A lakosság testalkotása. Dúbravi Kusý Emanueltől, fordította Katona Lajos
A lakosság testalkotása.
Dúbravi Kusý Emanueltől, fordította Katona Lajos
Dúbravi Kusý Emanueltől, fordította Katona Lajos
A sziléziai herczegség, melynek 5.147 négyszögkilométernyi területe az Odera és mellékfolyói, meg a Visztula melletti síkság kivételével nyugati részén a Szudetekhez, a keletin pedig a Kárpátokhoz tartozó hegyvidék, csak 605.649 lakost számlál; mindazonáltal az osztrák birodalom fővárosát, Bécset magában foglaló Alsó-Ausztria után mindjárt a legsűrűbb népességű az osztrák tartományok közt, minthogy minden négyszögkilométerére átlag 118 lakos esik. Legsűrűbb a lakosság a saját törvényhatóságú három város, nevezetesen Troppau, Bielitz és Friedek területén, valamint a freistadti közigazgatási kerületben, a melyhez a nagy ostrau-karwini szénbánya-vidék is tartozik, továbbá Teschen városában és környékén, meg Jägerndorf kerületében.
Az ország 731 helységében (496 község) összesen 71.664 lakóház van, melyekre átlag 2 (1.89) család esik 8 (8.40) személylyel. E helységek sorában aránylag szép számú nagyobb, városias jellegű község van, a melyekben élénk ipar virágzik. Ez különben háziipar alakjában a felső-sziléziai hegyi falvakban is otthonos, minthogy a kevéssé jövedelmező földmívelés, meg baromtenyésztés mellett a lakosság nagyon rá van szorúlva. A haszonhajtóbb földmívelésnek csak a troppaui kerületben, meg Alsó-Szilézia éjszaki felében nyílik tere, a mennyiben a szénbányászat a föld kizsákmányolásának útját nem állja. A természeti föltételek a tőlük függő földmívelő foglalkozással együtt e vidékek lakosságának testalkotására is vannak némi hatással. Freistadt kerületében a szénbányászat és a vele kapcsolatos iparágak az ipari munkások nagyobb összetorlódását okozzák, a kiknek foglalkozása szintén kimutatható hatással van az itteni lakosság testi-lelki alkotására.
Szilézia összes lakosságából 228.908-ra rúg a férfiaké s 316.741-re a nőké. A nőnemű lakosságnak 27.833 lélekkel való többsége az ország minden részében meglévő jelenség ugyan, azonban mégis legszembeszökőbb Troppau és Teschen közigazgatási kerületében, s e tekintetben csak Freistadt kerülete és ezen belűl az oderbergi járás kivételes, a hol a férfiak száma 2.500-zal haladja meg a nőkét, mivel itt számos férfimunkás foglalkozik a szénbányákban és a velük kapcsolatos ipartelepeken.
Az 1890. évi népszámlálás adatai szerint évtizedünk elején Szilézia lakosságából 58.8 százalék volt kereső (15–60 év közötti), 16.9 százalék iskolaköteles (6–14 év közötti) és csak 6.66 százalék 60 éven fölűli életkorban. Míg az előbbi arányszámok megegyeznek az osztrák tartományokban átlagosaknak mondhatókkal: addig a legutóbbi valamivel alatta áll az átlagosnak, a mely 7.01 százalék. Szilézia kies bérczvidékeinek lakossága ugyanis minden testi-lelki erejét megfeszítő, kemény küzdelmet vív a létért, s így nem csoda, ha e harczban az életerő hamarább ellankad. Ezzel egyező a nemzedékeknek Sziléziában kimutatott elhalálozási rendje is, mely szerint meglehetős nagy a gyermekhalandóság az élet első öt évében, a mely korosztályra az összes haláleseteknek 48 százaléka esik; az ötödik éven túl élők azonban egész a 40. évig jókora ellenálló képességet tanúsítanak, noha innentől fölfelé aztán, kivált a férfiaknál, a halandóság ismét emelkedik.
Bármily kicsiny is azonban e tartomány, mégis tetemes különbségek mutatkoznak úgy ezen, mint egyéb alkati tekintetben Sziléziának a morva föld beékelődése által elválasztott két része, vagyis a Szudetek felső-sziléziai hegyvidéke és Alsó-Szilézia közt, a hol a lakosság testi fejlettsége az éghajlat és a talaj, a sajátszerű ipari foglalkozások, valamint a népfaji és műveltségi különbségek, mint megannyi ható körűlmény miatt kedvezőtlenebb, mint Felső-Sziléziában, a melynek területén a néprajzi és műveltségi, sőt még az ipari foglalkozástól függő körűlmények is egyöntetűbbek. Alsó-Sziléziában, nevezetesen Bielitz és Teschen kerületeiben ugyan a születések száma nagyobb, mint Felső-Sziléziában, de nagyobb a halvaszületett gyermekeké is, nemkülönben nagyobb a gyermekhalandóság is; továbbá a halandóság arányát, a mely egész Sziléziában átlag nem emelkedik évenként 1.000 lakó után 29 esetnél, magasbra, e körűlményen kivűl még a fertőző betegségek gyakoribb föllépése és nagyobb elterjedése is kedvezőtlenebbé teszi, mint a minő Felső-Sziléziában, s ezeknek a kedvezőtlenebb közegészségi állapotoknak tulajdonítandó az is, hogy a hülyék, siketnémák és őrűltek száma Bielitz és Teschen kerületeiben nagyobb, mint az ország többi részeiben, jóllehet a nevezett kerültekben sem jut 10.000 lakóra több, mint 30–45 ilyen fogyatkozásban szenvedő.
Kelet-sziléziai férfi [istebnai „goral” (hegylakó) a jablunkaui kerületből].
Kinzel Józseftől
A lakosság egészségi állapotára ily káros hatású körűlmények azonban mindeddig nem csökkentették tetemesebben annak katonai szolgálatra való alkalmas voltát, s ez kivált azóta, hogy a hadköteles kor alsó határát a 21 életévre emelték, kielégítő, a mennyiben az évenként sorozásra kerülőknek17–29 százaléka beválik. A sorozási eredmények tűzetesb vizsgálatából a katonasorba kerűlő ifjak testalkotására nézve még kitűnik, hogy a testi érettség a sziléziai férfi ifjúságnál valamivel későbben következik be, mint Ausztria délibb tartományaiban; továbbá, hogy az ország középső vidékeiről, a troppaui, jägerndorfi és freistadti kerületből, valamint Bielitzből és a környékebeli német gyarmatból nagyobb számú alkalmas ifjú kerűl ki, mint a nyugati Szudet-vidék freudenthali, jägerndorfi és freiwaldaui, mg a Kárpátok éjszaki lejtői felé eső Teschen és Bielitz keleti kerületeiből.
Habár a sorozásra kerűlő ifjak nagy többsége csupán középtermetű, azért átlag mégis minden 4–5 előállítottra esik egy-egy magas is, míg az alacsony termet miatti visszavetés ritkaság. E tekintetben Sziléziában ugyanolyanok az arányok, mint a szomszédos Morvaországban, a hová innen, vagy a honnan ide különben is átnyúlnak a különféle népfajok, melyek e szép határország birtokán osztoznak.
A sziléziai népfajok különfélesége senkit sem lephet meg, a ki figyelembe vette, hogy e tartományban Közép-Európa déli részéből az Éjszaki- és a Keleti-tenger felé vezető két ősrégi forgalmi út metszi egymást: az egyik, a mely Morvaországon keresztűl a Morva folyó ellenében haladva a Szudetek és a Beszkidek nyúlványai közt, a másik pedig, a mely Magyarországon keresztűl a Vág völgye mentén Jablunkaun át az Odera és a Visztula síkságához vezet. E természet adta útvonalak környékén világos, hogy különféle népfaji hatásoknak kell a lakosság testalkotásában is mutatkozniok, a melyekre nézve csakugyan megbízható bizonyítékokat nyerünk a népesség faji sajátságainak elemzéséből.
Általán véve három egymás mellett lakó néptörzs telepedett meg Szilézia hosszan elnyúló határvidékén.
Felső-Szilézia egész déli részét s az éjszaknyugati nagyobb felét a német, pontosabban német-frank szudeti törzs lakja, melynek embertani jellemzése már belé volt foglalva a morvaországi német lakosság leírásába. E zárt nyelvterűleten kivűl még nagyobb német nyelvszigetek vannak Troppauban és környékén, Teschenben és szomszédságában, meg Bielitz városában és vidékén, valamint más kisebb városokban, melyek összesen az egész sziléziai népesség 48 százalékára rúgnak.
Kelet-sziléziai nő a Teschen melletti Mistrzoniwitzból (mennyegzői díszben).
Kinzel Józseftől
Figyelmesebb vizsgálatnál könnyen szembetűnik a Szudetek vidékén lakó zárt törzs, meg a keleti gyarmatok németjei, kivált a Teschenben és Bielitzben és környékükön lakók között lévő testalkatbeli különbség, a kik a falvakon részben még megtartották sajátszerű viseletüket is. Míg a sziléziai Szudetek hegylakói erős izomzatú és tüdejű szikár alakok, kiknek erős, izmos, gyakran kissé duzzadt nyakán jól kifejlett, hosszúkás tojásdad eleven arczú, mélázó és nyílt tekintetű, sűrű hajzatú fő nyugszik, a melynek csontozta és vonásai élesen kiemelkednek, a szájuk pedig az arczjáték izomzatának feszessége miatt kissé szögletes szabású: addig a Szilézia keleti felében lakó németek testtörzse és nyaka kecsesebb alkotású s az arczuk is ugyanazon éles vonások mellett mégis valamivel fínomabb szabást mutat, kivált a keskenyebb ajkak miatt, s egész kifejezésben éles gondolkozásra és erős itélőtehetségre vall.
Morvaország Sziláziába beékelődő éjszaki csúcsának mind a két felén, az Odera és Ostravica közti síkföldön a mezőgazdasággal és baromtenyésztéssel foglalkozó lachok, a Beszkidek lánczolatán pedig a juhászatból élő „oláhok” laknak, a kiknek cseh-szláv törzsei a tartomány népességének 22 százalékát teszik s morvaországi törzsrokonaiktól semmiben sem különböznek, miért is gyakran egyszerűen morváknak is nevezik őket. Alsó-Szilézia legnagyobb részét a lengyel néptörzshöz tartozó lakosság foglalja el, a melynek a Kárpátokban megtelepűlt része goral (hegylakó) néven ismeretes.
A síkság lengyel lakóinak testi sajátságai nem valami élesen különböznek a cseh-szláv lachokéitól. A kereken tojásdad, nem igen éles körvonalú, többnyire rövid, a nőknél gyakran csinosan fitos orrú arcz, a melyen e piszeség miatt az alsó rész nagyobbnak látszik a felsőnél, általános jellemvonása Alsó-Szilézia falusi lakosságának. A lengyel koponyaalkathoz való átmenetek, melynél a hátradomborodó homlok domború és e miatt magasnak tetsző koponyafedélbe megy át, a széles nyakszirt pedig domborodó fölszínnel hanyatlik alá, – ismert koponyamérések híján tüzetesebben nem állapíthatók meg. A mi már a goralokat illeti, kiknek erős csontozatú és feszes izomzatú testalkotása éles arczvonalaikban is elárúlja magát, általában az oláhokhoz hasonlóknak mondhatók. Peter A. tanfelügyelő és dr. Sláma Ferencz figyelemreméltó embertani értekezéseinek alapján azonban kétségtelennek látszik, hogy az alsó-sziléziai Kárpátok érdekes átmeneti vidéke közelében még másféle faji elemek is maradandó hatásúak voltak; alighanem erre mutat az „oláh” név is, valamint az, hogy egyes goral-törzsek sajátszerű jellemvonásúak, különösen elmondható ez a jablunkai goralokról, kiknek különös és a jazygekre emlékeztető jazek neve és a magyar népviselethez hasonló ünnepi ruhája is ilyenféle nyom lehet.
Ehhez járúl még, hogy ez az alsó-sziléziai vidék még ahhoz a területhez tartozik, a melyen 1880-ban az iskolás gyermekek haj-, szem- és bőrszínének följegyzése alkalmával a legtöbb (40 százalék) szürke szemű gyermek találkozott, ép úgy, mint a huczuloknál, meg más, a keleti Kárpátokban lakó törzseknél. Alsó-Sziléziában továbbá még egy sajátszerűség, a szőke hajjal járó barna szem is gyakori aránylag, míg Felső-Sziléziában az iskolás gyermekek 31.1 százalékának szürke szeme szőke hajjal járt együtt.
Egyébként úgy a tiszta szőke jelleg (szőke haj, kék szem, világos bőr) a mely az iskolás gyermekek 22.7 százalékánál mutatkozik, mint e jelleg egyes vonásai, közűlök a szőke haj Szilézia iskolás gyermekeinek 56.2 százalékánál, a világos bőr 80 százalékuknál, a világos (kék vagy szürke) szemek pedig több mint kétharmad részüknél, – valamennyi osztrák tartomány között Sziléziában a leggyakoribbak. Sziléziában a szőke jelleg az iskolás gyermekeknek csupán 18.4 százalékánál található barnát 4 százalékkal múlja fölűl. E typusok többsége lényegesen függ attól, vajjon az illető tankerületben a német vagy a szláv elem-e az elterjedtebb, mert német vidékeken a szőke, szlávokon pedig a barna fajjelleg a gyakoribb. A haj, bőr és szem színének keveredési arányai tehát nem mellőzhető útmutatók a faji sajátságok és a fajkeveredés megállapításánál. A szőke faj jellemvonásainak föltűnőn gyakori föllépte Sziléziában kétségtelen bizonyítéka tehát annak, mily erősen vannak a német vagy éjszaki faj-elemek e tartomány lakosságában képviselve.
Ezen néprajzi kérdések további fejtegetéséhez egyelőre még nincs elegendő tudományosan földolgozott anyagunk. Az éjszaki sziléziai határvidéken Jägerndorf és Troppau között ugyan történtek becses eredményű régiségtani kutatások; így kivált Buchberg és Lobenstein közt Szilézia bronzkori lakóinak egy nagy kiterjedésű temetőjét tárták föl. A nagy számmal talált hamvvedrek és kőből, csontból, bronzból készűlt használati tárgyak azonban ez idő szerint még alig tekinthetők megbízható kalaúzoknak arra, hogy segítségükkel s a képzelet szárnyain Szilézia őskorába kalandozva, világosabban lássuk annak néprajzi képét.
