A Magas Tauern, a Möll-, Lieser- és a Malta-völgy. Möllwaldi Egger Alajostól, fordította György Aladár
A Magas Tauern, a Möll-, Lieser- és a Malta-völgy.
Möllwaldi Egger Alajostól, fordította György Aladár
Möllwaldi Egger Alajostól, fordította György Aladár
A Magas Tauern fő gerinczéből körűlbelől a keleti hosszúság 10-ik és az éjszaki szélesség 47-ik foka alatt egy chloritpala hegygerincz ágazik ki délkelet felé, mely fokozatosan emelkedik a 3.797 méter magas Grossglocknerig, azután hirtelen hanyatlik alá Adlersruhe, Hohenwarte és a Leiterkopfok felé (2.483 méter). A salzburgi határtól kiindúlva, határvonalat alkot ez a gerincz Karinthia és Tirol között az Adlersruheig, a honnan a Leiteralmig hajlik, hogy azután a Leiterbachon túl ismét a gerincz irányában haladjon.
Karinthia éjszaknyugati csúcsán trónol, mint „a Tauern királya” a Glockner, – király, mert mint legmagasabb, uralkodik a keleti Alpesek kierjedt vidéke fölött, de király azért is, mert okot adott a környező havasi táj tudományos kikutatására és aesthetikai méltatására.
Valóban „fontos esemény volt a föld természettani ismeretére nézve”, midőn 1799 augusztus 25-én 12 órakor először lépett emberi láb a Glockner csúcsára. Abban a kis társaságban, mely ekkor a Glockner-csúcs fagyos levegőjét szívta, ott volt Honenwart gróf, a gurki érseknek, Salm-Reifferscheid Ferencz őrgrófnak, helynöke. Az érsek kezdeményezte s tette lehetővé ezt a merész vállalkozást.
Komoly tudásvágy vezette 1787-ben Saussuret a Montblancra, és az az óhajtás, hogy a hazai hegyvidék ismeretlen tájait kikutassa, lelkesítette a gurki érseket 1799-ben a második csúcs megmászására az Alpesekben. Mindkettő úttörőleg hatott az Alpesek világának kultuszára, mely korunk egyik jellemző sajátsága lett.
Félszázaddal az első megmászás után, 1857-ben szeptember 24-én, teljes öt órán át tartózkodott a Grossglockner csúcsán egy művész, Pernhart Márk festő, hogy a kilátás pompáját körvonalakban és színekben megörökítve tanúlmányokat tegyen nagy tájképéhez, mely azokban is fölkeltheti a Tauern világa pompájának sejtelmét, kiknek nem engedte meg a sors, hogy ily magaslatokon járhassanak.
Megemlékezve Salm érsekről, és helynökéről, Hohenwartról, kik először mutatták meg az útat s járták be azt, fölmegyünk a Glocknerre és képzeletünkben a művész helyére telepedve, csodálkozó tekintetünket körűlhordozzuk a jégárakon, sziklakúpokon, a sötét erdőkön és zöld völgyeken, a mint itt a szemlélő előtt 456 kilométernyi körben elterűlnek.
Nyugat felé a Monte Adamellóig és az Ortlerig, éjszak felé a bajor fensíkig terjed ki a látóhatár; éjszaknyugatra magába zárja még a Schneeberget s délkelet felé a Triglav (Terglou) és a krajnai Alpesek alkotják a határokat. Délre megpillanthatjuk még a tridenti havasok csúcsait, köztök a Monte baldót. A látókör vízszintes kiterjedése és a hatalmas hegytömegek egyaránt hozzájárúlnak a kilátás magasztos jellegéhez, mely ellenállhatatlan hatalommal ragadja meg a kedélyt, megöli a szűkkeblűséget s az emberi lényben az örökkévalóság és végetlenség sejtelmét kelti föl.
Ez alkalommal a kilátásnak csak egy részével foglalkozhatunk s kisérletet teszünk képet alkotni annak a hegyvidéknek szerkezetéről, mely a Glockner keleti részén magába öleli a Möll-völgyet, s melyet egy részt a Lieser-völgy, más részt a Dráva völgye határol.
A Magas Tauern. A Magas Tauern keleti részét a Glockner-, Goldberg- és Ankogl-csoportokra is oszthatjuk.
A Glockner-csoport csak annyiban tartozik Karinthiához, a mennyiben a Möll forrásvidékét magában foglalja; de épen itt a legérdekesebb tünemények tárúlnak a szemlélő elé. Ha a Grossglockner csúcsán levő „császárkereszt”-től a keskeny Glockner-ormon át a Kleinglocknerre megyünk, azután a meredek lejtő jégbe vágott lépcsőin át a János főherczeg kunyhójához az Adlersruhen (3.463 méter), majd a Hohenwart-ormon át a Leitergletscherhez: akkor az 1799-ki Glockner-úton haladunk, mely a hatvanas évekig az egyedűli volt. A Leiteralm völgyében, épen a jégár mellett állott a tekintélyes menedékház, melyet Salm érsek építtetett. Ma az útas a Schwerteck mellett levő Salm-kunyhóban, a Glockner-nyereg végén, nyer védő hajlékot. De nincs többé erre az útra korlátozva. A tiroli oldalon Kalsból és a Stüdl-kunyhóból két útat nyitottak a Grossglocknerre (a ködnitzi és teischnitzi jégárakon át), és a Hofmann-kunyhótól a hatalmas Pasterze jégáron át az éjszakkeleti oldalon a Hofmann-út visz az Adlersruhehoz. Azt a helyet, melyet egy századdal előbb emberi lényre nézve hozzáférhetetlennek tartottak, most az Alpes-egyesűletek korában egész sereg havasi turista látogatja, egy-egy rövid nyári idő alatt száznál is több.
Mindjárt a Glockner-nyereg alján a möll-völgyi oldalon a Pasterze-jégár hatalmas jégmezeje ragadja meg figyelmünket. Ez a Johannisbergről 10 kilométernyi hosszúságban ömlik le, a Tauernvidék leghatalmasabb völgyjégárja, mely azonban Seeland gondos mérései szerint 30 év óta folyton apad. A Glockner-nyereggel szemközt emelkedik a Freiwand, mely a jégár végénél a Ferencz József magaslat nevű nyeregig sülyed. Ezt a nevet a lakosság kegyelete 1856-ban adta a nyeregnek, midőn (szeptember 7-én) Ő Felsége a király ezen a helyen „a magasztos havasi vidék hatalmas hatásának”* hódolt és országának zászlaját az Adlersruhen látta lengeni. A Pasterze jégsivatagjaihoz kiterjedt kies rétség csatlakozik, mely Ő Felségének a királynénak pihenése emlékéűl 1856 óta Elisenrast nevet visel. Az itt levő Glockner-ház, az Alpes-egyesűlet klagenfurti szakosztályának alkotása, évenként számos Glockner-turistát fogad be. A Pfandl-résen túl, mely kedvelt átjáró a Fuscher-völgybe, bevégződik a Glockner-csoport a Bacherin, Spillmann és Brennkogl csúcsokkal, melyek mindegyike magasabb 3.000 méternél.
Karinthia tartományi elnökéhez intézett legfelsőbb kéziratból.
Ettől keletre megváltozik a havasi vidék szerkezete. A Glockner-csoportban a mellékgerinczek magaslatai nagyon felűlhaladják a főgerinczét; a Goldberg-csoportnál azonban a központi gneisz legszélesebb tömegei és legmagasabb csúcsai egyesűlnek a Tauern-gerinczben. A gerincz és csúcs kissé alacsonyabbak, mint a Glockner-csoportban, de azért az utóbbiak is elérik a 3.285 méter magasságot a Hochnarr csúcsában. Ez, valamint szomszédai, a Goldzechkopf (3.052 méter) és a Goldbergspitze (3.066 méter) határhegyek Salzburg felé és a Magas Tauern ama csoportját jelzik, mely belsejében gazdag Nibelung-kincset rejt, a melynek kikutatása az éjszaki és déli oldalon egész a legújabb időkig a völgylakók áldása volt. 2.810 méter magasságban, a jégár vidékén épen a Hochnarr déli alján még ma is áll az aranybányászoknak csak 1876 óta elhagyott kunyhója, a legmagasabban fekvő lakóház az osztrák-magyar monarchiában, mely 1563-ban épülvén, három századnál idősebb. A Goldberg-csoportot minden oldalról beborító jégárak között a leghatalmasabb, mint Wurtenkees terűl el a Herzog Ernst és a Schareck (3.131 méter) déli részén. Az örök jég vidékéről egész sereg kisebb-nagyobb bérczi völgy vezet a Möll partjaihoz, példáúl a nagy és kis Fleiss, a nagy és kis Zirknitz völgye, a Wurten-Fragant kavicsos havasi völgye és a nagyon látogatott és lakott Mallnitz-völgy. Ez utóbbin át vezet a gyalogösvény a mallnitzi Tauernhez, mely határvonalat alkot a Goldberg- és Ankogl-csoportok között.
A Tauern gerincze itt is határfal Salzburg és Karinthia között, s belőle az Ankogl 3.253 méternyire emelkedik föl. A jégárak száma és kiterjedése azonban itt már csekélyebb és a Malta-völgyet kerítő délkeleti harántgerinczek kimagasló csúcsa, a Nagy Hochalp csúcsa (3.355 méter) meghaladja az Ankogl főcsúcsát; a Hafnereck (3.061 méter) megközelíti. A Katschberg nyerge, a melyen kocsiút megy át, és a Lieser-völgy zárja be kelet felé a Pöllai Alpeseket, míg a Magas Tauern az Arl-szurdoknál végződik.
A Malta- és Mallnitz-völgyek között a Sauleck (3.080 méter) csoportja messze délkelet felé nyúlik s megszabja a Möll-völgy alsó részének irányát; a Mallnitz- és Fragant-völgyek között terűl el a Bőseseck-csoport (2.833 méter), s attól nyugatra emelkedik föl a Sadnig-csoport (2.740 méter) csillámpala tömege, mely előhegyeivel a Möll közép folyását délre hajlítja. Ezt a középponti gneisztól és a Goldberg-csoport jégáraitól leghatározottabban a Schoberthörl különíti el.
A Möll-völgy nyugati határát az Isel- és Dráva-völgyek felé a Schober-csoport a Petzeck-kel (3.275 méter) és a Kreuzeck-csoport (2.697 méter) alkotják. Az előbbi a Peischlachthörlnél csatlakozik a Glockner-gerinczhez s a Kreuzeck-csoporttól az Iselsberg nyerge választja el, mely előhegyei a Möll torkolatáig a Drávába tolja előre. Ezek közűl csak a Schober-csoportnak vannak némi jégárjai.
Heiligenblut és a Glockner.
Russ Róberttől
Ez a Glockner csúcsáról nyerhető körkilátásnak egy kis, de legnagyobbszerű része. A havasi vidékek minden borzalma, minden bűbája egyesűl itt. A Tauern messze elterjedő jégsivatagjairól a szem a lejtők és bérczi völgyek buja legelőjére tekint, melyeken a nyáron a háziállat a fürge zergével találkozik, s a hol pásztorkunyhók nyújtanak oltalmat a szorgalmas embereknek. A legelőkhöz csatlakozik a gyalogfenyő vidéke, mely csakhamar átalakúl a hegyi erdő súgár derekú fenyvesévé; ez borítja nagy részt a hegység lejtőit, le egészen a völgytalaj felé. Jégárak által táplálva számos hegyi patak fut zuhogva át a sziklákon, átcsergedez a hegyi völgyeken a Möll és Lieser lapályaira, s a nap számos kis havasi tóban tükröződik vissza. A Magas Tauern határfalán nem visz át kocsival járható út s csak egy ponton, az Iselsbergen át, járnak kocsik Karinthia és Tirol között. De a lelkes havasi turista és a fáradhatatlan havasi lakó lábai fölkúsznak a sziklalejtőkön és jégmezőkön. A hol a zord természet tért enged gyalog ösvénynek, mint a mallnitzi Tauernen, a kereskedő is útat keres a Möll-völgy értékes állataival az éjszaki tanyákhoz és piaczokhoz. Az ily átjárókat különösen Tauern, továbbá Scharte, Thor vagy Thörl nevekkel látják el; ilyen mintegy tizenkettő van. Az ily helyeken már régebben is gyakran állított föl a tartomány gondos hatósága Tauern-házakat, menedékhelyeket mindazoknak, kik akár üzleti czélból, akár mulatságból e magas helyekre kerűltek. A legújabb időkben a német és osztrák Alpes-egyesűlet gondoskodik az útasokról menedékházak által a Leiteralmon, az Adlersruhen, a Pasterze-jégáron, a Seebühelen (Goldberg-csoport) és a Nagy-Hochalp-csúcs közelében.
A Möll-völgy. A Tauern legnagyobb jégmezejéből a Glockner alján 2.012 méter magasságban ered a Möll, mely a hosszan elnyúló (23 órányi) völgynek nevet ad. A Pasterze-havas legelői s a Leiterkopfok lejtői között rohan le a jégár szülöttje Heiligenblut zöld rétjére. Még a jégár közelében üdvözli a Briccius-kápolnát, azt a helyet, a hol a legenda szerint e szentet megtalálták. A völgy aljáról pedig a baloldali lejtőn levő templomra tekint föl, melyben a szent Briccius sírja van, továbbá a palaczk a szent vérrel s azok a gabonaszárak, melyek a lavina havából kiemelkedve, egykor megjelölték azt a helyet, a hol a szent az elemek áldozata lett. A szent vég legendájától nyerte nevét a kis falu a világ előtt, habár a kataszterben csak „Hof und Zlapp” adóközség név alatt ismerik. A Zlapp szomszédos sziklatalajában a Möll vizei mély medret ástak s ezen keresztűl rohannak hullámokat s habokat verve a Pokhorn mély völgyébe (Zlappfall).
A havasi turista azonban örömest időzik a Zlapp meredek esésű sziklafalán, hogy gyönyörködve szemlélje a páratlan képet, mely itt előtte kitárúl.
Groppenstein vára Felső-Vellach mellett.
Willroider Józseftől
A ki valaha egy szép nyári napon este felé kerűlt a Zlappra, csodálkozva lassítja meg lépteit. Élő idyllként terűl el előtte a világtól elzárt gyepes völgy, a kis község szétszórt házai barátságosan üdvözlik, és a templom hatalmasan kimagasló épülete s még magasabbra emelkedő tornya jámbor érzelmeket ébreszt azon vallásos nemzedék iránt, mely századokkal ez előtt itt emelte e gót építményt. A legújabb időkig egész sereg búcsújáró zarándokolt ide, hogy a szent sírjánál imádkozzék.
A gót torony csúcsán át tekintetünk a háttér magasztos képére irányúl, a Grossglockner pompás csúcsára, melyet a már félig árnyékba borúlt völgy és a Pasterze lezuhanó jégtömegei fölött a lemenő nap sugarai aranyoznak meg. A természet magasztossága vonja ma az utazók tömegeit ide e rejtett zugba, hogy itt Istent alkotásai nagyságában imádja.
A Glockner első megmászásának kora óta gyönyörködteti ez a táj a festő szemét s a „Heiligenblut és a Grossglockner”, mint kép, igen jellemző része a Möll-völgynek.
Pockhornnál ömlenek be a Möllbe a nagy és kis Fleiss egyesűlt vizei, melyek sokat tudnának beszélni a Goldzeche kincseiről és a merész bányászokról, kik az örök hó vonala fölé építették kunyhóikat s a zord természettől elrabolták a mélység kincseit. Midőn Döllach mellett elfutnak hullámai, bizonynyal megemlékezik a Möll azokról a fényes napokról, a melyeket Grosskirchheimnek (a Möll felső völgyének) ezen székhelye egykor látott, midőn a Goldberg áldása még a völgybe jutott. A barátságos Sagritz mellett azután a Mörtschach völgyszoroson át dél felé Winklernig hatol, a hol a Kreuzeckcsoport előhegyei útjának irányát éjszakkeletre fordítják.
A reggeli nap teljes fényében fekszik a virágzó Winklern a Penzelberg jól mívelt lejtőjén, mint a közlekedés közvetítője egy részt a Pusterthalban fekvő Dölsach és Lienz, más részt a Möll felső völgye között. Winklerntől kezdve a Möll középső völgye jó távolra nyitva áll előttünk. Községek, minők Lainach, Rangersdorf, Stall, váltakoznak magános tanyákkal, gondosan mívelt szántóföldek jól ápolt rétekkel, s fölöttük sötét fenyvesek, melyek különösen a völgy déli oldalát borítják.
Stall alatt a Klausenkofel valóságos völgyzárat alkot. Egy az éjszaki lejtőkön meredeken eső árokból könnyen megdagadó patak 1828 óta tömérdek törmeléket dob a völgy aljára s annyira akadályozza a Möll vizeinek lefolyását, hogy Gössnitz község fölött az utolsó 20 év alatt egy tó viruló mezőket temethetett el vizével, alább pedig Fragant felé más rétek és mezők törmelékhalmazokká alakúltak. A legutóbbi években nagyszerű védő építésekkel igyekeztek meggátolni a pusztító elemeket. E helyen a kornak szemeláttára képződik egy alluvialis kúp, oly földtani képlet, mely a Möll-völgy alján mindenütt jellemző. A legtöbb község Mühldorftól Grosskirchheimig talajemelkedéseken nyugszik, melyek mind régi alluvialis alkotásúak. A régi kor törmeléke fölött vidám tenyészetű gyep terűl el, fák találtak benne táplálékot, és az emberek örömest építkeztek a hegyi patakok partjaira, melyek még igen gyakran el-elárúlják vad természetüket.
Most kiszélesűl a völgy s lassankint délkelet felé fordúl, hogy a Dráva hosszanti völgyébe torkoljék. A torkolat előtt azonban Danielsberg magános sziklakúpja Napplach alluviumával új völgyzárat alkot. Tetejéről, 960 méter magasságból, oly kilátásunk nyílik a Möll alsó völgyére, mint sehol másutt. Éjszaknyugatra a tekintélyes torony és Trabuschgen vára Felső-Vellach mezővárost mutatják, az egyedűli várost, mely az egész Möll-völgyben létesűlhetett. Itt is sok minden beszél ama napok eltűnt pompájáról, midőn Felső-Vellachból egy főbányahivatal vezette az egész Möll-völgyben élénken folytatott arany-, vas- és rézbányászatot. A háttérben levő hegyi lejtőt a most megújított Groppenstein vár díszíti a Mallnitz-völgy bejáratánál, mely a mallnitzi és a magas Tauernekhez vezet. Mint legutolsó látható magaslat ez irányban a Rothe Wand szemünk elé és gondolatainkat a Wurten-Fragant mélyvölgyeibe viszi, egy részt a Goldberg-csoport jégárjaihoz, s más részt Gross-Fragant még a harminczas években virágzó rézbányászatának elhagyott bányáihoz. A régi bánya-út innen a Fragant-patak hosszában visszavezet ismét a Möll-völgybe a Ragga-patak kohóihoz, melyek már 1840 körűl megszűntették működésüket. Később egy ideig még dolgoztak itt egy kohóban és két zúzdában, melyekbe a dél felől emelkedő Ragga-völgy adta a vasérczet. Ma az egykor munkás helyen csendesség honol, csak a Ragga-patak zuhog néha, midőn törmelékeit kiönti. Az elmúlt szép idők nyomai komor hangúlatot kelthetnek a turistákban, midőn ma a Ragga-szorosban vándorol, melyet gondos természetbarátok Felső-Vellachban hozzáférhetővé tettek.
A Ragga-szoros Flattachnál.
Willroider Józseftől
Danielsbergtől éjszakra a Sauleck-csoport nyúlványai hirtelen emelkednek föl 3.080 méter magasságra, délnyugatra a Teichl magasvölgye mélyen benyomúl a Kreuzeck-csoportba. Ebből a csoportból legközelebb a Polinik (2.780 méter) nyúlik be a Möll-völgybe, mely most az Alpes-egyesűlet felső-vellachi szakosztályának gondoskodása által szintén kedvelt turista kirándúló hely.
Míg Zlapp mellett a tájkép komolysága és nagyszerűsége ragad meg, a Danielsbergről nyíló kép határozottan barátságosnak mondható. A völgytalaj szántóföldjei és rétjei, a Sauleck- és Böseseck-csoport lejtőin szétszórt házak, a gabonaföldek, melyek erdőségekkel váltakoznak, minden élénk emberi tevékenységre mutat. Az egész Möll-völgyet jellemző ellentét a napfényes és árnyékos oldal között e képen tűnik föl a legvilágosabban. A Tauern nyúlványainak délre fordúlt lejtője a fák határaig mindenütt mívelt és lakott, a Kreuzeck-csoport szemközt fekvő lejtőjét ellenben teljesen sűrű erdő borítja, melyet csak egyes legelők szakítanak félbe. Ezen az oldalon csak egy völgy (a Teichl) lakott. Nem ok nélkűl nevezik tehát ezt a Möll-völgy lakói „árnyékoldal”-nak, mert az év nagy részében (télen) egyetlen napsugár sem hatol ide, a gerinczek s csúcsok néha meggátolják a napsugarak behatolását a völgy aljára, csak a „napos oldal” lakói élvezik a napfény áldásait egész éven át.
Tekintsünk Danielsbergtől délkelet felé s látásunkat csak a távoli Karavankák határolják. A Möll ebben az irányban még Kolbnitz és Mühldorf községeket érinti s Möllbrücketől balra a Drávába ömlik. A Danielsberg tetején azonban a szemlélő kedélyét még a nagy múlt romjai is megragadják, római régiségek, melyek egy hajdani Herkules-templomra mutatnak, mely ma, mint kápolna, az év bizonyos napjain a szomszédságban lakó keresztényeket egyesíti.
A Lieser- és a Malta-völgy. A Lieser-völgy alsó része a Tauernvidék keleti határa. A Hafnereck alján kezdődvén, a felsőbb rész Katsch-völgy neve alatt délkeleti irányban húzódik a Pöllai Alpesnek Salzburg határán elfutó főgerincze s egy Hafnerecktől kiágazó harántgerincz között St.-Peteren át Rennwegig. Itt találjuk az egykor élénk, ma csaknem elhagyott útat Salzburg felé. A vasútak korszaka előtt Katsch-völgyi örkök hosszú sorai vontatták a „föld kincseivel” megterhelt szekereket Villachtól a Katschbergen át Salzburgig.
A Fallbach a Malta-völgyben.
Willroider Józseftől
Rennwegtől kezdve a völgy déli irányt vesz s a Faschaunereck meredek lejtői és a Stangalpe-csoport igen megszűkítik. A Krems- és Leobengraben mélyen benyúlnak a keleti hegyvidékbe és útat törnek a híres Königstuhlhoz (2.331 méter).
Gmündnél éjszaknyugat felé nyílik a hatalmas és sok természeti szépségéről híres Malta-völgy, az Ankogl-csoport fővidéke, a keleti Tauern gyöngye.
A Malta hídjáról Gmündben a szemlélő a széles alsó völgyfokokat és a háttér hegyóriásait láthatja. A ki, mint turista, gyalog hatol be a felső völgybe, a Maltagrabenbe, annak szíve és lelke emelkedett hangúlatot nyer a havasi vidék pompájától, mely itt mutatkozik. Nem kevesebb mint 29 pompás vízesés (minők a Fallbach, a blauer Tumpf), a legfestőibb sziklarészletek, a pompás zöld havasi rétek, végre a kis és nagy „Elend” hatalmas jégárjai a Hochalpenspitze és Ankogl alján, szóval minden egyesűl itt, hogy a Malta-völgynek biztosítsa az alpin szépség koronáját. A merész havasi vándort útak vezetik innen a salzburgi Grossarl- vagy a Mallnitz- és Möll-völgybe jégfedte gerinczeken s sziklákkal környezett szurdokokon át. A Hochalpen-tömb rövid nyúlványa választja el a Malta-völgy felső részét a hosszan elnyúló Gössgrabentől, mely mélyen benyomúl a Sauleck-csoportba.
Térjünk vissza ismét a jégborította magaslatoktól az emberek lakásához, a Malta-völgy egyes tanyáitól Gmünd városához, s itt a régi vár festői romja, az új vár hatalmas épülete és az egykori jóllét némi nyomai oly idők emlékét keltik föl bennünk, midőn a nagy kereskedelmi út Trieszttől Salzburgig e völgyön át haladt s a Malta- és Lieser-völgy csatlakozó pontján városnak kellett fölvirágoznia. Innen Spitalig a Lieser mély medret vájt, a mely mellett az új országút lehetővé teszi a kényelmes közlekedést. Spitalnál a Lieser baloldalt a Drávába ömlik.
