I. SZÍN.
London. Terem a palotában.
Henrik Király, Westmoreland, Sir Walter Blunt és Mások jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Halványan a gondtól s rendülve bár,
Időt nyerünk, hogy a zaklatott béke
Lélekzetet vegyen s tört hangokat
Rebegjen új küzdelmekről, melyek
Kezdődni fognak messze partokon.
Ajkát e föld szomjú Erinnyse
Nem festi önszülötti vérivel,
Mezőit éles harcz nem dúlja többé
S virányát ellenek patkói nem
Tiporják; a düh-szikrázó szemek,
Melyek, mint háborult egen az egy
Lényű s természetű légtünetek,
Nem rég csak belzavarban s iszonyú
Polgár-vérengzésben találkozának,
Most kölcsönös szép rendben, egy irányt
Követnek már, és nem dühöngenek,
Szövetséges s rokon barát iránt;
S a harczi kard, mint a rosszúl bezárt kés,
Nem sebzi már öngazdáját. Azért
Az idvezítő sírjához (kinek
Vitéziűl, feltűzve szent keresztjét,
Harczolni készek és buzgók vagyunk,)
Azonnal egy angol serget szedünk;
A melynek karja úgy alkottaték
Már anyja méhiben, hogy a pogányt
Üldözze ott ama szent téreken,
Hol a megáldott láb járt egykoron,
Melyet tizennégy század év előtt
Kínos keresztre üdvünkért szögeztek.
De szándokunknak már egy éve, és
Nem is szükség ezt nektek mondanunk:
Nem e czélból vagyunk itt. Szólj tehát,
Kedves rokon, Westmoreland, hogy tanácsunk
A mult éjen mi jót határozott
E drága terv siettetésire.
Halványan a gondtól s rendülve bár,
Időt nyerünk, hogy a zaklatott béke
Lélekzetet vegyen s tört hangokat
Rebegjen új küzdelmekről, melyek
Kezdődni fognak messze partokon.
Ajkát e föld szomjú Erinnyse
Nem festi önszülötti vérivel,
Mezőit éles harcz nem dúlja többé
S virányát ellenek patkói nem
Tiporják; a düh-szikrázó szemek,
Melyek, mint háborult egen az egy
Lényű s természetű légtünetek,
Nem rég csak belzavarban s iszonyú
Polgár-vérengzésben találkozának,
Most kölcsönös szép rendben, egy irányt
Követnek már, és nem dühöngenek,
Szövetséges s rokon barát iránt;
S a harczi kard, mint a rosszúl bezárt kés,
Nem sebzi már öngazdáját. Azért
Az idvezítő sírjához (kinek
Vitéziűl, feltűzve szent keresztjét,
Harczolni készek és buzgók vagyunk,)
Azonnal egy angol serget szedünk;
A melynek karja úgy alkottaték
Már anyja méhiben, hogy a pogányt
Üldözze ott ama szent téreken,
Hol a megáldott láb járt egykoron,
Melyet tizennégy század év előtt
Kínos keresztre üdvünkért szögeztek.
De szándokunknak már egy éve, és
Nem is szükség ezt nektek mondanunk:
Nem e czélból vagyunk itt. Szólj tehát,
Kedves rokon, Westmoreland, hogy tanácsunk
A mult éjen mi jót határozott
E drága terv siettetésire.
WESTMORELAND.
A gyorsaságot hévvel tárgyalák,
Szövének némi harczi tervet is
Még tegnap éjjel, s im váratlanúl
Gonosz hírekkel Walesből posta jött;
A legrosszabb, hogy a hű Mortimer,
A herefordshirei népet harczra vívén
A lázongó szilaj Glendower ellen,
Foglyúl ejtette őt e zord kezű vall
És sergéből ezret mészárla le,
Kiknek holttestein oly gyalázatot
Oly szemtelen csonkítgatásokat
Vivének véghez a vall-asszonyok, hogy
Pirúlás nélkül el se mondható.
A gyorsaságot hévvel tárgyalák,
Szövének némi harczi tervet is
Még tegnap éjjel, s im váratlanúl
Gonosz hírekkel Walesből posta jött;
A legrosszabb, hogy a hű Mortimer,
A herefordshirei népet harczra vívén
A lázongó szilaj Glendower ellen,
Foglyúl ejtette őt e zord kezű vall
És sergéből ezret mészárla le,
Kiknek holttestein oly gyalázatot
Oly szemtelen csonkítgatásokat
Vivének véghez a vall-asszonyok, hogy
Pirúlás nélkül el se mondható.
HENRIK KIRÁLY.
Úgy látszik hát, hogy e viszály hire
Szentföldi tervünket félben szakasztja.
Úgy látszik hát, hogy e viszály hire
Szentföldi tervünket félben szakasztja.
WESTMORELAND.
Ez, és egyéb is még, kegyelmes úr,
Mert még rosszabb, még vészesebb hirek
Érkeztek éjszakról, beszélve, hogy
Keresztmagasztalás napján a hősi
Hővér, az ifjú Percy Henrik, ráütött
Hős Archibaldra, e mindig vitéz
S dicsőített skótra Holmedon körül,
Hol véres órát kelle állniok,
A mint az ágyuk dörrenése és
Más effélék után a hír beszél,
Mert a ki ezt hozá, harczuk hevében,
Sietve pattant lóra, nem tudá,
Az ütközetnek milyen vége lett.
Ez, és egyéb is még, kegyelmes úr,
Mert még rosszabb, még vészesebb hirek
Érkeztek éjszakról, beszélve, hogy
Keresztmagasztalás napján a hősi
Hővér, az ifjú Percy Henrik, ráütött
Hős Archibaldra, e mindig vitéz
S dicsőített skótra Holmedon körül,
Hol véres órát kelle állniok,
A mint az ágyuk dörrenése és
Más effélék után a hír beszél,
Mert a ki ezt hozá, harczuk hevében,
Sietve pattant lóra, nem tudá,
Az ütközetnek milyen vége lett.
HENRIK KIRÁLY.
Im itt van egy hív és serény barátunk
Sir Walter Blunt, most szállott le lováról,
Minden vidék porával födve, mely
Székvárosunk s Holmedon között terűl;
Ő meg szelíd jó híreket hozott:
Douglas leverve, tízezer szilaj skót
S huszonkét hős lovag hever halomban
Saját vérébe’ Holmedon síkjain;
Sir Walter látta. Hővér foglyai:
Mordake, a fifei gróf, a tönkre vert
Douglas idősb fia, és gróf Athol,
Murray gróf, Angus és Menteith. Tehát
Nem tisztességes egy zsákmány-e ez?
Vagy nem dicső díj? No’s, rokon, nem-e?
Im itt van egy hív és serény barátunk
Sir Walter Blunt, most szállott le lováról,
Minden vidék porával födve, mely
Székvárosunk s Holmedon között terűl;
Ő meg szelíd jó híreket hozott:
Douglas leverve, tízezer szilaj skót
S huszonkét hős lovag hever halomban
Saját vérébe’ Holmedon síkjain;
Sir Walter látta. Hővér foglyai:
Mordake, a fifei gróf, a tönkre vert
Douglas idősb fia, és gróf Athol,
Murray gróf, Angus és Menteith. Tehát
Nem tisztességes egy zsákmány-e ez?
Vagy nem dicső díj? No’s, rokon, nem-e?
WESTMORELAND.
Oly győzelem valóba’, melylyel
Dicsekhetnék bármely királyfi is.
Oly győzelem valóba’, melylyel
Dicsekhetnék bármely királyfi is.
HENRIK KIRÁLY.
Busítasz és vétkezni kényszerítsz, mert
Irígylem Northumberlandot, hogy ő
Olyan derék fiúnak apja, kit
A hír s dicsőség nyelve emleget,
Legsudarabb törzs a berekben és
A jó szerencse kedvencz büszkesége;
Míg én, az ő dicsét szemlélve, csak
A dőzsölés s gyalázat foltjait
Látom Henrik fiamnak homlokán.
Bár volna úgy, hogy éji csalfa tündér
Cserélte vón’ ki kettőnk gyermekét
Még bölcsejökben! és Plantagenetnek
Övét hivnák, enyímet Percynek!
S Henrikjét én birnám, enyímet ő!
De félre ezzel! Mit gondolsz, rokon,
Ez ifjú Percy büszkeségiről?
Ő e csatában ejtett foglyokat
Megtartja, és üzente, hogy nekem csak
A fifei gróf Mordake-t adja ki.
Busítasz és vétkezni kényszerítsz, mert
Irígylem Northumberlandot, hogy ő
Olyan derék fiúnak apja, kit
A hír s dicsőség nyelve emleget,
Legsudarabb törzs a berekben és
A jó szerencse kedvencz büszkesége;
Míg én, az ő dicsét szemlélve, csak
A dőzsölés s gyalázat foltjait
Látom Henrik fiamnak homlokán.
Bár volna úgy, hogy éji csalfa tündér
Cserélte vón’ ki kettőnk gyermekét
Még bölcsejökben! és Plantagenetnek
Övét hivnák, enyímet Percynek!
S Henrikjét én birnám, enyímet ő!
De félre ezzel! Mit gondolsz, rokon,
Ez ifjú Percy büszkeségiről?
Ő e csatában ejtett foglyokat
Megtartja, és üzente, hogy nekem csak
A fifei gróf Mordake-t adja ki.
WESTMORELAND.
Ez bátyja műve, ez Worcesteré,
Ki ellened szünetlen torzsalog
S fuvalkodottan egyre berzeli
Az ifjú gőgjét méltóságod ellen.
Ez bátyja műve, ez Worcesteré,
Ki ellened szünetlen torzsalog
S fuvalkodottan egyre berzeli
Az ifjú gőgjét méltóságod ellen.
HENRIK KIRÁLY.
De számadásra hívtam őt ezért,
S e végett egy időre elhalad
Szent szándokunk Jeruzsálemre nézve.
Jövő szerdán tanácsot tartatunk
Windsorban: értesítsd a lordokat;
De önmagad térj vissza csakhamar,
Mivel többet kell tennem s mondanom,
Mint ily hevülten nyilvánítható.
De számadásra hívtam őt ezért,
S e végett egy időre elhalad
Szent szándokunk Jeruzsálemre nézve.
Jövő szerdán tanácsot tartatunk
Windsorban: értesítsd a lordokat;
De önmagad térj vissza csakhamar,
Mivel többet kell tennem s mondanom,
Mint ily hevülten nyilvánítható.
WESTMORELAND.
| Úgy lesz, királyom. | (Mind el.) |
