Képzőművészet. Rille Alberttől, fordította Pasteiner Gyula
Képzőművészet.
Rille Alberttől, fordította Pasteiner Gyula
Rille Alberttől, fordította Pasteiner Gyula
Sziléziában úgy az egyházi, mint a világi legrégibb építmények pusztán fából készűltek. A későbbi századokban is egészen a XVIII. századig keletkeztek fa templomok, így Nierodimban 1769-ben, Suchauban 1774-ben, Kuntschitzben 1770-ben. A Zuckmantel melletti Niedergrundban 1770-ben épűlt és 1819-ben megújított kápolna, s a hozzá hasonlók az azon időbeli egyszerű építészeti formákat mutatják; másoknak, mint példáúl a Bielitz melletti Kamitz helységnek 1552-ben épűlt templomának, csupán műveltségtörténeti becsük van. Az építészet egyes korszakait Sziléziában számra és értékre nézve fölötte egyenlőtlen emlékek képviselik; a régiebbeket valamennyit fölűlmúlják a XVIII. századbeli barokk építmények. A barokk művészet a korábbi idők emlékeit átalakítván, rányomta saját bélyegét a tartomány építészetére. A számot tevő legrégibb emlékek a román és csúcsíves művészet közti átmeneti időben keletkeztek. Ezek nem sokat mutató, kicsiny temetői kápolnák. Ilyen példáúl a mostanában lebontott weisbachi, meg a Jauernig falubeli kápolna (mindkét helység éjszakra Jauernigtól). Emennek is, amannak is borda nélkűli keresztboltozattal födött szentélye van. A szentélyt a gerendás mennyezetű hajóval összekötő csúcsos hevederív gyarlósága elárúlja, hogy építője nagyon avatatlan volt az építés mesterségében. A Jauernig helységbeli kápolna szentélyének sarkaiban karcsú oszlopok állanak; törzsüknek alja kitöredezett, koczkaalakú fejüket pedig a csúcsíves művészet idejében emberi arczczal élénkítették; ugyanekkor keletkezett az éjszaki fal csúcsíves ablaka, melyen némi nyomai maradtak a geometriai dísznek; továbbá itt is, valamint Weisbachban ekkor épűlt a magasra fölnyúló nyugati oromfal, melybe keskeny és csúcsos ívű vakablak mélyed. A jauernigi templom déli oldalának két ajtaja van, mindegyiknek bélletét csúcsos ívű gerinczezet tagolja; egyébként a román formák uralkodnak a templomon. A weisbachi templom ajtai egyszerűek. Egészben véve pedig mind a két templom nagy egyszerűsége fölötte kezdetleges művészeti állapotról tanúskodik. Az egyik ajtószárnyra szögezett és fából könnyeden formált rózsa valamely XVII. századbeli olasz ügyes kezének a műve lehet. Jóval gazdagabb a szomszédos barsdorfi templom déli kapuinak egyike, melyen általában a csúcsíves elemek uralkodnak. Az említett három templom közt ez a legfiatalabb; valószínű, hogy a XIII. század első felében keletkezett.
A tartománynak még szláv lakosságú keleti részén a román műveltséget és művészetet a XII. század elején az Olasz- és Francziaországból származó johanniták ültették át, ellenben a XIII. század közepétől kezdve a német lovagrend tagjai révén megkezdődött e vidékeken a németek letelepűlése és ennek hatása alatt meghonosodott a csúcsíves művészet. Egyik tekintélyes emléke azon a helyen áll, a hol a lovagrend az orszgábeli utolsó birtokát megőrizte. Ez a Nagy Boldogasszony tiszteletére szentelt troppaui plebániatemplom; komoly külsejű, nyers téglaépítmény; a boroszlói építészeti iskolából kiindúlt az éjszaki Németországban otthonos téglaépítményeknek keletre hatolt képviselője; lassanként épűlt és a rend hatalmának, művészeti törekvéseinek másfélszáz éves történetét foglalja magában; a luxemburgi ház alatt a késő csúcsíves művészet idejében fejeztetett be. A nyugati homlokzatán emelkedő két torony közűl az éjszaki négyemeletes és negyedik emeletének három oldalán két-két nagy ablak nyílik. Ezeknek gazdag tagoltságú bélletük, kivált pedig szintén téglából előállított öt karajos geometriai díszük méltán bámúlatra keltenek. A negyedik emelettel végződik a torony; nincs födele sem; csorbára töredezett falait az idő rongálja. E torony a XIV. század közepéről való; a későbben épűlt templom szervesen illeszkedik ugyan hozzá, de nem az a művészi szellem lengi át. A több mint száz évvel ifjabb déli torony négyzetes alakú és egészen díszítetlen; öt emeletét keskeny párkányok választják el egymástól; sarkait faragott kövek szegélyezik, a ferdén lemetszett élekkel végződő utolsó emelet fölött nyolczszögletű harangláb emelkedik, melynek eredetileg a falak magasságával egyenlő csúcsíves ablakai voltak. Az ablakok alját elzáró könyöklő, a vakolat, a sarkokat szegélyező pillérek, valamint a kupola a XVIII. században keletkezett. A két torony a fő hajónak a negyedik emeletig érő nyugati fala kapcsolja össze, melynek alacsony ormát vak ablakok tagolják. A nyugati falban nyíló magas ablak alatt erősen kiszökellő előcsarnoknak a külseje építészetileg elhanyagolt; magas és széles ajtaja egyszerű; belsejében azonban figyelemre méltó a hálós boltozat. A templom három-hajós; a középső hajóhoz sokszöggel záródó hosszanti szentély csatlakozik. Belsejét általában tekintélyes magasság és karcsúság jellemzi. A szentélynek és a hajónak szokatlanúl nagy ablakai bőséges világossággal árasztották el. Eredetileg a középhajónak külön födele, az oldalhajóknak pedig félereszű födelük volt. Utóbb tűzvész miatt szükségessé vált helyreállítás alkalmával készűlt a három hajónak közös nyeregfödele; az ablakok legtöbbjét vagy egészen, vagy félig befalazták, a meghagyott ablakokat pedig félkörívesekké alakították át. A bedűlt csúcsíves boltozat helyét is félköríves boltozat foglalja el, a karcsún fölszökellő pillérek pedig kelletlenűl megnyújtott korinthusi pillérekké alakúltak, a melyek a fejük fölött gerendadarabokkal megtoldva is roszúl teljesítik föladatukat. A fönmaradt hevederívek szegényes képviselői a csúcsíves művészetnek. A figyelmet leginkább a fő oltár ragadja meg, mely a XVIII. század szemkápráztató alkotása.
Csúcsíves fa templom Kamitzban.
Charlemont Húgótól
A szomszédos Kathrein falu temetői kápolnája szintén nyers téglaépítmény; alakja nyolczszögű; ablakai csúcsívesek; sarkain támasztó pillérek emelkednek; mostani teteje későbbi eredetű; belsejét idők folytán egészen átalakították. Az építési anyagról és formákról ítélve e kápolna a troppaui plebánia-templommal egy időben keletkezett; egyébként pedig hasonlít a Boroszlóban az Erzsébet templom mellett egykor fönnállott Márton kápolnához.
Osztrák-Sziléziában még számos templom van, mely eredetileg csúcsíves építmény volt, de későbbi átalakítások következtében eredeti helyüktől megfosztattak, ilyen példáúl a hotzenplotzi, a jägerndorfi, a tescheni plebánia-templom. Mindegyik késő csúcsíves. A hotzenplotzi három-hajós templom külseje és belseje egyaránt erőszakos átalakítást szenvedett; nyugati homlokzata elé emelt zömök négyszögű tornyának alja előcsarnokúl szolgál, mindazáltal megőrizte eredeti kapuját, melynek bélletét lombdíszű oszlopkötegek szépen tagolják. A jägerndorfi templomnak négyszögből nyolczszögbe átmenő két tornya az egész város fölött uralkodik; ablakainak félig elpusztúlt geometriai dísze mutatja, hogy külsején egykor nem a mostani sivár vakolat uralkodott. E két templom három-hajós. A tescheni templom eredetileg egy-hajós volt, melyhez azonban kereszthajó is járúlt. Pálczatagokkal élénkített déli kapuja újjáépítés alkalmával keletkezett, a mely újjáépítés azonban még a késő csúcsíves keresztfolyosó egyik szárnyából keletkezett; ez egyike a régi épület nehány fönmaradt részletének, de a XVIII. század ezt sem kimélte meg; a csúcsos ívek közé játszadozó angyalok domború művű alakjait illesztette. Niklasdorf és Alt-Bielitz csúcsíves művészetű kisebb és egyszerűbb egyhajós temploma elkerűlte az átalakítás veszedelmét. Teschen mellett a kosteleci kápolnában, melyet nem régen lebontottak, a szentélyt a hajótól elválasztó hevederív meglepően szabatos alakításu volt, míg egyebütt, példáúl a katherini plebánia-templomban a hevederív nehézkes. A templom nyugati oldalán szabadon álló haranglábnak fából összerótt kezdetleges födele és burkolata sajátszerűségénél fogva érdemel figyelmet. A punzaui templom XVI. századbeli késő csúcsíves építmény, mely utóbb nagy átalakúláson esett át.
A troppaui plebánia-templom.
Bernt Rudolftól
Nagy lendűletet vett az építkezés a XVI. században. Ekkor kezdődik a renaissance művészet, mely délről és nyugatról jutott el Sziléziába. Az egyházi építmények mellett világiak is keletkeznek, és ezek a jelesebbek. Ilyen példáúl Geppersdorf és Freudenthal kastély régi része. Az előbbi 1569-ben épűlt és hátúlsó részén, udvarán, meg általában földszínti helyiségein az új művészet jellemvonásai tűnnek föl. A második emeleti homlokzatnak ezt a részét két nyolczszögű torony fogta közre, melyek egyikét állítólag düledező volta miatt lebontották. A torony, valamint a kastély földszíntjének félköríves, e fölött a félemeletnek alacsony, az emeletnek pedig egyenes szemöldökű ablakai vannak; az emeleteket széles párkány választja el egymástól; a homlokzatot pillérek szegélyezik. A hornyolt fő párkány fölött a födél keskeny pereméből kupola emelkedik ki, melynek átmetszete úgy nevezett szamárhát alakot mutat; az e fölött emelkedő lanternának kettős kupolafödele van. A négyszögű, kisebb terjedelmű udvart többször átalakították, oszlopos folyosóit befalazták. Geppersdorf kastély elrendezése és formái olyanok, mint Porosz-Szilézia kastélyainál; ellenben Freudenthal kastély udvara Morvaország ez időbeli kastélyaihoz hasonlít, tehát a dél felől érkező renaissance hatását árúlja el. Ez a vár egy sziklának az éjszaknyugati meredek oldalára épűlvén, csak szűken fér el kedvezőtlen helyén. Ferde négyszögű udvarát, melynek két hosszanti és két keskeny oldala van, a földszínten és az emeleten oszlopos folyosó futja körűl. A földszínti folyosó rustica pillérei, az emeleti, s jóval alacsonyabb folyosónak ellenben könyöklővel egybekötött magas talapzaton álló dór oszlopai vannak. Az udvar élénk, derűlt hatású, de a formák pongyolák. Az egyik keskeny oldalon négyszögbe átmenő torony emelkedik. A hosszanti oldal lépcsőcsarnoka barokk művészetű.
A lebontott kosteleci templom egykori belseje.
Charlemont Húgótól
Rosswald kastély sivár építmény; homlokzatát két kiszökellő épülettag fogja közre és ablakokkal, meg órával ellátott, erősen hajlított orom koronázza; négyszögű udvarát az ablakok ízléstelen, hivalkodó dísze egészen elrútítja. A kastély temploma csudálatos építmény; két kápolna elálló fülként van hozzá illesztve. A Hoditz-féle kastély egykori híres pompájának alkotó részei, a barokk ízlésű díszítmények és festmények majdnem egészen elpusztúltak.
A kastélyok közűl megemlítendő még az érseki palota Jauernigban. Ez Szilézia kora renaissance művészetű építményeinek egyike, de keletkezésekor (1509) igen kisszerű volt. Későbbi századok alkották belőle a mai hatalmas épülettömeget, melynek négyszögű tornyáról a parkbeli fák koronája fölött messze ellátni. Azonban a későbbi toldalékok építése és az azzal járt átalakítás a korábbi épület rovására történt, úgy, hogy ma nehéz a régit az újabbtól megkülönböztetni.
Friedek a terjedelmesebb kastélyok egyike, nemkülönben Jägerndorf, mely egyik oszlopos folyosójának külsejét díszítő sgraffitóiról nevezetes. Ezek részint növényi, részint alakos díszítmények és a XVII. századból származnak. Hasonló díszítmények nyomai mutatkoznak ugyanitt a plebániatemplomon és nehány magánházon, úgy szintén más városokban, névszerint Troppauban is.
Az ellenreformatio idejebeli építészetet nem annyira a művészeti, mint inkább a gyakorlati érzék jellemzi. Az ekkor keletkezett templomok háromhajósak; oldalhajóik alacsonyabbak, s fölöttük gyakran karzat áll; pilléreik zömök szabásúak; a hajókat majd donga-, majd meg keresztboltozat födi; homlokzatuk majdnem egészen dísz nélkűl való; úgy külsejük, mint belsejük általában nehézkes hatású. A mi figyelemre méltó díszítményt találunk rajtuk, az későbbi járúlék. Megemlítjük a friedeki, a hennersdorfi, az engelsbergi és a freudenthali plebánia-templomot. Ez utóbbi csúcsíves építményből keletkezett; sivár homlokzatán megmaradt a csúcsíves kapu és nehány ablak.
A polgárság jóllétének és tekintélyének ez időbeli emelkedésével szokássá vált, hogy egyes polgárok a nagyobb városok fő terén vagy fő útczáján álló házaikhoz falazott folyosókat, vagy a ház földszíntjét egész széltében elfoglaló boltot építettek, a mely utóbbi az italmérési joggal bíróházakban ivószobáúl szolgált. A házak homlokzatának csúcsos ormai némi dísz mellett egyszerű alakúak voltak. Kivétel számba megy Freudenthal város fő terén látható az a ház, melynek ormát háromsoros vak árkád díszíti. Ehhez hasonló a tescheni Szentháromság templom homlokzata. A sziléziai városok ez időbeli házai általában megegyeznek az éjszak és a nyugat felől szomszédos országokbeli városok házaival. A XVII. század elején nagy jóllétnek örvendő Troppau város tekintélyes városi tornyot épített, mely a házak tömegéből hatalmas négyszögalakban emelkedik ki, majd nyolczszögbe, e fölött egymás fölé helyezett s egyre karcsúbbodó három kupolába megy át és hegyes sisakfödéllel végződik. Nem nagyszerű, de jól gondolt, értelmes, egyöntetű alkotás.
A troppaui jezsuita templom belseje.
Bernt Rudolftól
Szilézia építészetének jellege a XVIII. századból származik. Az egyházi építkezés terén a római Gesů templom szolgált mintáúl, melynek formái az itteni körűlményekhez alkalmazkodtak. A jezsuiták építésmódja az építmények térséges voltánál, meg a formák szerfölötti szabályosságánál fogva késő renaissance jellegű, ellenben a díszítmények, melyekkel az épületet megrakják, barokk ízlésűek.
Az egyházi építmények sorát a troppaui jezsuita templom nyitja meg, mely 1675-től 1723-ig épűlt. A templom és a hozzá tartozó egykori collegium a Niederringet keletről határolják és tekintélyes tömegük, valamint egyöntetű építészeti jellegük ünnepélyes hatásúvá teszi a négyszögű tágas tért. A középütt emelkedő templom tekintélyes nyugati homlokzata kiszökellik a térre. A templom hajóját a homlokzaton annak három részre tagolt rizalitja jelöli. Jobbról s balról csatlakoznak a homlokzatnak hátra tolt és koszorúpárkányig érő oldalszárnyai, melyek ismét a kápolnákat és az ezek fölötti karzatot jelölik. A rizalitnak úgy földszínti, mint emeleti osztályát magas talpakon álló, négy-négy hatalmas composit pillérpár tagolja három részre; a homlokzat oldalszárnyait két-két pillér fogja közre. Magas oromfal koronázza a homlokzatot. A fölűl egyenesen záródó széles és magas kaput composit oszlopok fogják közre, s a rajtuk nyugvó magas gerendán egyenes orom emelkedik. A kolostornak jón pillérekkel tagolt szárnyai négyszögű nagy udvart alkotnak. Újabb időben ez is átalakúlást szenvedett, a mennyiben a régi tetőpárkány fölé egy félemeletet emeltek és a födelet lefektették. A kolostor keleti homlokzata, melyet az előtt magán kertek takartak el, most az újonnan alkotott Ferencz-József-tér szegélyének fő alkotó része. A szentély éjszaki oldalán hármas kupolával födött négyszögű torony emelkedik. A templom hajóját, valamint a nehány lépcsővel magasabban fekvő és a hajótól hevederívvel elválasztott szentélyt is magas dongaboltozat födi. A hajó két hosszanti oldala mentén emelkedő támasztó pillérek közében kápolnák és ezek fölött karzatok vannak. A hajó gyöngén tagolt párkánya magas, kettős korinthusi pilléreken nyugszik. Az oltárok, a karzatok és a párkány fölötti félkörű ablakok meg a homlokzat magas ablakai bőséges világossággal árasztják el a templom belsejét. Ellenben a fő oltártól jobbra s balra levő ablakok gyér világosságot juttatnak a szentélybe. A boltozat alatt a szentély záró falában nyíló félkörű ablak zavarólag hat. A hajó térséges volta, melyhez képest a szentély csak kápolnának látszik, továbbá a gazdag és élénk díszítmény kölcsönöz vonzó hatást a templom belsejének. A díszítmények sorában első hely illeti meg Steiner X. Ferencz világi jezsuitának élénk csoportosítású és dús színezésű festményeit. Ezekhez csatlakoznak a karzatok gazdag stucco-díszítményei, végűl a Kiniel Keresztély által épített nagyszerű fő oltár. Ez magas talapzaton nyugvó, félköríves átjárókkal bíró, fából alkotott merész és könnyed, emeletes oszlopos építmény. Alsó osztályát két-két, felső osztályát pedig egy-egy oszlopcsoport alkotja; amannak hátterét egyszerű fa burkolat, emezét élénken világító kék függönyök képezik. Szent férfiak fehér szobrai állanak az oszlopok közeiben, a lelkesedve imádkozó angyalok és a vidáman játszadozó gyermekek alakjai pedig ellepik az egész alkotmányt, az égből leereszkedve mintegy pihenni látszanak az oszlopok tetején és talapzatán. Az aranytól csillogó oszlopfők, oszloplábak, ruhák és jelvények fokozzák az alkotmány pompáját. Az ezüsttől csillogó szentségház, Máriának fényes sugarakkal övezett nagy kegyképe, e fölött a záró falon ábrázolt Szent György alakja helyesen kapcsolják egybe az oltár két szárnyát. Ámbár a szentségház és a hozzá tartozó részek kevésbbé kielégítők, mindazáltal a fém díszítmény csillogásában a formák egybe olvadnak, s az arany és az ezüst szelíd fénye nem rontja az oltár építészeti és festői általános hatását. A szószék kevésbbé sikerűlt alkotás. Építője, Ruef János szertelenűl kihajló kávával látta el, a melynek oldalán a Márk és Lukács evangelistákat kisérő oroszlán és ökör szélesen terjeszkednek. A szószék tetején angyalok csoportja alkot ormot, a mely fölött a hitnek keresztet és kelyhet tartó alakja áll.
A friedeki búcsújáró templom.
Bernt Rudolftól
Ugyanitt az 1741-től 1756-ig épűlt minorita kolostor a jezsuitákéhoz hasonló terjedelmes építmény, melynek oromfalán kagyló- és rostélyalakú díszítmények hirdetik ama kor ízlését. Az olbersdorfi templom (1756) homlokzata hasonlít a troppaui jezsuita temploméhoz; tornya a nyugati homlokzatán áll, de nincs vele kapcsolatban. A Jägerndorf melletti Burgbergen álló és a Friedek melletti búcsújáró templom két tornyú, de a tornyok szintén nincsenek szerves kapcsolatban a templommal. A jägerndorfi templom, mely korábban, 1722-től 1727-ig épűlt, mintájáúl szolgált a gazdagabb előállítású friedeki templomnak, mely 1740-től 1756-ig épűlt. Ennek homlokzata egységesebb jellegű és zártabb. A tornyok a homlokzatnak mintegy oldalrisalitjait alkotják és az oromfalnál egy emelettel magasabbak. A jägerndorfi temlom egyhajós belsejének legszebb díszei a festmények; a friedeki templomnak csupán bemázolt belseje sivár hatású, a mit még fokoz a kápolnák és a karzatok ablakain beáradó bőséges világosság. A jägerndorfi templom kápolnáinak nincsenek ablakai. Mind a két templom pompás fekvésű; kivált a jägerndorfi a Burgbergről le s föl nagy darabon uralkodik az Oppa völgyei fölött.
A XVIII. század folyamán épűlt számos falusi templomot kivétel nélkűl nagy egyszerűség jellemzi. Egyiknek-másiknak a homlokzatát nehány lizena élénkíti; a toronynak hagymaalakú födele van. Dongaboltozatú belsejük ünnepélyes hatású; a boltozat mezőit hajlított s többszörösen megtört keretek díszítik. Az ablakok közét composit pillérek foglalják el. A mellékoltárok fülkék és kápolnák hiányában a hosszanti falak mentén állanak. A szentélybeli karzatok többnyire díszesebbek. Egyszerűen bemeszelt falak ritkán fordúlnak elő; de a falak színét nem mindig jól választották meg. A fő oltár rendszerint legsikerűltebb részlete a templomnak; itt-ott fordúlnak elő alakokkal díszített keresztelő kútak is. Említésre méltók még a jauernigi, a breitenaui és a johannesthali templomok.
A postaépület Zuckmantelben.
Bernt Rudolftól
A barokk művészetű világi építményekre való átmenetnek legjellemzőbb példája a zuckmanteli postaépület. Ez 1698-ban épűlt és igen hasonlít a XVII. század közepén keletkezett brüsszeli Szent Ágoston-rendi templomhoz. Brüsszelben egy templomot alakították át postaépületté, Zuckmantelben pedig a postaépület homlokzatát építették templom homlokzatához hasonlónak. A földszíntet és az első emeletet korinthusi pillérek tagolják; a földszínt középső mezőjében van a kosárívű kapu; az ív zárókövéből kiindúlva jobbra s balra kárpitozás lebeg. Az ablakok fölűl egyenesen záródnak. Az egyszerű fő párkány fölött emelkedő attikát páros pillérek fogják közre és azok közében egy egyenes szemöldökű, e fölött pedig koszorúval övezett kerekded ablak nyílik. Az ormót két hajlított gyám alkotja, ezek közében egy kis tábla áll, melyet csúcsban végződő gomb fejez be.
Az 1689-iki tűzvész után keletkezett Blücher-féle, meg a Sobek-féle palota rokon jellegűek; amaz gazdagabb tagoltságú, emezen több a dísz; mind a kettő a XVIII. század elején Szászországban divatozott barokk művészetet képviseli. A Blücher-féle palota egyemeletes homlokzatának középső osztályában három, két oldalsó osztályában két-két ablak nyílik; a középső osztály azonban nem szökellik ki a homlokzathoz színtjéből, de fölötte szintén három ablakos födélhomlokzat emelkedik, a melyet attika és félkörű orom fejez be. A földszínti osztályokat rustica pillérek szegélyezik; a középső osztályban nyílik a kosárívű kapu. Ezt magas talapzaton három szögbe állított három-három jó oszlop fogja közre és ezeken nyugszik az erkély, melynek kovácsolt vas rácsos kávája Sziléziának e fajta legszebb emlékei közé tartozik. Az emeletet pillérek tagolják. Az erkélyre szolgáló középső ablak kivételképen kosárívű. A tetőpárkányt megszakító ormot czímerek foglalják el. A födélhomlokzatnak kosárívű ablakai és nyersen formált pillérfői későbbi eredetre vallanak. A födélhomlokzattól jobbra s balra kerekded alakú Mansard-ablakok vannak. A palota belsejét utóbb teljesen átalakították.
Itt kell megemlítenünk Geppersdorf és Freudenthal kastélyt, melyeket ebben az időben alakítottak át a dél-németországi barokk művészet szerint. Geppersdorf kastély fő homlokzata, Freudenthal kastély egész külseje áldozatává lett az átalakításnak; Geppersdorf kastély homlokzatának tíz ablaka van; földszíntje inkább alapépítményehez hasonlít; az első emeletnek magas, valamint fölötte a félemeletnek alacsonyabb ablakait korinthusi pillérek foglalják egybe, melyek a Bernini által alkotott és közkedveltségűvé lett pillérek mintáját követik. Az emelet egyenes gerendájú ablakai fölött gyámokon nyugvó hajlított orom van, melynek mezőjét mellszobrok foglalják el. A széles koszorúpárkány fölött meredek tető emelkedik. Az oszlopokkal közrefogott és félkörívű kaput megtört orom koronázza. A homlokzat tekintélyes hatása mellett a különben változatos díszítményes formákat a művészeti elernyedtség jellemzi, a mit az magyaráz meg, hogy a kastély átalakítást e század elején fejezték be.
Freudenthal kastélynak legérdekesebb része a város felé néző szárnyhoz 1766-ban épített öt ablakos toldalék. Nagyjában megegyezik Geppersdorf kastélylyal, csakhogy kapuja, zászlókkal meg czímerekkel díszített erkélye gazdagabb, továbbá a párkánya fölött attika is van. A kapucsarnokból két karú díszlépcső vezet az emeleti folyosóra.
A Blücher-féle palota Troppauban.
Bernt Rudolftól
Az építési kedv lassanként mind általánosabbá lett és akárhány polgári ház is magára ölté a pillérek, az ablakormok és oszlopos kapuk díszét. Az ez időbeli polgári házakon leggyakrabban találkozunk a Geppersdorf kastélyt jellemző díszítménynyel, mely az egész tartományban elterjedt. Bielitz városban a Ring 13. számú házának homlokzatát a pilléreken nyugvó virágos kosarakon és virágfűzéreken kivűl az egyik ablakot a másikkal összekötő kárpitozások is díszítik. Ugyanitt a Stadtplatz 11. számú házának homlokzatát eredeti módon pillér osztja két részre. Zuckmantelben a polgári házak leginkább a postaépület homlokzatát szeretik utánozni. Jauernigben számos házat széles és hajlított orom díszített, de ezek idővel elkórhadt részleteiknek lebontásakor egyszerűbb alakot öltöttek. Troppau az 1689-ik évi tűzvész, majd a következő században a háborús idők viszontagságai következtében annyit szenvedett, hogy a város építkezése, egyes esetekben kivéve, általánosságban hanyatlásnak indúlt. E század első felében a Bécsből kiindúló és a német lovagrend által saját építményein elfogadott Palladio-féle klasszikuskodó irány jutott érvényre, a minek példája többek közt a würbenthali templom és a freudenthali rendház. Az ötvenes évek elejével Bécsben bekövetkezett irányváltozás hatását Szilézia is megérezte. A templomépítésben a csúcsíves rendszerhez tértek vissza és e téren Schmidt Frigyes, mint alkotó művész, mint tanító és mint tanácsadó járt elő. Az ő műve a friedeki plebánia-templom hatalmas tornya (1876), mely bár nem illik össze a templommal, de a várost annyira emeli, hogy a szomszéd tartományban is mintáúl szolgált. Förster boroszlói érsek megbizásából Schmidt építé 1878-tól 1882-ig a krautenwaldi templomot, mely egyszerűen, szinte félénken emelkedik az erdőktől övezett szűk völgyben. Anyaga világos mészkő. A mester e kis erdei templom alkotásánál nem gondolt nagy alkotásaira, a székesegyházakra és a tanácsházakra, művészete azonban e kis építménynél is jeleskedett.
Schmidt Frigyes hatása alatt fejlődött Meretta Gusztáv (meghalt 1888-ban) és Prokop Albin. Amaz a liebenthali, a deutsch-paulowitzi és rosswaldi, emez a trzynieci templomot építé. Meretta sokat útazott és tapasztalatait fölhasználta építményein; a sziléziai kis templomok nem adtak neki alkalmat, hogy nagyszerűt alkosson. Első sorban a körűlmények által megszabott gyakorlati követelményeket tartotta szem előtt; azért építményeit egyszerűség jellemzi, a mi nem annyira a rosswaldi román művészetű templomon, mint inkább a másik kettőn vehető észre. Mind a hármat az olmützi herczeg-érsek építteté. A trzynieci templom a megboldogúlt Albrecht főherczeg megbízásából épűlt. Prokop 1883-tól 1884-ig tizennégy hónap alatt építé föl a templomot, mely egy halmon áll és kereszthajós elrendezésű. A szentély és a kereszt két oldalszára a nyolczszög öt oldalával záródik. A magas középhajót az alacsony oldalhajóktól karcsú, gazdagon tagolt pillérek választják el. A támasztó pillérek közében nyíló magas ablakok bőséges világossággal árasztják el a templom belsejét. A torony a nyugati homlokzat előtt emelkedik, fokozatosan vékonyodó támasztó pillérek fokozzák szilárdságát; födele magas gúla. Homlokzatának oromfala fokozatos; hasonlóképen a fő kapu, valamint az oldalhajókba vezető ajtók orma is. A templom nyers téglaépítmény. Belsejében a pillérek, a gerinczek, a párkányok, a bordák, a hevederek és a tagozatok kivétel nélkül téglából vannak; csupán a sima falterületet födi vakolat. A vörös tégla egyhangúságát sárga, barna és zöldes színű téglák enyhítik. Külsején a támasztó pillérek fedőlapja kárpáti világos zöld homokkő. Schmidt dicsérőleg nyilatkozott tanítványának ez alkotásáról. A jauernigi születésű Schwarzer építész művei a niedergrundi és a Friedeberg melletti Gotteshausbergen emelkedő csúcsíves templom; a tescheni születésű Schwada építé a cameral-ellgothi templomot. Említésre méltó még az einsiedli templom.
A trzynieci templom.
Bernt Rudolftól
A világi építkezés terén majdnem korlátlanúl uralkodik a Bécsben divatos renaissance. Az éjszaki országok építészetének hatása csak elvétve mutatkozik. Az általánosan föllendűlt építkezés részben megváltoztatja a városok régi képét, részben pedig egészen új városrészeket hoz létre. Troppauban újabb időben épűlt a Ferencz József múzeum, számos iskola, a színház, a törvénykezési épület, a mintaszerű kaszárnya. Említésre méltó újabb építmények: Bielitzben több nagy iskola, a pazar díszű zsinagóga, a takarékpénztár, a színház; Teschenben iskolák, a takarékpénztár, a pályaház; Jägerndorfban több iskola; Friedekben a Ferencz József iskola, stb. A magánházak versenyeznek a nyilvános építményekkel.
A középkori és a renaissance festészetnek Sziléziában csak nehány mű a képviselője és azok is vagy nem Sziléziában készűltek, vagy pedig nem lehet bebizonyítani, hogy festőjük sziléziai lett volna. Az olyan művek, mint példáúl az altbielitzi szárnyas oltár festményei és a kurzwaldi oltárkép, melyek a csehországi és a frank iskolabeli festményekhez hasonlók, kétségkivűl külföldről kerűltek Sziléziába. A kurzwaldi oltárképet állítólat valamelyik krakói püspök ajándékozta volna 1500 körűl, és a kép is az ottani festőiskolából származik. Meglehet, hogy az altbielitzi festmények is ezen az úton kerűltek Sziléziába. A barzdorfi pestis-kép 1571-ből való, tehát a renaissance korába esik. Ezt Ört Bertalan nevű festő készíté, a kiről azonban nem tudni, honnan való. A kép közepét a fölfeszített Megváltó foglalja el; jobbról a fekete ruhába öltözött donátorok imádkoznak; bal felől a háttérben a Mózes által fölállított kígyó látható; ugyanitt az előteret könyörgő alakok foglalják el. Egyebet nem tekintve, a karjait a kígyó felé kiterjesztő női alak olasz hatást árúl el. A XVII. századból egy idegen mester műve maradt fönn. Ez a keresztről levételt ábrázoló kép a freudenthali fő oltáron, Onghers Oszvaldtól. Tizian és Caravaggio művészetének hatását árúlja el; azonkivűl a kínzó eszközöket tartó angyalokról Berninire is gondolhatni. Ez angyalok közt nehány elragadó szépségű.
Azok a művészek, kik a XVIII. században Sziléziában működtek, részint a bécsi, részint a római iskola tanítványai. Ezek közé tartoznak a sziléziai származású Greipel Ferencz és Leichert Bódog. Mind a kettő Bécsben tanúlt.
Greipel János Ferencz született Sziléziában Bennischben 1720-ban, meghalt 1798-ban; tagja volt a bécsi cs. kir. akadémiának; öregségére megvakúlt és szorúlt helyzetének enyhítéseűl Ferencz császár díjtalanúl fölvette az általa alapított nyugdíjtársulatba. Testvére, a Würbenthal melletti Karlsthal plebánusa, saját költségén újjáépítette a maga templomát. Ehhez Greipel festette a fő oltárt, a mellékoltárokat és a kínszenvedés állomásainak képeit. Ugyanekkor Szilézia más templomai számára is festett, így a jägerndorfi plebánia-templom fő oltára képét, mely Szent Mártont ábrázolja; továbbá ugyanezt a szentet ábrázoló képet a breitenaui templom fő oltárához, Engelsberg melletti Annaberg számára pedig az Angyali üdvözletet. E művei 1777 és 1779 közt keletkeztek. Későbbi időből való a klein-mohraui fő oltárnak a Szentháromságot ábrázoló képe. A fölsorolt festmények becse különböző. Jó pillanataiban a szelídségnek, a világról való lemondásnak, a természetfölötti átszelleműlt állapotnak hivatott festője. A breitenaui képen az égbe szálló, a jägerndorfin a csodatevő Szent Márton, a Szentháromságot ábrázoló képen az Atyaisten fönséges szelídsége, s mindegyiken a gyermekalakok, a lebegő angyali fejek tűntetik föl a művész kiváló sajátságait. A kínszenvedés állomásainak képein a hatást szép tájképekkel és élénk színezéssel fokozza.
Megsebesűlt tiszt a kapuczinus kolostorban. – Schindler Adalbert festménye.
Müller Lipót 1846-ból való kőnyomatának fölhasználásával.
Leichert Bódog Ivo született Wagstadtban 1727-ben. Fiatal korában fegyverkovács volt; mint ilyen kerűlt Bécsbe, a hol tehetségében bízva, elhagyta mesterségét, a festészetre adta magát és Maulpertsch tanítványává lett. Festményeivel Sziléziában Troppauban, Wagstadtban, Katherinban; Morvaországban Brünnben, Klosterbruckban; Bécsben a kegyesrendiek templomáben; végűl Krakóban a trinitáriusok templomában találkozunk. Leichert Maulpertschtől tanúlt ugyan, de saját útjain járt. Mesterének merészen valószerű irányát, nyers jellemzését, föllengző szerkesztésmódját s komor színezését sem követi. Festői tehetségét legteljesebben a troppaui plebánia-templombeli festmények tűntetik föl. Leichert inkább a XVI. és a XVII. századbeli olasz festők után indúlt, azoknak formái és színezése egyezett legjobban az ő művészi egyéniségével. József halálát ábrázoló festményével mutatta meg legjobban, hogy milyen föladatokra volt készültsége. A haldokló József alakja és környezete megragadó hatású. Maulpertsch vezetésének köszönheti e készültséget; ugyanez a mester óvta őt attól, hogy nem vált lapossá és édeskéssé; de viszont némi nyereséget is oltott belé. Troppauban, a XVIII. század utolsó harmadában keresett festő volt Günther Ferencz. Építészeti festményei becsesebbek alakos ábrázolásainál. Steiner X. Ferencz világi jezsuitát már említettük, a mint a troppaui jezsuita templomról szóltunk.
A morvaországi születésű Chambrez Ignácz (1752), a ki tanulmányútja befejeztével Teschenben telepedett le és ott egy negyedszázadig élt, a tescheni község megrendelésére lefesté azon diplomaták arczképét, a kik a tescheni békés (1779) megkötötték. Ezek mellképek, s nemcsak történeti, hanem művészeti becsük is van. Seefeld, Breteuil és Repnin képmását egyéni vonások jellemzik, a többit tetszetőssé teszi a csinos kimunkáltság. Chambrez templomok, többek közt a tescheni templom számára is dolgozott. Morvaországi művészek gyakran találtak foglalkozást Sziléziában; így Eckstein festette a jägerndorfi Burgberg templom, Stern ugyanott a minorita templom falképeit, Raab pedig a troppaui jezsuita és plebánia-templom számára oltárképeket festett.
Johannesberg kastélyból való sírkő.
Siegl Károlytól
Az újabb nemzedékbeli festők jobbára a köznapi életet ábrázolják, a mi egyezik egy felől a mai idők irányával, más felől pedig a sziléziai nép jellemével. Theer Róbert arczképfestő és lithographus Johannesbergben, 1808-ban született és 1863-ban Bécsben halt meg. Schindler Albert, a bécsi akadémia és Fendi tanítványa, Engelsbergben 1805-ben született és 1861-ben Bécsben halt meg. „Megsebesűlt tiszt a kapuczinus kolostorban” czímű festményével, mely 1834-ben készűlt, az akkori bécsi genrefestők legkiválóbbjai közt foglalt helyet. E kép a cs. kir. művészettörténeti múzeumban van. Schindler cs. kir. érem- és régiségrajzoló is volt. Teutschert Henrik történeti festő született Jägerndorfban 1846-ban; Bécsben Führich és Feuerbach tanítványa volt és az utóbbinak irányához állandóan hű maradt, a miről számos műve tanúskodik, így „Mária születése” Braunsdorfban, „Mária mennybe menetele” Freudenthalban, továbbá azok a festményei, melyeket Freuerbach tervei nyomán a cs. kir. akadémia számára készített. Kinzel József, a falusi zenészek humoros ábrázolója, született Lobensteinban 1852-ben; a bécsi és a műncheni akadémián tanúlt. Nowak Ernő született Troppauban 1853-ban; a bécsi akadémia tanítványa; Schwarzenberg Mária született Teschenben 1850-ben, és Glücklich Simon született Bielitzben 1863-ban, a genrefestészetet művelik. Glücklichnek „Quintett” czímű festményét Ő Felsége vásárolta meg. E helyütt meg kell még említenünk Krumholz Ferdinánd morvaországi festőt (1810–1878), a mennyiben műveinek, vázlatainak és tanulmányainak legteljesebb gyűjteménye Sziléziában, Jägerndorfban Spazier dr. tulajdonában van. E gyűjtemény a művész képességének, fejlődésének és sokoldalúságának hű képét mutatja.
A szobrászatnak Sziléziában legkiválóbb anyaga a fa, névszerint a hársfa; a homokkő itt kevésbbé jó; márványt aránylag későn, a XVII. században találtak. Első sorban a Johannesberg kastélyból való és a XVI. század elején keletkezett két domború művet kell megemlítenünk. Az egyik 1505-ben a másik 1509-ben készűlt, de e négy évi kis idő is elég, hogy művészetileg eltérjenek egymástól. Az előbbin az alakok és az ékítmények még csúcsíves jellegűek; ellenben a másikon a csúcsíves lombdísz mellett a szirének alakjai, az oszlopok, ezek fölött a delfinekből alakított ív már egészen a renaissance művészet hatását árúlják el. A XVI. század végén Sziléziában is divatoztak a halottak képmását föltűntető sírkövek. Ilyenek vannak Troppauban, Teschenben, Hennersdorfban és egyebütt. Egyike a legszebbeknek Volkmann Borbála polgármesterné sírköve a jauernigi temetőben (1596). Ez noha megrongálódott, az elhúnyt nemes kifejezésű arczának formáit elég jól megőrizte; ruházatának redői merevek ugyan, mindazáltal helyes érzékről tanúskodnak; szembe szökő, hogy művész iparkodott az összekulcsolt kéznek még a tenyerét is valószerűen formálni. Megemlítendő még Lichtenstein Károly herczegnek 1627-ben készűlt és a troppaui plebánia-templom szentélyében fölállított márvány síremléke. Ez nemtőkkel, diadaljelvényekkel, koronával, az elhúnyt képmását föltűntető medaillonnal díszített mennyezetes alkotmány. A XVII. században olasz művészek által készített szép fa faragványok díszítik a rosswaldi kastélykápolna szószékét.
Sírkő a jauernigi temetőben.
Kutzer Bernát faragványa után.
Siegl Károlytól
A XVIII. századbeli szobrászati műveket már megemlítettük a troppaui jezsuita templom oltárának és szószékének leírásánál. Azokhoz hasonló a troppaui, a zuckmanteli plebánia-templom és a friedeki Mária templom fő oltára. Magas talapzaton hatalmas oszlopok emelkednek és két oldalról félkörben körűlfogják Mária szobrát, az oszlopfőkön karcsú gyámok nyugosznak, melyeket óriási korona köt össze. Az oltárokat, a szószékeket, a keresztelőútakat díszítő szobrok hangúlatos, festői hatásúak, a mint az azon korbeli izlés megkivánta a nélkül, hogy egyéb követelménynyel törődött volna. E szobrok fogyatkozásaik mellett is fölűlmúlják a köztereken és az útak mentén fölállított szobrokat, a melyek közűl Máriának freudenthali és hennersdorfi, továbbá Szent Józsefnek zuckmanteli szobra tesznek kivételt.
Míg a fölsorolt szobrászati művek a XIII. század ízlését követik, ugyane század első felében egy sajátos művészi egyéniség tűnik föl, a ki ama vigasztalan körűlmények közt a maga tehetségének erejéből, iskolai képzettség nélkül oly műveket alkot, melyek Szilézia legsajátosabb és legjobb művészeti termékei közé tartoznak. Ez a művész Kutzer Bernát. Családja Olaszországból vándorolt be. Az első Kutzer, a ki Sziléziában megtelepedett, molnár volt. Ugyanezt a mesterséget folytatták utódai is. Egyik fia építette az alt-rothwasseri malmot, a melynek szitáját oszlopok és faragott fejek díszítik. A művészi tehetség ekként mutatkozott már az ősökben is. Bernát Niedergrundban 1794-ban született és Gurschdorfban Kellernél tanúlt. Ennek az atyja, a zuckmanteli József szobor készítője, Hoditz grófnál mint szobrász foglalatoskodott és ott Klar szobrász vezette be a művészetbe, a ki Sziléziában Weisswasserben született és Rómában nyerte kiképeztetését. Ekként érintkezett Bernát a szobrászat nagy hagyományaival. Igaz, hogy az érintkezés fölötte laza volt, mindazáltal serkentőleg hatott az ifjú tehetségére. Hohenlohe püspök, a ki észrevette az ifjú Kutzer hivatottságát, hajlandónak mutatkozott őt további kiképzés czéljából tanulmányútra küldeni. E terv azonban dugába dűlt. Kutzer Sziléziában maradt és Obergrundban telepedett le. Későbbi éveiben sem követte megrendelőinek ama tanácsát, hogy menjen valamely nagyobb városba, a hol nagyobb tevékenységet fejthetne ki; itt maradt e szűk völgyben, a hol zavartalanúl, sürgetés és kapkodás nélkűl munkálkodhatott művészi gondolatainak megvalósításán. A művészetnek szentelt életét Obergrundban 1864-ben, hetven éves korában fejezte be. A Kutzer család egy halálfejet őriz, melyet Bernát tizenkét éves korában faragott. E művész egyéniségében egy sajátos vonás mutatkozik. Fiatalságától fogva a természet volt a tanítója és egész életén át hű maradt hozzá. Ernyedetlen szorgalommal vizsgálgatta a természetet; csudálatos, hogy mily alaposan ismerte az emberi testalkatot, a férfiét és a nőét egyaránt, és hogy ez ismeretét mily ügyesen tudta fölhasználni. A barokk művészetből a nagyszerű hatásra, a festői pompára való törekvést sajátította el. Azonban míg az alakok szenvedélyes mozdulata és lobogó ruhái a természetfölöttiségre mutatnak: a természet is megőrizte jogait, melyek a legnagyobb szabadság mellett sem tűrik a szertelenséget. Kutzer úgy fogta föl és úgy másolta a természetet, hogy a legfínomabb inszálakat és ereket is híven utánozta. A művészetnek e sajátságai jellemzik Mihály arkangyalnak a würbenthali templom fő oltárán levő óriási alakját, melynek képét itt bemutatjuk. A szárnyak és a kardot emelő kar kivételével az egész alak egy hárstörzsből van faragva. Ezen a negyvenes évek elejéről való szobor teljes alkotó erejében mutatja be a művészt. A legyőzött gonoszság alakja szinte megsemmisűl a hatalmas arkangyal lábai alatt. Az apostolok fejedelmeinek, Péternek és Pálnak alább álló alakja, kivált pedig Pálnak határozottságot és erőt kifejező arcza a mester legjobb alkotásai közé tartozik. Elismerésre méltó alkotás a Boldogasszony szobra a zuckmanteli fő oltáron. Ámbár a művész a tűz által elpusztított korábbi szobor után indult; mindazáltal ennek a tartása is nemes, a kifejezés mélységére nézve pedig fölűlmúlja az előzőjét. „Moosebruch tópásztora” czímű, 40 centiméter magas, fából faragott szoborral, mely a családi örökséghez tartozik, a művész megkisérlette a sziléziai népmonda egyik alakját előállítani. A tópásztor a monda különfélesége szerint most ilyen, majd amolyan: gyöngéd érzelem és dacz, valóságos és képzelt pipogyaság váltakoznak benne; a pásztor boszúságot keltő ficzkó, és úgy látszik, hogy a művész az arcznak eltorzúlt kifejezésével, az elveszett nyáj fölötti bárgyú siránkozással a monda kevésbbé tetszetős vonását is akarta jelezni. Kutzer, midőn az ötvenes évek elején csúcsíves izlésű szobrokat rendeltek meg nála, megalkudott ezzel az áramlattal is és a csúcsíves művészet szellemében dolgozott. E téren azonban inkább csak utánzó volt. Mikor saját fölfogását követve faragott, a betanúlt formák azonnal barokk jelleget öltöttek, a mire találó példa a freudenthali fő oltár. A festői hatás keresése szolgál a művész mentségeűl, a ki kedvelt irányát nem tudja hütlenűl elhagyni.
Kutzer hírneve és művei Szilézia határán túl is elterjedtek. Morvaországban, kivált pedig Porosz-Sziléziában számos műve található. Külföldön levő művei közűl jelesebbek: Krisztus a kereszten, mellette Mária és János az olmützi Móricz templomban, továbbá a patschkaui pompás fő oltár. Kutzer művészete örökségképen átszállott családjára. Az atyai hagyományok nyomán jár fia, Rajmund (1833), a ki általános elismerésben részesűlő szobrász. A művészetet atyja műhelyében sajátította el. A sziléziai, ha nem uralkodik benne a kóbor czigányéletre való hajlam, nehezen szánja magát rá, hogy hazáját elhagyja; ehhez járúl a takarékoskodás, a világnak és a világot mozgató erőknek nem ismerése, az ebből származó lemondás, vagy a büszke megelégedettség. Ezek az okok, a melyeknél fogva a sziléziait hegyei elzárják a világtól. Hogy Kutzer Rajmund mire képes a szobrászat terén, azt legjobban mutatja a hermanstadti templomban levő fájdalmas Szűz. A kitörő fájdalom daczára nincs szertelenség sem arczkifejezésében, formái élethűek, az alakból nemes érzés árad felénk.
Mihály arkangyal a würbenthali plebánia-templomban, Kutzer Bernáttól.
Siegl Károlytól
