III. SZÍN.
Auvergne. Várudvar.
A grófnő és kapusa jő.
GRÓFNŐ.
El ne feledd, kapus, mit meghagyék;
Ha teljesítéd, hozd be kulcsaid’.
El ne feledd, kapus, mit meghagyék;
Ha teljesítéd, hozd be kulcsaid’.
KAPUS.
| Meglesz, asszonyom. | (El.) |
GRÓFNŐ.
Kivetve a tőr: hogyha jól sül el,
E tett olyan hiressé tesz, miként
Cyrus halála scytha Tomyrist.
Nagy a neve ez íszonyú lovagnak
S nem kevesebbet nyomnak tettei.
Szemem s fülem tanú szeretne lenni,
Hogy megitéljék hir csodás beszédit.
Kivetve a tőr: hogyha jól sül el,
E tett olyan hiressé tesz, miként
Cyrus halála scytha Tomyrist.
Nagy a neve ez íszonyú lovagnak
S nem kevesebbet nyomnak tettei.
Szemem s fülem tanú szeretne lenni,
Hogy megitéljék hir csodás beszédit.
| (Hirnök és Talbot jőnek.) |
HIRNÖK.
A mint kivántad, íme asszonyom,
Izenetedre Talbot eljöve.
A mint kivántad, íme asszonyom,
Izenetedre Talbot eljöve.
GRÓFNŐ.
Üdvöz legyen! Mit? Hát ez itt az ember?
Üdvöz legyen! Mit? Hát ez itt az ember?
HIRNÖK.
Igen, ő az.
Igen, ő az.
GRÓFNŐ.
Ez Talbot itt, a rettegett, kinek
Anyák csititják kisdedeik’, nevével?
Ugy látom, a hír csalfa és mesés;
Azt hittem én, egy Hercules jövend,
Egy újabb Hector: arcza iszonyú
S hatalmas arányú tagjai izmosak.
Úr Isten! hisz ez gyermek, bárgyu törpe!
Nem, nem, ez összefonnyadt gyönge pöttön,
Ez a hadaknak réme nem lehet.
| Ez Frankhon ostora? |
Anyák csititják kisdedeik’, nevével?
Ugy látom, a hír csalfa és mesés;
Azt hittem én, egy Hercules jövend,
Egy újabb Hector: arcza iszonyú
S hatalmas arányú tagjai izmosak.
Úr Isten! hisz ez gyermek, bárgyu törpe!
Nem, nem, ez összefonnyadt gyönge pöttön,
Ez a hadaknak réme nem lehet.
TALBOT.
Merész valék zavarni, asszonyom;
De minthogy látom, most nem érsz reá,
Máskor teszem majd tisztelgésemet.
Merész valék zavarni, asszonyom;
De minthogy látom, most nem érsz reá,
Máskor teszem majd tisztelgésemet.
GRÓFNŐ.
Vaj mit akar most? Kérd, hová megyen?
Vaj mit akar most? Kérd, hová megyen?
HIRNÖK.
Állj meg, mylord; szeretné asszonyom
Megtudni, mért e hirtelen bucsú?
Állj meg, mylord; szeretné asszonyom
Megtudni, mért e hirtelen bucsú?
TALBOT.
Mért! hm! azért, mert tévhitben van ő.
Bebizonyítom, hogy Talbot van itt.
Mért! hm! azért, mert tévhitben van ő.
Bebizonyítom, hogy Talbot van itt.
| (Kapus jő, kulcsokat hozva.) |
GRÓFNŐ.
Ha te vagy az, úgy hát fogoly levél.
Ha te vagy az, úgy hát fogoly levél.
TALBOT.
Fogoly! s kié?
Fogoly! s kié?
GRÓFNŐ.
Enyém, vérszomju lord!
És ép ez okból csaltalak ide.
Régóta már rabszolgám árnyokod;
Arczképed ott függ csarnokom falán;
De most hasonlót tűrjön lényeged,
S bilincsbe zárrom lábad’ és karod’,
Ki annyi éve dúlod zsarnokúl
E hont, s hazánkfiait öldösöd,
Rabságba vívén férjeink’, fiaink’!
Enyém, vérszomju lord!
És ép ez okból csaltalak ide.
Régóta már rabszolgám árnyokod;
Arczképed ott függ csarnokom falán;
De most hasonlót tűrjön lényeged,
S bilincsbe zárrom lábad’ és karod’,
Ki annyi éve dúlod zsarnokúl
E hont, s hazánkfiait öldösöd,
Rabságba vívén férjeink’, fiaink’!
TALBOT.
Ha, ha ha!
Ha, ha ha!
GRÓFNŐ.
Nevetsz, nyomorúlt? Majd kedved jajra válik.
Nevetsz, nyomorúlt? Majd kedved jajra válik.
TALBOT.
Nevetek, hogy balgán grófnőm azt hiszi,
Több van kezében Talbot árnyokánál,
A kin boszúdat hűtsed, asszonyom.
Nevetek, hogy balgán grófnőm azt hiszi,
Több van kezében Talbot árnyokánál,
A kin boszúdat hűtsed, asszonyom.
GRÓFNŐ.
Nem vagy te Talbot?
Nem vagy te Talbot?
TALBOT.
| Én valóban. |
GRÓFNŐ.
Úgy hát enyém a lényeg is.
Úgy hát enyém a lényeg is.
TALBOT.
Nem! Én magamnak árnyéka vagyok csak.
Csalatkozol, nincs itten lényegem;
Mit látsz, az emberi voltom legkisebb
Mértéke, legparányibb része az.
Hidd, asszonyom, ha itt vón’ az egész,
Ide se férne födeled alá,
Olyan magas roppant növésű ő.
Nem! Én magamnak árnyéka vagyok csak.
Csalatkozol, nincs itten lényegem;
Mit látsz, az emberi voltom legkisebb
Mértéke, legparányibb része az.
Hidd, asszonyom, ha itt vón’ az egész,
Ide se férne födeled alá,
Olyan magas roppant növésű ő.
GRÓFNŐ.
Talány-szatócs ez, szántszándékosan!
Most itt van ő és mégis nincsen itt:
Hogy illenek ez ellentétek össze?
Talány-szatócs ez, szántszándékosan!
Most itt van ő és mégis nincsen itt:
Hogy illenek ez ellentétek össze?
TALBOT.
Rögtön megmutatom.
Kürtjébe fú. Dobszó: ágyulövés. A kaput feltörik; katonák jőnek.
Mit szólasz ehhez? meg vagy győzve most,
Hogy Talbot csak magának árnyoka?
Ezek itt: valója, karja, ereje;
Velök igázza zendülők nyakát;
Várost dúl és felforgat várakat
És sivataggá tesz egy percz alatt.
Rögtön megmutatom.
Kürtjébe fú. Dobszó: ágyulövés. A kaput feltörik; katonák jőnek.
Mit szólasz ehhez? meg vagy győzve most,
Hogy Talbot csak magának árnyoka?
Ezek itt: valója, karja, ereje;
Velök igázza zendülők nyakát;
Várost dúl és felforgat várakat
És sivataggá tesz egy percz alatt.
GRÓFNŐ.
Győzelmes Talbot, vétkemért bocsánat!
Látom, kisebb te nem vagy hirnevednél,
S több, mint gyanítni külsődről lehet.
Merészségem ne szítsa fel boszúd’;
Sajnálva bánom, hogy mély tisztelettel
Méltóan hozzád nem fogadtalak.
Győzelmes Talbot, vétkemért bocsánat!
Látom, kisebb te nem vagy hirnevednél,
S több, mint gyanítni külsődről lehet.
Merészségem ne szítsa fel boszúd’;
Sajnálva bánom, hogy mély tisztelettel
Méltóan hozzád nem fogadtalak.
TALBOT.
Szép hölgy, ne aggódj’, s Talbot jellemét
Ne magyarázd úgy félre, mint alakja
Külső növésit fel balúl fogád.
A mit tevél, nem sért az engemet,
És más elégtét nem is kell nekem,
Csak oly szives légy, hagyd megízelitnünk
Borod’, s hadd lássuk konyhád csemegéit.
Szép hölgy, ne aggódj’, s Talbot jellemét
Ne magyarázd úgy félre, mint alakja
Külső növésit fel balúl fogád.
A mit tevél, nem sért az engemet,
És más elégtét nem is kell nekem,
Csak oly szives légy, hagyd megízelitnünk
Borod’, s hadd lássuk konyhád csemegéit.
GRÓFNŐ.
Teljes szivemből; megtiszteltetés
Teljes szivemből; megtiszteltetés
| Vendégül látnom ily nagy bajnokot. | (El mind.) |
