Tirol és Vorarlberg népének testalkotása. Toldi Károlytól, fordította Katona Lajos.
Tirol és Vorarlberg népének testalkotása.
Toldi Károlytól, fordította Katona Lajos.
Toldi Károlytól, fordította Katona Lajos.
A történelmi és történelem előtti viszontagságok kevés helyütt gomolyítottak és kevertek egybe annyi különböző származású népelemet hasonló szűk területen, mint Tirolban és Vorarlbergben. A történelemből azt látjuk, hogy a rhäti néptörzsek közé, melyek a lakosság legősibb rétegéűl tekintendők e földön, nagy számú idegen elem keveredett, sőt részben amazokat egészen ki is szorította. Hogy azonban ez idegen elemek mily mértékben és terjedelemben járúltak hozzá a tartomány mai lakossága kialakúlásához, azt kivált egyes részletekig terjedő pontossággal korántsem lehet megállapítanunk. Mindazonáltal az említett körűlmények alapján föltehető, hogy a tartomány számos völgyében egész napjainkig fönmaradt úgy az őseredeti, mint a később hozzájárúlt népelemeknek nem egy testalkotási sajátsága, sőt hogy ezek némelyike még tovább is fejlődött s ma is alapjáúl szolgál a lakosság külön jellegének.
Ezzel szemben azonban kiváló figyelmet érdemel az a körűlmény is, hogy mindezen emberek itt századokon át bizonyos külső behatások alatt állottak, melyek legalább a tartomány némely határozottan kijelölhető nagyobb területein belűl egyneműeknek tekinthetők. Nem lehet ugyanis kétség tárgya, hogy e külső tényezők összege, a melyekűl főleg az éghajlat, táplálkozás és a hegyvidék, meg az uralkodó társadalmi állapotok által megszabott egész életmód emelendők ki, a lakosság bizonyos testi sajátságainak tetemes átalakúlását idézhették elő, s a mennyiben e körűlmények egyöntetűek valának, egyenlő irányba terelték ez átalakúlásokat, a melyeknek kedveztek, részben egyenesen szülőokai lévén az ilyen, vagy amolyan irányú fejlődésnek. Ez úton különböző törzsek származékai bizonyos testi sajátságaikat illetőleg ugyanazon átalakúláson mentek keresztűl s idők folyamán többféle közös testi tulajdonságra tettek szert. Oly törzsek és családok pedig, melyeknek tagjai, vagy utódai az itteni külső behatások követelte testalkotással már eleve nem birtak, vagy csak hiányos mértékben voltak meg bennök az e körűlményekhez illő tulajdonságok és azok teljes elsajátítására sem valának kellően képesek, lassanként bizonyára elpusztultak, míg ellenben más, e tekintetben kedvezőbb alkotásúak, mind jobban elterjedtek s a mai lakosság zömének alaprétegévé lettek.
Így válik érthetővé, hogy a tartománynak különféle elemekből összeverődött lakossága bizonyos vidékeken félreismerhetetlenűl megegyező testi és lelki tulajdonokhoz jutott a nélkűl, hogy ezért némely őseredeti sajátságát teljesen elvesztette volna. Hogy e területek azonban úgy egymástól, mint a tartománynyal szomszédos országok határszéli vidékeitől nem választhatók el éles határvonalakkal, hanem hogy helyenként alig észrevehető lassú átmenetek tapasztalhatók az egyikből a másikba, s hogy viszont az egyes területek legbelsejében is mutatkoznak itt-ott feltűnő idegenszerűségek, az több oknál fogva könnyen megérthető. Nagyban és egészben azonban e megkülönböztethető területek a tartomány nyelvi és politikai tagozódásával, tehát Olasz- és Német-Tirollal, meg Vorarlberggel egybevágóknak tekinthetők.
A tiroliak testalkotásra nézve általában véve erős csontúak, izmosak és tagbaszakadtak, legyenek bár karcsú és szikár növésűek, mint a Felső-Inn-völgy és a keleti Pusterthal, Olasz-Tirol és Vorarlberg lakosságának nagyobb része, avagy vaskosak, zömökök és széles vállúak, mint a Meráni őrgrófság, a Sarn-völgy, a nyugati Pusterthal és az Alsó-Inn-völgy népének túlnyomó többsége. A durvább csontozatú, erős térdhajlással és kimérten lépdelű fenvölgyi lakók, az otrombább s kevésbbé hajlékony termetű hegyi parasztok mellett mindenütt láthatni olyan legényeket és hajadonokat, a kik termetök arányossága, jó tartásuk és fürge mozdúlataik tekintetében a klasszikus ó-kor legszebb mintáival versenyezhetnek. Járásuk könnyedsége és rugalmassága, ügyes és csínos elevenségű mozgásuk mindabban, a mit tesznek-vesznek, valósággal gyönyörködteti a szemlélőt. Az igaz, hogy az ifjúságnak ez üde bája rendesen vajmi rövid ideig tart. Mert a mindennapi élet fáradalmai és terhei csakhamar kemény munka igájába görnyesztik a délczeg termetet, s a gondok számtalan barázdát rónak a síma, piros pozsgás arczra, komor, szinte kemény kifejezést adva tekintetének. Mindazonáltal az erős csontú, izmos német-tiroliak egész késő aggkorukig minden időjáráshoz edzettek és minden erőfeszítésre képesek maradnak ép úgy, a mint más felől a hajlékonyabb és elevenebb vorarlbergiek és a gyöngébb alkotású, finomabb csontozatú, szűntelen mozgékony olasz-tiroliak gyakran igazán bámúlatos munkaerőt, ellenálló képességet és kitartást tanúsítanak.
Olasz-tiroli férfi.
Hecht Vilmostól
A test magassága a tartomány különböző részeiben nem csekély ingadozást mutat. Megbízható adatok azonban egyelőre csak a férfinemet illetőleg vannak.* A középnagyságú (160-169 centiméter) férfiak általában az összes számnak mintegy felét teszik. Ezekhez a legkülönbözőbb arányban elegyedik a magas (170 centiméter s ennél magasabb) és alacsony (160 centiméternél alacsonyabb) termetűek tömege, a miből a tartomány népességének átlagos magassága egészben megállapítható.
A tiroli vadászezred volt parancsnoka, Kurz lovag, cs. és kir. dandártábornok úr kiváló szívességének köszöni e czikk szerzője az 1890-ben sorozás alá került összes tiroli és vorarlbergi katonaköteleseknek Kasperowski cs. és kir. kapitány úr által a legnagyobb szorgalommal elkészített s törvényszéki kerületek szerint rendezett kimutatását. A sorozásra megjelentek száma 16.384-re rúgott. Ez az anyag szolgált a fönti adatok alapjáúl.
Igen magas termetű a lakosság az Alsó-Inn-völgy kufsteini, kitzbüheli, rattenbergi és hopfgarteni törvényhatósági kerületeiben, melyekben az összes férfiaknak jelformán a fele a magasak közé számítandó s csak 3–5 százalék alacsony keveredik a másik fele közé. Ezekhez csatlakoznak még Schwaz, Fügen és Zell am Ziller kerületek, melyekben a magasak még mindig 45–46 százalékot, de az alacsonyak már 8–10 százalékot tesznek. Még igen nagy továbbá a magasak százalékaránya (38–43) az egész éjszaki határszél hoszszában nyugatnak húzódó területen, mely a tartomány fővárosát is magába foglalva, az e körött fekvő Hall, Mieders, Telfs, Imst, Silz és Reutte törvényhatósági kerületekre terjed. Második, magas termetű népességével szintén kiváló területnek tekinthető Lienz és Windischmatrei kerülete, 48 százaléknyi magas és mintegy 5 százaléknyi alacsony lakosságával. Itt találhatók Tirol legmagasb s a többit jóval meghaladó emberei, a Kalsi-völgy parasztjai. Ezek közt egy sem akadt, a ki 165 centiméternél alacsonyabb lett volna, ellenben a 170 centiméternél magasabbak száma 61.1 százalékra emelkedett soraikban.
E területtől nyugat felé haladva szintén csökken a testmagasság, de még mindig elég magas Sillian, Welsberg, Bruneck, Brixen és Klausen kerületekben (37.8–43 százalék magas és 7–11 százalék alacsony termetű). Az igen magas termetűeknek harmadik területe végűl Tirol közepén a sterzingi, sarn-völgyi és passeieri kerületek vidéke, mely 44–5o százalék magas termetűt állít katonasorba. Ehhez járúl délnyugat felől a merani kerület 40.5 százalék magas és 7 százalék alacsony termetűvel.
E szerint Német-Tirolnak legnagyobb részét magas termetű népesség lakja, melynek vele bátran összemérhető szomszédai a bajor felföld és a Pinzgau lakói. Német-Tirolnak csak déli és nyugati részeiben találhatók többnyire közép- és alacsony termetű népességű területek. Amazok közé számítandók mindenekelőtt Bozen, Lana és Kastelruth vidékei, 34–37 százalék magas és 11–12 százalék alacsony emberrel, holott Kaltern és Neumarkt kerületei 18–21 százaléknyi alacsony és csak 25, illetőleg 26 százaléknyi magas termetű lakosságukkal már Olasz-Tirolnak átlag kis növésű népességéhez közelednek. A középtermetűek nyugati vidéke Landeck és Ried kerületeit foglalja magába, 32, illetőleg 35 százalék magas és 12, illetőleg 13 százalék alacsony termetűvel; az innen délre Tirol nyugati határán húzódó német kerületek, így mint Nauders, Glurns és Schlanders ismét kis növésű lakosságúak, melynek csak 23–27 százalékát teszik a magas termetűek, míg a kicsinyek száma 12–17 százalékra rúg.
Olasz-tiroli nő.
Hecht Vilmostól
Figyelemre méltó, hogy a tartomány keleti részének ladin lakossága testmagasság tekintetében korántsem egyenletes. Míg a Pusterthallal tőszomszédos ennebergi kerület ép úgy, mint az Ampezzo-vidék, 41 százaléknyi magas ember mellett 8 százalék alacsonyat mutat, addig Buchenstein és Fassa kerületekben a magas termetűek százaléka 29.9-re, illetőleg 18.8-ra száll le, a mivel szemben az alacsonyaké 16, illetőleg 19 százalékra szökik föl. Ismét más az arány a Gröden-völgyben, hol a magasak százaléka 32.7-re emelkedik, de 21 százaléknyi alacsony elegyedik a többi közé.
Dél-Tirol olasz része majdnem kivétel nélkűl alacsony termetű lakosságú. Kaltern és Neumarkt kerületeihez csatlakozólag Lavis vidékén még 25 százaléknyi a magas termetű. Még a Brenta völgyében is körűlbelűl ugyanily arányú a magas termetűek száma, de már 16–20 százalék alacsony keveredik hozzá. Sőt a szomszédos Pergine kerületben a magasak százaléka 37.5-re emelkedik, míg az alacsonyaké 9-re száll alá. Itt található Olasz-Tirol legszálasabb lakossága, mert már a többi kerületekben az alacsonyak százaléka 16 és 25 között ingadozik, míg a magasaké 17 és 24 között. A legalacsonyabb termetűek Arco és Mori kerületeiben találhatók, a hol 15, illetőleg 13 százalék magas termetűvel szemben 29 százalék alacsony növésű áll. Végűl az Avisio alsó folyása mentén, Cembra kerületben a magasak százaléka 12-re száll alá, míg az alacsonyaké 25.5-re emelkedik.
Vorarlberget átlag középtermetű népesség lakja, melynek 32–37 százaléka magas és 10–13 százaléka alacsony növésű. Csak a bludenzi kerületben száll le a magasak százaléka 28-ra, a montavoniban meg az alacsonyaké 7.8-re.
A tiroli lakosság fejalkotását illetőleg az eddigi vizsgálatokból az tűnik ki, hogy, mint a szomszédos népek között, ép úgy e tartomány minden részében is különböző koponyatypusok, még pedig ugyanazok, a melyek egész Közép-Európában honosak, találhatók keverten egymás mellett. A mi azonban e typusok egymáshoz való százalékarányát illeti, abban már Tirol s kivált a tartomány egyes részei némely figyelemre méltó jelenséget is mutatnak.*
Az ide vonatkozó adatoknak a szerző saját tapasztalatain kívül Holl M. tanár és dr. Tappeiner dr. urak közleményei szolgáltak alapúl.
Német-Tirolban a rövid alkatú (brachykephal) koponyák a nagy többségben lévők, még pedig számos fokozatban és aránylag hosszú, keskeny arczczal kapcsolatban. Az összes tiroli koponyáknak legalább négy-ötöde ez osztályba tartozik. Az Eisack-, Lech-, Ulten-, Passeier- és Nons-völgy lakossága e koponyaalkatot még magasb százalékban tűnteti elénk; sőt némely vidéken, mint pl. a nyugati Pusterthalban, az Enneberg és Gröden-völgy vidékén a hosszas (dolichoid) koponyák csak ritka kivételek gyanánt kerűlnek elő.
Kiválóan érdekes és Tirol német lakosságát jellemző a nagyon rövid koponyaalkatnak (a hyperbrachykephaliának) aránylag gyakori előfordúlása. Ez ilyen koponyák gömbölyded vagy rövid-tojásdad alakúak, tetemes vagy legalább közepes magasságúak, széles, nagyon lelapított és meredek lejtésű tarkóval. A koponya hosszúságát 100-nak véve, az ilyen fej aránylagos szélessége (ú. n. hosszúság-szélességi indexe) 85, vagy még több. A lapos fejtető elő felé közepes szélességű homlokká keskenyűl; a fejtetőnek a tarkóba való átmenete pedig a fejtető csontjainak mindjárt a fejtetődudorodások mögötti, majdnem derékszögű áthajlásában áll úgy, hogy a két fejtetőcsontnak mintegy hátsó harmada a tarkócsont pikkelyével ugyanegy síkba esik. A fülek mögött kiálló koponyarész ehhez képest föltűnően rövid.
Dornbirni (Vorarlberg) és wörgli (Alsó-Inn-völgy) nő.
Gabl Alajostól
Ezt a koponyaalkatot némelyek – joggal-e, avagy nem, azt itt nem feszegetjük – még mindig a régi rhätiek jellemző vonásaúl szeretik föltűntetni. Annyi tény, hogy egész Tirolban el van terjedve, kiváltképen pedig a ladinok lakta völgyekben s egyáltalán mindazon vidékeken, a hol a rövid koponyaalkat az uralkodó. Itt az összes koponyák számának a fele, vagy a felénél több is ilyen. Valamennyi tiroli koponya közűl a hyperbrachykephal idomúak körűlbelűl egy harmadrészre tehetők. A legritkábbak a Ziller- és a Dux-völgyben, a hol alig haladják meg az egésznek 10 százalékát.
A dolichoid koponyaalkat tehát Német-Tirolban tetemes kisebbségben marad; magasabb foka (75-ös és még ennél is alacsonyabb indexű dolichokephalia) általán véve csak elszórt kivétel gyanánt fordúl elő; csupán a Ziller- és Dux-völgyben emelkedik az ily koponyák száma 5 százalékra, az Alsó-Inn-völgyben és a Wipp-völgyben pedig 2 százalékra. Középes fokú hosszúfejűség (mesokephalia 75 és 80 közötti index-szel) tapasztalható az összes tiroli koponyáknak mintegy 15 százalékán. Legerősebb arányban a Ziller-völgy lakóinál (42 százalék), továbbá az Alsó-Inn-völgyben (25 százalék), a Wipp-völgyben, a Merani őrgrófságban, a Sarn-völgyben és a Vintschgauban, meg a Pusterthal keleti részében mutatkozik (15–20 százalék). A tartomány többi részeiben, mint már említettük, a mesokephal koponyák is ritkábbak, sőt csak kivételesen találhatók és majdnem teljesen a brachykephal jelleg lép helyökre.
Az arczváz általán hosszúkás alakjával tűnik föl, habár mindenfelé akadnak rövid és széles arczúak is. A legnagyobb számban és a legfelötlőbben az őrgrófság, meg az Ulten- és Eisack-völgy területén lépnek föl emezek; ha az ily arczszabás hyperbrachykephal koponyával jár együtt, akkor az egész fej feltűnően összenyomott, gömbölyded-szögletes alakot nyer tőle. Különösen hosszú arczukkal válnak ki számosan a Wipp- és a Pusterthal lakói közűl, főleg pedig a Kalsi- és Isel-völgy lakosai.
Míg a vorarlbergiek koponyaalkatuk tekintetében a német-tiroliakkal egyeznek (a brachy- és hyperbrachykephalia tetemes többségben van a Walser-völgyben és Montavon vidékén), addig Olasz-Tirolban a dolichoid koponyák gyakoribb volta és a hyperbrachykephalia tetemes csökkenése tűnik szembe. De itt is nagy ingadozás mutatkozik az egyes alakúlatoknak százalékban kifejezett kölcsönös arányában. Valsuganában, Judicariában és a Nonsberg olasz részén 60–67 százalékra rúg a rövidfejűek száma, kik közűl csak valami 15 százalékot tesz a hyperbrachyhephaloké. Mintegy 30 százalék mesokephal és 3, sőt Judicariában körűlbelűl 7 százalék dolichokephal. Az Etsch-völgy olasz részében már csak 49 százalék brachykephal és 8 százalék hyperbrachykephal van, 45 százalék mesokephal- és 6 százalék dolichokephallal szemben. Végre a Fleims-völgyben a brachykephalok százaléka 45-re száll alá, melyből csak 26 százaléknyi a hyperbrachykephal, holott a mesokephalok száma 51 százalékra emelkedik. De a dolichokephalok sem tesznek itt többet 4 százaléknál.
A haj és szakál többnyire közepes sűrűségű és finomságú, az olasz-tiroliaknál általában dúsabb és tömöttebb. A hajzat többnyire síma szálú, de mindenfelé mutatkoznak azért, Olasz-Tirolban pedig már gyakrabban kerűlnek elő hullámos, fürtös és göndör hajúak is, még pedig minden színárnyalatban. Fekete göndör haj is látható itt-ott elszórtan nemcsak az olasz, hanem a német lakosság között is.
Az egész tartományban vegyesen találhatók világos és sötét hajú, világos és sötét szemű egyének; de azért vannak egyes vidékek, melyeken vagy az egyik, vagy a másik fajta van többségben. A Lech-völgyben, meg a Pusterthal keleti részén a szőke hajúak és kék, vagy szürke szeműek vannak legtöbben; a Sarn-völgyben és a Passeier- meg az Alsó-Inn-völgyben, úgy szintén a Pusterthal nyugati részén is föltűnőleg sokan vannak. Szürke szeműek Német-Tirol keleti határszélein akadnak legnagyobb számban. Ezzel ellentétben a tartomány egész olasz részén jóval nagyobb számmal vannak barna szeműek és sötétbarna vagy fekete hajúak, mint Német- Tirol bármelyik részén. Legföltűnőbb ez Judicariában, a Fleims-völgyben és a Valsuganában. Dél-Tirol német része annyiban mintegy átmeneti területnek tekinthető e szempontból, hogy Kaltern, Neumarkt és Bozen, sőt még Klausen és Brixen kerületeiben is tetemes százalékot tesz a szőkék száma mellett a barnáké. A ladinok közt könnyen szembetűnő a barna hajúak és szürke szeműek többsége. Vorarlbergben meg ismét a szőke fajtáé a kétségtelen elsőség, jóllehet helyenként, főkép Montavon vidékén, a barnák látszanak többségben levőknek. A szőkék legnagyobb százalékát Feldkirch- és Dornbirnben találjuk. Nem hagyhatjuk említés nélkűl, hogy úgy Tirolban, mint Vorarlbergben, a vörös haj különféle színárnyalatai sem épen fölötte ritkák. Mindenfelé találkozni velök; de úgy látszik, hogy általában csak bizonyos családokból kerülnek ki e hajzat kisebb vagy nagyobb számú viselői. Vajon a tartomány olasz részében elterjedtebb-e, mint Német-Tirolban és Vorarlbergben, azt egyelőre még nem lehet biztosan megállapítani.
A lakosság testi ereje- és épségének bizonyos irányban mértékét adja a katonakötelesek közűl hadi szolgálatra beváltaknak az alkalmatlanokéhoz arányított száma. Ez az arány Tirolra nézve a monarchia egyéb országaihoz képest általán véve elég kedvező, de nem egyenletes a tartomány minden részében. Nem tekintve azt, hogy a nagyobb városok, mint mindenütt, itt is magas százalékát mutatják a testi fogyatkozások miatt alkalmatlan hadköteleseknek (Trient 74.5, Rovereto 70.2, Bozen 70.9, Innsbruck 65.1 százalékkal), e mellett nagyon föltűnő, hogy némely szép lakosságú vidéki kerületekben is igen nagy e be nem váltak arányszáma. Így 1890-ben a Sarn-völgyből 74.6, Windischmatreiből 67.7, a Kalsi-völgyből 66.7, a Schnalsi-völgyből pedig épenséggel 81.8 százalék találtatott testi fogyatkozása miatt alkalmatlannak. Az alkalmatlanok legcsekélyebb számát a sterzingi kerület (49.3 százalék), az Ampezzo vidéke (47 százalék), a Passeier-völgy (46.9 százalék) és Bruneck kerülete (46.5 százalék) szolgáltatja. Egészen hasonló mértékű hullámzást mutat az arány Olasz-Tirolban is. Ellenben igen magas általán véve a testi fogyatkozásaik miatt alkalmatlanok száma Vorarlbergben, a hol Dornbirn 62.3 százalékától egész a bregenzi kerület 74.1 százalékáig emelkedik. Nevezetes, hogy a Bregenzi erdő vidékén 71.8 százalék alkalmatlan.
Az itt tekintetbe jövő fogyatkozások között aránylag gyakoriak: a törzs elferdűlései és kinövései, lúdtalpúság, golyvás és puffadt nyak s idűlt bőrbetegségek. Szomorúan nagy továbbá ezek mellett az elmebetegségek száma, melyeknek legkülönbözőbb alakúlatai, a szórványosan előfordúló hülyeségen kivűl, Tirol és Vorarlberg egész területén emelkedőben vannak. Öröklött hajlam, a szeszes italokban való mértéktelenség és különféle kedélybajok tekinthetők e sajnálatos jelenség legkiválóbb okaiúl.
Az életkörűlményeknek a lakosság testalkotására gyakorolt hatása nagy fontosságú kérdését e helyütt csak mellesleg érinthetjük. Kétségtelen, hogy semmi sem alkalmasabb a testnek megedzésére és mindennemű betegségek iránti ellenálló erejének fokozására, mint a szabad, üde hegyi levegőn végzett kemény munkára való jókori szoktatás, elegendő s erőtadó táplálkozással kiegészítve. A paraszt lakosság nagy része tényleg ily körűlmények között is él s leginkább azoknak köszöni testi ereje és épsége főnmaradását. Sajnos azonban, hogy a talaj minősége és a gazdasági állapotok nem mindenütt olyanok, hogy a tartomány lakosságát elégséges táplálékkal láthatnák el. Számos család évről-évre nyomort és szükséget szenved; egész helységek és völgyrészek sínylődnek nyomasztó szegénységben, melynek tetőfoka Olasz-Tirol némely vidékén az iszonyú Pellagra-betegség szórványos előfordúlásában jelentkezik. Joggal nevezi a legínségesebbek e betegségét a nép Mal della miseria-nak, mert valóban a nyomor a szülőoka. A mennyiben e bajon az idegenben való kenyérkereset, vagy alkalmas ipari foglalkozás nem segít némileg, annyiban a nép elszegényedésével és a vele rendesen együtt járó iszákossággal egyenlő arányban növekszik testi erejének és épségének elsatnyúlása.
De annak is kétségtelen jeleit látjuk, hogy az ipari tevékenység, akár háziipari, akár gyáripari alakjában (különösen a szövőipar), szintén kedvezőtlen hatással van a vele foglalkozó népesség testalkotására a tartomány mindazon részeiben, a hol az teljes fejlettségig emelkedett. Rendkivűl szembetűnő ez Vorarlbergben. A tartomány tapasztalt orvosainak tanúsága bizonyítja, hogy a gyári munkások testi ereje és épsége határozottan kedvezőtlenebb a paraszt lakosságénál. A fiatal leányok közt a sápkór és roszvérűség csak a kötőgépek behozatala óta terjed mindinkább Vorarlbergben. A gyáriparnak mind nagyobb arányú fejlődésével együtt terjed a görvély- és tüdőgümőkór a lakosságnak az új foglalkozással együtt változott életmódja és táplálkozása következtében. Daczára azon elismerésre méltó és valóban mintaszerű törekvéseknek, melyekkel Vorarlberg gyárosainak egy része munkásainak testi javát előmozdítani iparkodik, a munkások mégis csak ott maradnak épek és egészségesek, a hol a gyári munka mellett a földmívelő gazdálkodás is lehetővé van számukra téve.
A tüdősorvadás ennek folytán csakugyan tetemes elterjedtséget* mutat Vorarlbergben, különösen a feldkirchi kerületben, hol az összes halálesetek egy ötödének okáúl az szerepel. A katonai szolgálatra alkalmatlanok imént említett nagy számában is nagy része van e betegségnek. Tirolban a gümőkór nem gyakori, kivévén a Felső- és Alsó-Inn-völgy némely részeit, melyekben egyes iparágak nagyobb arányú mívelése gyakoribbá teszi és kedvez terjedésének. Úgy látszik, hogy különösen Tirol magasabb fekvésű helységeinek paraszt lakosságát kíméli e betegség föltűnőbben; sőt e helyek némelyikében, minők példáúl Gerlos, Finkenberg, Gschnitz, Gries, Brenner, Gossensass, Vals, Afers, Wimbach, Hollbruck, St. Martin im Gsiess, a grödenvölgyi Wolkenstein, Corvara, Colfulschg, továbbá Ossana, Comasine és Pejo a Sulzberg vidékén, nemkülönben még egyebütt az 1882 és 1886 közötti években, a melyekről hivatalos kimutatásaink vannak, egyetlen ilynemű haláleset sem fordúlt elő.
Az egészségi állapotokra és az élet hosszúságára vonatkozó statisztikai adatokat részben Dr. Daimer J. miniszteri titkár úr levélbeli közlésének, részben az ugyan ő tőle 1886-ban kiadott tiroli és vorarlbergi egészségügyi jelentésnek köszöni a szerző.
Noha az életkörűlmények sok helyütt és nem egy tekintetben sanyarúak, általában véve az életkor magassági aránya mégis eléggé kedvező Tirolra és Vorarlbergre nézve, a mi újabb bizonyítéka a lakosság edzett és erős testalkotásának. Az 1880. évi deczember 31-én tartott népszámlálás adatai szerint 1.000 lakos közűl 70 éven fölűli korú ember volt: Éjszaki-Tirolban 43.5, Közép-Tirolban 43.4, Vorarlbergben 33.5 és Olasz-Tirolban 31.9. A monarchia egész nyugati felére nézve csak 22.7 ez az arányszám. Ugyanilyen arány mutatkozik az 50 és 70 év közöttiek számában is, úgy, hogy tehát a magasb életkorúak igen tetemes részét teszik az összes lakosságnak, különösen Éjszak- és Közép-Tirolban. A huszadik életévet több esztendei átlagszám szerint 1.000 fiúgyermek közűl Tirolban és Vorarlbergben 598 érte el, míg a monarchia egész nyugati felében csak 519. Az első gyermekévekben tapasztalható halandóság sem mutatkozik aránylagosan igen nagynak. Négy évi átlag szerint 1.000 élve született gyermek közűl egy esztendős korán belűl elhalt: Éjszak-Tirolban 219.7, Közép- Tirolban 201.5, Vorarlbergben 220.5 és Olasz-Tirolban 230. Tehát e tekintetben is kedvezőbb arányt mutat a tartomány német része, különösen pedig ennek középtája, Olasz-Tirol átlagos számaival ellentétben; de nem szabad említetlenűl hagynunk, hogy Német-Tirolnak nem egy kerülete e részben szomorú kivételeket mutat, holott viszont Olasz-Tirol számos kerületében igen kielégítő számokat találunk. Így példáúl 1.000 élve született gyermek közűl a kufsteini kerületben 175.5, a schwaziban 183.7, a kitzbüheliben 190.7, ellenben az Innsbruck-vidékiben 266.5, a tartomány fővárosában 235.7, a lándecki kerületben 236.7, a reutteiben 225.5 halt el első életévében. Olasz-Tirolt illetőleg a gyermekeknek az első életévre eső legnagyobb halandósága a primierói (265 : 1.000), a clesi (261 : 1.000) és tionei (245 : 1.000) kerületekben volt tapasztalható, a legkisebb ellenben a trienti (183 : 1.000) és roveretói városi kerületekben (190.5 : 1.000). Vorarlbergben e tekintetben nem mutatkozik tetemesb különbség az egyes kerületek között.
Nem szenved kétséget, hogy a gyermekhalandóság még jóval csekélyebb lehetne az egész tartományban, ha a gyermekek ápolása és táplálása oly nagyon is sok fogyatékosságban nem szenvedne. Csak kevés anya szoptatja gyermekét maga és igen kevés szoptatja a kellő ideig. Nyilván ennek a nagy fontosságú kötelességteljesítésnek ősrégi idők óta hagyományos elmulasztása az egyik oka annak, hogy Tirolban és Vorarlbergben ma már igen sok anya nem is képes gyermekeit ez első táplálékkal a kellő mennyiségben ellátni, vagy hogy annak forrása már pár hét múlva elapad. Dajkákat, – a mely szónak különben Tirolban általában nem „szoptatós” dajka, hanem csupán gyermekápolónő a rendes értelme, – dajkákat, mondom, csak ritka kivételképen látunk a városokban; a falusi földmívelő lakosság pedig egyáltalában nem fogad dajkát gyermekeihez. Igaz ugyan, hogy az anyatej helyettesítésére kitűnő tehéntej kapható mindenütt az egész tartományban, s alighanem e körűlménynek is van abban része, hogy a közvélemény a szoptatást nem tartja elengedhetetlen anyai kötelességnek. Ha azonban helytelen alakban adják a csecsemőnek a mesterséges táplálékot, a mint ez tényleg úgy Tirolban, mint Vorarlbergben történik is, és ha e mellett még a szoptató üvegek gondos tisztántartására sincs kellő vigyázat: akkor egészen természetes következménye aztán az ily hiányos gyermekápolásnak, hogy számos csecsemő rettegést, vagy bélhurutot kap s e betegségekbe gyakran bele is hal, vagy pedig legalább is későbbi betegségek csiráját és egész életén át megmaradó testi gyöngeség alapját veszi föl szervezetébe. Nem csekély részben tehát a nők és anyák kezébe van letéve a tiroli népesség testi épsége fokozásának nagy fontosságú ügye, a mennyiben az lényegesen összefügg a gyermekek ész- és természetszerű ápolásának kívánalmaival.
