351IV. A birodalomhű demokrata forradalmiságtól a nemzeti ellenállás fórumáig: a PESTI NAPLÓ
351IV. A birodalomhű demokrata forradalmiságtól a nemzeti ellenállás fórumáig: a PESTI NAPLÓ
A Figyelmező 1850. januári betiltása csak átmenetileg volt csapás a magyar nyelvű sajtóra: azt is lehetővé tette, hogy új lap alakuljon meg. Szilágyi Ferenc Magyar Hírlapja kétarcú ügyeskedésével indokolttá tette, hogy a kormányzat még egy lapot engedélyezzen abban bízva, hogy az megbízhatóbb lesz számára. Egyébként is a Habsburg-hatalom régen bevált módszerei közé tartozott, hogy ellenlábasokat állítson egymással szembe: két lapot is jobban kézben lehetett tartani, egymás ellen kijátszani, manipulálni, mintha csupán egyetlen létezett volna, amely privilégiuma erejével önálló hatalommá nőhetett volna. Geringer, a polgári kormányzó önmaga kezdett intézkedni, a katonai hatóságoknak elfogadásra ajánlotta Császár Ferenc lapengedélyezési folyamodványát, biztosította számára a Szilágyiénál valamivel kevesebb, évi tízezer forint támogatást, s csak az ügyek elrendezése, sőt az első szám összeállítása után, egy nappal a Pesti Napló megindulása előtt értesítette Bachot. Geringer 1200 előfizetőt jósolt a lapnak, ehelyett a félév végéig mindössze 238 gyűlt össze. Már hat napja működött a lap, amikor Bach válaszolt Geringernek. Csupán arra hívta fel a figyelmét, hogy a két legfontosabb birodalmi alapelvet, a birodalmi egység és a nemzetiségek egyenjogúsága elvét hatásosan szolgálja az új lap, egyébként azonban a vele kapcsolatos összes ügy intézését, az irányítást Geringerre bízta.
A Pesti Napló első tulajdonosa, Császár Ferenc és első munkatársi gárdája, a lap első fél évi irányvonala alapjában véve megérdemelte a hatóságok bizalmát. Amint bizonyos tekintetben a birodalmi kormányelvek a jozefinista hagyományokhoz kapcsolódtak vissza, ugyanúgy a Pesti Napló is a magyar jozefinista szellem feltámasztásával kísérletezett. Ennek eredménye volt – a magyar sajtótörténetben valószínűleg páratlan – népszerűtlensége. Németh G. Béla már tisztázta ennek a féléves időszaknak ismérveit, politikai és szellemi irányulását, s bebizonyította, hogy a Pesti Napló e korszaka merőben eltért a későbbiektől.
3521. A plebejus értelmiség lapja (1850)
2. Az ókonzervativizmus felé hajló kísérlet: Bánffay Simon szerkesztése (1850–1851)
3. Az óvatos nemzeti ellenállás szellemében: Récsi második szerkesztősége (1851–1853)
4. Nemzeti egység az anyagi és szellemi gyarapodás programja alapján: Török János szerkesztősége (1853–1855)
5. Nemzeti ellenállás politikai síkon és az „egyeztetés” világnézete: Kemény Zsigmond PESTI NAPLÓja (1855-től)
