó sorsán, és belenyugszom a magam bajába; s legnagyobb büszkeségem az, ha juhaimat legelni, bárányaimat szopni látom.
PRÓBAKŐ.
Ez ismét egy másik együgyü bűn te benned, hogy összetereled a birkákat a kosokkal, s még kérkedel azzal, hogy a barmok összeházasításával tartod fön életedet: egy vezérkos keritőjének lenni és egy előhasu birkát megejteni egy csámpás lábu vén parázna kossal, minden okszerü házasság nélkül. Ha ezért el nem kárhozol, akkor az ördögnek sem kell a juhász-nép. Egyébként sehogy sem tudom, hogyan menekülsz.
Ez ismét egy másik együgyü bűn te benned, hogy összetereled a birkákat a kosokkal, s még kérkedel azzal, hogy a barmok összeházasításával tartod fön életedet: egy vezérkos keritőjének lenni és egy előhasu birkát megejteni egy csámpás lábu vén parázna kossal, minden okszerü házasság nélkül. Ha ezért el nem kárhozol, akkor az ördögnek sem kell a juhász-nép. Egyébként sehogy sem tudom, hogyan menekülsz.
KORINNUS.
Itt jön ifjú gazdám, Ganymed, új asszonyom testvére.
Rozalinda papirról olvasva jő.
Itt jön ifjú gazdám, Ganymed, új asszonyom testvére.
Rozalinda papirról olvasva jő.
ROZALINDA (olvas).
„Nem rejt Nyugat- és Kelet-India
Oly gyöngyöt, mint Rozalinda;
Becseddel a szél suhint a
Világon át, Rozalinda;
Minden bájoló képminta
Semmi hozzád, Rozalinda;
Szűmben arcz ne éljen, mint a
Te szép arczod, Rozalinda.”
„Nem rejt Nyugat- és Kelet-India
Oly gyöngyöt, mint Rozalinda;
Becseddel a szél suhint a
Világon át, Rozalinda;
Minden bájoló képminta
Semmi hozzád, Rozalinda;
Szűmben arcz ne éljen, mint a
Te szép arczod, Rozalinda.”
PRÓBAKŐ.
Ilyformán elrimelek nyolcz álló esztendeig egyre másra, az ebéd, vacsora és alvás idejét leszámítva. Ezek az igazi vajas-asszony-nóták, ha vásárra mennek.
Ilyformán elrimelek nyolcz álló esztendeig egyre másra, az ebéd, vacsora és alvás idejét leszámítva. Ezek az igazi vajas-asszony-nóták, ha vásárra mennek.
ROZALINDA.
Pusztulj, bolond!
Pusztulj, bolond!
PRÓBAKŐ.
Ime, kóstolóra:
„Ha ünőt keres a gim,
Leljen téged, Rozalind;
Ha kandur cziczának int,
Gondol egyet Rozalind;
Télen jó a bélelt ing,
Úgy viseli Rozalind;
Ki arat, kepéz is mind,
Föl szekérre, Rozalind;
Keserü a dió kint,
Ilyen dió Rozalind;
Szép rózsára, ki kacsint,
Tövist lel, s téged, Rozalind.”
Ez az igazi lóhalálában való verselés. Miért rontod meg velök magadat?
Ime, kóstolóra:
„Ha ünőt keres a gim,
Leljen téged, Rozalind;
Ha kandur cziczának int,
Gondol egyet Rozalind;
Télen jó a bélelt ing,
Úgy viseli Rozalind;
Ki arat, kepéz is mind,
Föl szekérre, Rozalind;
Keserü a dió kint,
Ilyen dió Rozalind;
Szép rózsára, ki kacsint,
Tövist lel, s téged, Rozalind.”
Ez az igazi lóhalálában való verselés. Miért rontod meg velök magadat?
ROZALINDA.
Csitt, ostoba bolond, fán találtam.
Csitt, ostoba bolond, fán találtam.
PRÓBAKŐ.
Valóban rossz gyümölcsöt terem az a fa.
Valóban rossz gyümölcsöt terem az a fa.
ROZALINDA.
Majd belé oltalak téged, s akkor aztán lasponyát oltottam belé: mert akkor a legkoraibb gyümölcsöt fogja teremni; mivel te már rothadsz, még mielőtt félig megértél volna, és ez ép a lasponya fő erénye.
Majd belé oltalak téged, s akkor aztán lasponyát oltottam belé: mert akkor a legkoraibb gyümölcsöt fogja teremni; mivel te már rothadsz, még mielőtt félig megértél volna, és ez ép a lasponya fő erénye.
PRÓBAKŐ.
Te ugyan megmondtad; hanem hogy bölcsen-e vagy sem, azt itélje meg az erdő.
Celia jön, papirról olvasva.
Te ugyan megmondtad; hanem hogy bölcsen-e vagy sem, azt itélje meg az erdő.
Celia jön, papirról olvasva.
ROZALINDA.
Csend!
Itt jön hugom, olvasva. Állj idébb.
Csend!
Itt jön hugom, olvasva. Állj idébb.
)
CELIA.
„Ki mondja ezt pusztaságnak,
Azért mert tán néptelen?
Nyelvet adok minden ágnak
S mondjon szépet ékesen:
Ez, hogy e bolygó vándorélet
Milyen gyorsan illan el,
Kora teljes összegének
Egy araszt is megfelel.
Az, tört esküről, barátot,
Melylyel a barát föláldoz;
De hol egy szép ágat látok
S minden mondat végsorához
Rozalindát írom: minden
Olvassa, hogy itt az ég
Összeönté a kicsinyben
Minden szellem összegét;
S rá bízá a természetre,
Hogy a bájt egy szálig sorba
Áraszsza ki mind egy testre;
S a természet összehordta
Kleopatra szép fönségét,
Helén arczát, nem szivét,
Lucretia szendeségét,
Atalanta szebb felét;
S így égi végzemény szerint,
Mit sok szív, szem és arcz kiad,
Sok részről bírja Rozalind
Mind a legdrágább bájakat.
S az ég mindezt ruházta rája,
Hogy éljek-haljak, mint szolgája.”
„Ki mondja ezt pusztaságnak,
Azért mert tán néptelen?
Nyelvet adok minden ágnak
S mondjon szépet ékesen:
Ez, hogy e bolygó vándorélet
Milyen gyorsan illan el,
Kora teljes összegének
Egy araszt is megfelel.
Az, tört esküről, barátot,
Melylyel a barát föláldoz;
De hol egy szép ágat látok
S minden mondat végsorához
Rozalindát írom: minden
Olvassa, hogy itt az ég
Összeönté a kicsinyben
Minden szellem összegét;
S rá bízá a természetre,
Hogy a bájt egy szálig sorba
Áraszsza ki mind egy testre;
S a természet összehordta
Kleopatra szép fönségét,
Helén arczát, nem szivét,
Lucretia szendeségét,
Atalanta szebb felét;
S így égi végzemény szerint,
Mit sok szív, szem és arcz kiad,
Sok részről bírja Rozalind
Mind a legdrágább bájakat.
S az ég mindezt ruházta rája,
Hogy éljek-haljak, mint szolgája.”
ROZALINDA.
Ó, jóságos Jupiter! Mily kiállhatatlan szerelmi predikáczióval gyötörted híveidet, s még csak azt sem mondod nekik, hogy: ’„tűrj békességesen, jó nép!”
Ó, jóságos Jupiter! Mily kiállhatatlan szerelmi predikáczióval gyötörted híveidet, s még csak azt sem mondod nekik, hogy: ’„tűrj békességesen, jó nép!”
CELIA.
Lám, lám, jó barátok a hátunk mögött!
Menj arrább, pásztor; eredj vele, ficzkó!
Lám, lám, jó barátok a hátunk mögött!
Menj arrább, pásztor; eredj vele, ficzkó!
PRÓBAKŐ.
Jer, pásztor, vonuljunk vissza tisztességesen és teljes rendben, ha nem is czakompakostul, de legalább szatyrostul-bugyrostul.
Korinn és Próbakő elmennek.
Jer, pásztor, vonuljunk vissza tisztességesen és teljes rendben, ha nem is czakompakostul, de legalább szatyrostul-bugyrostul.
Korinn és Próbakő elmennek.
CELIA.
Hallottad ezeket a verseket?
Hallottad ezeket a verseket?
ROZALINDA.
Ó, bizony hallattam mind, sőt többet is: mert néhánynak közötte több is a lába, mint mennyit a versek elbírtak.
Ó, bizony hallattam mind, sőt többet is: mert néhánynak közötte több is a lába, mint mennyit a versek elbírtak.
CELIA.
Se baj, csak hogy a lábak elbírták a verseket.
Se baj, csak hogy a lábak elbírták a verseket.
ROZALINDA.
Igen ám, de a lábak sántítottak s magokkal sem igen bírtak a versen kívül, azért botlottak is a versben.
Igen ám, de a lábak sántítottak s magokkal sem igen bírtak a versen kívül, azért botlottak is a versben.
CELIA.
De hát hallottad-e, és nem csodálkoztál, mikép van neved e fákra aggatva és vésve?
De hát hallottad-e, és nem csodálkoztál, mikép van neved e fákra aggatva és vésve?
ROZALINDA.
Egy héten hét napig csodálkoztam már, még mielőtt jöttél: mert nézd csak, mit találtam egy pálmafán; soha így agyon nem rimeltek Pythagoras óta, a mikor is irországi patkány voltam, a mire különben már csak alig-alig emlékszem.
Egy héten hét napig csodálkoztam már, még mielőtt jöttél: mert nézd csak, mit találtam egy pálmafán; soha így agyon nem rimeltek Pythagoras óta, a mikor is irországi patkány voltam, a mire különben már csak alig-alig emlékszem.
CELIA.
Eltalálod-e, hogy ki tette?
Eltalálod-e, hogy ki tette?
ROZALINDA.
Férfi?
Férfi?
CELIA.
Ki lánczot hord nyaka körűl, melyet valamikor te viseltél? Nem pirulsz el?
Ki lánczot hord nyaka körűl, melyet valamikor te viseltél? Nem pirulsz el?
ROZALINDA.
Kérlek, ki?
Kérlek, ki?
CELIA.
Ó, uram, uram! mily nehéz dolog barátoknak találkozni; de a hegyeket kimozdítja a földrengés, s aztán együtt vannak.
Ó, uram, uram! mily nehéz dolog barátoknak találkozni; de a hegyeket kimozdítja a földrengés, s aztán együtt vannak.
ROZALINDA.
Nos, hát ki az?
Nos, hát ki az?
CELIA.
Lehetséges-e?
Lehetséges-e?
ROZALINDA.
No, kérlek, ezuttal a legkomolyabb esdekléssel, mondd, ki az?
No, kérlek, ezuttal a legkomolyabb esdekléssel, mondd, ki az?
CELIA.
Ó, csodás, csodás, és a legcsodálatosabban csodás! és még egyszer csodás, és ezek után is kimondhatatlan?
Ó, csodás, csodás, és a legcsodálatosabban csodás! és még egyszer csodás, és ezek után is kimondhatatlan?
ROZALINDA.
Én édes Istenem! azt hiszed, azért, mert férfiúnak vagyok öltözve, lelkem is kaputba és nadrágba dugtam? Csak egy vonalnyi halasztás is egész déli tenger a felfedezésig! kérlek, mondd meg gyorsan, ki az, és szaporán beszélj! Bár hebegni tudnál, hogy úgy ömlenék ki szádon e titkolt férfiú, mint a bor a szűknyaku üvegből: egyszerre vagy nagyon is sok, vagy épen semmit. Kérlek, vedd ki szádból a dugaszt, hadd igyam híreidet.
Én édes Istenem! azt hiszed, azért, mert férfiúnak vagyok öltözve, lelkem is kaputba és nadrágba dugtam? Csak egy vonalnyi halasztás is egész déli tenger a felfedezésig! kérlek, mondd meg gyorsan, ki az, és szaporán beszélj! Bár hebegni tudnál, hogy úgy ömlenék ki szádon e titkolt férfiú, mint a bor a szűknyaku üvegből: egyszerre vagy nagyon is sok, vagy épen semmit. Kérlek, vedd ki szádból a dugaszt, hadd igyam híreidet.
CELIA.
Nos akkor ugyan férfiú jut beléd!
Nos akkor ugyan férfiú jut beléd!
ROZALINDA.
Isten keze munkája ő? Miféle férfiú?
Megéri-e feje a kalapot, vagy álla a szakált?
Isten keze munkája ő? Miféle férfiú?
Megéri-e feje a kalapot, vagy álla a szakált?
CELIA.
No, szakála ugyancsak kicsi van.
No, szakála ugyancsak kicsi van.
ROZALINDA.
Majd ád neki az isten többet is, ha hálás tud lenni. Elvárok én addig, míg szakála nő, csak állának ismeretét ne fogd el tőlem tovább.
Majd ád neki az isten többet is, ha hálás tud lenni. Elvárok én addig, míg szakála nő, csak állának ismeretét ne fogd el tőlem tovább.
CELIA.
A fiatal Orlando az, a ki egyszerre vetett gáncsot a bajvivó lábának s a te szivednek.
A fiatal Orlando az, a ki egyszerre vetett gáncsot a bajvivó lábának s a te szivednek.
ROZALINDA.
No, ördög vigye a tréfát! Mondd komoly arczczal s igaz lány voltodra.
No, ördög vigye a tréfát! Mondd komoly arczczal s igaz lány voltodra.
CELIA.
Igazán mondom, hugom, ő az.
Igazán mondom, hugom, ő az.
ROZALINDA.
Orlando?
Orlando?
CELIA.
Orlando!
Orlando!
ROZALINDA.
Uram Isten! mit csináljak most kaputommal s nadrágommal? Mit csinált, mikor láttad? Mily színben volt? Mit viselt? Mit keres itt? Kérdezett-e utánam? Hol tartózkodik? Hogyan váltatok el, s mikor találkoztok ismét? Felelj nekem egy szóban!
Uram Isten! mit csináljak most kaputommal s nadrágommal? Mit csinált, mikor láttad? Mily színben volt? Mit viselt? Mit keres itt? Kérdezett-e utánam? Hol tartózkodik? Hogyan váltatok el, s mikor találkoztok ismét? Felelj nekem egy szóban!
CELIA.
Előbb szerezd meg nekem Gargantua száját: nagyon nagy szó lenne az akármely szájnak is a mai időben. Ezekre a kérdésekre igent és nemet mondani több, mint katekizmusra felelni.
Előbb szerezd meg nekem Gargantua száját: nagyon nagy szó lenne az akármely szájnak is a mai időben. Ezekre a kérdésekre igent és nemet mondani több, mint katekizmusra felelni.
ROZALINDA.
De tudja-e, hogy én ebben az erdőben vagyok, még pedig férfi-ruhában? Van-e oly fris színben, mint volt a bajvivás napján?
De tudja-e, hogy én ebben az erdőben vagyok, még pedig férfi-ruhában? Van-e oly fris színben, mint volt a bajvivás napján?
CELIA.
Épen oly könnyü a parányokat megszámlálni, mint egy szerelmes kérdéseire megfelelni. De nesze egy kis kóstoló abból, hogy mikép találtam őt meg, és élvezd teljes figyelemmel. Egy fa alatt találtam őt, mint egy lepottyant makkot.
Épen oly könnyü a parányokat megszámlálni, mint egy szerelmes kérdéseire megfelelni. De nesze egy kis kóstoló abból, hogy mikép találtam őt meg, és élvezd teljes figyelemmel. Egy fa alatt találtam őt, mint egy lepottyant makkot.
ROZALINDA.
Bizvást nevezhetnék a fát Jupiter fájának, mikor ily gyümölcs hull le róla.
Bizvást nevezhetnék a fát Jupiter fájának, mikor ily gyümölcs hull le róla.
CELIA.
Jó madam, kihallgatást kérek!
Jó madam, kihallgatást kérek!
ROZALINDA.
Folytasd!
Folytasd!
CELIA.
Ott feküdt elnyujtózva, mint megsebzett lovag.
Ott feküdt elnyujtózva, mint megsebzett lovag.
ROZALINDA.
Bár siralmas látni ily látványt, de jól fest a mezőn.
Bár siralmas látni ily látványt, de jól fest a mezőn.
CELIA.
Kérlek, kiálts nyelvedre hollát! időn kívűl kerepel. Öltözve, vadásznak volt.
Kérlek, kiálts nyelvedre hollát! időn kívűl kerepel. Öltözve, vadásznak volt.
ROZALINDA.
Ó, előjel: szivemet meglőni jön.
Ó, előjel: szivemet meglőni jön.
CELIA.
Kiséret nélkül szeretném dalomat végig dalolni: kizavarsz a nótából.
Kiséret nélkül szeretném dalomat végig dalolni: kizavarsz a nótából.
ROZALINDA.
Nem tudod-e, hogy nő vagyok? Ha gondolkozom, beszélnem kell. Folytasd, édesem!
Orlando és Jacques jönnek.
Nem tudod-e, hogy nő vagyok? Ha gondolkozom, beszélnem kell. Folytasd, édesem!
Orlando és Jacques jönnek.
CELIA.
Megzavarsz. Csitt! Nem ő jön itt?
Megzavarsz. Csitt! Nem ő jön itt?
ROZALINDA.
Ő az: lopózzunk félre s figyeljük meg.
Rozalinda és Celia visszavonulnak.
Ő az: lopózzunk félre s figyeljük meg.
Rozalinda és Celia visszavonulnak.
JACQUES.
Köszönöm társaságodat; de hitemre, ép úgy szeretném, ha egyedül lettem volna.
Köszönöm társaságodat; de hitemre, ép úgy szeretném, ha egyedül lettem volna.
ORLANDO.
Magam is; hanem azért az illendőség kedveért én is köszönöm társaságodat.
Magam is; hanem azért az illendőség kedveért én is köszönöm társaságodat.
JACQUES.
Isten velünk! Találkozzunk oly ritkán, a hogy csak lehet.
Isten velünk! Találkozzunk oly ritkán, a hogy csak lehet.
ORLANDO.
Kivánom, hogy mentül távolabbról ismerjük egymást.
Kivánom, hogy mentül távolabbról ismerjük egymást.
JACQUES.
Kérlek, ne csufits el több fát azzal, hogy szerelmes versekkel karczolod tele kérgét.
Kérlek, ne csufits el több fát azzal, hogy szerelmes versekkel karczolod tele kérgét.
ORLANDO.
Kérlek, verseimet ne csufitsd el többet azzal, hogy silányul olvasod.
Kérlek, verseimet ne csufitsd el többet azzal, hogy silányul olvasod.
JACQUES.
Kedvesed neve Rozalinda?
Kedvesed neve Rozalinda?
ORLANDO.
Teljességgel az.
Teljességgel az.
JACQUES.
Nem tetszik a neve.
Nem tetszik a neve.
ORLANDO.
Nem is igen gondoltak a te tetszésedre, mikor megkeresztelték.
Nem is igen gondoltak a te tetszésedre, mikor megkeresztelték.
JACQUES.
Milyen a termete?
Milyen a termete?
ORLANDO.
Épen szivemig ér.
Épen szivemig ér.
JACQUES.
Tele vagy csinos mondókákkal. Nem tartottál barátságot ötvösök feleségeivel? talán gyürükről szedted?
Tele vagy csinos mondókákkal. Nem tartottál barátságot ötvösök feleségeivel? talán gyürükről szedted?
ORLANDO.
Nem én; festett vászonról szedem feleleteimet, a honnan te tanultad kérdéseidet.
Nem én; festett vászonról szedem feleleteimet, a honnan te tanultad kérdéseidet.
JACQUES.
Szapora élczed van: azt hiszem, Atalanta sarkaiból készült. Nem ülnél velem ide? Szóljuk meg együtt hölgyeinket, a világot és minden sanyaruságunkat.
Szapora élczed van: azt hiszem, Atalanta sarkaiból készült. Nem ülnél velem ide? Szóljuk meg együtt hölgyeinket, a világot és minden sanyaruságunkat.
ORLANDO.
Nem gáncsolok én a világon halandót magamon kívűl, mint a kinek legtöbb hibáját ismerem.
Nem gáncsolok én a világon halandót magamon kívűl, mint a kinek legtöbb hibáját ismerem.
JACQUES.
Legnagyobb hibád az, hogy szerelmes vagy.
Legnagyobb hibád az, hogy szerelmes vagy.
ORLANDO.
Ezt a hibát nem adom legjobb erényedért. Meguntalak.
Ezt a hibát nem adom legjobb erényedért. Meguntalak.
JACQUES.
Hitemre bolondot kerestem, mikor tégedet találtalak.
Hitemre bolondot kerestem, mikor tégedet találtalak.
ORLANDO.
A bolond a patakba esett: csak nézz bele s meg fogod látni.
A bolond a patakba esett: csak nézz bele s meg fogod látni.
JACQUES.
Ott csak a magam alakját látnám.
Ott csak a magam alakját látnám.
ORLANDO.
Melyet én vagy bolondnak, vagy nullának tartok.
Melyet én vagy bolondnak, vagy nullának tartok.
JACQUES.
No, nem fogok tovább veled lebzselni. Isten veled, Jó signior szerelem.
No, nem fogok tovább veled lebzselni. Isten veled, Jó signior szerelem.
ORLANDO.
Örülök, hogy távozol. Adieu, jó monsieur mélaság.
(Jacques elmegy, Rozalinda és Celia előlépnek.)
Örülök, hogy távozol. Adieu, jó monsieur mélaság.
(Jacques elmegy, Rozalinda és Celia előlépnek.)
ROZALINDA (titkon Celiához).
Úgy fogok vele beszélni, mint egy hetyke inas és ez alakban megbosszantom. (Orlandóhoz.) Hallod-e, vadász uram?
Úgy fogok vele beszélni, mint egy hetyke inas és ez alakban megbosszantom. (Orlandóhoz.) Hallod-e, vadász uram?
ORLANDO.
Igen is jól. Mit akarsz?
Igen is jól. Mit akarsz?
ROZALINDA.
Kérlek, hány óra van?
Kérlek, hány óra van?
ORLANDO.
Azt kellene kérdezned, hányadán van az idő: nincs ebben az erdőben óra.
Azt kellene kérdezned, hányadán van az idő: nincs ebben az erdőben óra.
ROZALINDA.
Akkor hű szerető sincsen ez erdőben: különben ép oly jól jelezné minden perczben egy-egy sohaj, s minden órában egy-egy nyögés az idő lomha lábát, mint akár az óra.
Akkor hű szerető sincsen ez erdőben: különben ép oly jól jelezné minden perczben egy-egy sohaj, s minden órában egy-egy nyögés az idő lomha lábát, mint akár az óra.
ORLANDO.
És miért nem az idő gyors lábát? Nem lett volna ez ép oly találó?
És miért nem az idő gyors lábát? Nem lett volna ez ép oly találó?
ROZALINDA.
Semmi mód sem, sir. Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel. Akár meg is mondhatom, kivel andalog az idő, kivel üget az idő, kivel vágtat az idő és végre kivel áll egy helyen.
Semmi mód sem, sir. Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel. Akár meg is mondhatom, kivel andalog az idő, kivel üget az idő, kivel vágtat az idő és végre kivel áll egy helyen.
ORLANDO.
Ugyan kérlek, kivel üget?
Ugyan kérlek, kivel üget?
ROZALINDA.
Bizony keservesen üget egy fiatal hajadonnal az eljegyzés és a lakodalmi ünnep közti időben: ha csak hét éjszaka esik is közben, az idő járása oly keserves, hogy hét hosszú esztendőnek tetszik.
Bizony keservesen üget egy fiatal hajadonnal az eljegyzés és a lakodalmi ünnep közti időben: ha csak hét éjszaka esik is közben, az idő járása oly keserves, hogy hét hosszú esztendőnek tetszik.
ORLANDO.
És kivel andalog?
És kivel andalog?
ROZALINDA.
A pappal, a ki nem tud diákul, s a gazdag emberrel, a kinek nincsen köszvénye: mert az egyik könnyen aluszik, mivel nem tud tanulni, és a másik vígan él, mivel nem érez semmi bajt: az egyik mert hijával van a száraz és sorvasztó tanulás terhének, a másik, mert nem ismeri a terhes és keserves sanyaruság súlyát. Ezekkel csak andalog az idő.
A pappal, a ki nem tud diákul, s a gazdag emberrel, a kinek nincsen köszvénye: mert az egyik könnyen aluszik, mivel nem tud tanulni, és a másik vígan él, mivel nem érez semmi bajt: az egyik mert hijával van a száraz és sorvasztó tanulás terhének, a másik, mert nem ismeri a terhes és keserves sanyaruság súlyát. Ezekkel csak andalog az idő.
ORLANDO.
És kivel vágtat?
És kivel vágtat?
ROZALINDA.
A tolvajjal az akasztófára: mert ha olya lassan jár is, hogy csak rakhatja lábát, mégis azt hiszi, hogy korán ér oda.
A tolvajjal az akasztófára: mert ha olya lassan jár is, hogy csak rakhatja lábát, mégis azt hiszi, hogy korán ér oda.
ORLANDO.
És kivel áll egy helyen?
És kivel áll egy helyen?
ROZALINDA.
Az ügyvédekkel szabadságidőben: mert egyik határidőtől a másikig alusznak s nem veszik észre, hogy az idő mozog.
Az ügyvédekkel szabadságidőben: mert egyik határidőtől a másikig alusznak s nem veszik észre, hogy az idő mozog.
ORLANDO.
Hol lakol, fiatal barátom?
Hol lakol, fiatal barátom?
ROZALINDA.
Hugommal, ezzel a pásztorleánynyal, amott az erdőszélen, mint a rojt a szoknyán.
Hugommal, ezzel a pásztorleánynyal, amott az erdőszélen, mint a rojt a szoknyán.
ORLANDO.
Ide való születésü vagy?
Ide való születésü vagy?
ROZALINDA.
Mint a tengeri nyúl, mely ott lakik, a hol termett.
Mint a tengeri nyúl, mely ott lakik, a hol termett.
ORLANDO.
Kiejtésed finomabb, semhogy ily félreeső helyen szerezhetted volna.
Kiejtésed finomabb, semhogy ily félreeső helyen szerezhetted volna.
ROZALINDA.
Többen is mondták ezt már nekem; hanem hát egy öreg, istenfélő nagybátyám tanított beszélni, ki fiatal korában belebb lakott az országban; ő igen jól értett az udvariassághoz, mert szerelmes is lett ott, mi ellen sok leczkét hallottam tőle; és köszönöm Istenemnek, hogy nem vagyok nő s nem terhel az a sok könnyelmü botorság, melylyel az egész nemet mindenestül szokta vádolni.
Többen is mondták ezt már nekem; hanem hát egy öreg, istenfélő nagybátyám tanított beszélni, ki fiatal korában belebb lakott az országban; ő igen jól értett az udvariassághoz, mert szerelmes is lett ott, mi ellen sok leczkét hallottam tőle; és köszönöm Istenemnek, hogy nem vagyok nő s nem terhel az a sok könnyelmü botorság, melylyel az egész nemet mindenestül szokta vádolni.
ORLANDO.
Nem emlékszel néhányra a főbb bűnöknek, melyeket a nők terhére rótt?
Nem emlékszel néhányra a főbb bűnöknek, melyeket a nők terhére rótt?
ROZALINDA.
Nem volt abban főbb bűn: egyik olyan volt, mint a másik, mint az apró pénz; s mindegyik hiba szörnynek látszott, míg nem jött a másik, hogy túltegyen rajta.
Nem volt abban főbb bűn: egyik olyan volt, mint a másik, mint az apró pénz; s mindegyik hiba szörnynek látszott, míg nem jött a másik, hogy túltegyen rajta.
ORLANDO.
Kérlek, számlálj el néhányat.
Kérlek, számlálj el néhányat.
ROZALINDA.
Nem én! ki nem dobom orvosságomat, csak betegre. Itt egy valaki csatangol az erdőben, ki azzal rontja fiatal fáinkat, hogy Rozalindát metél kérgökbe; ódákat aggat a csitkenye bokrokra és a szederfákra; és hitemre, mindannyi Rozalinda nevét isteníti: ha találkozhatnám ezzel az ábrándszatócscsal, adnék neki egy kis jó tanácsot, mert, úgy látszik, mindennapos szerelmi hideg leli.
Nem én! ki nem dobom orvosságomat, csak betegre. Itt egy valaki csatangol az erdőben, ki azzal rontja fiatal fáinkat, hogy Rozalindát metél kérgökbe; ódákat aggat a csitkenye bokrokra és a szederfákra; és hitemre, mindannyi Rozalinda nevét isteníti: ha találkozhatnám ezzel az ábrándszatócscsal, adnék neki egy kis jó tanácsot, mert, úgy látszik, mindennapos szerelmi hideg leli.
ORLANDO.
Én vagyok az, kit ráz a szerelmi láz.
Kérlek, mondd meg gyógyszerét.
Én vagyok az, kit ráz a szerelmi láz.
Kérlek, mondd meg gyógyszerét.
ROZALINDA.
Nagybátyám ismérveit nem látom rajtad: ő megtanított rá, mikép ismerhetni fel a szerelmes férfiút. Bizonyos vagyok benne, te nem vagy e csuhi-kalitka foglya.
Nagybátyám ismérveit nem látom rajtad: ő megtanított rá, mikép ismerhetni fel a szerelmes férfiút. Bizonyos vagyok benne, te nem vagy e csuhi-kalitka foglya.
ORLANDO.
Melyek voltak az ismérvei?
Melyek voltak az ismérvei?
ROZALINDA.
Sovány arcz, mi neked nincsen; beesett kék szem, a mi neked nincsen; kétségbe vonhatlan szellem, mi neked nincsen; elhanyagolt szakál, mi neked nincsen; de ezt elengedem, mert tisztán kimondva, szakálod nem egyéb egy fiatalabb testvér jövedelménél. Aztán nadrágodnak nem kellene övezve, kalapodnak felszalagozva, ujjaidnak gombolva, czipődnek befűzve lenni; aztán rajtad s körülted mindennek gondatlan kétségbeesést kellene mutatni. De te nem ilyen vagy. Te még inkább keresettséget mutatsz öltözékedben, mint a ki mást szeret.
Sovány arcz, mi neked nincsen; beesett kék szem, a mi neked nincsen; kétségbe vonhatlan szellem, mi neked nincsen; elhanyagolt szakál, mi neked nincsen; de ezt elengedem, mert tisztán kimondva, szakálod nem egyéb egy fiatalabb testvér jövedelménél. Aztán nadrágodnak nem kellene övezve, kalapodnak felszalagozva, ujjaidnak gombolva, czipődnek befűzve lenni; aztán rajtad s körülted mindennek gondatlan kétségbeesést kellene mutatni. De te nem ilyen vagy. Te még inkább keresettséget mutatsz öltözékedben, mint a ki mást szeret.
)
ORLANDO.
Szép ifjú, bár elhitethetném veled, hogy szerelmes vagyok.
Szép ifjú, bár elhitethetném veled, hogy szerelmes vagyok.
ROZALINDA.
Velem elhitetni? Ép úgy elhitethetnéd ő vele, hogy szeretsz; mit ő is, biztosítalak, hajlandóbb tenni, mint bevallani, hogy teszi; ez egyike azon pontoknak, melyekben a nők mindig meghazudtolják lelkiismeretöket. De tréfán kívűl te vagy az, a ki teleaggatja a fákat versekkel, melyekben Rozalinda annyira dicsőittetik?
Velem elhitetni? Ép úgy elhitethetnéd ő vele, hogy szeretsz; mit ő is, biztosítalak, hajlandóbb tenni, mint bevallani, hogy teszi; ez egyike azon pontoknak, melyekben a nők mindig meghazudtolják lelkiismeretöket. De tréfán kívűl te vagy az, a ki teleaggatja a fákat versekkel, melyekben Rozalinda annyira dicsőittetik?
ORLANDO.
Esküszöm, fiatal ember, Rozalinda fehér kezére, én vagyok az, én vagyok az a boldogtalan.
Esküszöm, fiatal ember, Rozalinda fehér kezére, én vagyok az, én vagyok az a boldogtalan.
ROZALINDA.
De annyira szerelmes vagy-e, a hogy rimeid beszélik?
De annyira szerelmes vagy-e, a hogy rimeid beszélik?
ORLANDO.
Sem rim, sem tartalom azt ki nem mondhatja, hogy mennyire.
Sem rim, sem tartalom azt ki nem mondhatja, hogy mennyire.
ROZALINDA.
A szerelem merő bolondság, és, mondhatom neked, csak úgy megérdemli a kótert s a korbácsot, mint a bolondok; és annak, hogy ezeket még sem büntetik és gyógyítják így, nem egyéb az oka, mint hogy e hóbort annyira közönséges, hogy magok a porkolábok is szerelmesek. De én igérem, hogy tanácsommal meggyógyítom.
A szerelem merő bolondság, és, mondhatom neked, csak úgy megérdemli a kótert s a korbácsot, mint a bolondok; és annak, hogy ezeket még sem büntetik és gyógyítják így, nem egyéb az oka, mint hogy e hóbort annyira közönséges, hogy magok a porkolábok is szerelmesek. De én igérem, hogy tanácsommal meggyógyítom.
ORLANDO.
Gyógyítottál-e meg valaha valakit vele?
Gyógyítottál-e meg valaha valakit vele?
ROZALINDA.
Gyógyítottam egyet, és pedig a következő módon: Engem szerelmének, kedvesének kellett képzelnie, és én meghagytam neki, hogy minden nap kérjen meg: ez időben aztán én, szeszélyes fiatal ember létemre, elkezdtem búsulni, asszonyias, változékony, epedő és szerelmes voltam; majd gőgös, öntelt, kaczér, kicsinyes és állhatatlan, tele könynyel, tele mosolylyal, minden szenvedélyre valami, és semmi szenvedélyre sem igazán való, mint már a gyermek s az asszonyféle nagyobbrészt ilyen fajta; majd szeretni, majd utálni volt kedvem; majd mulattam, majd szakítottam vele; most sirattam, azután leköptem; úgy hogy kérőmet bolond szerelmes kedvéből a szerelmi bolondulás kedvébe kergettem, mi abból állt, hogy lemondott az élet hullámzó árjáról s egy zugba merő barát-életet élt. Ilykép gyógyítottam meg őt, és ily módon magamra vállalom, hogy a te májadat is oly tisztára mosom, milyen az egészséges birka szive, hogy nem lesz benne a szerelemnek egy foltocskája is.
Gyógyítottam egyet, és pedig a következő módon: Engem szerelmének, kedvesének kellett képzelnie, és én meghagytam neki, hogy minden nap kérjen meg: ez időben aztán én, szeszélyes fiatal ember létemre, elkezdtem búsulni, asszonyias, változékony, epedő és szerelmes voltam; majd gőgös, öntelt, kaczér, kicsinyes és állhatatlan, tele könynyel, tele mosolylyal, minden szenvedélyre valami, és semmi szenvedélyre sem igazán való, mint már a gyermek s az asszonyféle nagyobbrészt ilyen fajta; majd szeretni, majd utálni volt kedvem; majd mulattam, majd szakítottam vele; most sirattam, azután leköptem; úgy hogy kérőmet bolond szerelmes kedvéből a szerelmi bolondulás kedvébe kergettem, mi abból állt, hogy lemondott az élet hullámzó árjáról s egy zugba merő barát-életet élt. Ilykép gyógyítottam meg őt, és ily módon magamra vállalom, hogy a te májadat is oly tisztára mosom, milyen az egészséges birka szive, hogy nem lesz benne a szerelemnek egy foltocskája is.
ORLANDO.
De én nem akarok meggyógyulni, fiatal ember.
De én nem akarok meggyógyulni, fiatal ember.
ROZALINDA.
Én meggyógyítanálak, ha Rozalindának hívnál, s mindennap eljönnél kunyhómba s esengenél szerelmemért.
Én meggyógyítanálak, ha Rozalindának hívnál, s mindennap eljönnél kunyhómba s esengenél szerelmemért.
ORLANDO.
Nos, a mint igaz, hogy szerelmes vagyok, megteszem. Mondd csak, hol van kunyhód?
Nos, a mint igaz, hogy szerelmes vagyok, megteszem. Mondd csak, hol van kunyhód?
ROZALINDA.
Jer velem, majd megmutatom, s az úton te mondd el, hogy hol lakol. Jösz?
Jer velem, majd megmutatom, s az úton te mondd el, hogy hol lakol. Jösz?
ORLANDO.
Szives örömest, jó fiú!
Szives örömest, jó fiú!
ROZALINDA.
Már csak nevezz Rozalindának. Jer hugom, nem jösz velünk?
Már csak nevezz Rozalindának. Jer hugom, nem jösz velünk?
| (Elmennek.) |
