Bányászat. Krepler Richárdtól, fordította Katona Lajos
Bányászat.
Krepler Richárdtól, fordította Katona Lajos
Krepler Richárdtól, fordította Katona Lajos
Sziléziában, valamint a szomszédos Morvaországban is, nemesérczeket bányásztak legelőször. Ennek nyomai visszaérnek egészen a XII. századig, habár akkor nyilván inkább csak a fölszínen és az áradmányban kutattak, mintsem a szilárd kőzetben. Mindazon hagyományok, a melyek e régibb bányamívelésről maradtak, igen jövedelmezőnek mondják azt. Így pl. Jerin András boroszlói püspök 300 évvel ezelőtt a Zuckmantel melltti Querbergen lévő aranybányájából egy négy márka 15 lat és egy hat márka 6 162 lat (akkori bécsi) sulyú aranydarabot küldött II. Rudolf császárnak, bányászata gazdaságának tanújeléűl. Ebben a bányában csak 100 évvel ennekelőtte szűntették meg a mívelést, de épen nem azért, mert már teljesen kimerűlt; hiszen a századunk folyamán benne végzett munkálatok is aranytartalmú kovák és ólomérczek, kristályos palák és rézérczek jelenvoltát igazolták; a bánya mívelésének abbahagyását egészen más, a bányászattal össze nem függő körűlmények okozták. E régi bányászat terűlete ugyan még ma is bányatelek-mértékkel van megjelölve, de a nemesérczek kutatása teljesen megszűnt rajta. Egy másik aranybányában 1885-ben ismét megkezdték a mívelést, de csakhamar megint abbahagyták. Ez a Freiwaldau melletti Goldkoppe bányája, a mely kvarczban és gneiszban lelhető termés-aranyat és aranyérczet tartalmaz. Bennisch melletti híres ezüst- és ólombányák, melyek a XVI. században még virágzottak, ma szintén elhagyvák, mert a századunk első felében fölélesztésükre tett kisérlet sikertelen volt. Ugyanilyen sorsra jutottak Szilézia összes nemesércz-bányái, mint a würbenthaliak, az engelsbergiek és mások. Az 1891 végén nemesércz tartalmú ásványok kiaknázására kiadott terület 18 hektárt tett, de rajta sem arany-, sem ezüstérczeket nem bányásztak. a Zuckmantel mellett egy vállalat részéről 14 munkással kiaknáztatott 35 tonnányi kénkovát csupán a tulajdonos würbenthali vegyészeti gyárában dolgozták föl.
Valamint Morvaországban a vasércz-bányászat csak ott fejlődhetett ki, a hol a bányák kohók közelében valának, ép úgy a sziléziai vasércz-bányák, melyek az ú. n. Szudet-vidék két érczvonúlatában, éjszakon Zuckmantelnál, illetőleg Seitendorfnál kezdődve délnyugati irányban egyközűen húzódnak Morvaország felé, – szintén csak a közeli erdőségre és vízerőre támaszkodva fejlődhettek és virágozhattak. Mikor azonban egyrészt az erdők ritkúltával a faárak emelkedtek, másrészt pedig a faszén a nyersvas-termelésnél és a vas, meg aczél előállításánál fölöslegessé vált, továbbá a közlekedési eszközök fejlődésével az sem volt szükséges, hogy a vasércz-bányák közel legyenek: attól fogva természetesen a kisebb, szakadozott erű bányák mívelése mind nagyobb pangásnak indúlt. Csak azok a bányák maradhattak volna fönn, a melyek valamely közel fekvő s ásványi fűtőanyagot használó kohóban értékesíthették volna érczeiket. Minthogy azonban ez a föltétel nem volt meg, a Szudet-vidék összes vasérczbányái kénytelenek voltak a mívelést abbahagyni.
Az ú. n. Kárpát-vidék (a tescheni és bielitzi politikai kerűlet) vasérczbányái ellenben, a hol ez imént említett létföltételek megvannak, fönn tudták magukat tartani, jóllehet e vidék vasérczei (vaspátok) szintén igen szegények és fészkenként vagy telepenként való előjövetelükben szakadozottak. A jelenleg mívelés alatt álló öt bánya Frigyes főherczeg birtokában van és 1891-ben nem egészen 100 munkással 51.000 métermázsa vasat termelt, a mi legnagyobb részt a tulajdonos saját kohóiban kerűlt földolgozásra. Ez érczek aknázása minden gépmunka nélkül történik. A vasérczek aknázására kiadott sziléziai bányatelkek összes terűlete csak 570 hektárra rúg.
A kőszén-bányászat mintegy 100 év óta hatalmasan föllendűlt. Az ostrau-karwini bányakerület (lásd Morvaország bányászatát) nagyobb fele Sziléziában fekszik. Innen indúlt ki e kerűlet bányamívelésének nagyszabású fejlődése, mert a Polnisch-Ostrau melletti Burnia-völgyben kibukkanó kőszéntelepeket kezdték legelőbb aknázni a múlt század nyolczadik évtizedében. E bányák régiségüknél fogva keresztűlmentek a mívelés egész fejlődésfolyamatán, kezdve a kézimunkán, áttérve a lóerőre, majd a több száz lóerejű gőzgéppel való munkára. A kibukkanásoknál fúrt tárnák és sekély aknák után nagy szállító aknák következtek, a melyekből évenként több millió métermázsa kőszén kerűl ki. A régi mívelés egyszerű vizes csöbrét nagyszabású vízemelő, a hajdani tűzkosarat és szeleltetőt óriási szellőztető gépek váltották föl. 1891-ben 41 nagy gőzgép összesen 5.000 lóerővel és 30 szélmotolla működött az ostrau-karwini bányakerületben, továbbá 46 gőzzel és 20 sűrített levegővel hajtott s 5.000 lóerejű gép szivattyúzta ki a vizet, 42 kipróbált szerkezetű nagy szellőztető (2.000 lóerővel) a bágyasztó és durranó léget a bányákból, továbbá 42 (összesen 1.000 lóerejű) gép dolgozta föl különféle czélokra a kiszállított kőszenet.
Mielőtt azonban e bányák fejlődése oly fokára jutottak, hogy évenként több mint 35 millió métermázsa szenet szállíthatnak, igen nehéz időket kellett átélniök! Egészen századunk közepéig sehogy sem tudott a mívelés boldogúlni, minthogy a fejlődés leglényegesebb föltétele, a nagyobb kereslet, nem volt meg. Mikor azonban épen századunk első felének vége felé a „Ferdinánd császár éjszaki vasút” megnyiltával lehetővé lett a szenet mindenűvé elszállítani, és a mint egyre több bányavasút csatlakozott a fővonalakhoz: egyszerre föllendűlt az egész Szilézia szénbányászata. Ma a tartományban a már említett gróf Wilczek-féle bányán kivűl, a mely a lefolyt évben 4 szállító aknából 5 1/2 millió métermázsa szenet termelt, még a következők vannak: a Ferdinánd császár éjszaki vasútnak négy bányája Hruschau, Polnisch-Ostrau és Michalkowitz községekben összesen 7 1/2 millió métermázsa, továbbá a báró Rothschild-féle bérlő-vállalatnak három bányája Polnisch-Ostrau, Hruschau, Dombrau és Orlau községekben 4 1/2 millió, Frigyes főherczeg három bányája Karwinban és Peterswaldban 1 millió, a Guttmann testvérek két bányája Posembában és Orlau-Lazyban 3 1/2 millió, a Salm-Reifferscheid herczegek és grófok bányái Polnisch-Ostrauban 2 millió és végűl a Zwierzina-féle bányatársaság aknái Polnisch-Ostrauban 1 millió métermázsányi évi termeléssel. De az ezen vállalatokban termelt kőszén nem kerűl mind piaczra; 17 százalékát kokszszá égetik, melynek 3 1/2 millió métermázsányi terméke nagyobb részt a belföldön fogy el.
Wilczek gróf új berendezésű szénbánya-telepe az ostraui kerületben.
Charlemont Húgótól
Szilézia egész kőszéntermelése (barnaszenet csak az egy sörgsdorfi kis bányában termelnek igen csekély mennyiségben) 20.000 munkást foglalkoztat. A bányák műszaki berendezése mintaszerűnek mondható. De kell is, hogy ilyen legyen, mert ép ebben a kerületben jár a bányamívelés a legnagyobb nehézségekkel. A laza homok az aknák vájásánál folyton a már egyebütt gyűjtött tapasztalatok fölhasználására, a másutt kipróbált berendezések alkalmazására készti a bányászt, a ki mindebben lankadatlan kitartásra és nagy leleményességre is szorúl. Ha pedig óriási nehézségek leküzdésével szerencsésen eljutott a széntelepekig: akkor meg a vízzel kell megbírkóznia, az ártó és romboló gázokat kivezetnie és a levegő fölfrissítéséről gondoskodnia, megemlékezvén ama szörnyű szerencsétlenségekről, a melyek színhelyei az ostraui szénbányák valának. De még ha mindezen veszedelmeket sikerűlt is folytonos éber figyelmével elhárítania, akkor meg újabb gondokat ád neki a gazdasági kezelés. Szóval a szénbányász örökös aggodalmak és fáradalmak közt tölti egész életét, a melynek sulyos terheit csak a kecsegtető siker, az elismerés, valamint bajtársainak és hivatásának hű szeretete segít elviselnie.
