Alsó-Karinthia és Klagenfurt. Jabornegg Márk bárótól, fordította György Aladár
Alsó-Karinthia és Klagenfurt.
Jabornegg Márk bárótól, fordította György Aladár
Jabornegg Márk bárótól, fordította György Aladár
Éjszak és kelet felől a Muraui, Judenburgi és Stainzi Alpesek szelíd alakúlású pala-magaslataitól, délen a Karavankák merész emelkedésű mészkőszálaitól és a Sann-völgyi Alpesektől bástyaszerűleg körűlzárva szintén ez oldalak felső Stiria és Krajna tartományoktól környezve terűl el Alsó-Karinthia a karantán felföldtől kelet felé. Az előbb említett hegység ennek a tartományrésznek éjszaki és keleti határain mint valami hosszú, csakis két jelentékenyebb mély nyereg által félbeszakított sötét színű pala- és gneiss-kúpok sorozata húzódik a nélkűl, hogy az örök hó határát elérné, először keleti irányban, majd dél felé fordúlva a Dráva völgyéig. A hegységnek szelíd emelkedésű alsó lejtőit váltakozva nagy fenyvesek, majd mosolygó szántóföldek, rétek és gyümölcsültetvények borítják, míg hullámzatos alakú s hosszan elnyúló magaslatain számos patak által áztatott havasi legelők terűlnek.
A Bärenthal és a Stol-hegy.
Willroider Józseftől
E hegylánczhoz több híres csúcs tartozik, a szép kilátásokat nyújtó Eisenhut (2.441 méter), a kövesűlt csontok lelőhelyeként nevezetes Grebenzen (1.870 méter), a Zirbitzkogel (2.397 méter) és az orvosi füvekben gazdag 2.141 méter magas Koralpe, mely utóbbi a Lavant-völgynek paradicsomi öléből előhegyek nélkűl kiemelkedő csúcs legdélibb nyúlványával, az Unter-Drauburgnál fekvő 1.522 méter magas Hühnerkogellel ennek a hegyláncznak záradékát alkotja. Az Eisenhut, Grebenzen és a Zirbitz mind Stiriában vannak.
Ezeknek nagyon szétágazó és sok helyütt megszakgatott mellékágazatai, melyek csakis a Stang-alpesek csoportjában, a Gurk-völgy legfelső része és az Ossiachi tó között fekvő magaslatokban, valamint a Sau-alpe hosszú lánczolatában (Nagy Sau-alpe 2.081 méter) érik el a tulajdonképi alpesi magaslatot, alkotják a Közép-Karinthia legváltozatosabb tájképeit, melyeknek szépségeit a völgyeikben fészkelő számos tó nem kevéssé emeli.
Egészen másféle alakúlásúak ellenben a Karavankák hegysége, továbbá a Sann-völgyi, illetőleg Steini Alpesek a karantán alvidék déli határszélein. Ezeknek határozott mészhegység-jellegük van, mely hatalmas egységes kőzetalakzat, mint mindenütt, itt és többnyire meredek esésű szakadékos sziklafalakban mutatkozik, meredek falak, rövid éles ormú gerinczek, szarvszerű csúcsok és fantasztikusan alakúlt csipkézetek képében, melyek alján messze terjedő törmelékmezők nyúlnak le halvány sivár kősivatagokként a mélyen bevésődő völgyekbe és árkokba. Bármily kopárnak látszik is azonban ennek a hatalmas alpesi hegyláncznak a fő gerincze általában, ép oly festőivé válik az az előhegyekkel összeköttetésben, melyeknek lejtői a köztök alpesi magaslatig vonúló harántvölgyeknek azt az üde színezetet adják, mely csakis a Mész-Alpesek elegyes erdeinél és hegyi rétjeinél található föl. A kopasz havas igen csodálatos ellentétben van itt az előtte fekvő hegyek buja bükkfaerdejével és mosolygó vörösfenyő zöldjével szemben, sőt annál nagyszerűbbnek tűnik föl, ha mint tökéletes ellentét a völgy ős-törzsű alpesi erdejéből szétszakgatott kőtömegként emelkedik ki; egészen elragadó szépségű pedig a kép akkor, ha a lemenő nap sugaraitól érintve a megmászhatlanoknak hitt sziklatömegek hóval borított rovátkái biborfényt nyernek, mialatt a völgy fölött már mély árnyék terűl el.
Miként a Száva és Dráva között vízválasztót alkotó Karavankáknak Weissenfelsnél (Ratschach-nyereg) kezdődő havasi láncza kelet felé terjed és a Stol-csoportban (2.239 méter) legnagyobb magasságát, a Petzen-hegység hatalmas tömegében Bleiburg mellett pedig zárópontját éri el: a tartomány délkeleti részében a Karavankákkal az 1.218 méter magas Seebergi nyereg által összekapcsolva a Sann-völgyi (Steini) Alpesek emelkednek, melyek nagyszerűségüket tekintve Alsó-Karinthia összes hegylánczait fölűlmúlják s Grintouzban (Grintovc) 2.559 méternyi magasra hatolnak. Ebből az alpesi vidékből azonban csak a karinthiai tóvidéknél, illetőleg a krajnai Kanker-völgynél kezdődő és ott hatalmas meredek falakban emelkedő déli fő láncz éjszaki lejtői tartoznak Karinthia tartományához, valamint a Skutsa csúcsától éjszakkelet felé elágazó és az 1.696 méter magas Ursula-hegygyel a Miess völgyében bezáródó éjszaki ág.
Ennek a két fő hegyláncznak alakokban és színezetben való különbözősége adja meg a tartománynak azt az egészen sajátságos tájképi szépségét, melyben benne van a gazdag változatosságnak minden fokozata, a kedves, szelíd tájaktól kezdve a magános havasi csúcsokkal és görgetegekkel telt sziklavadonokig.
A Bodenthal és a Vertazha.
Willroider Józseftől
Minden dél felől a Drávába ömlő víz az Alpesek valódi fékezetlen szülötte; bármily csekély legyen is forrásvidékük, igen pusztítólag hatnak, a mint ezt élénken tanúsítja az alsó folyásaiktól elválhatatlan törmeléktömeg. Mint erős folyású vizek, a felsőbb völgyfenekekből erednek, mert magának a magas hegységnek nincsenek állandó vízcsatornái. Föltűnő, hogy a Karavankák kevés haránt-völgyeinek mindegyike különböző tájképet nyújt. A Feistritznál végződő Bärenthal hatalmas meredek árok gyanánt tűnik föl, mely a Stol nagyszerű tömege által rendkivűl vadregényesen bezártnak látszik; a Lobil-völgy és mellékvölgye, a Bodenthal, ellenben szelídebb alakzatúak, s különösen az utóbbit festői szépsége miatt kell kiemelnünk. Ez egy lapályos, átlag 1.000 méter magas, buja rétekkel födött völgyfenék, melynek oldallejtői a déli völgyzárlatot alkotó s lassanként 2.186 méter magasságra emelkedő Vertazha kopasz sziklafaláig emelkednek. Ennek óriási görgetegei, hatalmas védő erdő által föltartóztatva, nem képesek elérni a völgy mívelt vidékét.
A Nagy Gerloutz- és Singer-hegy között torokszerűleg kezdődő Loibl-völgy a kis Loiblen túl, ott, a hol a Bodenthal vizei egy hozzáférhetővé tett nagyszerű gerinczen át az „ördöghíd”-nál három lépcsőzetben hullanak le a Loibl-patakhoz, hasonlókép szelídebbé, pompás lombos erdők s buja hegyi és havasi rétegek által kiválóan jellemzetessé alakúl át. Az az egykor fontos országút vonúl át rajta, mely számos kanyarúlatban és pompás kilátást nyujtó helyeken visz át a Karavanka-hegyláncz legmélyebb nyergén, az 1.370 méter magas Loibl-szoroson át Krajnába. Ferlach alatt végződik a Zell völgye, melynek két kezdő völgye, a „Zell am Winkel” és a „Zell bei der Pfarr”, vizeiket a regényes Waidischgrabenen át a Drávába küldik, míg az innen keletre fekvő hegyi völgy vizei a mélyen bevésődött Freibachgrabenen át hullámozva Freibach név alatt hömpölyögnek a Dráva völgyébe. Sajátságosan szép és számos oldalvölgyre oszlik a Vellachi vagy Kappli völgy. Ez a Sann-völgyi Alpesek főgerinczénél a Vellachi Kotschna (Kočna) kiválóan nagyszerű sziklaüstjével kezdődik, közép és alsó részében pedig Vellach fürdőtől a Karavankák számos vizét veszi magába. A Vellachi völgy alsó részében az Obir hatalmas sziklatömbjét választja el a Petzentől, melynek kilátásokban gazdag havasi csúcsai ólomérczükről ismeretesek. Különösen nagyon ismerik és látogatják mai napság a Nagy Obir pompás csúcsát (2.141 méter), mivel ezen van Ausztriában a magasságra nézve második helyen álló meteorologiai állomás és egy kitűnően berendezett turista-ház, melyet Eisenkappel mezővárossal telefonvezeték köt össze.
Az Obir éjszaki oldalán Galizien falu fölött a bükkfáktól körűl vett Wildensteini árok végén van a Wildensteini vízesés, melyet nagyságra és bővizűségre nézve a karinthiai Mész-Alpesek egyetlen más vízesése sem múl fölűl.
Ott, hol a Sann-völgyi Alpesek éjszaki ágához tartozó Ovčeva éjszaki és a Petzen-hegység déli lejtői az Ovčeca-nyereg felé esve a Vellach és Miss között vízválasztót alkotnak, kelet felé a Miss-völgy hajlik alá a Schwarzenbach felé és innen kezdve azon, a vasút által átszelt síksággá tágúl, a melyben már távolról számos füstölgő kémény jelöli Prävali és Streiteben nagyszerű kohásztelepét.
Klagenfurt és a délnyugati hegységek.
Willroider Józseftől
Az egész tertiär középhegség, melynek déli lejtőit templomok, falvak és tanyák festőileg borítják, s mely a Wörthi tavat és a Klagenfurti mezőt a Rosenthaltól elválasztja, s különösen Mária-Rain egyházközségnél és Hollenburg kastélynál elragadó kilátásokat nyújt a Rosenthal fölött és a Karavankák felé, csekély szélességi kiterjedése miatt csak egy pár, említésre is alig méltó patakot bocsát a Drávába, s nyáron még ezek is kiszáradnak. Ennek a conglomerat középhegységnek keleti végén, mely mint valamely hatalmas völgyfal (Skarbin) hanyatlik alá a Drávához, Grafenstein alatt, épen a nagyszerű vasúti híd mellett, a Gurk folyó ömlik a Drávába. Ezen folyó vidékéhez tartozik Alsó-Karinthia nagyobb része. Mint parányi patak ered a magasan fekvő Torer-tóból (Gurk-tó), kissé délre a stiriai Alpesek középponti lánczától s azután S-alakúlag kanyargó folyásában magába fogadja a Muraui csoport minden délkelet felé folyó nagyobb vizeit. A tulajdonképi Gurk-völgy végén, épen a regényesen fekvő Zwischenwässern érseki vár mellett fölveszi a Metnitz-patakkal a Metnitz-völgy vizeit, St.-Johann am Bürckl mellett a Görtschitzet s kevéssel a Drávába ömlése előtt a Glan folyót, mely utóbbi a Klagenfurti síkságba, a pompás Wörthi tóhoz, valamint a Glan-völgy mezőségére a tartomány régi fővárosához, St.-Veithoz s ennek várakban gazdag vidékére vezet.
A tartomány legnagyobb, mintegy négy órányi hosszú és két órányi széles, a Glan által végigszelt síkságának nyugati végén fekszik annak fővárosa, Klagenfurt, már oly távolban a környező középhegységektől, hogy az azokon túl fekvő magas hegyek minden irányból ide látszanak, s így helyzete sokkal kedvezőbb, mint sok más pompás fekvésű alpesi városoké, melyeknél a magas hegység tőszomszédsága nyomasztólag hat. Csakis éjszaknyugat felé nyúlik be a város határába a kilátásokban gazdag Ferencz-József sétatérrel díszített Kalvarienberg, melynek messzelátó tornyáról, valamint a városi székesegyház tornyának erkélyéről gyönyörű körkilátás nyílik a számos nemesi lakkal, templomokkal és falvakkal díszlő Klagenfurti mezőségre, valamint a szomszédos középhegységekre s az azok mögött emelkedő magas hegyekre. Természetes, hogy legvonzóbb a kilátás dél felé a Sattnitznak csak egy órányi távolságra fekvő középhegységére és a Dráva folyón túl emelkedő Karavankák magas csúcsaira, minők a Stol, Nagy Gerloutz, Koschuta (Košuta) és Obir, míg éjszak felé a kissé távolabb fekvő szelíd alakú palahegységek, melyek közűl a templomromjával díszlő Ulrichsberg messze kimagaslik, igen kellemes tájképpé egyesűlnek. Valódi gyöngy Klagenfurt környékén a Wörthi tó, melynek képeknek gazdag partjával, szelíd éghajlatával és tiszta, májustól szeptemberig folyvást egyenlő (20–25° C.) hőmérsékletű s ezért csaknem öt hónapon át fürdésre alkalmas vizével a többi alpesi tó közűl egy sem versenyezhet, miért is környékét évről évre mind több idegen látogatja részint fürdőzés, részint nyaralás végett. Veldentől öt órányi hosszaságban s 1.600 méterig váltakozó szélességben terjed. Hoszszának csaknem közepe táján a déli partról egy kis félsziget nyomúl belé, melynek sziklás végpontján Mária-Wörth ősrégi székesegyházának gót épülete áll; ettől nyerte nevét a tó. Az éjszaki partnak minden részéről láthatók a Karavankák magas bérczei, melyeknek alakjai a tó környékének nagy tájképi szépséget adnak főleg tavaszszal, mikor a teljes hóval borított Karavankák oly csodálatos ellentétet mutatnak az előttük fekvő friss zöld középhegységgel.
Viktring kastély Klagenfurt mellett.
Willroider Józseftől
Fölfelé haladva a Glan folyása mellett, a tartomány fővárosától eljutunk a várakkal és kastélyokkal megrakott Glan-völgybe, melynek mellékvölgyei, minő példáúl a Wölfnitzthal, a fővölgyhöz teljesen hasonlítanak. Fő jellemvonásaik a paláknál sajátságos szelíd hegyalkat, mely azonban soha sem válik egyhangúvá, mivel erdő és rét összhangzatosan váltakoznak és a számos község csínos templomaival festőileg helyezkedik el közöttük s itt-ott nagyszerű egyházi épületek, minő Mária-Saal két tornyú domja és egykor pompás kastélyok, valamint sok, részben még jó állapotban levő vár büszke maradványai egészen csodálatos staffage-t alkotnak.
Ott, hol a Glan folyó eredeti keleti irányától eltér és a Maraun-hegy körűl délnyugatra fordúl, a regényes Mühlbach-árok végén kedves völgykatlanban fekszik az ősi herczegi, majd egykori tartományi főváros: St.-Veit. Fölfelé kiterjedt moh-réteken át messze hat tekintetünk a távoli Karni és Juli Alpesek felé, délkeletre az antik leletekről gyakran emlegetett Magdalenaberg és a 726 méter magas, magános mészkúpon ülő pompás, Hoch-Osterwitz nevű jól fenmaradt vár emelkedik, míg kelet felé a Sau-alpe legelőkben gazdag lejtői elszélesedve terűlnek el, lentebb azonban a Zollfelden Mária-Saalig és Karnburgig a kies mívelt vidék gúnyjára boszantó mocsár veszi körűl a Glan folyó medrét, melynek szabályozása és így a völgynek mocsártól megmentése munkálatban van.
Mária-Wörth a hason nevű tó mellett, a Pörtschachi földnyelvről nézve.
Willroider Józseftől
A Glandorf vasúti állomástól St.-Veit mellett Felső-Stiriába vezető állami út Launsdorfon át ismét visszavisz bennünket a Gurk folyó partjára. Launsdorfban ágazik el a Görtschitz-völgyi vasút, mely előbb a Gurk folyón át, azután pedig egy darabig ennek partján St.-Johann am Brückl községig megy, a hol a Görtschitz-patak baloldalt a Gurkba ömlik.
Eberstein a Görtschitz-völgyben.
Willroider Józseftől
Ez a patak Felső-Stiriában ered Hörfeld medenczéjében, mint Hörfeld patak Karinthiába lép, ezután Steier-pataknak hívják, átmegy mint Görtschitz patak a Görtschitz-völgyön, melynek keleti oldalát a Sau-alpe erdő- és rétborította lejtői, a nyugatit pedig egy középhegy-csoport alkotja, melynek egyik kúpján Waitschach pompás gót temploma van 1.154 méter magasságban, az összes karinthiai középhegység egyik legnagyszerűbb és legpompásabb messzelátó pontján, melyhez könnyen el lehet jutni a Görtschitz-völgyi vasút végpontjáról, a Görtschitzgrabenben festőileg fekvő Hüttenberg mezővárosból, melynek a Sau-alpe környező lejtőinek vasbeli gazdagsága egykor jelentékeny jólétet szerzett. Ott van föntebb a bő vízű Mossinz-patak mellett a nagyszerű Bessemer-huta („Heft”) és dél felé, a Mösel vasúti állomásnál végződő Löllinger Grabenben, Lölling nagyszabású vaskohói. Heft, illetőleg Mossinz és Lölling között emelkedik az „Erzberg”, a karinthiai vas fő telepe, melynek alsó része, a Knappenberg, valamint 1.280 méter magas és emlékkővel díszített Rudolfshöhe pompás kilátást nyújtanak. Az Erzberg már teljesen alá van aknázva. A Görtschitz-völgy közepén festőileg fekszik az egykor jelentékeny Eberstein iparűző község magas mész-sziklán emelkedő s tetejéig vad szőlővel borított várával, míg délre, a Görtschitz bal partján, St.-Wallburgen magas csúcsos tornya valóban elragadóan int át. A vasút is Launsdorftól a Gurk partján halad, mely itt a keskeny pöllingi völgyszorosból az Osterwitzi kies széles völgybe lép. Az említett vasúttal a pöllingi szoroson át a folyó mellett fölfelé eljutunk a nagy kiterjedésű Krapffeldre, mely Karinthia letermékenyebb szántó területe, s mely fölött keskeny lejtőgerinczen éjszakkelet felé az ősrégi Althofen mezőváros van, melynek csodálatos, az egész Karpffelden át a távoli Karavankákig és Juli Alpesekig nyíló kilátása eléggé híres.
Mária-Hilf kettős tornyú búcsújáró temploma mutatja, hol esik a krétaképződéshez tartozó Guttaringi üstvölgy; a magasan fekvő Waitschach búcsújáró hely fölött pedig a hatalmas Judenburgi Alpeshegyláncz emelkedik magaslataival, minők a Zirbitzkogel Stiriában, míg éjszaknyugat felé abban az irányban, a hol a Gurk folyó a szoros Gurk-völgyből Zwischenwässernnél kilép, a Muraui csoport Stangalpe magaslatai zárják be szelíden a látóhatárt. Számos szépen épűlt község, tágas tanyák s nagyszerű gazdasági épületek tesznek tanúságot ezen terjedelmes fensík földmívelő lakosságának jólétéről, és csakis az a körűlmény, hogy a tartomány vastermelésének folytonos hanyatlása talán hosszú, nagyon hosszú időre kioltotta a tüzet Treibach és más hatalmas kohókban, homályosítja el az uralkodó jólétnek részben csak látszólag szép képét.
A Gurk-völgyet inkább ismerik régi községeiről, minők Strassburg, Lieding, Gurk s mások, mint természeti szépségéről, mert a szorosan egymáshoz nyomúló palahegyek nem engednek vonzó kilátásokat s maguk is kevésbbé festői alakzatúak, mint a többi karinthiai középhegység külön álló gerinczei. Zwischenwässern váránál, mely a romokkal díszített Böckstein-hegy alján fekszik, rohan ki egy kis völgyszorosból a Metnitz folyó, és itt Hirt mellett vízellenében a pompás zöld réttel és mezőkkel jól ellátott Metnitz-völgybe jutunk, melyet innen kezdve látszólag a stiriai Grebenzen festői magaslata zár be; míg ott, hol a jobboldali völgyoldalban az elragadóan szép fekvésű ősrégi Friesach város fölött a Friesachi hegyi várak (Petersbeg, Geiersberg, stb.) romjai emelkednek, a völgy nyugat felé Gradesen és Metnitzen túl a Flattnitz szellős havasi csúcsáig húzódik föl. Ott azonban, a hol Friesach kies városa környékén az Olsa mellett Dürnstein vár romja bezárja a stiriai Einöd-völgyet, van a vártól délre a határkő a szomszéd Stiria felé.
A Gurk torkolatától kezdve Grafensteinon alúl a Dráva folyó egy hol szélesebb, hol keskenyebb völgyben éjszakkelet felé fordúl Völkermarktnak, s onnan keskenyebb mederben számos nagy kanyarúlattal siet a tartománynak Unter-Drauburg melletti határához. A mély medrű folyó Eis-on túlig azt a terjedelmes völgymedenczét szeli át, melyet csak apró, leginkább külön-külön álló festői hegyek szakítanak félbe és a mely délre a Karavankák éjszaki aljáig, éjszakra a Saualpe-csoport déli nyúlványaiig terjed s a jobb parton Jaun-völgy, a bal parton Wölkermarkter Gegend nevet visel.
Részlet Völkermarkt vidékéről.
Willroider Józseftől
Ezen a Dráva folyó fölött váltakozó magasságban fekvő völgylapály éjszaknyugati részében van Völkermarkt régi város, a honnan a Jaun-völgyön át a keleti Karavankákig, valamint a Sann-völgyi (Steini) Alpesekig terjedő kilátás a legpompásabb hegyi képek egyikét tárja elénk.
Völkermarkt éjszaki környékén a Trixni várak és Waisenberg romjai, Thalenstein jó karban levő vára és Griffen vár óriási ős mésztömbön fekvő maradványai számos igen kellemes tájképet nyújtanak; a tágas Jaun-völgyet ellenben különösen felső részében több festői fekvésű kis tó és kellemes dombvidék tűnteti ki, mely utóbbiakat különösen Sittersdorf és Globasnitz környékén a déli lejtőkön a nemes venyige díszíti, melynek gyümölcséből az erős savtartalmáról ismert, de azért mégis kedvelt Sittersdorfi bort készítik. Különösen festői az Eberndorf mellett egy templom által díszített St.-Georgberg alján rét borította völgymedenczében fekvő Klopeini tó, melynek déli partját az idegenek is szívesen fölkeresik nyaralás végett.
A Jaun-völgy alsó felerésze fölött egyhangúan terűl el egy vasúttól átszelt nagy kiterjedésű ritkás fenyves (Dobrava erdő); Bleiburg város és vár környéke ellenben különösen a délre fekvő s előhegyek nélkűl emelkedő Petzen-hegység képe által tűnik föl.
Karinthia keleti határához közel ömlik be a Lavant folyó Lavamünd közelében a Drávába. Az egész Alpesvidéken kevés ily megragadó szépségű, enyhe éghajlatú s nagy termékenységű völgy akad, minő a Lavant-völgy; nem csoda ennélfogva, hogy a zordon levegőhöz s kopár talajhoz szokott karinthiai azt hegyes hazája paradicsomának nevezi.
A Lavant-völgyet két hatalmas, éjszakról délre húzódó, a középponti gneiszhoz tartozó alpesi gerincz, a Sau- és Stainzer alpe, meg a Koralpe kerítik szelíd kanyarodású déli lejtőikkel. Ezek mívelt nyúlványai, mély erdős árkokat alkotva, lehúzódnak a Lavant-völgy mélyébe, alúl nagy medencze alakú szélesedést csinálva, mely Wolfsberg pompásan fekvő városkától kezdve a szőlővel kerített thürni várdombig és a St.-Paul ősi hírnevű apátságig csakis alacsony talajhullámzásoktól megszakítva 15 kilométer hosszaságban és 5 kilométer váltakozó szélességben terűl s csaknem mindenütt korlátlan kilátást nyújt az alpesi magaslatokra. E helyen abban a ritka látványban gyönyörködhetünk, hogy a magas hegygerincztől lefelé a legtermékenyebb vidék terűl el a völgylapály fölött rétekkel, kiterjedt gyümölcsösökkel és fenyvesekkel váltakozva, s lenn a völgyben mindenfelé, legyen az szántóföld, vagy rét, föltűnő gazdagság uralkodik.
De csak a Lavant-völgy alsó részében ily gazdag a természet. Már a kies fekvésű Wolfsberg városka fölött közelebb nyomúlnak egymáshoz az Alpesek előhegyei és a festői fekvésű St.-Gertraud falu fölött megkezdődik a 8 kilométer hosszú, szurdokszerű Twümbergi árok, mely az alsó völgy áldott vidékét a zord felső völgytől elválasztja. A Lavant-völgy legpompásabb pontjai közé tartozik St.-Paul környéke a hegynyúlványos emelkedő ősrégi St.-Paul benczés apátsággal, délen a templommal díszített St.-Josef-hegy és fölötte Rabenstein tekintélyes magasban fekvő várromja.
A Sau- és a Koralpe magaslatai valóban csodálatos körképet mutatnak, és az utóbbiról, melyen, csúcsához közel, jól berendezett menedékház van, látható egész Alsó-Karinthia, Stiria középrésze, valamint a két főváros, Klagenfurt és Grácz; bizonynyal pompás végpontja Karinthia központi alpesi lánczolatának, mely a Koralpe folytatásaival Alsó-Stiria dombos vidékén, a Muraszigetben végződik. Ilyen Karinthia alsó vidéke.
Wolfsberg és a Koralpe, Thürn várából nézve.
Willroider Józseftől
