11.
A szépség csak hiút, kétes vagyon,
Felcsillanó fény mely hamar kiég;
Üveg, törékeny s porlatag nagyon,
Vírág mely elhal, bár most nyilt ki még.
Felcsillanó fény mely hamar kiég;
Üveg, törékeny s porlatag nagyon,
Vírág mely elhal, bár most nyilt ki még.
| Kétes vagyon, virág, üveg, sugár; |
| Csak egy percz: s veszve, törve, halva már. |
S mint elveszett vagyon ritkán kerűl meg,
S a fény ha megfakult, örökre az,
S a holt virágok hervadón terűlnek,
S a tört üveg számára nincs ragasz:
S a fény ha megfakult, örökre az,
S a holt virágok hervadón terűlnek,
S a tört üveg számára nincs ragasz:
| Igy a muló báj veszve mindörökre, |
| S hijába máza, irja, gondja, tükre. |
