II. SZÍN.
Bevégezők szegényes vacsoránk’;
Jó uraim, most, Warwick, Salisbury,
Itt e lugasban hadd tárjam ki szívem’
S kérjem csalhatlan véleménytöket,
Hogy’ áll jogom az angol koronára?
Mylord, szeretnék mindent hallani.
Kezdd el, nemes York; s ha jogod igaz,
A Nevilek parancsra állanak.
Halljátok hát:
Harmadik Edvárd nemze hét fiat:
A Fekete herczeg az első, walesi Edvárd;
Hatfield William a második; utána
Lionel, Clarence herczeg; negyedik
Gaunt János volt, Lancaster herczege;
York herczeg, Langley Edmund, ötödik;
Utána Gloster jő, Woodstock Tamás;
Windsor William a hetedik s utolsó.
Még atyja előtt meghalt volt Edvárd
S hagyá Rickhárdot, egyetlen fiát,
Ki harmadik Edvárdra lőn király,
Míg Bolingbroke, Lancaster herczege,
Gaunt János legidősebbik fia,
Megkoronázva Henrik negyedik,
Lett úr s letette a jogos királyt,
Szegény nejét Frankhonba küldve vissza,
S Pomfretbe őt, s a mint tudjátok, ott
Gazúl megölték ártatlan Rikhárdot.
Atyám, a herczeg igazat beszél:
A Lancaster-ház trónra igy jutott.
S erő, nem a jog utján bírja azt;
A walesi herczeg fia halva lévén,
A másod’ ágat illeté a trón.
De Hatfield meghalt örökös ne’kül.
Kitől igényem én származtatom:
A harmadiknak lánya volt, Philippa,
Mortimer Edmund, March gróf hitvese,
Edmund magzatja Roger, marchi gróf,
Rogeré Edmund, Anna és Lenóra.
Ugy olvasám, hogy Bolingbroke alatt
Igényt emelt a trónra ezen Edmund,
S királylyá is lesz, hogyha holtaig
Nem tartja Owen Glendower fogva őt.
Folytatsd.
Legidősb nővére volt anyám.
Kit, mint a trón örökösét, Rikhárd
Cambridgei gróf vett nőül, harmadik
Edvárd ötödik fiának magzata;
S jogom anyámon épül: ő öröklé
March grófját, Rogert, Mortimer fiát,
A ki Philippát bírta hitvesül,
Egyetlen lányát Clarence herczegének;
Ha hát az idősb fiú családja jő
Az ifjabbé előtt: király vagyok.
A legvilágosb ügy nem ily világos.
Henrik a trónt a negyedik fiútól,
Gaunttól igényli; York a harmadiktól.
Míg Lionel ága él, nem juthat az
A trónra; s él még és benned virágzik,
S fiaidban, ily törzs szép hajtásiban:
Jer hát, atyám, hajtsunk térdet együtt,
S legyünk az elsők e rejtett helyen,
Kik üdvözöljük a jogos királyt,
Öröklött trónhoz illő tisztelettel.
Éljen soká Rikhárd, angol király.
Köszönet. Ám még nem vagyok király,
Mig koronám nincs, s a Lancastereknek
Nincs festve kardom szívök vérivel;
S nem teszi ezt meg elhamarkodás,
Mély titkolódzás és eszély csupán.
Úgy tegyetek, mint én, e vesznapokban,
És Suffolk gőgje, Beaufort büszkesége,
Somerset dölyfe, Buckingham s a többi
Czinkos előtt ti húnyjatok szemet,
Míg tőrbe csalják a nyáj pásztorát,
A jó, erényes Humphrey herczeget.
Ezt keresik; s ha York tud jóslani,
Halált találnak, míg ezt keresik.
Hagyjuk, mylord; ismerjük czélzatid’.
Azt mondja szívem, Warwick grófja még
Királylyá teszi Yorkot egy napon.
És én, Nevil, erősen azt hiszem,
Rikhárd megéli, hogy Warwick leszen
Király után Angolhon elseje. | (Mind el.) |