X. SZÍN.
A szárazon már nem kellünk nekik;
Ma tengeren kerűlnek.
Itt is, ott is. |
Bár volna kedvök tűzben, levegőn,
Én ott is kész vagyok! – Gyalog hadunk
A város halmain velünk marad!
Hajóhadamra már rendelkezém:
Hogy hagyja el a kikötőt. Amonnan
Rá láthatunk, s minden mozdúlatát
Szemmel kisérjük. | (Elmennek.) |
Ha ő nem indít; mink se támadunk
A szárazon. S hiszem, hogy úgy lesz: – a
Hajókra küldte legjobb erejét. –
A völgybe le! s álljunk erős helyet! | (Elmennek.) |
Még nem kezdődik. Ott a fenyütől
Mindent belátni. Onnan hírt hozok
Mindjárt: hogy’ indúl! | (El.) |
– A Cleopatra |
Jósok haboznak, – nem tudják – nem is
Merik, ha mit tudnak, kimondani.
Antonius vitéz, de csüggeteg;
Lüktetve váltja félelem s remény
Szivében egymást.
Minden veszve! Hah! |
Hajóhadam magát megadta: – ott
Köszöntik egymást, mint rég elszakadt
Barátok. Oh háromszor csalfa! te
Adtál el e fiúnak. Ellened
Dúl csak szivem! – Hadd fussanak! ha e
Varázslón bosszút állhaték: elég!
Mondd: fussanak mind! | (Scarus el.) |
Nap, több keltedet |
Itt válnak el s szorítanak kezet
Utolszor! – Erre juttam! Sarkamat
Nyalták, ebekként; mit nem tettem értük!
Elolvadoztak, és viruló
Caesarra öntik minden édjöket;
Míg a fenyő, egykor mindannyinál
Magasb, lehántva most. Oh árulás!
Csalárd egyipti asszony! Bősz varázs! Te
Küldél a harczba és vonál haza,
Kebled babérom, vágyam czélja volt!
S te, igazán czigánynő, megcsalál,
És a hamis játékon ellopád
Kincsem’, szivem’! – Hej, Eros, Eros!
Így, kedvesére, mért dühöng uram?
Pusztúlj, vagy úgy jársz, mint érdemled és
Caesar triumphusának híja lesz!
De légy övé, ujjongó csőcselék közt
Kövesd kocsiját, nemed szennyfoltja te!
Mutassanak, mint szörnyet, egy kispénzért!
S szagassa meg a szelid Octávia
Körmével arczod’! | (Cleopatra el.) |
Jó, hogy elmenél, |
Szagasson össze; egy halállal így
Sok volna megkimélve. – Hé! Eros! –
– A Nessus ünge rajtam. Hercules,
Nagy ősöm, öntsd belém egész dühöd’,
Hadd dobjam a hold szarvai közé
Lychast; s e kéz az óriás doronggal
Nemes valómat zúzza szét! –
Haljon meg a boszorkány! Eladott
E római kölyöknek; és e csel
Lesújt! haljon meg érte! – Hé, Eros! | (El.) |